Mi civilek vagyunk, s azt hisszük, úgy van az, hogy a minisztereknek is van önérzetük, méltóságuk, és ha az az ember, akit szolgálnak, ennyire semmibe veszi őket, mint ezt a kettőt az azeri baltás gyilkos ügyében, akkor nincs más hátra, menni kell.
Holott most jó nekik igazán. Azt meg nem tudnám mondani, hogy meddig lesz miniszterelnök a mai, s hogy kicsoda vagy micsoda fogja megbuktatni, ám abban biztos vagyok, hogy ha bukik ez a mai kurzus, nem lesz itt annyi vesztes, mint amennyit gondolnánk. Nézem a szép arcú lányokat ellenzéki rendezvényeken, lobogó hajú ifjakat, komoly és eltökélt férfiakat, amint az új világról beszélnek, ami azután jön, hogy ezeket elzavarják, és nem tudom, hogy tudják-e, de az az új világ is a Martonyik és Navracsicsok világa lesz. De nem azért, mert olyannyira nélkülözhetetlen lesz a szakértelmük, hanem mert ott fognak állni a pulpituson, és azt fogják kiáltani a világ négy tája felé, hogy áldozatok voltak.
A kĂĽlĂĽgyminiszter már most Ăşgy beszĂ©l, hogy közben kikacsint a beszĂ©dbĹ‘l, jelezve, Ĺ‘ se Ăşgy gondolja, ahogyan mondja, de hát ezt kell tennie, nyilván az oroszok kĂ©nyszerĂtik Ĺ‘t, gĂ©ppisztolyt a hátának szegezve; nincs olyan kurzus, aminek Ĺ‘ odaadĂł, hű szolgája ne volna. A másiknak kevesebb az esze, nem is tĂşl művelt, ám figyeljĂĽk meg: mindig ellentmond a gazdájának, igaz, Ă©ppen csak egy kicsit.
Amikor az bekemĂ©nyĂt, Ĺ‘ megbĂ©kĂ©lĂ©st emlĂt, amikor fĂ©lázsiaiak vagyunk, Ĺ‘ az eurĂłpaiságunkrĂłl beszĂ©l, az ellenzĂ©ki sajtĂł rendre be is dĹ‘l neki; Ă©n már akkor megmondtam, fogja mondani, Ă©s senkinek se jut majd eszĂ©be, hogy közben hány cinikus Ă©s sunyi döntĂ©st hozott vagy kĂ©szĂtett elĹ‘. Csaknem kĂ©t Ă©s fĂ©l Ă©v kormányzás nagy idĹ‘, ezalatt mindenkinek akad legalább egy olyan mondata, amirĹ‘l kĂ©sĹ‘bb azt állĂthatja, hogy bĂrálat volt, sĹ‘t ellenállás, s hogy Ĺ‘ tulajdonkĂ©ppen belĂĽlrĹ‘l bomlasztotta az elnyomĂł rendszert.
Az államelnök is sorra adhatja majd az interjúkat, hogy nála nem ment át minden törvény, ráadásul ő korábban a zsarnok személyes brüsszeli száműzöttje volt, és vajon ki fogja felidézni, hogy a köztársaság lebontásában kulcsszerepet játszott. És nemcsak elnök van, és nemcsak miniszterek, de egyéb párt- és kormánytisztviselők, szóvivők és háttéremberek, megyei meg járási potentátok, több ezer polgármester és jegyző a helyettesekkel, a haszonleső értelmiségiekről, pláne a sajtómunkásokról nem is szólva.
JĂł kis ország vagyunk, itt ezerszám szĂĽletnek majd a visszaemlĂ©kezĂ©sek, hogy a szerzĹ‘ mifĂ©le lelemĂ©nnyel fĂşrta, faragta az elnyomĂłt, szállt vele szembe, Ăłvta tĹ‘le a nĂ©pet, csak hát persze kis pont volt Ĺ‘ ahhoz, hogy megváltoztassa a világot. Aki viszont már csak a posztjánál fogva sem lázadhatott a zsarnok ellen, az nyilván parancsot, utasĂtást hajtott vĂ©gre, prĂłbált csak volna ellenkezni. Itt nem is olyan sokára ki fog derĂĽlni, hogy mint már annyiszor az elnyomatásaink során, a kĂ©tezer-tĂzes Ă©vek elsĹ‘ felĂ©ben is a titkos ellenállĂłk Ă©s partizánok országa voltunk, sĹ‘t mĂ©g annál is többek, itt 2010 tavaszán alig-alig szavazott valaki Orbánra, a nagygyűlĂ©sein, utcai vonulásain senki nem vett rĂ©szt; Ăşjra csak nem tehettĂĽnk semmirĹ‘l, megint a magyar fátum temetett maga alá minket.
Szép arcú ifjak, eljön-e valaha is a ti időtök?
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |