Szoborvita: akkor már inkább jégpálya

2012-10-06 14:55:22

Veszprém - Mészáros Zoltán a turisztikai egyesület korábbi elnöke, a Veszprémi ünnepi Játékok ügyvezető igazgatója az Óváros-térrel kapcsolatban kibontakozott vitában markáns véleményt képvisel. Magának az Óváros-térnek a rekonstrukciójával már nagyon rég óta nem értek egyet, amit sokszor hangoztattam.

Egykor a város lakói vasárnaponként itt találkoztak, ide jártak vásárolni, mert valamikor ez volt a piactér, nyüzsögő élettel teli belvárosi agóra. Nekünk polgároknak minimális elvárásunk az, hogy a városvezetés keltse ismét életre a belváros szívét. Ha a teret nem használjuk semmire, akkor a szobor jó helyen van ott, ahol van: ellenkező esetben nem funkcionális.

Folytatás: Napló-online

A hozzászólás rovatban írtam Zolinak:

Kedves Zoli!

Bizonyára az én memóriámmal van baj, ezért kérlek segíts! Nem rémlik, hogy akkoriban, amikor a millenniumi megemlékezésekre készülve szóba került, hogy a tér rendezése után odakerül pályázat útján a Lugossy alkotás, Te ellenezted volna azt. Akkoriban már a közgyűlés tagja voltam, igazából csak ifjúsági és oktatási ügyekkel foglalkoztam, de minden bizonnyal érdekelt volna, hogy ha Te oda akkor például egy biopiac működését, meg szökőkutat álmodsz. Arra jól emlékszem, hogy akár csak most, akkoriban is kiváló kapcsolatokat ápoltál az épp aktuális városvezetéssel, volt rájuk befolyásod és sok-sok befektetési ötlettel bombáztad a vezetőket és vállalkoztál akárcsak ma, rendkívüli ügyességgel és együttműködési készséggel. Arra sajnos mégsem emlékszem, hogy nyilvánosan bíráltad volna mindazt, ami a térre készült. Ha így van, kérlek segíts ezt feleleveníteni.
Ha úgy véled, hogy akkoriban baj volt pénz ölni az Óváros tér rekonstrukciójába, a „fugázásba, meg a szoborba”, akkor most is bajnak véled nyilván, hogy 130 millió Ft-nyi közpénzből, amit majd a most születő veszprémiek fizetnek meg a jövőben, beton aluljáró épül, akkora támfallal, amekkorát legutóbb talán kelet és nyugat Berlin elválasztásakor építettek. Nem sorolom a példákat, mi mindenre költ hitelből ez a város ahelyett, hogy például segítette volna strandhoz juttatni Veszprémet. Ha viszont megszólaltál már ebben az ügyben, örültem volna, ha arról is nyilatkozol, ami szóbeszéd szintjén terjed Veled kapcsolatosan a városban. Azt beszélik, valójában Neked van utadban az emlékmű. S azért kellett egy Európa szerte ismert művészt a betegágyán arról győzködni a polgármesternek, engedje meg, hogy a művét áthelyezzék a körforgalomba, mert a teret Te szeretnéd újabb vállalkozással belakni. Nyilván erről Te tudsz a leginkább és érdemben nyilatkozni és megosztani velünk, igaz-e a hír, vagy minden valóságalapot nélkülöz. Kérlek, erről is beszélj! Jól értesültek ugyanis azt terjesztik, nem biopiacokat és szökőkutat akarsz Te sem oda, csupán több fabódét, az egyes oda szervezett tömegrendezvényekre.

Tisztelettel köszönt: Katanics Sándor

Kaptam rá választ!

Kedves Sanyi!

Bizonyára elkerülte a figyelmedet a tény, hogy a szobor 2001-es felállításakor semmilyen tekintetben nem voltam városunk turizmusában érintett, a "megboldogult" Jam Rádió vezetőjeként dolgoztam, sem a vendéglátás-szállodaiparban (Oliva) sem a rendezvényszervezésben (Veszprémfest) nem mozgolódtam akkor még, és - ebből fakadóan - az akkor még amúgy nem is létező Turisztikai Egyesületben sem voltam senki. Részben mindezeknek köszönhetően az emlékmű ügyében sem nyilvánítottam véleményt, persze az is igaz, a kutya se kérdezett, de persze minek is kérdezett volna. Hogy véleményemnek ne adtam volna hangot a térrel kapcsolatban, ez több kurzuson keresztül sem igaz, Asztalos "Tanár Úr", majd Péterné Rózsa Marika a megmondhatói azoknak az írásos anyagoknak, amikben a cikkben érintetteket (közmű aknák, áramvétel, jégpálya, mélygarázs, stb.) javaslom. Ezek előkereshetőek amúgy. A szobor helyének szerencsétlenségéről először az Utcazenén bosszankodtam, amikor, nem akarva a tömegben heringként nyomulni, tisztes távból, az Elefánt előtti térről tudtuk volna szemlélni a produkciót, már ha azt láttuk volna, a szobor helyett. Személyesen az idei, már általam rendezett második Rozé Rizling és Jazz Napok utolsó, sajnos/hál Istennek túlzsúfolt napján tapasztaltam saját bőrömön a Tér szűkösségét, a szobor optikai és funkcionális "elválsztó" jellegét. A cikkből pár dolog kimaradt, amit sajnálok, de tényleg elvileg ellenzek minden olyan közpénzből épült szobrot ami megosztja a polgárokat, nem véletlen hogy egyik kedvenc szobrom a washingtoni Külügy előtti parkban töprengve ülő Einstein szobra: az ő teljesítménye időtálló, örök, kurzusfüggetlen. És igen, egy szökőkutat, egy jégpályát is a "közjó" szempontjából sokkal jobb, hasznosabb beruházásnak tartok, mint egy ilyen csetepatékra kiváló apropót szolgáltató - még,ha művészileg értékes - szobrot. Végezetül hogy vállalkozásaimnak állna útjában a szobor. Értsem úgy, hogy üzleti érdek motiválja a véleményem. Nos, jelenleg egyetlen rendezvény tekintetében vagyok érintett az Óváros Tér ügyében, a Rozé Rizling és Jazz Napok tekintetében. Ezt a rendezvényt amúgy Veszprém Városa egyetlen fillérrel sem támogatja, költségvetése cirka 8-10 millió forint. Üzleti alapon egész egyszerűen megszervezhetetlen, maga a biztos bukás. A faházakból befolyó koncessziós díjakon túl, csak pályázati és szponzori forrásokkal együtt lehet megszervezni, ha gondolod, szívesen közzéteszem a részletes és pontos költségvetést is, semmi titok nincs benne. Az igaz, hogy ennek a rendezvénynek az optimalizálásán sokat töprengünk, dolgozunk. Hogy ezek után miért is gondolom még mokányul mindig, hogy nincs szerencsés helyen a szobor, arról magad is meggyőződhetsz ha egyik kedvenc padomra leülsz a téren, és szemedet egy számomra minden szobornál emblematikusabb épületre, a Tűztoronyra vetnéd.
Azt itt gyorsan megtudod.
A szobortól nem látod ugyanis.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Mészáros Zoli

Erre, ha úgy tetszik a nyilvános vita részeként még ezt válaszoltam:

Kedves Zoli!

Köszönöm, hogy válaszoltál. Egy-két gondolatot írok még itt le csupán, nem terhelve tovább a Napló olvasóit nyílt párbeszédükkel, de örülnék annak, ha valahol mostanában tudnánk folytatni ezt a beszélgetést. Szeretnélek ugyanis meggyőzni, nem helyénvaló ehhez a fontos kérdéshez a hozzáállásod.
Ha arról szólna a vita, hogy a szobrot azért kell száműzni egy betonfalakkal elrondított körforgalomba, mert a mostani helyére „szökőkutat, vagy jégpályát” (:-)) akarsz építtetni és átépülne vele együtt az egész tér, még értenélek is. A városvezetés viszont ott biztosan nem fog szökőkutat létrehozni, mert mostanában hitelt hitelre halmozott, s már egy fillérjük sincs arra, hogy bármi értéket is teremtsenek. (Szó szerint lóg ki a feneke a „városnak” a nadrágjából!) Lassan a fél város elzálogosításra kerül, mert olyan beruházásokba fogtak, amelyek hozadéka kétes, ugyanakkor rendkívül költséges. Lsd. Hangvilla, Kossuth utca. Értetlenül állok az előtt az „érv” előtt, hogy azért „költözzön” egy műalkotás, mert ha egy rendezvény van az Óváros téren, kell az általa elfoglalt pár négyzetméter is, vagy azért távolítsák el onnan ezt a művet, mert a kedvenc padodról nem látod jól a tűztornyot. Tudom, furcsa a kérdés, de mi lenne, ha a tulajdonosai annak idején bírják pénzzel és még állna a tér közepén a Kaszinó?
Csak azért elvitetni valamit, mert rontja a kilátást a tér bizonyos helyeiről, elképesztő ötlet. S még akkor sem lehet ezt megtenni, ha vannak sokan olyanok, akiknek nem tetszik ez az alkotás. Amíg fel nem állították a Melocco-féle szobrot a Megyeház téren, érveltem, harcoltam azért, hogy ne ott jelöljék ki a szobor helyét. Ugyanakkor jómagam is támogattam nem kevés pénzzel, hogy elkészüljön az emlékmű, mert fontosnak tartottam, hogy egy olyan jeles művésztől, mint Melocco Miklós legyen Veszprémnek egy műalkotás a birtokában. No, de a szobor maga abba a miliőbe nem való. Az a szobor valójában egy szakrális alkotás, aminek szerintem a Várban, vagy valamelyik temetőnkben lenne inkább a helye. Mióta áll, tudomásul vettem, hogy ott van és ha el akarná onnan valaki vitetni, harcolnék az „ötlet” ellen. Ugyanúgy, ahogyan most a Lugossy alkotás esetében teszem. A művésznő alkotása engem sem fogott meg igazán soha, de tudom, hogy egy világhírű művészről van szó és a millennium évében az Óváros térre helyezett szobor már 11 éve ugyanúgy Veszprém része, mint bármely más, pl. a Kossuth utcán a Három Grácia. Örültem, hogy a belvárosi rekonstrukció során szerencsére nem akarta elpaterolni onnan ezt a bizonyára nem mindenkinek tetsző szoborcsoportot a városvezetés. S épül ott a Lordokkal szemben a Bástya áruház mellett most egy szökőkút, de ennek ellenére az ott lévő és sokaknak szintén nem sokat mondó és nem mindenki által kedvelt műalkotást sem tünteti el szerencsére onnan senki. A művésznő alkotása pályázat útján került az Óváros térre, hozzáértőek lektorálták, és jelentős állami forrás, támogatás segítségével készült az ország vélhetően egyetlen millenniumi nonfiguratív alkotása oda. Igen, egy alkotás mindig az adott helyre készül és a művész a helyet is megnézi, amikor megalkotja a szobrát, azt a művet, melyet számunkra üzenetnek is szán. Éppen ezért az áttelepítése teljességgel elfogadhatatlan, csupán egy újabb barbár cselekedet lenne. Kérlek, ne vállalj ebben szerepet! Üdvözöl: Katanics Sándor

Vissza...