Éhség és összefogás

2012-09-16 06:34:53

Nyugodtan lehet hisztizni, de Gyurcsány Ferenc megcsinálta. Egy hét alatt összébb hozta a demokratikus ellenzéket. Ma egy hete, hogy Molnár Csabával, Niedermüller Péterrel és Kolber Istvánnal késő este éhségsztrájkba kezdett a Demokratikus Koalíció elnöke. A bejelentést leginkább a megdöbbenés, a fanyalgás és a gúnyolódás fogadta. Akkor még kevesen értették meg, hogy ez a gesztus új politikai helyzetet teremthet.

A Gyurcsánnyal zsigerből ellenszenvezők nagyjából szerdáig próbálták tönkre tenni a szabad választásokért elindított éhségsztrájkot. A cikiző, amúgy a regisztrációt, annak veszélyeit meg sem említő bloggerek egy-két nap alatt elárasztották a felületeiket, tudomást sem véve arról, hogy eközben egyre többen keresik fel a Kossuth teret. Csak az volt a cél, hogy bizonygassák: ez egy marhaság, Gyurcsánynak vége. Pontosan azt tették, amit a szánalmas Selmeczi Gabriella: tisztítókúrának tartották az egészet, holott valóban ez lett az éhségsztrájk: az Orbántól megtisztító kúra jelentős fázisa. Selmeczi tisztítókúrázása azért is röhejes, mert éppen ő volt az, aki nem bírta ki, hogy ne egye meg azt a kiflit még a Tesco-pénzár előtt. (Persze, Selmeczi bunkósága beleillett a brutális politikai és kommunikációs bukássorozatba, amelyet az IMF-hazugság, a balta-gate, és a nőket megvető fideszes honatya szavai köveztek ki.)

Az éhségsztrájk sikeres akció lett. Hitelesítette a Kossuth téren megjelent, egyre nagyobb számú érdeklődő. Az a sok szegény, félresiklott sorsú, az életét elmesélő, vagy éppen korábbi és mai csekkjeit mutogató ember megértette, hogy az éhségsztrájk nem a vagyonos ember leereszkedése, hanem az együttérzés, a szolidaritás gesztusa. Erősítette a kezdeményezés hitelét a világsajtó kiemelt érdeklődése. A hazai médiumok egy részével ellentétben a Washington Post, a New York Times, a BBC, a Liberation, az ORF, a ZDF, a Die Welt, a Die Presse, a Reuters, az AP, az AFP és mások megértették, hogy ami történik, az a legerősebb figyelemfelkeltő akció, amely Orbán-rendszerét érte. A harmadik hitelesítő mozzanat a hazai közéleti szereplők szolidaritása lett. Fischer Iván, a párizsi emigráns Kende Péter, Czeizel Endre, Konrád György, Jancsó Miklós, Bozóki András, Radnóti Sándor, Vágó István, Bitó László, Horváth Aladár, Iványi Gábor és sokan mások megértették azt, amit néhány "elemző" és a mindent leszóló firkálgatók nem voltak hajlandók. Hogy itt és most cselekedni kell, mert ha nincs szabad választás, Orbán a nyakunkon marad, és akkor minden tönkre megy.

A tüntetés napjának délelőttjére aztán összeállt a kép. Az MSZP elnöke is megértette, hogy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor lépnie kell. Az nem lehet, hogy korábbi kihívója, Szanyi Tibor, sőt, elődje, Lendvai Ildikó kétszer is kimegy a Kossuth térre, videóüzenetet is mond, a párt hivatalos vezetése pedig hallgat. Mesterházy Attila fontos lépést tett a tüntetés utolsó pillanatban bejelentett támogatásával, ahogy ugyanezt megtette Kónya Péter, a Szolidaritás vezetője is. Örülök, hogy így döntöttek.

Nem szeretnék belemenni a számháborúba, hogy hányan voltak a Batthyány-örökmécsesnél. A fotók önmagukért beszélnek. A tér zsúfolásig megtelt, még a környező utcákba is beletorkollt a tömeg. Ez lett az elmúlt két év legnagyobb, párt által szervezett Orbán elleni demonstrációja. És ezt a Demokratikus Koalíció szervezte meg. Gyurcsánynak nemhogy nincs vége, most indul el újra, és a demokratikus ellenzék megkerülhetetlen szereplője lesz. Fontos része a reménybeli egésznek.

Az éhségsztrájk következményeként a demokratikus ellenzék közelebb került egymáshoz, mert az országban éhség van az összefogásra is. A párbeszéd elkezdődhet - legalább is a DK, az MSZP és a Szolidaritás között. Azonban óva intenék mindenkit az eufóriától. A majdani miniszterelnök-jelöltről sem kell most dönteni. Másfél év van a választásokig. Addig a pártok még átesnek egy tisztújításon is. Arról nem is beszélve, hogy előbb közösen vállalható nemzetmentő program kellene, és csak ahhoz egy ember, aki azt megvalósítja. Ha odaérünk, olyan személyt kell támogatni, akivel a legnagyobb az esély a győzelemre. Hogy ez ki lesz, ma nem tudható.

Azért sem érdemes rohanni, mert a politikában nemhogy másfél év, de két-három hét is iszonyúan hosszú idő... Három hete nem volt Safarov-ügy, nem volt IMF-blöff, nem volt éhségsztrájk. Máris nem ugyanaz a helyzet, mint három hete volt.

Most halvány remény mutatkozik, a feladat pedig adott. Tovább kell folytatni a harcot a szabad választásért, mert ebben már szorít az idő. Aztán kiderül, lesz-e olyan nagygyűlés október 23-án, ahol Gyurcsány, Mesterházy és Kónya együtt szónokol a civilekkel. Az LMP? Nos, ők eddig némaságba burkolóztak.

Izgalmas politikai ősz következik.

Forrás: Gréczyblog.hu

Vissza...