A változás szele

2012-09-16 08:07:44

Veszprémtől a Kossuth térig

8 nappal ezelőtt Veszprémben egészen rendkívüli történt. Megelégelték a város cselekedni is képes lakói, hogy birkákként kezeljék őket. Világossá tették, hogy van véleményük a körülöttük zajló történésekről. Mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom ellentmondást nem tűrő módon megszervezte a burkoltan már a névválasztással is zsidózó „Magyar Élet Menetének” nevezett vonulását, kiálltak a városba vezető utak mellé ötletes transzparenseikkel tiltakozni.

Civilek, politikai pártok, hívők és nem hívők, bal és jobboldaliak egyaránt utasították el, hogy a városukba beköltözzön a gyűlölet. Aki olvasta a menetelésre felhívó szöveget, megérthette, itt nem lehet nem kiállni. Nincs középút és a hallgatás nem egyéb, mint a vétkes cinkosság vállalása. Cinkosság a gyűlölet magvainak elvetésében és a gyűlölet meghatározó erővé növelésében.

Az, hogy a nevét is az akcióhoz adó 12 civil és poltikai szervezet, egyház és valójában ennél sokkal több szervezet jó néhány tenni is kész tagja közösen cselekedett és a színházkertben (közel négyszer annyi ember, mint a Jobbik kedvéért menetelgető) gyűlt ösze megemlékezni az elveszni látszó köztársaságról, az is példaértékű és mindeddig példa nélküli lépés volt.

Rá egy napra az ország volt miniszterelnöke és 3 politikustársa kezdett éhségsztrájkba, a Tisztelt Ház előtt Budapesten, a Kossuth téren. Az első napokban gunyoros megjegyzések és blogbejegyzések tucatjai kezelték ezt a történetet, mindössze tisztító kúrának nevezett megmozdulásként. Aztán ahogy haladtunk előre az időben, vált egyre világosabbá, ez egészen másféle demonstráció, mint amit a legtöbben az első pillanatokban erről gondolni tudtak és felismerni véltek. A Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc az első megszólalásaiban is világossá tette, a regisztráció bevezetése és ezzel választók százezrei választójogának elvesztése miatt tiltakoznak, de tudják, a hatalom ezt nem fogja megérteni. Azt szerették volna ezzel a kissé bulváros és a bulvársajtóban és médiában is beharangozott akcióval, ha az egyszerű és már a végletekig pesszimista ember is felfigyel rájuk. S a felfigyelés után felfogja, eljut az is a tudatáig, a történet valójában róla szól. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a sok sok száz hívó szót megértő egyszerű és kétségbe esett ember mellett számos ismert értelmiségi is felkereste az éhezés napjaiban a demonstráció helyszínét és kenyerét nem féltve adta arcát a megmozduláshoz. Az elmúlt hét közepétől kezdett egyre világosabbá válni, hogy ez már nem csak pár ember és egy marginálisnak mért párt, a Demokratikus Koalíció ügye. Ez bizony a legfontosabb ügyek egyike, ami napjainkban történik. S ha a Parlamentben ülő és magukat demokratikusnak hirdető pártok egészében és egységesen a demonstráció lényegét nem is ismerték időben fel és nem álltak mindjárt az első napon a mozgalom mellé, egyes tagjaik azzal, hogy felkeresték a felrázásunk érdekében éhezőket, jelezték érteni vélik, mi is zajlik valójában. Szombaton megtörtént az a csoda, hogy az MSZP elnöke, Mesterházy Attila és rádöbbent, mi a tét. S ha Ő maga nem is jelent meg sem a Kossuth téren, sem az örökmécsesnél, a kiadott közleményével részesévé akart válni egész pártjával együtt az ott történteknek. Mivel ez a demonstráció az eddigi nagy civil összejövetelekkel ellentétben úgy ért véget, hogy egyúttal újabb feladatokat adott, egyértelművé vált hitem szerint igazán sokak számára, a változás szele immár egyre erőteljesebben van jelen. S ennek a szélnek nem kell ellenállni, hanem „szárnyainkat” végre kitárva, vele együtt kell szállni. Repülni kell, egyenesen a Parlament kupolaterméig, onnan az ülésterembe, s ki kell onnan söpörni az összes dohosságot, mindazt a borzalmas bűzt, amit a múlt otthagyott, s a múltat visszasírók nagy buzgalmukban bűzzel telt zsákjaikban visszahordtak.

Vissza...