Vesztettek már, ők is tudják. Ezért a fejetlenség, a kapkodás. A pökhendiség álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Kiült a félelem az arcukra, s egyre többen olvasnak ezekből a jelekből.
|
Félni, és félni hagyni – ez az ideológiájuk, s az elvetett mag mostanra termőre fordult. Az elvtársak félnek. Ezért égetnek fel mindent maguk mögött, ezért ártanak - ahol, és amennyit csak lehet. A visszavonuló német seregek sem csupán stratégiai okokból robbantották a Dunába a hidakat. Szimbólum volt ebben, nem is kevés.
EmlĂ©kműveket állĂtanak maguknak: az átrajzolt tĂ©rkĂ©pek, a megváltoztatott utcanevek, az átĂrt törtĂ©nelem – a rettegĂ©s megannyi mementĂłja.
Tudják, hogy veszĂtettek, Ă©s tudják azt is, hogy a vĂ©g nem lesz szĂ©p. Hogy a sajátjaik fognak majd rájuk rontani, önmagukbĂłl valĂłk lesznek, akik szĂ©ttĂ©pik a gyengĂ©t.
Te is fiam, Brutus.
ElsĹ‘kĂ©nt a VezĂ©rt: már csak arra várnak, hogy mĂ©g jobban meggyengĂĽljön. Az állatoknál is Ăgy megy ez: ha már nem a falkavezĂ©r a legsikeresebb vadász, funkciĂłja megszűnik. Rendesebb falkákban hagyják „tiszteletbeli elnökkĂ©nt” csendben vegetálni, harciasabb hordák szĂ©ttĂ©pik a már semmire sem jĂł vezetĹ‘t.
HĂrlik, a nagytĹ‘ke már az Ăşj gyĹ‘zĹ‘k irodáiban tárgyal, a tĹ‘kĂ©sek már az Ĺ‘ spájzaikban vannak. A tĹ‘kĂ©nek ugyanis nincs világnĂ©zete, politikai prioritása. Aminek mĂ©gis van, az nem igazi tĹ‘ke, csak annak látszik.
Érzik, hogy veszĂtettek, tudják, hogy menniĂĽk kell. NĂ©hányan mĂ©g hisznek a csodafegyverben, választási törvĂ©nyt toldoznak, foldoznak. Hátha segĂt rajtuk.
De már nem segĂt rajtuk semmi. KiderĂĽlt, hogy nem tudnak mit kezdeni az országgal, nincsenek válaszaik a kĂ©rdĂ©sekre, fel sem fogják, hogy ez már a huszonegyedik század.
Addig még megszereznek maguknak mindent, amit tudnak. Nehéz lesz tőlük visszavenni, az ellopott javakat, az elhazudott hitet.
Nagyon mélyről kell majd visszakapaszkodnunk.
Magyarország, szeretlek.
Forrás: fsp.nolblog.hu |