BecslĂ©sek szerint a törtĂ©neti magyar államrĂ©szek összlakosságának a XIX. század elejĂ©n 39 százalĂ©kát, Horvátország Ă©s a HatárĹ‘rvidĂ©k nĂ©lkĂĽl pedig 48 százalĂ©kát adták magyarok. Mindaddig, amĂg az állam belsĹ‘ szervezĹ‘ elve a rendisĂ©g volt, ez nem jelentett kĂĽlönösebb problĂ©mát. A feudális magyar államjog, amely mĂ©ly szakadĂ©kot vont nemes Ă©s nem nemes közĂ©, magyar Ă©s nem magyar között semmifĂ©le kĂĽlönbsĂ©get sem tett.
A modern nacionalizmus XVIII. század vĂ©gi megjelenĂ©sĂ©vel azonban, melynek egyik velejárĂłja a nyelvi-kulturális közössĂ©gek kialakulása Ă©s önállĂł entitáskánt valĂł fellĂ©pĂ©se volt, gyökeresen Ăşj helyzet állt elĹ‘. Magyarok Ă©s nem magyarok viszonyrendszere Ăşjragondolásra várt. A magyar vezetĹ‘ elit több lehetsĂ©ges stratĂ©gia közĂĽl választhatott. Az egyikre, amely a Habsburg Birodalmon belĂĽli magyar kĂĽlönállás feladását Ă©s a nĂ©met nyelv elfogadását feltĂ©telezte, a II. JĂłzseffel szembeni ellenállás formájában látványos nemet mondott. A másikkal pedig, amely az ország nemzetisĂ©gi jellegĂ©nek megfelelĹ‘ föderatĂv struktĂşra kialakĂtását jelentette volna, s amelyet elsĹ‘kĂ©nt Martinovics Ignác körvonalazott a XVIII. század vĂ©gĂ©n, Ă©rdemben nem is foglalkozott.
A reformkor uralkodĂł koncepciĂłjává – a francia nemzetállami modellbĹ‘l kiindulva – a magyarosĂtás programja vált. WesselĂ©nyi, SzĂ©chenyi, Kossuth Ă©s kortársaik tĂşlnyomĂł többsĂ©ge egyaránt azt feltĂ©telezte, hogy a polgári átalakulás keretĂ©ben nyelvi-etnikai kĂĽlönbsĂ©gekre valĂł tekintet nĂ©lkĂĽl vĂ©grehajtandĂł jogkiterjesztĂ©s fejĂ©ben a nemzetisĂ©gi lakosság hajlandĂł lesz nyelvĂ©ben Ă©s Ă©rzelmeiben is magyarrá válni. A reformkori nyelvtörvĂ©nyek, az 1868-as nemzetisĂ©gi törvĂ©ny Ă©s a dualizmus korának iskolai törvĂ©nyei egyaránt ezt a cĂ©lt szolgálták.
A nemzeti liberális integrációs és asszimilációs politika nem volt teljesen eredménytelen. 1910-re a magyar anyanyelvűek aránya a Magyar Királyságban 48 százalékra, a Horvátország nélküli Magyarországon pedig 54 százalékra nőtt. Arról azonban, hogy a horvát, szerb, román és a szlovák elit magáévá tette volna a magyar ajánlatot, szó sem volt. Éppen ellenkezőleg: minél inkább polgárosodtak, annál inkább fogalmaztak meg saját nemzeti célokat.
Ezek lĂ©nyege, mint az 1895-ös kongresszusukon ezt világosan ki is nyilvánĂtották: az ország nyelvhatárokat követĹ‘ kantonizálása, illetve föderalizálása, majd – növekvĹ‘ mĂ©rtĂ©kben – az elszakadás Ă©s rokon, illetve testvĂ©rnĂ©peikkel valĂł egyesĂĽlĂ©s volt. NagymĂ©rtĂ©kben azonosultak viszont a magyar állameszmĂ©vel a nĂ©metek Ă©s a zsidĂłk. Az 1910-re elĂ©rt 48 százalĂ©kos relatĂv, illetve 54 százalĂ©kos abszolĂşt többsĂ©g az Ĺ‘ magyarosodásuk nĂ©lkĂĽl egyszerűen elĂ©rhetetlen lett volna. KĂĽlönösen nagy szerepet játszott ebben a zsidĂłság, amely nemcsak a nemzetĂ©pĂtĂ©st segĂtette elĹ‘ szĂłval Ă©s tettel egyaránt, hanem Magyarország gazdasági modernizáciĂłjához Ă©s kulturális megĂşjulásához is döntĹ‘ mĂ©rtĂ©kben járult hozzá.
ZsidĂłk már a X. században is Ă©ltek a Kárpát-medencĂ©ben, de az ország összlakosságának 1százalĂ©kát csak a XVIII. század vĂ©gĂ©re Ă©rtĂ©k el. Az ezt követĹ‘ 100-120 Ă©vben számuk 80 ezerrĹ‘l több mint 900 ezerre, arányuk pedig 5 százalĂ©kra nĹ‘tt. Ez a nagyarányĂş nĂ©pessĂ©gnövekedĂ©s elsĹ‘dlegesen a XIX. század közepĂ©ig lezajlott intenzĂv bevándorlásnak, majd az ezt követĹ‘ magas termĂ©szetes szaporulatnak köszönhetĹ‘. A hagyományosan politikai, katonai Ă©s közigazgatási pályákra szocializálĂłdott s a gazdasági modernizáciĂłtĂłl idegenkedĹ‘ magyar földbirtokos nemessĂ©g számára kapĂłra jött a kĂĽlfölddel jĂł kapcsolatokat ápolĂł, vállalkozĂł kedvű Ă©s ĂĽzleti szaktudással rendelkezĹ‘ zsidĂłk beáramlása, akikkel már a reformkorra gyĂĽmölcsözĹ‘ egyĂĽttműködĂ©st alakĂtott ki.
1848–49-ben a magyarországi zsidĂłság – eltĂ©rĹ‘en az összes többi nemzetisĂ©gtĹ‘l – egyĂ©rtelműen a magyar nemzeti oldalra állt, amit a magyar vezetĹ‘ elit 1849-ben feltĂ©telekhez kötött, 1867-ben pedig feltĂ©tel nĂ©lkĂĽli emancipáciĂłjával, vagyis teljes jogegyenlĹ‘sĂ©gĂĽk biztosĂtásával honorált.
Az emancipáciĂł Ăşjabb lökĂ©st adott a magyar nemessĂ©g Ă©s a zsidĂłság között kialakult egyĂĽttműködĂ©snek. Mivel számottevĹ‘ magyar polgárság nem lĂ©tezett, a gazdaság modern szektorait tekintĂ©lyes rĂ©szben a zsidĂłság teremtette meg. A kĂĽlönbözĹ‘ Ă©rtelmisĂ©gi pályákon ugyancsak nagy arányban tűntek fel izraeliták. 1910-ben az orvosoknak már 49, az ĂĽgyvĂ©deknek 45, a szerkesztĹ‘knek Ă©s a hĂrlapĂrĂłknak 42 százalĂ©kát adták. A társadalmi sikerrel párhuzamosan a kulturális asszimiláciĂł is folytatĂłdott: 1910-ben a 911 ezer izraelita vallásĂş magyar állampolgár 77 százalĂ©ka vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Ezen a sokáig sikeres Ă©s kölcsönösen elĹ‘nyös egyĂĽttműködĂ©sen a XIX. század utolsĂł harmadában repedĂ©sek jelentek meg.
Bármennyire logikusnak Ă©s cĂ©lravezetĹ‘nek látszott is a rĂ©gi Ă©s az Ăşj elitcsoportok között kialakult „munkamegosztás”, a deklasszálĂłdĂł Ăşri Ă©s a feltörekvĹ‘ nem zsidĂł kispolgári rĂ©tegek ezt – lehetĹ‘sĂ©geik korlátait Ă©rezve – nem a nemzet Ă©rdekĂ©ben állĂł társadalmi átalakuláskĂ©nt, hanem a zsidĂłság nemzeti Ă©rdekeket sĂ©rtĹ‘ „tĂ©rfoglalásakĂ©nt” fogták fel. Az anyagi Ă©rdekkonfliktusok kiegĂ©szĂĽltek a kĂ©t fĂ©l kulturális orientáciĂłjának kĂĽlönbözĹ‘sĂ©gĂ©vel. Mindehhez jött az 1873-as tĹ‘zsdeválság, amely sok egzisztenciát tett tönkre vagy rendĂtett meg. Más országokhoz hasonlĂłan mindezek következtĂ©ben az 1870-es Ă©vektĹ‘l Magyarországon is megjelent a nem vallási alapĂş, vagyis modern, politikai antiszemitizmus.
A szociális feszĂĽltsĂ©gek mĂ©rsĂ©klĹ‘dĂ©sĂ©vel a századfordulĂł Ă©veire az antiszemita indulatok alábbhagytak, de teljesen nem tűntek el. Bár a századelĹ‘ legbefolyásosabb politikusa, Tisza István következetesen Ă©rvĂ©nyesĂtette elĹ‘dei liberális nemzeti politikáját, az antiszemita társadalommagyarázat Ă©s Ă©rzĂĽlet kĂĽlönbözĹ‘ toposzai sokak gondolkodásába beĂ©pĂĽltek. KĂĽlönöskĂ©ppen hatottak azokra a feltörekvĹ‘ kispolgári Ă©s Ă©rtelmisĂ©gi-közalkalmazotti rĂ©tegekre, amelyeknek a mobilitását az egy vagy kĂ©t generáciĂłval elĹ‘ttĂĽk járĂł zsidĂłság pusztán saját sikerei rĂ©vĂ©n is korlátozta.
Az I. világháborĂş a társadalommás belsĹ‘ feszĂĽltsĂ©geihez hasonlĂłan a zsidĂłk Ă©s nem zsidĂłk közötti ellentĂ©teket is kiĂ©lezte. Miközben a zsidĂłság tovább erĹ‘sĂtette meglĂ©vĹ‘ pozĂciĂłit a gazdasági Ă©s a kulturális szfĂ©rában, sĹ‘t nĂ©hányan közĂĽlĂĽk már a minisztersĂ©gig vittĂ©k, a rĂ©giek mellĂ© Ăşj antiszemita sztereotĂpiák szĂĽlettek. Ezek szerint a zsidĂłk kihĂşzzák magukat a frontszolgálat alĂłl; a haza vĂ©delme helyett a hátországban „lĂłgnak”, ahol árdrágĂtással Ă©s uzsorázással szipolyozzák a harcolĂłk hozzátartozĂłit; s mindeközben frivol kuplĂ©kkal, kabarĂ©kkal Ă©s egyĂ©b alantas szĂłrakoztatĂłipari termĂ©kekkel fertĹ‘zik a fĹ‘városi lakosság erkölcsĂ©t.
S eközben sűrű sorokban Ă©rkeztek a GalĂciába betört orosz hadsereg által rendezett pogromok elĹ‘l menekĂĽlĹ‘ „kaftános” Ă©s „pajeszos” zsidĂłk: a „galĂciánerek”. Mint a legtöbb elĹ‘ĂtĂ©leteken alapulĂł propagandának, Ăşgy az I. világháborĂş alatti antiszemita vádaskodásnak is volt tĂ©nyszerű magva: a hadiszállĂtásokat, amelyek lebonyolĂtĂłi az addigra kialakult társadalomszerkezetbĹ‘l adĂłdĂłan nagyobbrĂ©szt szĂĽksĂ©gszerűen zsidĂłk voltak, vĂ©gigkĂsĂ©rte a korrupciĂł. A papĂrtalpĂş bakancsok Ă©s a silányminĹ‘sĂ©gű posztĂł 1915-ben kirobbant ĂĽgyĂ©t pĂ©ldául hĂłnapokig tárgyalta a sajtĂł. Az antiszemita Ă©rzĂĽlettĹ‘l befolyásolt emberek szemĂ©ben a korrupciĂłban bűnös vagy azzal megvádolt szemĂ©lyek könnyen váltak a zsidĂłság egĂ©szĂ©nek mentalitását megtestesĂtĹ‘, szimbolikus alakokká.
Bihari PĂ©ter szerint 1916–1918-ra „a zsidĂłkĂ©rdĂ©s már a társadalom összes pĂłrusát átjárta”, s a közĂ©prĂ©tegek zsidĂł Ă©s nem zsidĂł csoportjai közötti „nagy leszámolás” lĂ©nyegĂ©ben elkerĂĽlhetetlen volt. LehetsĂ©ges, hogy Biharinak igaza van, ámbár nem tudhatjuk, hogy a háborĂş másfĂ©le befejezĹ‘dĂ©se esetĂ©n – vagyis összeomlás, forradalmak Ă©s Trianon nĂ©lkĂĽl – valĂłban ugyanaz törtĂ©nt volna-e, mint ami Ăgy lezajlott. Az aggasztĂł elĹ‘jelek mellett mindenesetre Ă©rdemes számon tartani azt is, hogy a törtĂ©netileg kialakult egyĂĽttműködĂ©s folytatásának, sĹ‘t magasabb szintre emelĂ©sĂ©nek mĂ©g a világháborĂş vĂ©gĂ©hez közeledve is akadtak pártolĂłi.
ZsidĂł rĂ©szrĹ‘l közĂ©jĂĽk tartozott Alexander Bernát, a neves esztĂ©ta, aki a Huszadik Század körkĂ©rdĂ©sĂ©re mĂ©g 1917-ben is Ăşgy válaszolt, hogy „ez a föld predesztináltnak látszik a kĂ©t nĂ©plĂ©lek hatalmas Ă©s nagyot szĂĽlĹ‘ egyesĂĽlĂ©sĂ©re”. A másik oldalrĂłl pedig többek között Ady Endre, aki 1917-es hĂres cikkĂ©ben az egyik ausztráliai bennszĂĽlött törzs szerelmi táncához, a korroborihoz hasonlĂtotta a magyar–zsidĂł egyĂĽttĂ©lĂ©st. A Duna–Tisza táján – Ărta – „kĂ©t fajtátlan s egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultĂşrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidĂłság. S mi, akik magyaroknak nevezzĂĽk magunkat, gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtĹ‘l vagy Ăşj nĂ©pet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvĂz.”
Az Ăşj nĂ©p – sem akkor, sem azĂłta –nem szĂĽletett meg, az özönvĂz azonban elborĂtott mindenkit: zsidĂłkat Ă©s nem zsidĂłkat egyaránt. Az elsĹ‘ nagy lĂ©ket az 1919-es Tanácsköztársaság ĂĽtötte a nemzeti liberális integráciĂł eresztĂ©keiben már egyĂ©bkĂ©nt is recsegĹ‘-ropogĂł hajĂłján. A zsidĂłság minden sikere Ă©s „tĂ©rfoglalása” ellenĂ©re az ország politikai irányĂtását a törtĂ©nelmi magyar elit 1918-ig szilárdan a kezĂ©ben tartotta. Bár az 1918–19-es polgári demokratikus forradalom vezĂ©rkara már más kĂ©pet mutatott, mĂ©g annak a vezetĹ‘je is egy arisztokrata: grĂłf Károlyi Mihály volt, akit a polgári radikálisok Ă©s a szociáldemokraták mellett a törtĂ©nelmi elit számos tagja is támogatott.
Az 1919-es NĂ©pbiztosok Tanácsának tagjai, vagyis a kommĂĽn miniszterei Ă©s miniszterhelyettesei viszont kizárĂłlag kormányzati tapasztalat nĂ©lkĂĽli Ă©rtelmisĂ©giek, munkások Ă©s szegĂ©nyparasztok közĂĽl kerĂĽltek ki, akiknek mintegy kĂ©tharmada zsidĂł származásĂş volt. Arra, hogy ez miĂ©rt alakult Ăgy, többfĂ©le magyarázatot ismerĂĽnk. Ezek között a rĂ©gi gyökerű messianizmus Ă©s a fiatal Ă©rtelmisĂ©get mindig Ă©s mindenĂĽtt magával ragadĂł lázadĂł szellem Ă©ppĂşgy elĹ‘fordul, mint a sajátos társadalomtörtĂ©neti háttĂ©r, a mĂ©ly beágyazottság hiánya, az asszimiláciĂłs kudarc, a diplomás pályák telĂtettsĂ©ge Ă©s a szemĂ©lyi összefonĂłdások rendszere.
Bárhogy volt is, a kormányzati hatalom irányĂtĂł pozĂciĂłinak ilyen mĂ©rtĂ©kű Ă©s jellegű Ăşjraosztása nyilvánvalĂłan akkor is elfogadhatatlan lett volna a rĂ©gi elit Ă©s a feltörekvĹ‘ nem zsidĂł Ă©rtelmisĂ©g számára, ha az Ăşj hatalom mĂ©rsĂ©keltebb reformpolitikát valĂłsĂt meg. Ăšgy azonban, hogy a magánvagyonok nagy rĂ©szĂ©t szocializálták, az egyházakat ĂĽldöztĂ©k, az addigi nemzeti retorikát internacionalista lĂłzungokkal váltották fel, s aki tiltakozott vagy ellenállt, azt tĂşszul ejtettĂ©k, börtönbe vetettĂ©k, vagy legrosszabb esetben statáriális körĂĽlmĂ©nyek között kivĂ©geztĂ©k, mĂ©g kevĂ©sbĂ© volt az. A vörösterror áldozatainak a száma, amelyet legfelsĹ‘bb szinten ugyancsak kĂ©t zsidĂł származásĂş fiatal Ă©rtelmisĂ©gi, Szamuely Tibor Ă©s Korvin OttĂł irányĂtott, megközelĂtette a hatszázat.
Bár a Tanácsköztársaság kĂĽlönbözĹ‘ intĂ©zkedĂ©sei a zsidĂł közĂ©p- Ă©s nagypolgárságot Ă©ppĂşgy sĂşjtották, mint a társadalom más tulajdonosrĂ©tegeit, sĹ‘t a Szegeden szervezĹ‘dĹ‘ Nemzeti Hadsereghez zsidĂł származásĂş tisztek is csatlakoztak, az antiszemitizmus hullámai már a kommĂĽn 133 napja alatt minden korábbinál magasabbra csaptak. Ezekben a hetekben röppentek fel Ă©s kezdtek terjedni azok az addig ismeretlen antiszemita sztereotĂpiák, melyek szerint minden kommunista zsidĂł, a kommunizmus pedig nem más, mint álcázott zsidĂł hatalom. Szekfű Gyula, Tormay Cecile, Gratz Gusztáv, Mályusz ElemĂ©r Ă©s mások 1920-as Ă©s kĂ©sĹ‘bbi eszmefuttatásai az 1919-es „zsidĂłuralomrĂłl” ezeket a már lĂ©tezĹ‘, a kommĂĽn alatt kialakult vĂ©lekedĂ©seket terjesztettĂ©k tovább.
A kĂ©t forradalmat a keresztĂ©ny közĂ©prĂ©tegek Ă©s birtokos parasztok ellenforradalma követte, a vörösterrorra pedig fehĂ©rterror volt a válasz. Az 1919 augusztusában SzegedrĹ‘l DĂ©l-DunántĂşlra vonult Nemzeti Hadsereg nĂ©hány alakulatának önkĂ©nyes kivĂ©gzĂ©seirĹ‘l sok empirikus adattal rendelkezĂĽnk. KĂ©t fontos dolgot azonban nem tudunk pontosan: Horthy vitathatatlan felelĹ‘ssĂ©gĂ©nek a mĂ©rtĂ©kĂ©t Ă©s az áldozatok számát. ĂŤrásbeli parancs, amelyben Horthy szĂłlĂtotta volna fel beosztottjait számonkĂ©rĂ©sre vagy bosszúállásra, nem lĂ©tezik. Azt viszont, hogy egyetĂ©rtett a megtorlásokkal, s a tettesekkel felettĂ©bb kesztyűs kĂ©zzel bánt, számos forrás bizonyĂtja.
Az áldozatok számát az elmenekĂĽlt forradalmi vezetĹ‘k közvetlenĂĽl az esemĂ©nyek után ötezerben adták meg. 1945 után szakmai körökben Ă©s a szĂ©lesebb nyilvánosságban egyaránt ez a szám rögzĂĽlt. A Szociáldemokrata Párt megbĂzásábĂłl 1923–24-ben kiterjedt anyaggyűjtĂ©st vĂ©gzett FĂ©nyes LászlĂł viszont csak 626 olyan kivĂ©gzĂ©st tárt fel, amely a Nemzeti Hadsereghez kötĹ‘dött. Ennek alapján azt feltĂ©telezte, hogy a fehĂ©rterror áldozatainak a száma kb. 1200-ra tehetĹ‘. Az Ăşjabb kutatások (BödĹ‘k Gergely) ennĂ©l is alacsonyabb számot valĂłszĂnűsĂtenek. Az áldozatok többsĂ©ge direktĂłriumi tag, vörösĹ‘r vagy vöröskatona volt. Az azonosĂthatĂł kivĂ©gzettek több mint 20 százalĂ©ka tartozott a zsidĂł vallásĂş vagy hátterű szemĂ©lyek közĂ©.
A zsidĂł származás vagy akárcsak a „zsidĂłs” kĂĽlsĹ‘ számos esetben önmagában is elegendĹ‘ volt a kivĂ©gzĂ©shez vagy lincselĂ©shez. A kĂĽlönĂtmĂ©nyesek számon kĂ©rĹ‘ akciĂłit tehát nemcsak az antikommunizmus, hanem az antiszemitizmus is motiválta. MĂ©g inkább jellemezte ez az ÉbredĹ‘ Magyarok EgyesĂĽlete Ă©s nĂ©hány más jobboldali szervezet 1919–20-as tevĂ©kenysĂ©gĂ©t, amelyek tagjai számos alkalommal inzultáltak, sĹ‘t vertek meg zsidĂłkat vagy zsidĂłnak látszĂł szemĂ©lyeket a nyĂlt utcán, kĂĽlönbözĹ‘ szĂłrakozĂłhelyeken Ă©s az egyetemeken. Miközben Magyarország a forradalmak, majd az ellenforradalom lázában Ă©gett, a Párizsban ĂĽlĂ©sezĹ‘ bĂ©kekonferencia megállapĂtotta Magyarország Ăşj határait.
Ezek a döntések a győztes nagyhatalmak, a környező kis államok és az 1918 őszén darabjaira hullott Monarchia nemzetiségi vezetői közötti kompromisszumok jegyében születtek meg. A különböző elképzelések összecsiszolása a békekonferencia területi bizottságaiban zajlott 1919 elején, s a végső döntések májusra születtek meg. Kivétel ez alól Burgenland és egy-két kisebb területrész elcsatolása, amelyről csak júliusban határoztak. A békekonferencia döntéseit a magyar belpolitika alakulása érdemben nem befolyásolta. A magyar békedelegáció, amely 1920. január elején utazott ki Párizsba, mindent megtett a békeszerződés tervezetének megváltoztatásáért. Gróf Apponyi Albert, a delegáció vezetőjének beszéde, valamint a békekonferenciának átadott jegyzékek is számos érvet sorakoztattak fel a magyar álláspont védelmében.
Ezek között szerepelt a magyar nemzeti politika befogadĂł jellege, a nemzetisĂ©gekkel szembeni tolerancia, s ezzel összefĂĽggĂ©sben a zsidĂłk pĂ©ldátlanul sikeres integráciĂłja is. Az atrocitások Ă©s az antiszemita hangulat ellenĂ©re a magyar zsidĂł szervezetek teljes mellszĂ©lessĂ©ggel álltak ki a trianoni határok Magyarországra nĂ©zve elĹ‘nyös megváltoztatása Ă©rdekĂ©ben. A Pesti Izraelita HitközsĂ©g 1920 januárjában drámai hangĂş felhĂvással fordult a világ zsidĂłságához.
„TestvĂ©reink! Jöjjetek segĂtsĂ©gĂĽnkre a szörnyű veszedelemben, amelyet a bĂ©keszerzĹ‘dĂ©s számunkra jelent. A magyar-zsidĂł műveltsĂ©g legvirulĂłbb vidĂ©kei, a magyar Felföld, zsidĂłságunk eme kiapadhatatlan ĂşjjászĂĽletĂ©si medencĂ©je, a Bánság Ă©s ErdĂ©ly, a magyar zsidĂł ipar eme virulĂł tájai idegen kezekre kerĂĽlnek az igazságtalan bĂ©ke által. Magyarország, a nyugat-eurĂłpaiműveltsĂ©g Ă©s civilizáciĂł eme gyönyörűmentsvára több mint felĂ©re redukáltatva, szĂ©jjeltĂ©pve, legfontosabb Ă©lettereitĹ‘l megfosztva Ă©s megcsonkĂtva kerĂĽlt ki a gigászi kĂĽzdelembĹ‘l. […] Angol, amerikai, francia, svájci hittestvĂ©reink, támogassátok befolyástokkal, kĂ©relmeitekkel a ti kormányaitoknál a magyar bĂ©kedelegáciĂł kĂ©relmĂ©t, mely egyĂşttal magyar hittestvĂ©reitek kĂ©relme, mely egyĂşttal tĂłt, bánsági, erdĂ©lyi hittestvĂ©reink kĂ©relme. VilágosĂtsátok fel államfĂ©rfiaitokat, hogy Magyarország nem Ă©rdemli meg azt a bánásmĂłdot, melyet ellensĂ©gei neki szánnak, hogy Magyarország nĂ©pe Ă©s a vele az elválaszthatatlan alkotĂłrĂ©szĂ©t kĂ©pezĹ‘ magyar zsidĂłság jobb, mĂ©ltĂłbb sorsot Ă©rdemelnek, mint aminĹ‘t a párizsi bĂ©kekonferencia eddig tervezett rĂ©szĂĽnkre. […] Hallgassátok meg kĂ©relmĂĽnket! MentsĂ©tek Hazánkat! MentsĂ©tek Magyarországot!” –olvashatĂł a kiáltványban. A Magyarországi Cionista Szervezet hasonlĂłkĂ©ppen foglalt állást.
A bĂ©kedelegáciĂł aktivitása hiábavalĂłnak bizonyult. 1920. jĂşnius 4-Ă©n a magyar delegátusoknak azt a szerzĹ‘dĂ©st kellett aláĂrniuk, amiben a gyĹ‘ztesek 1919 nyarára megállapodtak. A kisebbsĂ©gi sorba kerĂĽlt több mint hárommilliĂł magyarbĂłl közel fĂ©lmilliĂł – zömmel köztisztviselĹ‘k, közalkalmazottak Ă©s egyĂ©b Ă©rtelmisĂ©giek – telepĂĽlt át a maradĂ©k országba. A menekĂĽltek integrálása, akik hĂłnapokig, sĹ‘t nemritkán Ă©vekig pályaudvari vagonokban Ă©s barakkokban laktak, az Ăşj Magyarország egyik legsĂĽrgetĹ‘bb szociális feladata volt. A derĂ©kba tört egzisztenciák Ă©letkörĂĽlmĂ©nyeinek megnyugtatĂł rendezĂ©se nĂ©lkĂĽl társadalmi bĂ©kĂ©rĹ‘l álmodni sem lehetett.
A nemzetgyűlĂ©sben nĂ©hány nappal a bĂ©keszerzĹ‘dĂ©s aláĂrása után merĂĽlt fel elĹ‘ször, hogy a jogegyenlĹ‘sĂ©g addigi elvĂ©vel szakĂtva korlátozni kellene a zsidĂłság gazdasági Ă©s kulturális Ă©letben Ă©rvĂ©nyesĂĽlĹ‘ befolyását. EzekbĹ‘l a javaslatokbĂłl akkor egyetlenegy valĂłsult meg: az egyetemi numerus clausus. Az 1920. szeptember 26-án kihirdetett törvĂ©ny cĂ©lja az izraelita vallásĂş ifjĂşság diplomás Ă©rtelmisĂ©ggĂ© válásának korlátozása, s ezáltal a keresztĂ©ny közĂ©prĂ©tegekbĹ‘l származĂł fiatalok felsĹ‘fokĂş kĂ©pzĂ©sĂ©nek, illetve majdani állásszerzĂ©sĂ©nek a megkönnyĂtĂ©se volt. A háborĂşbĂłl hazatĂ©rt Ă©rettsĂ©gizett Ă©s felsĹ‘fokĂş tanulmányaik megszakĂtására kĂ©nyszerĂĽlt fiatalok nagy száma, valamint a menekĂĽltek egzisztenciális gondjai ezt az egyĂ©bkĂ©nt már korábban is megfogalmazott igĂ©nyt mĂ©g hangsĂşlyosabbá tettĂ©k.
A kitűzött cĂ©lt a törvĂ©ny elĂ©rte. Az izraelita felekezetű egyetemisták 1918 elĹ‘tti 30 Ă©s 34 százalĂ©k közötti aránya az 1920-as Ă©vek második felĂ©re 8 százalĂ©kra csökkent. A keresztĂ©ny közĂ©prĂ©tegekbĹ‘l Ă©rkezĹ‘ diákokĂ© ugyanakkor nĹ‘tt. A jogegyenlĹ‘sĂ©gen alapulĂł nemzeti liberális állammodell egyik fontos működĂ©si elvĂ©nek a zárĂłjelbe tĂ©telĂ©t a zsidĂł szervezeteken Ă©s a karantĂ©nba szorult baloldali pártokon kĂvĂĽl nyĂltan csak kevesen kifogásolták. Helyeselni viszont sokan helyeseltĂ©k, s ha nem, Ăłvakodtak ellene szĂłt emelni.
A törtĂ©nelmi Magyarország felbomlása a kĂ©t világháborĂş közötti törtĂ©netpolitikai gondolkodás centrális kĂ©rdĂ©sĂ©vĂ© vált. Az ezzel kapcsolatos diskurzust az egĂ©sz korszakban a politikailag meghatározott bűnbakkeresĂ©s dominálta. A baloldal szerint a bukás alapvetĹ‘ oka „a magyar nemesi, nĂ©pellenes, soviniszta, Ăşri politika volt”, amelynek tragikus következmĂ©nyeit „a romok fölött rövid uralomra kerĂĽlt demokrácia” már nem lehetett kĂ©pes elhárĂtani. A jobboldal viszont a háborĂş elĹ‘tti Ă©s alatti „destruktĂv mozgalmak nemzetellenes aknamunkájára”, a hátország defetizmusára, valamint a forradalmi vezetĹ‘k inkompetenciájára vezette vissza a törtĂ©neteket.
A vádlottak padjára – ebbĹ‘l következĹ‘leg – ebben a megközelĂtĂ©sben nem Apponyi Albert, Tisza István Ă©s a rĂ©gi elit más kĂ©pviselĹ‘i, hanem Károlyi Mihály, Kun BĂ©la, valamint a „zsidĂłk” Ă©s „szabadkĹ‘művesek” kerĂĽltek. Annak belátásáig, hogy a törtĂ©ntekĂ©rt sem Tisza Ă©s az „arisztokraták”, sem pedig Károlyi, Kun Ă©s a „zsidĂłk” nem tehetĹ‘k felelĹ‘ssĂ©, vagy ha igen, akkor valamennyien, de mĂ©g Ăgy is csak korlátozottan, viszonylag kevesen jutottak el. E kevesek közĂ© tartozott NĂ©meth LászlĂł, aki az 1930-as Ă©vek elejĂ©tĹ‘l hangoztatta: „A Habsburg Monarchiát a nacionalizmus vĂ©gsĹ‘ következĂ©se, a nĂ©pek önrendelkezĂ©sĂ©nek az elve dobta szĂ©t. Mihelyt nemzetisĂ©geinket ez a tizenkilencedik századi elv teljesen hatalmába kerĂtette, Magyarország rĂ©gi alakjában nem maradhatott fenn, az engedĂ©kenysĂ©g Ă©ppĂşgy felrobbantotta volna, mint a tĂĽrelmetlensĂ©g.”
A kommĂĽn utáni Ă©vek Ă©les antiszemitizmusa Ă©s a szellemi Ă©let tartĂłsan Ă©rvĂ©nyesĂĽlĹ‘ bűnbakkĂ©pzĂ©si törekvĂ©sei ellenĂ©re az 1919-es fehĂ©rterrortĂłl Ă©s 1920-as numerus clausustĂłl nem vezetett egyenes Ăşt az 1944-es holokausztig, sĹ‘t mĂ©g az 1938 utáni zsidĂłtörvĂ©nyekig sem. 1921 Ă©s 1931 közötti kormányzása idejĂ©n Bethlen István eredmĂ©nyesen törekedett az antiszemitizmus visszaszorĂtására s a zsidĂłsággal valĂł egyĂĽttműködĂ©s 1918 elĹ‘tti for máinak a helyreállĂtására. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy vĂ©get vetett az utcai randalĂrozásoknak, Ă©s helyreállĂtotta a jogbiztonságot, hanem abban is, hogy a zsidĂłság reprezentánsaira minden szinten nĂ©lkĂĽlözhetetlen partnerkĂ©nt tekintett.
MeggyĹ‘zĹ‘dĂ©ssel vallotta, hogy az ország ĂşjjáépĂtĂ©sĂ©bĹ‘l a zsidĂłságot nem lehet s nem is cĂ©lszerű kirekeszteni, továbbá, hogy „tisztessĂ©ges vállalkozások, tisztessĂ©ges pĂ©nzintĂ©zetek ellen rendĹ‘ri eszközökkel eljárni azĂ©rt, mert vezetĹ‘i zsidĂłk, megengedhetetlen”. 1927-ben, amikor ĂşjjászerveztĂ©k a felsĹ‘házat, a nagytĹ‘ke fĂ©ltucatnyi kĂ©pviselĹ‘je – köztĂĽk Chorin Ferenc Ă©s Weiss FĂĽlöp – mellett abban a kĂ©t zsidĂł fĹ‘rabbi is helyet kapott. KultuszminiszterĂ©vel, Klebelsberg KunĂłval összhangban 1928-ban a numerus clausust is enyhĂtette. Ennek következtĂ©ben az izraelita vallásĂş egyetemisták aránya az 1920-as Ă©vek vĂ©gĂ©re jellemzĹ‘ 8 százalĂ©krĂłl az 1930-as Ă©vek elsĹ‘ felĂ©ben 11-12 százalĂ©kra nĹ‘tt.
Bethlen szĂ©lsĹ‘jobboldallal szembeni gyĹ‘zelme Ă©s ennek rĂ©szekĂ©nt az antiszemitizmus visszaszorĂtása több tĂ©nyezĹ‘vel magyarázhatĂł. Ilyennek tekinthetĹ‘ a szociális viszonyok javulása a gazdasági stabilizáciĂłt követĹ‘en; a Franciaország Ă©s Nagy-Britannia által meghatározott, liberális szellemű nemzetközi környezet, amely nĂ©lkĂĽl a numerus clausus mĂłdosĂtására nem kerĂĽlt volna sor; s vĂ©gĂĽl Horthy MiklĂłs támogatása, aki a kommĂĽn bukása utáni kilengĂ©sekkel 1920. márciusi kormányzĂłvá választása után maga is szembefordult. Bár Bethlen 1931-ben távozott a kormány Ă©lĂ©rĹ‘l, rendszere az 1930-as Ă©vek utolsĂł harmadáig Ă©rdemi változtatás nĂ©lkĂĽl működött tovább.
Nemcsak a hozzá hasonlĂłan konzervatĂv grĂłf Károlyi Gyula alkalmazkodott az általa kialakĂtott keretekhez, hanem – ha fogcsikorgatva is – a diktatĂłrikus hajlamairĂłl Ă©s antiszemita beállĂtottságárĂłl ismert Gömbös Gyula is. UtĂłbbi Ăşgy lĂ©phetett kormányra, hogy bemutatkozĂł parlamenti beszĂ©dĂ©ben kĂ©nytelen volt kijelenteni: „revideáltam álláspontomat”; „A zsidĂłságnak azt a rĂ©szĂ©t, amely sorsközössĂ©get ismer el a nemzettel, Ă©ppĂşgy testvĂ©rnek kĂvánom tekinteni, mint magyar testvĂ©reimet.” A bethleni konzervatĂv-liberális integráciĂłs politikával valĂł szakĂtás tehát nem Gömbös 1932 Ă©s 1936 közötti miniszterelnöksĂ©ge alatt, hanem csak azt követĹ‘en, Darányi Kálmán 1936 Ă©s 1938 közötti kormányzása idejĂ©n következett be.
A változást három tĂ©nyezĹ‘ idĂ©zte elĹ‘: a gazdasági világválság Ă©s ennek elhĂşzĂłdĂł szociális következmĂ©nyei; a nemzetközi környezet megváltozása, mindenekelĹ‘tt a náci NĂ©metország felemelkedĂ©se; s vĂ©gĂĽl Horthy alkalmazkodása a „korkĂvánatokhoz”. Az 1929 után kibontakozĂł gazdasági válságbĂłl Magyarországnak csak az 1930-as Ă©vek második felĂ©re sikerĂĽlt kilábolnia. Az egy fĹ‘re jutĂł nemzeti jövedelem elĹ‘ször 1936-ban Ă©rte el az 1929-es szintet. A közbĂĽlsĹ‘ idĹ‘ben nĹ‘tt a munkanĂ©lkĂĽlisĂ©g, csökkentek a bĂ©rek, Ă©s dobra kerĂĽlt sok kis- Ă©s közĂ©pparaszt földje, sĹ‘t nemritkán háza is. Az ennek következtĂ©ben kialakult szociális elĂ©gedetlensĂ©g talaján egymás után alakultak a kĂĽlönbözĹ‘ szĂ©lsĹ‘jobboldali pártok, amelyek a kommĂĽn bukása utáni antiszemita követelĂ©seket felĂşjĂtva, sĹ‘t azokat radikalizálva hathatĂłs lĂ©pĂ©seket követeltek a „zsidĂłsággal” szemben Ă©s a „magyarság” vĂ©delmĂ©ben.
ElĂ©rendĹ‘ cĂ©ljaik között a további zsidĂł bevándorlás megakadályozása, jogkorlátozás, vagyonelkobzás Ă©s a kitelepĂtĂ©s egyaránt szerepelt. A szĂ©lsĹ‘jobboldal követelĂ©seinek jelentĹ‘s rĂ©sze volt abban, hogy Darányi, aki kezdetben a bethleni politika szellemĂ©ben kormányzott, 1938. április 8-án a kĂ©pviselĹ‘ház elĂ© terjesztette a „társadalmi Ă©s gazdasági Ă©let egyensĂşlyának hatásosabb biztosĂtásárĂłl” szĂłlĂł törvĂ©nyjavaslatát. EbbĹ‘l lett az Ăşn. elsĹ‘ zsidĂłtörvĂ©ny, amely az ĂĽzleti Ă©s Ă©rtelmisĂ©gi pályákon öt Ă©v alatt 20 százalĂ©kra kĂvánta leszorĂtani az izraelita vallásĂş szemĂ©lyek arányát.
A törvĂ©ny ellen többen – pĂ©ldául Babits, BartĂłk, Bethlen, Kodály, MĂłricz Ă©s Zilahy – tiltakoztak, ám tiltakozásuk eredmĂ©nytelen maradt. SĹ‘t az elsĹ‘ zsidĂłtörvĂ©nyt alig egy Ă©v mĂşlva követte a második, amely már nem vallási, hanem faji, származási alapra helyezkedett, s a 20 százalĂ©kos kvĂłtát az ĂĽzleti Ă©letben 12 százalĂ©kra, az Ă©rtelmisĂ©gi pályákon 6 százalĂ©kra, az állami alkalmazottak körĂ©ben pedig 0 százalĂ©kra csökkentette. 1942 vĂ©gĂ©ig ez mintegy 220 ezer magyar állampolgárt fosztott meg addigi kenyĂ©rkeresĹ‘ munkájátĂłl. A törvĂ©ny mellĂ©klete, amely a Bethlenhez hasonlĂłan konzervatĂv, de tĹ‘le eltĂ©rĹ‘en antiliberális Ă©s deklaráltan antiszemita Teleki Pál nevĂ©hez fűzĹ‘dik, ezt a zsidĂłság nagyon erĹ‘s „faji” tulajdonságaival indokolta.
Vagyis azzal, hogy a zsidĂłság olyan „faji, Ă©lettani, lelki, szellemi Ă©s Ă©rzelmi egysĂ©g” lenne, amelyet a „szĂ©lsĹ‘sĂ©gekre valĂł hajlamosság” Ă©s az jellemez, hogy kĂ©ptelenek beolvadni az Ĺ‘ket befogadĂł nĂ©pekbe. Ha az 1930-as Ă©vek vĂ©gĂ©ig egyesekben mĂ©g Ă©lhetett is a remĂ©ny, hogy a nemzeti liberális magyar állameszme lĂ©nyege a megváltozott körĂĽlmĂ©nyek között is fenntarthatĂł, a második zsidĂłtörvĂ©ny elfogadása után többĂ© senki sem áltathatta magát ezzel az illĂşziĂłval. A zsidĂł származásĂş magyar állampolgárok tĂşlnyomĂł többsĂ©gĂ©nek kiközösĂtĂ©se a magyar társadalombĂłl szemben állt mindazzal, amelyre a dualizmus korának állam- Ă©s nemzetĂ©pĂtĹ‘ politikája Ă©pĂĽlt, s amelyet – több, kevesebb sikerrel – az 1920-as Ă©vekben Bethlen István restaurálni prĂłbált.
A zsidĂłság kirekesztĂ©sĂ©vel párhuzamosan megkezdĹ‘dött az 1920-ban elcsatolt terĂĽletek nĂ©met támogatással törtĂ©nĹ‘ visszaszerzĂ©se. 1938 Ĺ‘szĂ©n a rĂ©gi Felföld zömmel magyarok lakta dĂ©li szegĂ©lye, 1939 márciusában a fĹ‘leg ruszinok lakta Kárpátalja, 1940 augusztusában a felerĂ©szben magyar Észak-ErdĂ©ly, Ă©s 1941 áprilisában a 40 százalĂ©k körĂĽli magyar lakossággal rendelkezĹ‘ DĂ©lvidĂ©k nagyobb rĂ©sze kerĂĽlt vissza. Az ország terĂĽlete ezzel csaknem megkĂ©tszerezĹ‘dött, a lakosság száma pedig 9,3milliĂłrĂłl 14,6 milliĂłra nĹ‘tt. A lelkesedĂ©s, amely a bevonulĂłmagyar csapatokat fogadta,minden alkalommal határtalan, szavakkal alig leĂrhatĂł volt.
„Sokan könnyeznek, mint ahogy az sĂrja el magát, aki Ă©letveszĂ©lybĹ‘l menekĂĽlt meg, s vĂ©gre megĂ©rti, hogy erĹ‘s karok ölelik magukhoz, vĂ©gre csakugyan megvĂ©di Ĺ‘ket valaki” – Ărta az 1940. szeptember 16-i kolozsvári bevonulásrĂłl Márai Sándor. Nem sok idĹ‘be telt, hogy kiderĂĽljön: a kisebbsĂ©gi sorsot a magyarokkal egyĂĽtt vállalĂł, s most velĂĽk egyĂĽtt ĂĽnneplĹ‘ zsidĂłkra nem vĂ©delem, hanem az ĂĽldöztetĂ©s Ăşj, Ă©s az addigiaknál kegyetlenebb formái várnak. A magyar hadsereg után Ă©rkezĹ‘ magyar közigazgatás ugyanis a visszacsatolt terĂĽleteken Ă©lĹ‘ mintegy 320 ezer zsidĂłval szemben is Ă©rvĂ©nyesĂteni kezdte az anyaországi törvĂ©nyeket. Bár az Ăşj ország terĂĽletĂ©n a nemzetisĂ©gek aránya több mint 20 százalĂ©kra emelkedett, a zsidĂłk hagyományos lojalitására Ă©s nemzetĂ©pĂtĹ‘ szolgálataira többĂ© senki sem tartott igĂ©nyt. EllenkezĹ‘leg: az antiszemita szĂ©lsĹ‘jobboldal szemĂ©ben kifejezetten tehertĂ©tellĂ© váltak. Mint Matolcsy Mátyás, az agrárközgazdászbĂłl lett nyilas kĂ©pviselĹ‘ a második bĂ©csi döntĂ©st követĹ‘en kijelentette: a „negyedmilliĂł erdĂ©lyi zsidĂłrĂłl” „szĂvesen lemondtunk volna”.
A II. világháborĂş alatt tovább sĂşlyosbodott a zsidĂłság helyzete. Az 1941. Ă©vi XV. tc. a nĂĽrnbergi törvĂ©nyekhez hasonlĂłan megtiltotta a zsidĂłk Ă©s nem zsidĂłk közötti házasságkötĂ©st Ă©s az azon kĂvĂĽli nemi kapcsolatot. Az 1942. Ă©vi XV. tc. Ă©rtelmĂ©ben a zsidĂłnak minĹ‘sĂĽlĹ‘ szemĂ©lyek a továbbiakban nem vásárolhattak mezĹ‘gazdasági ingatlant, s azokat, akik rendelkeztek földtulajdonnal, birtokaik „átengedĂ©sĂ©re” köteleztĂ©k. Ugyanebben az Ă©vben az izraelita vallási közössĂ©get töröltĂ©k a bevett felekezetek sorábĂłl, ahová 1895-ben kerĂĽlt, s visszaminĹ‘sĂtettek „elismert” felekezettĂ©. Az 1939-es honvĂ©delmi törvĂ©ny Ă©s más kĂ©sĹ‘bbi rendelkezĂ©sek Ă©rtelmĂ©ben a zsidĂł származásĂş fĂ©rfiak fegyveres katonai szolgálatot sem teljesĂthettek, hanem Ăşgynevezett munkaszolgálatra kellett bevonulniuk.
Ez azt jelentette, hogy nemcsak a hátországban, hanem a fronton harcolĂł csapatok kisegĂtĹ‘ alakulataikĂ©nt sem kaptak fegyvert. Hirtelen ellensĂ©ges áttörĂ©s esetĂ©n Ăgy mĂ©g vĂ©dekezni sem tudtak. A sĂşlyos diszkrimináciĂłk ellenĂ©re a zsidĂłnak minĹ‘sĂtett szemĂ©lyek helyzete Magyarországon jobb volt, mint a környezĹ‘ országokban Ă©lĹ‘kĂ©. Szlovákiában, Romániában Ă©s Horvátországban ugyanezekben az Ă©vekben vĂ©res pogromok tizedeltĂ©k soraikat, s 1942-tĹ‘l megindult deportálásuk is a haláltáborokba. EzĂ©rt a háborĂş kezdeti szakaszában a szomszĂ©dos országokbĂłl mintegy 100 ezer zsidĂł menekĂĽlt magyar terĂĽletre. Ezek többsĂ©ge a továbbiakban a magyarországi zsidĂłk sorsában osztozott.
Mintegy 18 ezer fĹ‘t azonban, akiket a magyar hatĂłságok 1941 nyarán kitoloncoltak GalĂciába, az ottani nĂ©met Ă©s ukrán katonai alakulatok kivĂ©geztek. A zsidĂł lakosság kiközösĂtĂ©sĂ©Ă©rt, sĹ‘t egyes csoportjaik halálba kĂĽldĂ©sĂ©Ă©rt a magyar törvĂ©nyhozást Ă©s közigazgatást sĂşlyos felelĹ‘ssĂ©g terheli. Ugyanakkor nem feledkezhetĂĽnk meg arrĂłl sem, hogy ugyanennek a kormányzatnak több tagja tompĂtani igyekezett a zsidĂłellenes intĂ©zkedĂ©sek Ă©lĂ©t. KözĂ©jĂĽk tartozott Keresztes-Fischer Ferenc belĂĽgyminiszter, aki leállĂtatta a GalĂciába irányulĂł kitoloncolásokat. Deák LeĂł ĂşjvidĂ©ki fĹ‘ispán, aki Ă©lete kockáztatásával sietett fel Pestre, hogy tájĂ©koztassa a kormányt a vĂ©rengzĂ©sekbe torkollĂł 1942. januári razziákrĂłl.
Ruppert RezsĹ‘ Ă©s Bajcsy-Zsilinszky Endre, akik az ĂşjvidĂ©ki gyilkosok felelĹ‘ssĂ©gre vonását követeltĂ©k. Nagybaczoni Nagy Vilmos vezĂ©rezredes, aki a Kállay-kormány honvĂ©delmi miniszterekĂ©nt 1942 Ĺ‘szĂ©n Ă©rdemben javĂtott a munkaszolgálatosokkal szembeni addigi kegyetlen bánásmĂłdon. S legfĹ‘kĂ©ppen Kállay MiklĂłs miniszterelnök Ă©s maga Horthy kormányzĂł is, akik az addigi zsidĂłpolitikájuk radikalizálását cĂ©lzĂł nĂ©met követĂ©seknek (zsidĂłk teljes kiszorĂtása a gazdasági Ă©letbĹ‘l, sárga csillag viselĂ©se, deportálások megkezdĂ©se) kĂ©t Ă©ven át kitartĂłan ellenálltak.
A Kállay-kormány politikája esélyt adott arra, hogy a szomszédos államok zsidóságától eltérően a magyarországi zsidó közösségek és zsidó származású személyek túléljék a háborút. A német csapatok 1944. márciusi bevonulásával azonban ezek a remények szertefoszlottak. A német vezetők nem hagytak kétséget afelől, hogy mit várnak a magyar hatóságoktól. Mint a megszállást követő napokban Himmler Budapesten intézkedő helyettese, Ernst Kaltenbrunner az új magyar miniszterelnökkel, Sztójay Dömével közölte: „Magyarországnak a környező államok példája szerint elsősorban a zsidókérdést kell megoldani.” Arról, hogy Horthy megfelelően döntött-e akkor, amikor Klessheimben hozzájárult a németek bevonulásához, és a helyén maradt, megoszlanak a vélemények. Abban azonban nem lehet vita, hogy „az összes zsidórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adni” a Sztójay-kormánynak, ahogy ez az 1944. március 29-i minisztertanácsi ülésen elhangzott, tipikusan pilátusi magatartás volt.
Horthy felelĹ‘ssĂ©ge a vidĂ©ki zsidĂłság gettĂłsĂtásáért Ă©s május 14-Ă©n megkezdĹ‘dött deportálásukĂ©rt ezĂ©rt megkĂ©rdĹ‘jelezhetetlen. Mint ahogy a magyar közigazgatásĂ© Ă©s csendĹ‘rsĂ©gĂ© is, amely az Adolf Eichmann parancsnoksága alatt állĂł Judenkommando elkĂ©pzelĂ©seit vĂ©grehajtotta. Bár a deportálások ellen szĂ©les körű társadalmi ellenállás nem bontakozott ki, a pápa, a svĂ©d király Ă©s Roosevelt amerikai elnök mellett a hazai közĂ©let nĂ©hány prominense is kĂ©rte Horthyt a beavatkozásra. Ezek Ă©s feltehetĹ‘en az Ăşjabb nĂ©met veresĂ©gek, illetve a normandiai partraszállás hatására jĂşlius 7-Ă©n Horthy vĂ©gre leállĂtotta a deportálásokat. Bár ez ellen a nĂ©met vezetĹ‘k nyomatĂ©kosan tiltakoztak, a kormányzĂłt nem sikerĂĽlt más belátásra bĂrniuk.
A mintegy 300-350 ezres budapesti zsidĂłság közel kĂ©tharmada Ăgy vĂ©gĂĽl megmenekĂĽlt a pusztulástĂłl. Ez vitathatatlanul Horthy Ă©rdeme, ami egyik fontos oka volt annak, hogy a háborĂş után nem állĂtották bĂrĂłság elĂ©. Bátor fellĂ©pĂ©se ugyanakkor mĂ©g nyilvánvalĂłbbá teszi a 450 ezer vidĂ©ki zsidĂł deportálásáért rá hárulĂł felelĹ‘ssĂ©get. Magyarország 14,5 milliĂłs lakosságának a második világháborĂşban mindösszesen 6,2 százalĂ©ka, azaz körĂĽlbelĂĽl 900 ezer fĹ‘ pusztult el. KözĂĽlĂĽk közel 340-360 ezerre becsĂĽlhetĹ‘ a katonák, s mintegy 500 ezerre a zsidĂłvá nyilvánĂtottak száma. A zsidĂł lakosságnak országos átlagban 56-57 százalĂ©ka, vidĂ©ken 73-74 százalĂ©ka, Budapesten 36-37 százalĂ©ka vesztette Ă©letĂ©t. A magyar állam aktĂv közreműködĂ©se zsidĂłnak minĹ‘sĂtett állampolgárai több mint felĂ©nek a kiirtásában olyan szörnyűsĂ©ges tett volt, amely nemcsak vĂ©glegesĂtette a nemzeti liberális magyar állameszme kudarcát, hanem annak beláthatĂł idĹ‘n belĂĽli Ăşjrafogalmazása elĹ‘l is elzárta az utat.
Ezzel lĂ©nyegĂ©ben egyidejűleg elvesztek azok a terĂĽletek is, amelyek visszaszerzĂ©sĂ©Ă©rt a magyar politika Ă©s társadalom a második világháborĂş elĹ‘tt Ă©s alatt oly sok áldozatot hozott. IsmĂ©t „hĂjával találtattunk”, Ă©s ismĂ©t „darabokra szaggattattunk”. A vĂ©szkorszakot tĂşlĂ©lt Ă©s Magyarországra visszatĂ©rt ĂĽldözöttek pontos számát nem ismerjĂĽk. Az 1945. jĂşnius 30-i statisztikai gyorsfelvĂ©tel 141 ezer, az 1949-es nĂ©pszámlálás pedig 134 ezer izraelita vallásĂş magyar állampolgárt regisztrált. A kitĂ©rteket Ă©s a vallástalanokat is beszámĂtva azonban a zsidĂłk Ă©s a zsidĂł származásĂşak száma ennĂ©l lĂ©nyegesen magasabb, a kĂĽlönbözĹ‘ becslĂ©sek szerint 200 Ă©s 290 ezer fĹ‘ közötti lehetett. Az alapĂ©lmĂ©nye lĂ©nyegĂ©ben minden tĂşlĂ©lĹ‘nek ugyanaz volt: az ĂĽldöztetĂ©s szörnyűsĂ©gei Ă©s a többsĂ©gi társadalom tagjainak a rĂ©szvĂ©tlensĂ©ge. Ez a tapasztalat sokakban Ă©rthetĹ‘ mĂłdon kĂĽlönbözĹ‘ erĹ‘ssĂ©gű ressentimentĂ©rzĂ©st alakĂtott ki.
Egységesen emlékeztek a vészkorszakot lezáró szovjet bevonulásra is. Számukra a „felszabadulás” valóban életet jelentő felszabadulás volt, a lakosság többsége számára azonban, akinek a családtagjai a keleti fronton haltak vagy sebesültek meg, illetve estek hadifogságba, s akik az átvonuló szovjet hadsereg zabrálásaival és erőszakoskodásaival szembesültek, a megszállás és az elnyomás kezdete, vagy legalábbis folytatódása. Fokozottan ezt érezhették azok a magyarok, akik az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeken éltek, s most ismét kisebbségbe kerültek. Az új hatalom defasizálási törekvései ugyancsak másként érintették az egykori üldözötteket és többségi környezetüket.
1945 Ă©s 1950 között csaknem 60 ezer fĹ‘ ĂĽgye kerĂĽlt a nĂ©pbĂrĂłságok elĂ©. KözĂĽlĂĽk 27 ezret marasztaltak el, több mint 10 ezret zártak börtönbe, s 189-et vĂ©geztek ki. Ezek között zsidĂł vallásĂş vagy származásĂş valĂłszĂnűleg csak elvĂ©tve akadt, a nĂ©pĂĽgyĂ©szek, nĂ©pbĂrák Ă©s a tanĂşk között viszont –miután keresztĂ©ny kollĂ©gáik közĂĽl sokan kompromittálĂłdtak – sokkal inkább. Ăśldözöttek álltak annak a szervezetnek az Ă©lĂ©n is, amely a háborĂşs bűnösök felderĂtĂ©sĂ©vel Ă©s letartĂłztatásukkal foglalkozott. Ezek az eljárások egy-kĂ©t esetben kifejezetten leszámolás jelleget öltöttek. A nem zsidĂł tömegek szemĂ©ben mindezek a „zsidĂł bosszú” rĂ©mĂ©t idĂ©ztĂ©k fel, Ă©s más tĂ©nyezĹ‘kkel – mindenekelĹ‘tt a háborĂş utáni nehĂ©z szociális helyzetbĹ‘l, az ezt kihasználĂł politikai manipuláciĂłkbĂłl Ă©s a továbbĂ©lĹ‘ elĹ‘ĂtĂ©letes reflexekbĹ‘l eredĹ‘ okokkal – egyĂĽtt hozzájárultak az antiszemitizmus ismĂ©telt fellobbanásához. 1946-ban ez halálos áldozatokat követelĹ‘ lincselĂ©sekhez is vezetett.
Ezek a diametrálisan ellentĂ©tes Ă©lmĂ©nyek megerĹ‘sĂtettĂ©k zsidĂłk Ă©s nem zsidĂłk csoporttudatának másságát, Ă©s ezen belĂĽl a nemzeti problematikához valĂł viszonyulásuk kĂĽlönbözĹ‘sĂ©gĂ©t. Az 1947 Ă©s 1949 közötti kommunista hatalomátvĂ©tellel tovább bonyolĂłdott a helyzet. A tĂşlĂ©lĹ‘k közĂĽl számosan azonosultak a fasizmus Ă©s a nacionalizmus minden formáját elutasĂtĂł kommunista ideolĂłgiával, s a pártnak is tagjai lettek. A nemzeti asszimiláciĂł kudarca után ez joggal tűnhetett a legkĂ©zenfekvĹ‘bb Ăşj integráciĂłs stratĂ©giának. Ez a körĂĽlmĂ©ny Ă©s a Rákosi-rezsim elsĹ‘ nĂ©gy emberĂ©nek zsidĂł származása ismĂ©t sokakban hĂvta elĹ‘ azt az elĹ‘ször 1919-ben körvonalazĂłdott hamis sztereotĂpiát, hogy a kommunisták mind zsidĂłk, a kommunizmus pedig nem más, mint zsidĂłuralom.
Annak, hogy a zsidĂł származásĂşak nemcsak a pártban Ă©s az államigazgatásban, hanem pĂ©ldául az 1951-es kitelepĂtettek között is tĂşlreprezentáltak voltak, az elĹ‘ĂtĂ©letes gondolkodás nem tulajdonĂtott jelentĹ‘sĂ©get. NyĂltan minderrĹ‘l termĂ©szetesen senki sem beszĂ©lt, s nem is volt ajánlatos beszĂ©lnie. Mindazok szemĂ©ben, akik Ăşj identitásukat az internacionalista-kommunista ideolĂłgiában Ă©s mozgalomban valĂł feloldĂłdásban vĂ©ltĂ©k megtalálni, már a „zsidó” szĂł használata is az antiszemitizmus veszĂ©lyĂ©t idĂ©zte fel. 1956 után, amely – az elĹ‘fordult antiszemita atrocitások ellenĂ©re – egy pillanatra felvillantotta a kölcsönös bizalmatlanság Ă©s gyanakvás ördögi körĂ©bĹ‘l valĂł kitörĂ©s lehetĹ‘sĂ©gĂ©t, folytatĂłdott a traumák kibeszĂ©lĂ©sĂ©nek elfojtása Ă©s a tĂ©ma tabusĂtása.
„ZsidĂłk Ă©s nem zsidĂłk – jellemezte ezt a helyzetet Kovács András 1980–81-ben – mindmáig megkĂĽlönböztetik magukat a másiktĂłl, Ă©s ezt többnyire rossz lelkiismerettel, elfojtott komplexusoktĂłl terhelten teszik. KĂ©t sĂ©rĂĽlt tudat szembesĂĽl egymással, Ă©s ĂĽt egymáson Ăşjabb sebeket; rĂ©gi Ă©s Ăşj elĹ‘ĂtĂ©letek, gyanĂşk Ă©s fĂ©lelmek egĂ©sz Ă©pĂĽlete magasodik egy Ăşj alapon, amelyet a spontán vĂ©dekezĹ‘ mechanizmusok a társadalmi tudatalattiba szorĂtottak vissza.”
1980–81 óta többmint 30 év telt el, s közben az ország belső berendezkedése és külkapcsolatai egyaránt gyökeresen megváltoztak. Kovács András diagnózisa azonban ma is érvényesnek tűnik, sőt számos jel szerint mintha még romlott is volna a helyzet.
A politikai demokrácia Ă©s a szellemi pluralizmus következmĂ©nye nem a traumák higgadt kibeszĂ©lĂ©se Ă©s a holokausztĂ©rt viselt felelĹ‘ssĂ©g mĂ©rtĂ©kĂ©nek körĂĽltekintĹ‘ megállapĂtása, s ezáltal a társadalmi-kulturális kohĂ©ziĂł erĹ‘sĂtĂ©se Ă©s egy Ăşj, integratĂv nemzeti önkĂ©p elfogadása, hanem a vádaskodások felerĹ‘södĂ©se, a betokosodott sebek gyakran nem gyĂłgyĂtĂł szándĂ©kĂş feltĂ©pĂ©se Ă©s olykor az egĂ©sz problĂ©mahalmaz politikai haszonszerzĂ©stĹ‘l vezĂ©relt instrumentalizálása lett. A továbbĂ©lĹ‘ másság egyik elĂ©g jĂłl kirajzolĂłdĂł dimenziĂłja a nemzeti mĂşlt Ăşjabb kori sorsfordulĂłinak eltĂ©rĹ‘ megĂtĂ©lĂ©se. 1920 a nem zsidĂł magyarság számára elsĹ‘dlegesen Trianont Ă©s a nemzet szĂ©tszakĂttatásának kezdetĂ©t jelenti.
A zsidĂł származásĂş magyarok számára emellett vagy ez elĹ‘tt viszont a jogegyenlĹ‘sĂ©g Ă©s az akadálytalan elĹ‘rejutás, a „boldog bĂ©keidĹ‘k” szimbolikus vĂ©gĂ©t, Ă©s az állami szintre emelt diszkrimináciĂłk kezdetĂ©t is. Az 1938 Ă©s 1941 közötti terĂĽlet-visszacsatolásokra a mĂ©g Ă©lĹ‘ ottani magyarok ma is mint Ă©letĂĽk legboldogabb pillanataira emlĂ©keznek. Az Ă©letben maradt Ă©s mĂ©g ma is Ă©lĹ‘ ottani ĂĽldözöttek erre a magyar nemzet balsorsával valĂł legnagyobb egyĂĽttĂ©rzĂ©s mellett sem lehetnek kĂ©pesek. A holokausztra, amely a holokauszt-tĂşlĂ©lĹ‘k gyermekeinek identitásában is meghatározĂł elem, nemcsak a zsidĂłknak, hanem a nem zsidĂłknak is nemzeti tragĂ©diakĂ©nt kellene emlĂ©kezniĂĽk. A felmĂ©rĂ©sek viszont azt mutatják, hogy a mai magyar állampolgároknak csak a fele gondolkodik Ăgy.
A magyar törtĂ©nelmi tudat meghasadásának, Ă©s az ebbĹ‘l táplálkozĂł szembenállásnak a meghaladását sokan a kĂ©t traumatikus esemĂ©ny – Trianon Ă©s a holokauszt – emlĂ©kezetĂ©nek folyamatos Ă©s egyoldalĂş Ă©bren tartásában, sĹ‘t erĹ‘sĂtĂ©sĂ©ben látják. Nem biztos, hogy ez cĂ©lravezetĹ‘. Az egykori magyar állam Ă©s társadalom felelĹ‘ssĂ©gĂ©nek felismerĂ©se Ă©s fokozatos elfogadása a mai magyar társadalom rĂ©szĂ©rĹ‘l csak egy olyan sokoldalĂş Ă©s tapintatos állampolgári nevelĂ©stĹ‘l remĂ©lhetĹ‘, amelynek az iskolai oktatás Ă©ppĂşgy rĂ©szĂ©t kĂ©pezi, mint a mĂłdszeres tudományos ismeretterjesztĂ©s, valamint a törtĂ©nelmi Ă©vfordulĂłinkra valĂł mĂ©ltĂłságteljes, a politikai haszonszerzĂ©st következetesen kiiktatĂł emlĂ©kezĂ©skultĂşra.
Egyik legutĂłbbi Ărásában Gyáni Gábor amellett Ă©rvelt, hogy egy ilyen integrált nemzeti emlĂ©kezetközössĂ©g kialakulását a magyarság esetĂ©ben beláthatĂł idĹ‘n belĂĽl elkĂ©pzelhetetlennek kell tartanunk. Bár Gyáni Ă©rvelĂ©se elĂ©g meggyĹ‘zĹ‘, Ă©n annyiban mĂ©gis optimistábban látom a jövĹ‘t, hogy nem tartom teljesen remĂ©nytelennek a tragikusan megakadt, majd fĂ©lresiklott liberális Ă©s integratĂv jellegű magyar nemzetĂ©pĂtĂ©s modelljĂ©nek – termĂ©szetesen korunkhoz igazodĂł – felĂşjĂtását. Ennek pontos elgondolása Ă©s levezĂ©nylĂ©se a magyar szellemi elit feladata.
Ha a vĂ©lemĂ©nyformálĂł Ă©rtelmisĂ©g kĂ©pes lenne egy olyan jĂłl átgondolt Ă©s törtĂ©netileg árnyalt, a traumákat tudatosan nevesĂtĹ‘ Ă©s egymással Ă©rtelmezĹ‘ viszonyba hozĂł beszĂ©dmĂłdot kialakĂtani, amely – szakĂtva a fragmentált gondolkodás, a megbĂ©lyegzĂ©s Ă©s a kirekesztĂ©s negatĂv hagyományaival – nem azt erĹ‘sĂtenĂ© sok befogadĂłban, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennĂĽnket, az olyan pĂ©lda lenne, ami idĹ‘vel a társadalom tĂşlnyomĂł többsĂ©gĂ©t is mintakövetĂ©sre kĂ©sztetnĂ©. Az ily mĂłdon elgondolt Ă©s kialakĂtott nemzeti emlĂ©kezetben minden törtĂ©nelmi viszontagság, kudarc Ă©s bűn mĂ©ltĂłn elhelyezhetĹ‘ lenne. Trianon is Ă©s a holokauszt is.
Forrás: Nol.hu |