Nyílt levél Navracsics Tibornak |
2012-08-25 07:12:10 |
Tisztelt Miniszter Úr!
|
Márpedig ahol egy láncszem kiesik, előbb-utóbb a többi is leválhat. Az egyik név Pokorni Zoltáné, a másik az Öné. (Korábban tegeződtünk, de a helyzet tragikusan megváltozott.) Pokorni ma a csendes elégedetlenkedőnek látszhat, hiszen interjúkat, ahol úgy rendesen kérdezni lehetne, nem ad. Úgy beszél ki a rendszerből, hogy az Orbán-Hoffmann oktatási szisztémát ekézi egyre keményebb szavakkal. Ő is szem a láncban, hiszen a demokráciát felszámoló összes döntést megszavazta. Azonban legalább eljutott egy mondatig az alaptantervnek hazudott diktátum kritizálásában: "tovább megyünk egy rossz úton..." Én ezt a mondatot egy kicsit többnek is, általánosabbnak is szeretném hinni. A másik név tehát az Öné. Az nem lehet - mondják egyesek -, hogy Navracsics így megváltozzon. A helyes szimatszatyros tanár, akit kedveltek a tanítványai, mert mérlegelt, okosan érvelt - és megpróbálta megérteni mások szempontjait is. Hogy mikor romlott el Önben valami, azt nem tudom, de a Sors mindig azokkal a legkegyetlenebb, akik eredeti jobb szándékuk ellenére keverednek bűnbe. Orbán, Kövér, Áder, Szájer és Kósa bármit elintéz egy vállrándítással. Koleszos koruk óta csak a politikában működtek. Ott nyírtak ki mindenkit maguk körül, soha nem számított, és nem számít senki és semmi. Mindig úgy fordultak, ahogy pillanatnyi érdekük kívánta, meg is gazdagodtak, hatalmuk és arcuk óriásira nőtt. Önről azonban mást gondoltak az emberek. Még azt is megértem, hogy 2006 és 2010 között nem lehetett más cél, mint kormányra kerülni, ehhez pedig minden parlamenti hétfőn hazudozni kellett Semjénnel együtt Gyurcsány Ferenc arcába. A politika ilyen (is), állt volna ki az MSZP a saját miniszterelnöke mögött... Akkor lettem biztos abban, hogy Ön elromlott, amikor magyarázkodásra kényszerülve képes volt azt állítani, hogy hideg volt a sült, amikor Gyurcsányéknál vendégeskedett. Egy normálisan viselkedő ember, ha szembesítik a "bűnnel", miszerint a tábor által meggyűlöltetett embernél vacsorázott, nem így reagált volna. Önt ugyanis senki nem kergette a Szemlőhegy utcába, tán még virágot is vitt Dobrev Klárának. Egy normális országban (a magyar, sajnos nem ilyen), egy normális pártban (a Fidesz, sajnos nem ilyen), elég lett volna annyit mondani: egy közvetítővel együtt jártam Gyurcsányéknál, kiderült, hogy sok mindenben nem értünk egyet. (Amúgy a vacsorán ennek ellenkezője derült ki..., de mindegy...) De utólag, csak azért, hogy mentsem az irhám, hideg sülttel vádolni a vendéglátóimat, igazi hitványság, és azt jelzi, hogy a Fideszben és az Ön lelkében is nagy baj van. Ön félt kimondani, hogy mi történt, mert Orbánnak Gyurcsány-fóbiája van. Ez az eset kicsiben mutatta meg mindazt, ahol ma Ön tart. Ön is megszavazott mindent: az AB korlátozását, a félnapos éjszakai törvényeket, a sajtószabadság korlátozását, Szájernét, a bírák nyugdíjazását, az országot romba döntő gazdasági döntéseket. Egy mélyen erkölcstelen világ kiszolgálásában vállalt szerepet. Olyan országot "épített", ahol ma négymillióan a létminimum környékére, vagy az alá kerültek. A java pedig csak most jön: a demokratikus alapjog, a választáson való részvétel korlátozása. Tisztességes jogász ember, demokrata igazságügyi miniszter ilyen gyalázatban nem vállal szerepet. Sem alkotmánybírósági normakontroll ígéretével, sem máshogy. Ilyen cselekedetre nincs mentség. Ha ez a törvény átment, majd jön az, hogy a kék szemű hetven év felettiek nem voksolhatnak, mert a Kubatov-lista szerint a Fidesznek ott kevés a szavazója. A kérdés tehát az, van-e határ, amíg Ön követi Orbánt az ámokfutásban? Már annyira beleégett a diktatúra kiépítésébe, hogy onnan nincs menekvés, vagy le lehet lépni az amúgy szemmel láthatóan süllyedő hajóról? Van-e még tisztesség? Mondhatja-e Ön azt a diktatúrák emléknapján, hogy bezzeg Biszku - aki persze, súlyosan bűnös -, amikor ma nem 56-ot ellenforradalomnak nevező komcsik, hanem nyilasok grasszálnak, és kormányoznak együtt települések százain a Fidesszel? Figyelmébe ajánlom az ötvenes évek egyik miniszterelnökének, Hegedűs Andrásnak a történetét, aki élete alkonyán nem győzött bocsánatot kérni, amiért 56-ban aláírásával behívta az oroszokat, amiért vak volt és ostoba: kiszolgálta Rákosit, mert nem látta, nem akarta, nem tudta látni, mi folyik körülötte. És hiába volt a kiváló szociológusi képesség, a történelem a Rosszak közé tette Hegedűst. Nem lett neki könnyű a föld... Talán még nem késő meggondolni. Üdvözlettel: Gréczy Zsolt Forrás: Gréczyblog.hu |
Azért írom ezt a levelet, mert időnként szoktam olvasni olyasféle hozzászólásokat egy közösségi oldalon, hogy talán a Fidesz majd bomlani kezd. Nem létezik - ábrándoznak ezek az emberek -, hogy a hazugság, a korrupció, a zsarolás, a hatalom ilyen erősen egyben tartsa ezt a furcsa vallást, amit Orbán Viktor teremtett maga körül. Ilyenkor a kommentelők rendre két nevet írnak le, mint afféle gyenge láncszemeket, hogy náluk szakadhat a rendszer.