Dr. Dióssy László először is arra emlékeztet, hogy a köztéri alkotások a történelem során sokszor megosztották a közvéleményt:
– Az Eiffel torony Ă©pĂtĂ©sekor a párizsi ĂrĂłk, költĹ‘k Maupassant vezĂ©nyletĂ©vel vehemensen tiltakoztak az „átkozott vasszerkezet” ellen, melyrĹ‘l Ăşgy vĂ©ltĂ©k, hogy elcsĂşfĂtja azt a várost, melyre a könnyedsĂ©g, a lĂrai hangulat, a más tĂpusĂş Ă©pĂtĂ©szeti Ă©rtĂ©kek voltak a jellemzĹ‘ek. Mára a torony Párizs jelkĂ©pe lett. A Lugossy Mária által tervezett alkotást már a lĂ©tesĂtĂ©se során vita övezte, voltak olyanok, akik nem gondolkodásra kĂ©sztetĹ‘ nonfiguratĂv alkotást kĂ©pzeltek el az Ă“város tĂ©rre, hanem hagyományos, a magyarság törtĂ©nelmĂ©re utalĂł alkotást, esetleg az akkor gyakorta szĂĽletett, István királyt ábrázolĂł lovas szobrot. A tĂ©r idĹ‘szerű Ă©s szĂĽksĂ©ges rekonstrukciĂłjához, a millenniumi emlĂ©kmű kialakĂtásához az önkormányzati Ă©s állami források mellett több mint negyven magánszemĂ©ly, intĂ©zmĂ©ny, vállalkozás – köztĂĽk magam is – járult hozzá jelentĹ‘s adománnyal.
Az adományozĂłknak kĂĽlönöskĂ©ppen, de minden adĂłfizetĹ‘ polgárnak joga van az ĂĽgyben megszĂłlalni, fĹ‘leg akkor, amikor az emlĂ©kmű már elfogadottá vált, megszokták a polgárok, sok ifjĂş pár számára a házasságkötĂ©s utáni fĂ©nykĂ©pek kĂ©szĂtĂ©sĂ©nek kedvelt helyszĂne lett – Ă©rvel a volt polgármester. Hozzáfűzi:
– Akkor, amikor napjainkban a fĹ‘városban a magyar irodalom jeleseitĹ‘l, Ăgy GellĂ©ri Andor EndrĂ©tĹ‘l, Tersánszky JĂłzsi JenĹ‘tĹ‘l Ă©s másoktĂłl elveszik a rĂłluk elnevezett utcákat, mikor JĂłzsef Attila szobrát vidĂ©kre száműzik, akkor mi, veszprĂ©miek ne legyĂĽnk a rossz pĂ©ldák követĹ‘i, Ă©s álljunk ki az Ă©rtĂ©keink mellett.
Azt mondja, remĂ©li – sokak szerint naivan –, hogy nem politikai megfontolás áll a szobor evakuálása mögött, mert „rĂ©gen rossz annak a telepĂĽlĂ©snek, mely az elĹ‘dök kulturális, művĂ©szeti tetteit Ă©s eredmĂ©nyeit akarja annullálni”. – Reflektálva arra az általam tisztelt Ă©s elismert vállalkozĂłnak e tárgyban elhangzott vĂ©lemĂ©nyĂ©re, mely a NaplĂłban jelent meg, hangsĂşlyozom, hogy akkor kellett volna megszĂłlalni, eljönni a nyilvános önkormányzati ĂĽlĂ©sre, amikor a döntĂ©s szĂĽletett. Ma nagyon furcsán Ă©s disszonánsan hangzik a tĂ©r esetenkĂ©nti, ĂĽzleti haszonĂ©lvezĹ‘je szempontjábĂłl, ha a szobor eltávolĂtása Ă©rdekĂ©ben nyilvánul meg Ă©s szeretnĂ© ezzel is bĹ‘vĂteni a mozgásterĂ©t. Abban azonban igazat adok neki, hogy a rendezvĂ©nyek számára szĂĽksĂ©ges hiányzĂł infrastruktĂşrát pĂłtolni kell Ă©s az Ă“város teret mĂ©g mozgalmasabbá tenni.
– Ăšgy vĂ©lem, hogy egy olyan totálisan eladĂłsodott városban, mely 2006 Ăłta megháromszorozta adĂłsságállományát, ne a szoboráthelyezĂ©s Ă©s a most már harmadik tĂpusĂş városi ĂĽdvözlĹ‘táblák kihelyezĂ©se kapjon prioritást, hanem a legszĂĽksĂ©gesebb Ă©s legfontosabb kiadások finanszĂrozása – szögezi le DiĂłssy LászlĂł volt polgármester.
Játsszunk el a gondolattal, milyen felháborĂtĂł lenne sokak számára, ha a Megyeház tĂ©ren felállĂtott MeloccofĂ©le alkotást kĂvánná egy következĹ‘ önkormányzat egy körforgalomba áthelyezni – vetette fel DiĂłssy.
Forrás: Napló online
 |