Ahogy a politikai osztály egy része és sok civil a születés pillanatától kezdve fellépett nálunk is a Magyar Gárda ellen. Mégis azt kell látnunk – akár a Jobbik népszerűségét nézve, akár a szélsőjobboldali társadalmi háló szélességét tekintve –, hogy ez a politikai küzdelem egyelőre sikertelen. Hol rontotta el a politikai osztály, hogy a Jobbik és a gárda betiltására vonatkozó kezdeményezések, illetve jogi lépések közepette mélyül – de legalábbis nem szorul vissza – e politikai szubkultúra? Ehelyütt akár még tegyük is zárójelbe a Fidesz múltfeldolgozásának „sajátosságait”, politikusaik vehemens érdeklődését a szélsőségek iránt, (hallgatólagos) együttműködéseiket helyi szinten a Jobbikkal és kultúrköreivel.
TermĂ©szetesen ezektĹ‘l nem lehet eltekinteni, de a hibák feltárásának mĂ©giscsak könnyĂtett Ă©s a jövĹ‘re nĂ©zve talán a legkevĂ©sbĂ© tanulságos mĂłdja lenne, ha ezekre koncentrálnánk. Az egyik legsĂşlyosabb problĂ©ma az antifasizmus – az egyszerűsĂ©g kedvĂ©Ă©rt használom ezt a kifejezĂ©st, noha a szĂ©lsĹ‘sĂ©gek elleni mozgalmak ennĂ©l jĂłval többszĂnűek, mint e kifejezĂ©s tartalma – verbális (politikai) kisajátĂtása. Számos esetben a demokrata pártok versenyeznek abban, ki tud gyorsabban, továbbá minĂ©l inkább hatásvadász mĂłdon fellĂ©pni egy-egy szĂ©lsĹ‘jobboldali akciĂł kapcsán. Persze csak szĂłban. Amikor azonban közösen a tettek mezejĂ©re kellene lĂ©pni, akkor mindig akad fontosabb dolog.
A magyar politikai osztály demokrata szelete – remĂ©ljĂĽk, a Fideszt is idesorolhatjuk majd pár Ă©v mĂşlva – számára pĂ©ldául iránymutatĂłak lehetnĂ©nek a nĂ©metországi fejlemĂ©nyek, ahol a szĂ©lsĹ‘jobboldalnak szintĂ©n mĂ©retes szubkulturális hálĂłja van – átmenetileg nĂ©ha (egyes tartományokban) politikai támogatottsága is –, de amikor megjelenik az utcán, akkor a városi, társadalmi tĂ©rben megjelennek az ellentĂĽntetĹ‘k, „láncba” állnak, ki-ki elfelejti szakpolitikai máskĂ©nt gondolkodását, hogy Ăştját állják a tĂ©r Ă©s Ăgy a társadalom bakancsos Ă©s vizuális elfoglalásának. KonzervatĂvok, liberálisok, szociáldemokraták, zöldek, „hagyományos” baloldaliak, LMBT-közössĂ©gek, pacifisták, vallási közössĂ©gek, szakszervezetek – Ă©s a sor folytathatĂł.
Magyarországon e tárgyban ilyen mértékű összefogást soha nem láthattunk a Demokratikus Charta óta. Ebben a politikai felelősség közös. Mit üzen a politikai osztály a társadalomnak, amely azzal szembesül, hogy az elvileg mintaadó politikusai még ebben a vitán felül álló ügyben sem tudnak közösen fellépni, méltóságteljesen útját állni (azaz a térben ellendemonstrálni) annak, hogy a Budapestre érkező turisták negyedévente ne azzal szembesüljenek a Hősök terén, hogy katonai alakzatba szerveződő, verbális (majd tettleges) erőszakot alkalmazó férfiak és nők – ennek a szellemi folyamatnak már a végpontja a gárdaruhába öltöztetett gyermek – felesküdjenek a haza „megmentésére”.
Holott ez törtĂ©nik. Mindennek elkerĂĽlĂ©sĂ©hez elsĹ‘ körben talán az lenne szĂĽksĂ©ges, hogy befejezĹ‘djĂ©k a kettĹ‘s beszĂ©d is. Ne legyen ugyanis illĂşziĂłnk: egy párt politikusa a Nagy Nyilvánosság elĹ‘tt lehet antirasszista, de tegye a szĂvĂ©re a kezĂ©t, aki nem hallott mĂ©g olyanrĂłl, hogy ugyanezen párt egy másik politikusa más fĂłrumon finoman szĂłlva is, de engedett a szĂ©lsĹ‘sĂ©ges nyelv „meghallgatásának”, relativizálva ezzel a demokratikus konszenzust. Amikor egyes (nem szĂ©lsĹ‘jobboldali) politikusrĂłl Ăşgy hallani, hogy (közvetett mĂłdon) legitimálja a „cigánybűnözĂ©s” szĂ©lsĹ‘jobboldali szĂłcikkĂ©t, vagy társadalmi szervezet vezetĹ‘je jobbikos belĂ©pĹ‘vel járkál ki-be az Országházba – s mindez csak egy hĂrre „elĂ©g”, de tĂ©nyleges fellĂ©pĂ©sre az adott szervezettĹ‘l már nem –, akkor mit ĂĽzennek ezek a jelensĂ©gek a politikai közössĂ©gnek, milyen reakciĂłt váltanak ki?
ValĂłszĂnűleg azt, hogy „ők sem jobbak, mint mi”. Ahogyan az sem egy tĂşlságosan vĂ©giggondolt gondolat, amikor egy baloldali politikus a nácik orvosához, Josef MengelĂ©hez hasonlĂtja a Fidesz rokkantnyugdĂjasokra vonatkozĂł „reformjait”. Mindezzel csak azt Ă©ri el a politikai osztály, hogy kioltja a fontos antifasiszta ĂĽzeneteket. Nemcsak az adott pártĂ©t, hanem az egĂ©sz politikai osztályĂ©t. A kettĹ‘s Ă©s roncsolt beszĂ©d általános jelensĂ©g, egyben minden további következetes cselekvĂ©s gátja.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy ilyen kritikai publicisztika szerzőjével szemben gyakran fogalmazódik meg az a jogos igény, hogy megoldással is éljen. Úgy gondolom, hogy az utóbbihoz nem kell best practice minták sokaságát elolvasni Németországból vagy további, az emlékezetközösség szempontjából hazánktól generációkkal előbbre járó országokból, elég, ha csak tényleges válaszokat adunk a Jobbik- és a gárdaproblémára. Előbbi betiltása mellett nemcsak pártok, hanem számos civil és roma szervezet, párt is kiáll, de ezzel még nem megoldott e válságjelenség.
Ahogy a mĂşltfeldolgozás során is be kell fejezni a kettĹ‘s beszĂ©det, Ăşgy a további társadalmi kĂ©rdĂ©sekben is. Nincs helye kettĹ‘s beszĂ©dnek vagy a hallgatásnak a romák, a melegek vagy bármely kisebbsĂ©g kapcsán! Aki szavazatokat akar azzal szerezni, aki választást akar azzal nyerni, hogy az elĹ‘zĹ‘ket Ă©rt támadásokrĂłl, mindennapjaikrĂłl, szociális Ă©s egyĂ©b kirekesztettsĂ©gĂ©rĹ‘l nem beszĂ©l, az nem mĂ©ltĂł a 2014 utáni világ ĂşjrarendezĂ©sĂ©re. Aki nem tud ellentĂĽntetĹ‘kĂ©nt egyĂĽtt vonulni a Másikkal, aki nem kĂvánja egyĂĽtt Ăştját állni a „vonulĂłknak”, az fĂ©lreĂ©rti a „politikai közössĂ©g” fogalmát Ă©s az elismerĂ©s politikáját.
Emellett nem lehet többĂ© olyan válasz sem a Jobbik gondolataira, hogy „bár a problĂ©ma, amit a párt felvet, fontos, de a megoldás nem”. Sajnos, ez nem Ăgy van: az a párt, amelynek társmozgalma „Cigányok, meghaltok!” kiáltással vonul faluvĂ©gi utcákon, annak problĂ©matĂ©rkĂ©pe is Ă©ppoly tĂ©ves Ă©s gyarlĂł, mint a szavak, amelyek „onnan” elhangoznak. Nem le-, hanem meggyĹ‘zni kell a szĂ©lsĹ‘sĂ©g támogatĂłját, viszont azt nem nyelvĂ©nek közbeszĂ©ddĂ© tĂ©telĂ©vel lehet. Csak az tagja ugyanis a nemzetnek, aki a társadalomnak is. KettĹ‘s beszĂ©ddel viszont ez az alapállĂtás nem lesz Ă©rvĂ©nyesĂthetĹ‘, az csak a kizárás egy „finomabb” verziĂłja. Azaz az Ăşt vĂ©ge.
A szerzĹ‘ az IntĂ©zet a Demokratikus AlternatĂváért (IDEA) igazgatĂłja
Forrás: Nol.hu |