Ugyanis nagyon fontosnak tartom, hogy a nyilvánosság elĹ‘tt alakuljon ki párbeszĂ©d a Milla Ă©s azok között, akik szintĂ©n azt szeretnĂ©k, hogy legyen politikai kultĂşraváltás, legyen több tudatosan demokratikus Ă©rtĂ©kek mellett elkötelezett állampolgár, ne legyen kĂ©tosztatĂş a magyar politikai rendszer, de kĂ©tsĂ©gbeesetten szemlĂ©lik azokat az eszközöket Ă©s mĂłdszereket, amelyek meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sĂĽk szerint csak dezorganizálĂłdáshoz vezetnek, a demokratikus tĂ©rfĂ©l diszkriminatĂv megosztásához, holott a közjogi adottságokra figyelemmel az egyĂĽttműködĂ©s elkerĂĽlhetetlen elĹ‘feltĂ©tele a jelenlegi rezsim leváltásának. Legyenek tehát kifejtett Ă©rvek pro Ă©s kontra, ne csak egymás mellett párhuzamosan elfutĂł álláspontok, diktátumok, fĹ‘leg ne csak indulatok.
MiĂ©rt Ărt Kakuk György? Számomra világos, hogy az oktĂłber 23-ai szervezkedĂ©ssel kapcsolatban kiadott Milla-nyilatkozat kĂ©sztette Ărásra, azok után, hogy számos Milla-rendezvĂ©nyen, amelyen – ez kiderĂĽlt, szemĂ©lyesen rĂ©szt vett Ĺ‘ is – „a mit kell tenni?”-t rendre kĂ©sĹ‘bbre halasztották, Ă©s a felfokozott várakozás után most is csak a „FejezzĂĽk be a mĂşltat” cĂmű sajtĂłközlemĂ©nnyel szembesĂĽlt.
Ennek alapján jutott arra, hogy szerinte „mostanra a demokráciadeficit megszĂĽntetĂ©sĂ©nek legnagyobb akadálya a Milla lett”, mert, „úgy prĂłbál meg politizálni, hogy elutasĂtja a meglĂ©vĹ‘ politikai kereteket Ă©s zűrzavaros, nehezen Ă©rtelmezhetĹ‘ dolgokat mond elitváltásrĂłl, közvetlen demokráciárĂłl. Nincsenek szervezetei, nem prĂłbál becsatornázni pozitĂv energiákat, nincs programja, elhárĂtja a felelĹ‘ssĂ©get. Mindeközben megoszt Ă©s nem egyesĂt.”
Mi tagadás, Ă©n is pontosan Ăgy Ă©rtelmeztem az ĂĽzenetet, amikor a közlemĂ©nyĂĽket olvastam.
Ă–n most – Kakuk Györgynek szĂłlĂł válaszában –, ismĂ©t vázolja, melyek voltak azok a szempontok, amelyek a Millát Ă©letre hĂvták. KĂ©t felismerĂ©st emlĂt:
„Az elsĹ‘ az, hogy – sok egyĂ©b mellett – kĂ©t Ă©vtizedes civil nemtörĹ‘dömsĂ©g, a pártok fölötti állampolgári kontroll hiánya vezetett oda, hogy 2010-ben a Fidesz – a kĂ©tharmadával gátlástalanul Ă©s csalárd mĂłdon visszaĂ©lve – orvul megpuccsolta a demokratikus jogállamot, tĂşszul ejtette a polgárait, Ă©s villámsebessĂ©ggel gyarmatosĂtja az országot.”
Ez pĂ©ldául egy olyan megállapĂtás, amivel teljesen egyetĂ©rtek. De már ezen a ponton muszáj egy ellentmondásra felhĂvnom a figyelmĂ©t. Az Ă–n gondolatmenete a „miĂ©rtrĹ‘l” nincs összhangban azzal a nyilatkozattal, amelyet közzĂ©tettek. Ezek szerint nincs összhang az Ă–n Milla-kĂ©pe Ă©s a között, ami a nyilvánosság elĹ‘tt megjelenhet. Márpedig a „köz” kizárĂłlag a nyilatkozatbĂłl indulhat ki annak megĂtĂ©lĂ©sĂ©ben, hogy mit is kĂ©pvisel a Milla. (Ez egyĂ©bkĂ©nt Para-Kovács Imre sajátos szerkesztĹ‘i szerepfelfogására is vonatkozik, amelyet korábbi Ărásomra adott válaszábĂłl ismerhettĂĽnk meg.)*
Az imĂ©nt idĂ©zett gondolat tartalmi pontossága – hogy ugyanis „a magyar társadalomnak a rendszerváltás Ăłta nem fejlĹ‘dött ki semmilyen demokratikus immunrendszere. AzĂ©rt, mert mi, polgárok – önzĂ©sbĹ‘l, kĂ©nyelembĹ‘l, naivitásbĂłl, közönyössĂ©gbĹ‘l, az okok tovább sorolhatĂłk – korábban sem figyeltĂĽnk elĂ©ggé” – helyett a nyilatkozatban az szerepel, amit már korábbi Ărásomban is szĂłvá tettem, hogy az állampolgárok nem a nemtörĹ‘dömsĂ©g, a kontroll fontosságának fel nem ismerĂ©se miatt váltak passzĂvvá, hanem mert az elmĂşlt másfĂ©l Ă©vtizedben egyre kevĂ©sbĂ© gyakorolhatták jogaikat, hogy maguk határozzanak az Ă©letĂĽk alakulásárĂłl. Ez pedig egyszerűen nem igaz.
MiĂ©rt az kell, hogy hazudjanak maguknak a civilek? MiĂ©rt nem az kell, hogy a saját felelĹ‘ssĂ©gĂĽkre ráébredjenek, Ă©s Ă©ppen ennek tudatában váljanak aktĂvabbá? Csak azĂ©rt, mert ez átszĂnezheti a civilek kontra „rĂ©gi politikai elit” elnevezĂ©sű, árnyalatlan kategĂłriához valĂł viszonyt? MegkĂ©rdĹ‘jelezheti a „rĂ©gi politikai elitet” egyöntetűen elutasĂtĂł attitűd helyessĂ©gĂ©t is? Mert azzal is szembe kĂ©ne nĂ©zni, hogy az a totális veresĂ©g, amelyet a rĂ©gi politikai eliten belĂĽl a jelenlegi rezsimet alkotĂł pártokkal szemben elszenvedtĂĽnk, nemcsak a vesztes pártoknak, hanem a civil aktivitás hiányának is köszönhetĹ‘, mert e nĂ©lkĂĽl Ĺ‘k sem tudták megvĂ©deni a demokratikus intĂ©zmĂ©nyrendszert.
Azt Ărja: „valamilyen hallgatĂłlagos Ă©rdekközössĂ©g mutathatĂł ki a mai Ă©s a korábbi kormánypárti elitek között – amire nem mentsĂ©g, hogy a Fidesz minĹ‘sĂ©gileg Ăşj szinten, minden korábbinál pofátlanabbul Ă©s hatĂ©konyabban műveli” a visszaĂ©lĂ©seket.
Csakhogy nem arrĂłl van szĂł, hogy mentsĂ©g-e a pofátlanság a kisebb vĂ©tkekre, mert nem az. Hanem arrĂłl, hogy Ă©rdemes-e bármely normát egyáltalán betartani, ha utĂłbb ugyanolyan megĂtĂ©lĂ©s alá esik az Ăşgymond pofátlanul, minden törvĂ©nyt teljes figyelmen kĂvĂĽl hagyĂł joggal valĂł visszaĂ©lĂ©s, a jogbiztonság beáldozása, a demokratikus rendszer lebontása ill. a kĂ©tsĂ©gtelenĂĽl megtörtĂ©nt jogsĂ©rtĂ©sek, korrupciĂłs ĂĽgyek, amelyek azonban nem ásták alá magát a rendszert, sĹ‘t ilyen politikai szándĂ©k mögöttĂĽk nem is igazolhatĂł. Ha mindez „ugyanolyankĂ©nt” kezelhetĹ‘, ebbĹ‘l Ă©ppensĂ©ggel az következik, hogy kizárĂłlag gátlástannak Ă©s pofátlannak Ă©rdemes lenni, mert nem jár sĂşlyosabb következmĂ©nnyel. Ez nem Ă©ppen a demokráciadeficitet növelĹ‘ szocializáciĂłs ĂĽzenet?
Bármennyire is igaz, amit állĂt, hogy a demokrácia normáinak, illetve a törvĂ©nyek megsĂ©rtĂ©sĂ©re a 2010 elĹ‘tti hatalomgyakorlás során elĹ‘fordult, mĂ©giscsak a valĂłság meghamisĂtása az is, ha könnyed nagyvonalĂşsággal egyenlĹ‘sĂ©gjelet tesz a politikai paletta minden szereplĹ‘je közĂ©, a 2010-es választást megelĹ‘zĹ‘ Ă©s azt követĹ‘ idĹ‘ben. És nem pusztán azĂ©rt, mert ez igazságtalan, hanem fĹ‘kĂ©nt amiatt, mert hibás megoldáshoz vezet.
Az, hogy ma vĂ©gkĂ©pp kĂ©tosztatĂşvá vált a politikai tĂ©rkĂ©p, aminek elĂ©rĂ©se, mint helyesen Ărja, kezdettĹ‘l fogva Orbán Viktor programja volt, tĂ©ny. De ebbĹ‘l a tĂ©nybĹ‘l miĂ©rt is következik az, hogy az eredmĂ©nyĂ©rt egyformán felel a teljes korábbi politikai elit? Ez a kĂ©tosztatĂşság ráadásul csak látszatra jelenti a jobb Ă©s baloldalt. Orbán Viktor is szereti Ăgy feltĂĽntetni a dolgot, de ma már világos, hogy a megosztás vĂ©gsĹ‘ cĂ©lja az volt, hogy a szövetsĂ©gĂ©pĂtĂ©st mĂ©g az se kĂ©rdĹ‘jelezhesse meg, hogy a lojalitás már a demokráciával valĂł szakĂtásra is kiterjed. Ez a kĂ©tosztatĂşság mást jelent, mint amirĹ‘l Ă–n beszĂ©l. S vajon Orbán igĂ©nyeinek nem Ă©ppen az felel meg, ha a demokratikus tĂ©rfĂ©l nem kĂ©nyesen ĂĽgyelve a kĂĽlönbsĂ©gekre elemzi a helyzetet? Ha megfeledkezik arrĂłl, hogy ma nem ideolĂłgiai alapon áll ugyanazon a platformot Orbán ellenzĂ©ke, hanem a demokráciához valĂł viszony alapján? Márpedig egy mozgalom, amely felismerte, hogy a demokráciadeficit vitte az országot a mai helyzetbe, ellentmondásba kerĂĽl önmagával, ha nem ismeri fel azt is, hogy kikre támaszkodhat Ă©ppen e tekintetben az önkĂ©nyuralommal szemben.
Ha egy táborba tolnak minden pártot, amelyek a korábbi politikai elithez köthetĹ‘k, sĹ‘t, az sem számĂt, ha rĂ©gi politikusok Ăşj pártot hoztak lĂ©tre, Ă©ppen azĂ©rt, hogy ezzel is kifejezĂ©sre jutassák a szakĂtást a korábbi politikai kultĂşrával, akkor mintegy megkönnyĂtik, hogy Orbán akár a leválthatatlanság jogi feltĂ©teleit is megteremtse, miközben a demokratikus tĂ©rfĂ©l a saját lefegyverzĂ©sĂ©vel foglalja el magát.
A Milla Ăgy fogalmaz: „Úgy gondoljuk, ha az eddigi politikai elittel szembenállĂł civil társadalom mozgalmai, pártjai nem erĹ‘södnek meg, akkor az Orbán-rezsimet leváltani lehetetlen vagy Ă©rtelmetlen.” Ezzel azt ĂĽzeni, mindegy, hogy az törtĂ©nik-e az országgal, ami 2010 Ăłta folyik, vagy az, ami az elĹ‘tte lĂ©vĹ‘ Ă©vtizedekben folyt, mert egyformán rossz dolgokrĂłl van szĂł. EbbĹ‘l a mondatbĂłl bizony azt következik, ha az ország „nem nĹ‘ fel” ahhoz a feladathoz, hogy a Milla elvárásai szerint formálĂłdjanak a demokratikus tĂ©rfĂ©l erĹ‘viszonyai, akkor nem is Ă©rdemes leváltani a jelenlegi önkĂ©nyuralmat. MiĂ©rt csodálkozik akkor azon, ha mások Ăşgy Ă©rtĂ©kelik ezt az ĂĽzenetet, ahogy Ă©rthetĹ‘?
A Milla miĂ©rt nem konkrĂ©tumokrĂłl beszĂ©l? Mit gondol a pártok feletti civil kontrollrĂłl? Ennek milyen intĂ©zmĂ©nyes garanciáit látnák szĂvesen, amelyek elfogadását az egyĂĽttműködĂ©s elĹ‘feltĂ©telekĂ©nt szabnák meg? Ha vannak ilyen elkĂ©pzelĂ©sek, azokat miĂ©rt nem a nyilvánosság elĹ‘tti vitában kĂ©pviselik?
Azt Ărja: „a demokratikus pártoknak is csak Ăşj alapokra helyezkedve, a civil társadalommal valĂł Ăşj szerzĹ‘dĂ©ssel lesz esĂ©lyĂĽk visszanyerni a polgárok eljátszott bizalmát.” TĂşl azon, hogy mennyiben kĂ©pviseli a Milla tĂ©nyleg általában a polgárokat, mert egyĂ©bkĂ©nt a pártokat támogatĂł polgárok is civilek, elĂ©g kevĂ©s az, amit errĹ‘l az oktĂłber 23-árĂłl szĂłlĂł nyilatkozatban mondanak. MiĂ©rt utasĂtják el a nyilvános párbeszĂ©det, akár közös demonstráciĂłkon? MiĂ©rt nem bátrak közössĂ©get vállalni olyan ĂĽgyekben, amelyeket azonos Ă©rtĂ©kek vĂ©delmĂ©ben szerveznek? MiĂ©rt nem csak az után határolĂłdnak, kĂĽlönĂĽlnek el, ha azt tapasztalják, hogy nem működik az elvárásaiknak megfelelĹ‘ egyĂĽttműködĂ©s?
És itt kapcsolĂłdnĂ©k az Ă–n által emlĂtett másik felismerĂ©shez, amely a Milla lĂ©trehozásában szerepet játszott: hogy lĂ©tezik egy apátiába zuhant, politikailag elárvult tömeg, amelynek tagjai közĂĽl Ă–n szerint „azĂ©rt járnak Ă©vrĹ‘l Ă©vre egyre többen a Milla több tĂzezres tĂĽntetĂ©seire, mert Ă©rezni akarják, hogy az indulataikkal Ă©s tenniakarásukkal nincsenek egyedĂĽl, Ă©s talán egyszer mĂ©gis törtĂ©nik valami …A Millának van egy Ă©rdemi politikai eszköze arra, hogy „valamit csináljon”: … tömegtĂĽntetĂ©st szervez oktĂłber 23-ra. Politizál azzal, hogy kit hĂv, illetve kit enged fel annak a demonstráciĂłnak a szĂnpadára, amely az Ă©vi kĂ©t nagy nemzeti ĂĽnnepen akkora tömeget mozgat, hogy elĹ‘le mindeddig minden párt jobbnak látta kitĂ©rni.”
Csak hát van egy bökkenĹ‘ ezzel: miĂ©rt gondolja a Milla, hogy a tĂĽntetĂ©sein nem voltak jelen más pártokat támogatĂł olyan polgárok is, akik a most diszkreditálni Ăłhajtott demokratikus pártok szimpatizánsai? Mert hogy rendre rĂ©sztvevĹ‘i voltak a demonstráciĂłiknak ilyen tudatos emberek. Rengeteg olyan embert ismerek, akik mindenĂĽtt ott vannak, ahol a kiállást szĂĽksĂ©gesnek vĂ©lik. A tömegek tanácstalanságnak nemcsak egy olvasata lĂ©tezik A kiábrándultság sem egyszerűen egy spontán folyamat eredmĂ©nye, amely „a teljes elit” hibájára visszavezethetĹ‘, hanem a jelenlegi rezsimet elĹ‘kĂ©szĂtendĹ‘, egy tudatosan a politikátĂłl elidegenĂtĹ‘ stratĂ©gia megvalĂłsulása. És ezt a kiábrándultságot az is fokozhatja, ha megint megosztottságot tapasztalnak azok, akik az ellenerĹ‘re várnak. EllentĂ©tben az ön által adott magyarázattal (azĂ©rt nem tud pártot választani ez a tömeg, mert senkiben sem bĂzik) van más magyarázat is. AzĂ©rt nem tudnak megnevezni senkit, mert nem látnak elĂ©g erĹ‘s formáciĂłt, amelyet a bizalmukkal kitĂĽntethetnĂ©nek. BĂzni kĂ©ne, sokkal jobban, azokban, akiknek a támogatására számĂtanak. Nem a nyilvános vitáktĂłl kĂ©ne megvĂ©deni Ĺ‘ket, hanem a vitákba bevonva növelni a tudatosságukat. A Milla felhĂvása ugyan azt ĂgĂ©ri, konkrĂ©tumokkal állnak majd elĹ‘ oktĂłber 23-án, de nagy kár, hogy taktikai megfontolások miatt az ellenzĂ©ki tĂ©rfĂ©l szavazĂłi ezĂşttal is el fognak esni attĂłl az Ă©lmĂ©nytĹ‘l, hogy mikĂ©nt januárban az Operánál, egyĂĽtt tudják megmutatni a tiltakozásuk erejĂ©t a jelenlegi hatalom önkĂ©nyuralmával szemben. Semmivel nem romlanának a demokráciadeficit csökkentĂ©sĂ©nek esĂ©lyei, ha a Milla közönsĂ©ge meghallgathatná az ellenzĂ©ki pártok szĂłnokait is, a Milla által felkĂ©rtek mellett. SĹ‘t, a pártokkal szembeni hangulatkeltĂ©s helyett Ă©rdemesebb volna azt meghallgatni, amit a civilek elvárnak a pártoktĂłl egy „új szerzĹ‘dĂ©s” jegyĂ©ben, Ă©s persze a válaszokat is.
* Arra azĂ©rt tisztelettel felhĂvom Para-Kovács Imre figyelmĂ©t, hogy a MillárĂłl olyan kĂ©p alakul ki, amilyet magárĂłl megjelenĂt, Ă©s ha a MillaMĂ©dia szerkesztĂ©sĂ©ben egyedĂĽl Ĺ‘ Para-Kovács a kompetens, akkor az lesz a Milla kĂ©pe, amit Ĺ‘ közvetĂt. Senki sem Para-Kovács ĂzlĂ©sĂ©t fogja boncolgatni, hanem a Milla ĂĽzeneteit prĂłbálja majd Ă©rtelmezni.
Forrás: Galamus.hu |