Bartus László: Elég volt!

2012-09-02 13:24:56

Magyarország mindenkori miniszterelnökének meg kell adni a kellő tiszteletet, mert azzal az országot, a hazát és magunkat tiszteljük meg. Így van ez akkor is, amikor méltatlan a személy, de tiszteletünket a betöltött funkciónak adjuk, mert azt tiszteljük. Van azonban egy határ, amikor meg kell mondani, hogy a király meztelen.

A miniszterelnöki székben olyan ember ül, aki nem méltó rá, és nem méltó a tisztségnek járó tiszteletre sem. Orbán esetében nyíltan kell beszélni arról, hogy ki ez az ember. Nem bújhat meg a tisztség mögött egy mentálisan sérült bűnöző. Van egy határ, amikor annak a tisztségnek ártunk, amelyet egy ember betölt, ha nem beszélünk egyenesen. Orbán Viktor esetében elérkezett az idő, hogy ne a miniszterelnöknek kijáró tisztelettel szóljunk róla, hanem magáról az emberről beszéljünk, hogy világosan álljon előttünk, kivel van dolgunk.

Beszéljünk hát az Orbán-gyerekről, aki kitalálta, hogy neki kell Magyarországon uralkodni, mert az neki jár. Eltűrtük, hogy ezért két részre szakította az országot, egymás ellen fordított férjet és feleséget, apát és fiát. Tudomásul vettük, hogy mesterségesen manipulálta a magyar pártstruktúrát, titkosszolgálati módszerekkel szétveretett pártokat, bekebelezett történelmi irányzatokat, felszámolta a lehetséges jobboldali riválisait. A legaljasabb módszerekkel tett tönkre pártokat és embereket, hogy egyeduralmat szerezhessen. Nem a demokratikus versenyben akart győzni, hanem a demokratikus verseny felszámolásával. Hagytuk, hogy ezt megtegye a jobboldali pártokkal, majd megtörtént, amire gondolni sem mert senki, hogy ugyanezt megteszi a baloldalon. Hasonló módszerekkel és aljas eszközökkel belülről szétverte az MSZP-t, a párton belüli embereivel manipulálta a pártot. A legerősebb baloldali pártot a megszűnés szélére juttatta, és a koalíciós partnerével való szakítás után szinte lenullázta a pártstruktúra másik oldalát is. Mindez a demokrácia és az alkotmányosság elleni durva merénylet.

Az akkori kormányzat tátott szájjal nézte, hogy futballhuligánokat és szélsőjobboldali csoportokat uszít a demokratikus rend ellen, akik csatatérré változtatták Budapestet, és felgyújtották a fél várost. 2006. október 23-án alkotmányellenes puccsal próbálta megdönteni a törvényesen megválasztott demokratikus kormányt. Szándékosan a zavargások és a rendőrség várható összecsapásának helyszínére szervezett nagygyűlést, hogy tömeget biztosítson egy kaotikus állapot létrehozásához, és a demokratikus kormány utcán történő leváltásához. Azt hirdette, hogy a nép elkergetheti a választott kormányt, ha nem neki tetsző módon kormányoz. Ilyen lehetőséget és felhatalmazást a magyar alkotmány és a közjogi helyzet nem ad. Orbán a tévészékház ostromától kezdődően a köztársaság ellenfeleinek oldalán állt, a törvénytelen zavargásokat támogatta és élesztette Sólyom László köztársasági elnökkel együtt, aki nem bűnözőknek, hanem „erkölcsi forradalmároknak” nevezte azokat, akik a törvényes rend ellen erőszakkel felléptek, rendőrökre támadtak és antiszemita szózatokat intéztek, a kivégzendők listáját lámpaoszlopokra ragasztva.

Mindezt tétlenül nézte a törvényes hatalom, és Orbánt nem vette őrizetbe akkor sem, amikor a rendőrség által törvényesen felállított kordont párttársaival együtt lebontotta. A képviselő mentelmi joga nem bűncselekmények elkövetésére jogosít fel, hanem zaklatástól kíméli meg a képviselőket. Az ország szó nélkül tűrte, hogy Orbán a legnagyobb hazugságokkal manipulálja a közvéleményt mindenféle következmény nélkül. Ötmilliárd forint közpénzből olyan népszavazást rendezett, amiről nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánybíróságot manipulálta és befolyásolta. Az eredmény zűrzavar és káosz. Saját puccskísérletéből a rendőrök elleni hajsza lett, és olyan propagandát folytattak a történtek meghamisításával, amelyre csak a náci Németországban volt példa Hitler hatalomra jutása előtt. Magyarország szótlanul nézte, hogy Orbán kineveljen és felhizlaljon egy szélsőjobboldali náci pártot, amely a rasszizmus és a nácizmus mérgével megfertőzte Magyarországot. Orbánt ezek a szélsőjobboldali érzelmek és gyűlölködések repítették a kétharmados hatalomba. Azóta is a szélsőjobb programját valósítja meg. Rendszerének alapja ma is az antiszemitizmus, amelyet a népben elhintettek, és amelyre építve „szabadságharcot” hirdetett az általuk „zsidónak” tartott demokratikus Nyugat, pénzvilág, kapitalizmus és parlamentarizmus ellen. Szótlanul tűrték a magyarok, hogy senkitől nem kapott felhatalmazás alapján Orbán felszámolja a demokratikus alkotmányt, és egy fasiszta rendszer alapjait tartalmazó hamis alkotmánnyal váltsa fel. Ezért már most is börtönben lenne a helye. Azt is megtehette, hogy elfoglalta a közmédiát, goebbels-i pártpropagandára használja az adófizetők pénzén működő elektronikus sajtót. Minden további nélkül elrabolta az egész ország nyugdíj-megtakarítását, és ahhoz senkinek nincs köze, hogy azt a pénzt el is verte. A gazdaság romokban, gyerekek éheznek, Orbán pedig milliárdokért futballstadionokat építtet a hóbortja miatt, mint egy Néró.

Az is hagyján, hogy évek óta hallgatjuk a populista és primitív szövegeit, ahogyan elmegy az infantilis talpnyalóival Erdélybe, és Mórickaként megfejti a világfolyamatokat. Minden évben új világkorszak váltásról hadovál, amerre éppen a feje áll. Miután útjában áll a demokratikus Nyugat az abszolutisztikus monarchia kialakításának, Magyarországot szembefordította azzal a Nyugattal, amelytől a szabadsága, a jóléte és a biztonsága függ. Lejáratta az országot az IMF körüli bohóckodásokkal, paprikajancsik ostoba nyilatkozataival az egekbe verte a forint romlásával a devizában eladósodott polgárok adósságait, földönfutókká tett családokat. Eközben szervezett bűnözői csoportjaival nyúlják le az éhező emberek elől az életet adó földeket, rabolják le a költségvetést, lopják szét az államot. A Közgép nevű pénzszivattyú közpénzt transzformál a zsebekbe. Megengedhette még azt is magának, hogy a maffiája átvegye a legfontosabb minisztérium irányítását, ahonnan százmilliárdokat dózerolnak ki. Azt is eltűrte a bamba nép, hogy egy érettségizett háztartásbeli Lászlónét tegyenek oda miniszternek. Stílusosabb lett volna, ha Overdose-ból csinál minisztert. Eközben mindezt egy beszédhibás politikai prosti szőke nő magyarázza, a legostobább demagóg hazugságokat szajkózva, mint egy eszelős, és egy gerinctelen majom, akiből azután Magyarország szégyenére külügyi és külgazdasági államtitkárt kreált. Az ország pedig nem veszi észre, hogy kigúnyolja, megalázza ez a felcsúti futballpálya gondnok. Az afrikai banánköztársaságok ehhez képest mintademokráciák.

Eközben az ország népe és megmaradt demokratikus sajtója úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Bizonygatják, hogy ez demokrácia, kicsit hiányos, de az. Senki nem nevezi nevén sem az embert, sem a rendszert, amelyet felépített. Civilizált ország abban a pillanatban kergette volna el, amikor a demokratikus választás után bejelentette, hogy új rendszert épít. Senki nem kérdezte meg, hogy „kezét csókolom, hát ki ez a felcsúti pöcs, hogy ezt megengedheti magának? Ki adott neki erre jogot? Mit képzel magáról?” Ehelyett úgy bántak vele, mint egy demokratikus ország államférfijával szokás, miközben ő felhatalmazva érezte magát arra, hogy elvegye egy nép alkotmányát, köztársaságát, nyugdíját, sajtóját, a demokráciáját, az emberi jogait, a cégét, a munkahelyét, az egyházát, az iskoláját, a kórházát, a jövőjét. Százezrek hagyták el az országot, elmenekülnek a tehetséges fiatalok, az alkotni képes intelligencia. Az országot közmunkára és diplomás lapátosokra építi egy elmebeteg a 21. században, amikor olyan telefont használok, amellyel a világ bármely pontjával mozgóképpel beszélek, és figyelmeztet, ha eső lesz. És nincs senki, aki azt mondaná, hogy emberek, ne legyünk már ennyire hülyék, rázzuk meg magunkat, ne legyünk már ilyen gyávák, jöjjünk ki az igézet alól, és legalább dajcstomival kérdezzük már meg, hogy ki ez a f..sz, aki ezt megteheti velünk, és miért is vagyunk mi kötelesek ezt eltűrni?

Nevetséges, hogy ivarérett felnőtt emberek, akik értelmiséginek mondják magukat, abban a tévhitben ringatják egymást, hogy majd választáson legyőzik és leváltják azt az embert, aki tíz éve mindent elkövetett azért, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön, és abból soha többé ki ne essen. Még az sem tűnik fel senkinek, hogy a választási törvény kizárja, hogy bárki legyőzze, hogy a határon túliak szavazatait úgy számolhatják majd, ahogyan akarják. Ez az ország bolondot csinál magából, amikor eljátssza, mintha minden rendben lenne. Nem tűnik fel, hogy néz ki ez az ember a fotókon? Amerikában minden ilyet nagyon néznek, és a legkisebb jelre azonnal reagálnak. Beteg vagy személyiségzavarban szenvedő ember nem vezethet országot, nem játszhat milliók életével. Pedig látszik, hogy ez az ember mentálisan alkalmatlan, hogy néha eltorzul a feje, időnként olyan benyomást kelt a vérben úszó szemeivel, mintha súlyos alkoholproblémái lennének, és messziről látszik, hogy zabál, mint egy disznó. Minden jel arra utal, hogy súlyos belső zavarokkal küzd, nem egy fegyelmezett, összeszedett ember, aki birtokolja a képességeit, és van fogalma a külvilágról. Egy eszelős pali kóvályog itt, ti pedig a puskaporos hordón ültök, miközben ez bepálinkázva imbolyog a gyufával a kezében. Nem engedném még a volánhoz sem ülni.

De eddig lehetett azt mondani, hogy nem tudtuk, kivel állunk szemben. A baltás gyilkos kiadatása után ilyen mentség nincs többé. Aki ezt a lépést megtette, az nem normális. Annak nemcsak minimális erkölcsi érzéke nincs, az nemcsak nagy ívben leszarja a törvényeket és a jogot, az nemcsak egy dilettáns, tehetségtelen idióta, nem csupán egy ökör, hanem egy közveszélyes elmebeteg. Nem szidalmazom ezt az embert, hanem nagy együttérzéssel diagnózist állítok ki róla. Ennek a palinak az a mániája, hogy neki kell élete végéig Magyarország miniszterelnökének lenni, mi pedig kötelesek vagyunk ezt tudomásul venni, különben a náci haverjaival ránk gyújtatja az országot. Ez nemcsak egy szélhámos strici. Az is. Nemcsak egy tolvaj bűnöző. Nem csupán egy puccsista, aki megfúrta a Magyar Köztársaságot, és magáncélra megőrzésre hazavitte. Nemcsak egy marha, akinek annyi esze nincs, mint egy hónapos csibének. Hanem ez az ember életveszélyes, közveszélyes őrült, bolond, aki vérengzést és háborút képes kirobbantani a Kaukázusban. Aki pénzért a világ szeme előtt képes egy baltás gyilkost szabadlábra engedni, hogy azzal úgy megalázzanak egy országot, hogy az kénytelen megszüntetni a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Belegondoltatok már feleim, hogy miket beszél ez az eszelős a Közép-Európai birodalomról? Arra mindig csak legyintetek? Ne legyintsetek, ennek a sötét gazembernek már a fejében vannak a tervek, és ha ti továbbra is eljátsszátok a hülyét, akkor meg is csinálja. Vegyétek már észre, hogy nincs tovább mit hazudni, szépíteni, ez az ember egy komplett elmebeteg, immorális idióta, köztörvényes bűnöző, politikai szélhámos, dilettáns, náci eszméket hirdető kalandor, aki elveszi és tönkre teszi az életünket, a gyerekeink életét, és megszűnéssel fenyegeti egész Magyarországot. Legalább ne csináljatok úgy, mintha ezt nem látnátok. Ha nem lehet mit csinálni, legalább annyit őrizzünk meg a méltóságunkból, hogy úgy bánunk vele, amit megérdemel. Ki hitte volna, hogy meglehet csinálni Trianont? És meglehetett. Akkor is ugyanezen az úton jártak a politikai katolicizmus antiszemitizmusa mentén, a fasizmus és nácizmus között ingadozva. Miért gondolja bárki, hogy ha ezt még egyszer előadjuk, akkor nem lehet elveszítni a maradék egyharmadot is, ha a világ békéje és nyugalma ezt kívánja?

De ne higgye senki, hogy az áldozatok nélküli lesz. Orbán Viktort már ma sem lehet vérfürdő nélkül leváltani. A vérfürdőt nem mi okozzuk, demokraták, hanem a mi vérünkben fürdenek azok, akik nem engedik, hogy ezt az elmebeteg, szentkoronás, papos, turulos, pogány, rovásírásos, horthysta, fasiszta hatalmat bárki demokratikusan leváltsa. Ha ez az ámokfutás minél tovább tart, annál nagyobb lesz az ára. A nemzeti együttműködés rendszerének békefenntartó csapatok vetnek majd véget, és ez a banda Hágában végzi, ez nem vitás. Nem lehet más a vége. Nincs kivezető út, mert egy elmebeteg minden kivezető utat felszámolt.

Aki a mostani történet után azt mondja, hogy minden mehet ugyanúgy tovább, mert egy vezetésre alkalmas miniszterelnöke van az országnak, az vagy hazudik, vagy hülye. Puskaporos hordón ücsörög az ország, és kiszolgáltatva figyeli, hogy a különböző vegyi folyamatok milyen eredményt dobnak ki egy komplett őrült fejében. Ezért kellett volna két éve ordítani mindenkinek torkaszakadtából, mert akkor még lehetett volna tenni valamit. Egy biztos, hogy a demokrácia és a szabadság hívei nem folyamodhatnak erőszakhoz. Az erőszak monopóliuma az őrült kezében van. Használja is majd, ha szüksége lesz rá. Azt tetszenek tudni, hogy most miért ilyen puha a diktatúra? Mert nincs szükség az erőszakra. Csak ezért nincs.

Nem lehet mesterségesen elégedetlenséget szítani és az utcára hívni az embereket. Úgysem mennek. De ha egyszer megértik, hogy milyen helyzetbe kerültek, akkor be kéne fejezni a gitározgatást. Üvölteni kell, és úgy vonulni, hogy beleremegjen a föld. Nem megijedni a náciktól, bár arra lehet számítani, hogy ha kell, ezek képesek lennének a nácikat ráereszteni békés tüntetőkre. De ha leáll az élet mindenhol, ha megbénul az ország, és harsog az „Orbán takarodj”, akkor a világ talán figyel majd arra, hogy Magyarországon ne a tömegsírokat kelljen kiásni, hanem még előtte megakadályozni a vérengzést. Arra kell stratégiákat kialakítani, hogy minél kevesebb legyen a halálos áldozat.

Ennek az embernek meg kell mondani, hogy elég volt. Vegye fel a kényszerzubbonyt, költözzön be egy jó intézménybe. Amit mi csak tükör által homályosan látunk, azt a Fideszben színről színre látják. Vajon lesz-e valaki, aki azt mondja, hogy egy beteg elmét nem szolgál tovább, és megérti, hogy amit ez az őrült beszélt a belső ellenségről, a magyarellenes idegenszívűekről, csak azt a célt szolgálja, hogy magához láncolja az övéit, és megakadályozza a dezertálást. Történelmi szerep hárul arra a néhány emberre, aki belülről megmondhatná az elszabadult hajóágyúnak, hogy itt van vége. Vagy észhez tér (amiben nem hiszek), vagy eltakarodik. Ez lenne a legbékésebb és a legkevesebb áldozattal járó megoldás.

Hogy én hiszek-e ebben? Nem. Szerintem a tragédia bekövetkezik, rohan az ország a vesztébe. És ha így van, akkor az azt jelenti, hogy tragédia nélkül nem tanul. Mit ajánlok? Mindenki imádkozzon, tartson bűnbánatot a holokauszt, az antiszemitizmus, a rasszizmus, a gyűlölködés, a történelmi bűnök miatt, amelyek átkot hoztak erre az országra, és amit ott folytatnak, ahol abbahagyták.

Hátha megkönyörül mégis az Isten. Én nem könyörülnék meg, de Isten Ninivén is megkönyörült. Viszont azok zsákba öltöztek és homokot szórtak a fejükre. A pusztulásra ítélt Ninive morális érzéke nagyobb volt, mint Magyarországé. Miben lehetne akkor reménykedni? Semmiben.

Forrás: Amerikai Népszava

Vissza...