A mai nap nem a pártpolitikáról szólt. De azért fontos, hogy a szervezők között ott volt a helyi baloldal két pártja is. És – pártzászlók nélkül, csak úgy fehérben – kezet nyújtottak egymásnak, és a civileknek. És kölcsönösen volt merszük elfogadni a kinyújtott kezet. Nem is olyan könnyű ezt manapság. Mutatja ezt az is, hogy az egyik ellenzéki párt nem csatlakozott. Helyette – egy kalap alá véve a masírozó nácikat a demokrata civilekkel – cikket írtak a megyei lapba, amelyben azt mondták: a felvonulgatás nem szolgálja a megbékélést. És távol maradtak. Nem írom le, hogy kik voltak. Úgyis kitalálják.

A veszprémiek kiállásáról egy régi történet jutott eszembe, még 1992-ből, Keleti Györgyről. Talán még emlékeznek rá, a rendszerváltás idején a HM szóvivője volt. Lehet azt mondani, hogy az első európai hang volt a hadügyi tárcánál. Néhány év múlva, amikor Veszprémtől nem is olyan messze, Kisbéren, érdeklődés hiányában sokadszorra nem sikerült képviselőt választani, Keleti beleállt a feladatba, és az MSzP színeiben megnyerte a választást. Az eredmény akkorát szólt – akkoriban a Szocialista Párt nem volt népszerűbb, mint manapság – hogy meghívták hozzánk az egyetemre is, előadást tartani. Azidőtájt mind arra számítottunk, hogy a következő választást egy liberális koalíció nyeri majd. Az MDF már elindult a lejtőn, a szocik meg sehol se voltak. Aki lélekben velük tartott, az általában igyekezett elbújni. Keleti pedig rezzenéstelen arccal kijelentette: az MSzP '94-ben győzni fog. Hogy őszinte legyek: a teremben nem akadt ember, aki őt akkor és ott normálisnak tartotta volna. És lőn.

Pedig Keleti György programja az akkor is nagybeteg baloldal számára elég egyszerű volt. Kiállni magukért, mindazért, amiben hisznek, megfogni a munka végét, és nem félni. Ma is valahol itt kell elkezdeni. Ha akkor lehetett, lehet most is. A baloldalnak és a liberálisoknak akkor is volt, és ma is van mire építenie. De csak akkor, ha nincs tele a gatyájuk, és szembe mernek nézni azzal, amit ’89-ben, 1994 - 1998, no meg 2002 - 2010 között letettek az asztalra.  Arra varrjanak gombot, és lesz abból választható program is.

Nem kell taktikázni, nem kell tovább senkinek könyörögni, hogy csatlakozzon. Aki meg kimarad, az lemarad. Nem kell utánuk egy könnyet sem ejteni.

Forrás: Ghostwriter