Kik a demokraták? Megmondaná valaki, mi is az a demokrácia? És a diktátor? Voltaire zseniális aforizmája jut eszembe: „Ha az emberek szabatosan meghatároznák azokat a szavakat, amelyeket használnak, kevesebb vita volna; nem egy országot dúltak fel félreértések miatt”. Hozzátehetjük: döntéseinkhez pontos fogalmak, információk kellenek, hacsak nem „megérzésekre”, tévismeretekre akarunk támaszkodni; azaz a mindenkori döntés döntő tényezőjének megválasztása a kérdés mélyreható vizsgálatát teszi szükségessé. Napjaink kérdése: a jogállamot lebontó pártvezér-diktátor és pártja leváltásáért kik, mit és hogyan tehetnek?
A demokraták tehetnek – a demokráciáért. A demokrácia – modern értelme szerint – az a jogegyenlőségen alapuló politikai berendezkedés, melyben a közhatalom a népé: a választópolgárok által megválasztott képviselők parlamentje gyakorolja jogállami formában a közhatalmat – a független igazságszolgáltatás közreműködésével – a kormány végrehajtó hatalmának legfontosabb ellensúlyaként.
A demokraták – a demokrácia hĂvei, követĹ‘i, fenntartĂłi – kĂ©tfĂ©lĂ©k: polgári Ă©s szociáldemokraták. KözöttĂĽk eszmei választĂłvonal a kapital (a tĹ‘ke) vagy a society (a társadalom) világának elsĹ‘dlegessĂ©ge, ki mit gondol, vall errĹ‘l. (Mint egykor a nagy francia forradalomban – Ă©s azĂłta is – a szabadság, egyenlĹ‘sĂ©g, testvĂ©risĂ©g eszmĂ©inek elsĹ‘dlegessĂ©ge ĂĽgyĂ©ben.) Eme társadalom- Ă©s gazdaságpolitikai eszmeáramlatok – a mozgás irány szerinti általános formái (progressziĂł, regressziĂł, fejlĹ‘dĂ©s, visszafejlĹ‘dĂ©s, irreverzibilis változás, ismĂ©tlĹ‘dĂ©s Ă©s körforgás) állapotváltozása miatt – koronkĂ©nt mĂłdosulásoknak kitettek. MindkettĹ‘ „csupán” pragmatikus elv, praxis Ă©s gyakorlat; nem szemben állnak, hanem kiegĂ©szĂtik egymást – mutat rá Vitányi Iván (a modern szociáldemokrácia legjelentĹ‘sebb hazai teoretikusa Ăšj brosĂşra a szociáldemokráciárĂłl c. dolgozatában; MozgĂł Világ, 2012/3.sz.5.old.)
VálasztĂ©k tehát van. A polgári demokraták is többfĂ©lĂ©k: liberális (szabadelvű) demokraták, konzervatĂvok, keresztĂ©nydemokraták, zöldek, stb. NĂ©zzĂĽk pĂ©ldául a liberalizmus eszmerendszerĂ©t; az egyĂ©n szabadságának elvĂ©bĹ‘l hajtott ki. A felvilágosodás korában szökkent szárba, de már Marcus Aurelius az Ăłkorban szĂłlt (ElmĂ©lkedĂ©sek c. művĂ©ben) a jogegyenlĹ‘sĂ©gre Ă©pĂtett államrĂłl, ahol az alattvalĂłk szabadsága mindenek fölött valĂł, amelyet az egyenlĹ‘ bánásmĂłd Ă©s a szĂłlásszabadság elve alapján kormányoznak. A liberális demokraták vĂ©gĂĽl is a szabad piac, szabadkereskedelem, a magántulajdonra Ă©pĂĽlt társadalom Ă©s állam hĂveivĂ© magasztosodtak. Máig fontos Ă©rtĂ©keik: az emberi szabadságjogok (a kĂ©nyszerektĹ‘l mentes egyĂ©ni szabadság), s a jogállam kormányzásának átláthatĂłsága. Vallják: az öntörvĂ©nyei szerint növekvĹ‘ gazdasághoz öngondoskodĂł polgárok közössĂ©geire van szĂĽksĂ©g. (Magyarországon – az SzDSz szertezilálĂłdása Ăłta – önállĂł liberális politikai párt nem működik.)
Ehhez kĂ©pest a keresztĂ©nydemokrácia (konzervatĂvok) Ă©rtĂ©kelvei csak kĂ©sĹ‘bb foglalták el eurĂłpai magaslataikat. TörtĂ©netĂĽk a XX. században jutott aranykorába, az Ăşj világrend kialakĂtása kapcsán. Az eurĂłpai egysĂ©g megálmodĂłi, alapĂtĂł atyái – Krizmanics JĂłzsef: KeresztĂ©nydemokrácia Nyugat-EurĂłpában c. Ărása szerint (KeresztĂ©nydemokrácia III.Ă©vf. 3.sz., 2003.május) – szinte mind keresztĂ©nydemokraták voltak. Hirdetik: a vallás társadalmi szĂĽksĂ©glet, a demokrácia ugyancsak – a közössĂ©gek (a család) vĂ©delmĂ©ben. KĂ©pviselik a szabadságjogokat (akár a liberálisok), a rend- Ă©s Ă©rtĂ©kalapĂş hagyománytiszteletet, a nemzetek feletti autoritást, a nemzetközi egyĂĽttműködĂ©s elvĂ©t, sĹ‘t a tĂşlzott társadalmi egyenlĹ‘tlensĂ©gek ellen is fellĂ©pnek. (A liberálisokkal ellentĂ©tben akár állami beavatkozás eszközĂ©vel vĂ©dik a dolgozĂł ember Ă©rdekeit.) A fasiszta pártoktĂłl magukat mindenkor távol tartották (Franciaországban rĂ©szt vettek az antifasiszta ellenállásban).
Ezek után ki-ki összevetheti eme liberális Ă©s keresztĂ©nydemokrata eszmerendszerek elveinek, Ă©rtĂ©keinek tiszteletĂ©t, kĂ©pviseletĂ©t a magyar miniszterelnök Ă©s pártja tetteivel. Minden nyĂlt eszű, tĂ©nyszerűen gondolkodĂł, bármilyen hitű, vallásĂş, elvű magyar állampolgárnak egyszerű belátnia: a kormányfĹ‘ mindezek ellen cselekszik; szembefordult a magyar nemzeti progressziĂł sokĂ©vszázados törekvĂ©seivel, a nemzet alapvetĹ‘ Ă©rdekeivel, demokráciánk vĂvmányaival. Kezdetben ugyan liberálisnak hazudta magát, mihelyt azonban hatalmi törekvĂ©sei, Ă©rdekei mást kĂvántak, a liberalizmust hátba döfte: átállt pártjával egyĂĽtt a keresztĂ©nydemokrata elveket vallĂł, konzervatĂv Ă©rtĂ©keket felvonultatĂł eurĂłpai párt-csoportok (a NĂ©ppárt) oldalára. ValĂłban konzervatĂv lenne? Az eurĂłpai egysĂ©gĂ©rt tesz? EllenkezĹ‘leg: gátlástalanul Ăłcsárolja Ă©s bomlasztja. Parlamenti erĹ‘fölĂ©nye birtokában kormánya szabadságjogokat korlátozĂł törvĂ©nyeket fogadtatott el (lásd: a sajtĂłtörvĂ©nyt, választĂłjogi törvĂ©nyt, stb.). FellĂ©p a tĂşlzott társadalmi egyenlĹ‘tlensĂ©gek ellen? EllenkezĹ‘leg: elĹ‘idĂ©zi Ă©s fokozza azt (lásd: a 16 %-os egykulcsos adĂłt Ă©s következmĂ©nyeit, az Ă©hsĂ©gmenetet; egy szűk társadalmi csoportosulás Ă©s a keresĹ‘kĂ©pes lakosság mintegy ötöde csupán a kurzus kedvezmĂ©nyezettje). Távol tartja magát a nem demokrata, nyĂltan fasisztoid párttĂłl, a JOBBIK-tĂłl? Nem. Mind ellenzĂ©kben, mind kormányon a szĂ©lsĹ‘jobb UniĂł-ellenessĂ©gĂ©t támogatta Ă©s támogatja; kĂ©pviselĹ‘i rĂ©vĂ©n a szĂ©lsĹ‘jobbal tart kapcsolatot a demokratikus erĹ‘k ellenĂ©ben. Nem meglepĹ‘, mert csak a nevĂ©ben maradt demokrata. A demokrácia alapintĂ©zmĂ©nyeit, a jogállam fĂ©k-ellensĂşly-rendszerĂ©t lebontotta (megnyirbálta az AlkotmánybĂrĂłság jogkörĂ©t, megtörte a bĂrĂłi hatalom fĂĽggetlensĂ©gĂ©t, stb.). És máig folytathatja ĂĽzelmeit a betiltott Magyar Gárda.
És EurĂłpa nem hisz a szemĂ©nek; pedig mindez azĂ©rt sem meglepĹ‘, mert a szĂ©les közvĂ©lemĂ©nyt nĂ©hány politikai közĂrĂł (Kende PĂ©ter, Debreczeni JĂłzsef) Ă©s politolĂłgus (KĂ©ri LászlĂł) idĹ‘ben figyelmeztette szemĂ©lyisĂ©ge veszĂ©lyeire. Ma már az általuk leĂrtakon tĂşl is tudni vĂ©lik számosan (nemcsak törtĂ©nĂ©szek) a politikai kalandor diktátorrá formálĂłdásának valĂłs törtĂ©netĂ©t. SzĂ©ltĂ©ben-hosszában ismert, a facebookon olvashatĂł: a politikai párttá szervezĹ‘dött bűnszövetsĂ©g vezĂ©re Kádár belĂĽgyminiszterĂ©nek – Horváth Istvánnak, Pozsgay Imre barátjának – „kegyeltjekĂ©nt” kerĂĽlt a magas politika Ă©lvonalába (miután nevelĹ‘tanára, Stumpf István felesĂ©gĂĽl vette Horváth István lányát). A hatalomátmentĂ©sen ĂĽgyködĹ‘ Pozsgay-Horváth-Stumpf családi triumvirátussal tanára rĂ©vĂ©n kerĂĽlt kapcsolatba, Ăgy pontosan tudta, mit szabad Ă©s kell mondania Nagy Imre 1989-ben törtĂ©nt ĂşjratemetĂ©sĂ©n, ami egyszeriben közismerttĂ© tette. Ezt honorálta azzal, hogy 1998-ban alakult kormányában Stumpf Istvánt (a volt III/III-at felĂĽgyelĹ‘ belĂĽgyminiszter vejĂ©t) tette meg kancelláriaminiszterĂ©vĂ©. Majd destruálva nyolc Ă©vi szocialista kormányzás reformjait, a világválság nyomán elhitette, hogy kormányra jutva gazdasági növekedĂ©st indĂt el Ă©s egymilliĂł munkahelyet teremt. Sem ezt, sem azt nem tette. KártevĂ©se viszont (pl. a magánnyugdĂjpĂ©nztárak vagyonának elkommunizálása) Ă©vtizedes erĹ‘feszĂtĂ©sek árán is alig lesz orvosolhatĂł.
A KeresztĂ©nydemokrata NĂ©ppárt ezen - ideolĂłgiáját cserĂ©lgetĹ‘ - párttal szövetkezett; Ă©s Ă©ppen e koalĂciĂłba lĂ©pĂ©s következmĂ©nyekĂ©nt árulta el keresztĂ©nydemokrata-konzervatĂv Ă©rtĂ©keit, adta fel elveit; az egyeduralomra törĹ‘ miniszterelnök hatalmi törekvĂ©sei kiszolgálĂłjává törpĂĽlt. ProstituálĂłdott politikusai nem kevĂ©sbĂ© felelĹ‘sek a jogállam lebontásáért.
A polgári demokrata pártcsaládba tartozĂł – ellenzĂ©kben politizálĂł – LMP zöld párt. AlapĂtĂł Nyilatkozata szerint a nemzetközi öko-politika magyar letĂ©temĂ©nyese. Vallja a társadalmi-gazdasági igazságosság elveit, vĂ©di a demokratikus állam-berendezkedĂ©st. (A környezeti szennyezĹ‘dĂ©st növelĹ‘ gazdasági globalizáciĂłt bűnösnek vĂ©li, mert a jövĹ‘ nemzedĂ©kek kizsákmányolásának tartja.) Parlamenti kĂ©pviselĹ‘i – Ăşgymond a párt identitásának megĹ‘rzĂ©se vĂ©gett – elzárkĂłznak más pártokkal valĂł egyĂĽttműködĂ©stĹ‘l, velĂĽk választási szövetsĂ©g lĂ©trehozását nem tervezik.
VĂ©gĂĽl a magyar szociáldemokratáknak kĂ©t parlamenti pártjuk is van: a Magyar Szocialista Párt (MSzP) Ă©s a Demokratikus KoalĂciĂł (DK). MindkettĹ‘ a szociáldemokrácia klasszikus Ă©rtĂ©keit, bernsteini elveit vallja, azaz minden erĹ‘t a society, a társadalom anyagi Ă©s kulturális jĂłlĂ©te szolgálatába kĂvánnak állĂtani (a jogállam erejĂ©t is) – szilárdan az igazságosság Ă©s jogszerűsĂ©g talaján. (Magam – mint pártonkĂvĂĽli – Tersánszky JĂłzsi JenĹ‘ erkölcsi axiĂłmáit követve váltam „vulgár-szocialistává”: megvetem a gazdag esernyĹ‘söket, akik zivatar idejĂ©n az eresz alĂłl esernyĹ‘tleneket taszigálnak ki).
Az MSzP hagyományos szocdem-Ă©rtĂ©kek mentĂ©n kĂ©pviseli az Ăşjkori munkavállalĂłt. ElveszĂtette azonban valaha volt tömegbázisát, a rĂ©gi Ă©rtelemben vett kĂ©tkezi munkásosztályt, mert az informatikai forradalom átalakĂtotta a munka világát: „a modern proli” ma már számĂtĂłgĂ©pe (vagy robot-gĂ©psorok) fölĂ© görnyedten prĂłbálja megkeresni betevĹ‘jĂ©t – ha van egyáltalán munkája.
Ezt ismerte fel Gyurcsány Ferenc. Pártja, a Demokratikus KoalĂciĂł a balközĂ©p oldalon jĂłval szĂ©lesebb szĂnkĂ©pű Ă©rtĂ©krendet kĂ©pes felölelni: nyitott „a modern kisember” (a ma szegĂ©nyei, munkakeresĹ‘i Ă©s munkavállalĂłi, kis- Ă©s közĂ©pvállalkozĂłi, a falusi Ă©s városi citoyen, köztisztviselĹ‘k, polgári Ă©rtelmisĂ©giek, stb.) összetett Ă©rdekei politikai kĂ©pviseletĂ©re - jogállami, emberjogi Ă©s szociális konszenzusok alapján. (Nem hiába a párt tiszteletbeli elnöke a legtiszteletremĂ©ltĂłbb szociáldemokrata: Vitányi Iván; alelnökei pedig liberális Ă©s konzervatĂv Ă©rtĂ©keket is vallĂł közĂ©leti szemĂ©lyisĂ©gek: Bauer Tamás Ă©s Debreczeni JĂłzsef). Az alkotmányellenes választĂłjogi törvĂ©ny ismeretĂ©ben e demokraták nem hiszik, hogy bármely ellenzĂ©ki párt a palástolt diktatĂşra viszonyai közepette egyedĂĽl nyerhetnĂ© meg a 2014. Ă©vi magyarországi választásokat. (SzakĂ©rtĹ‘k ugyanezt matematikai bizonyosságnak tartják.) Továbbá: a DK demokratái ismertĂ©k fel elsĹ‘kĂ©nt az összes demokratikus ellenzĂ©ki erĹ‘ elvi összetartozĂłságát, a minden eddiginĂ©l határozottabb, cĂ©lratörĹ‘bb egyĂĽttműködĂ©s szervezĂ©sĂ©nek, a közös kormányzásnak a szĂĽksĂ©gĂ©t.
A demokraták koalĂciĂłjának mindössze ennyi az esĂ©lye Magyarországon. A koalĂciĂł vagy helyreállĂtja a jogállamot – elindĂtva vĂ©gre az országot eurĂłpai lĂ©ptĂ©kű felemelkedĂ©se Ăştján – vagy megkĂ©settsĂ©gĂĽnk mĂ©lyĂĽl Ă©s szĂ©tszĂ©led a nemzet. Ha a választásig nem Ă©bred fel „a kegyes nĂ©p” Ă©s vele a demokratikus ellenzĂ©k (pártok, szakszervezetek, civil mozgalmak), azaz nem látják be közös Ă©rdekĂĽket, Ă©s ennek megfelelĹ‘en nem cselekszenek, a gazdaságra, kultĂşrára nehezedĹ‘ regressziĂł visszavethet az alacsonynövĂ©sű társadalmak közĂ©. Ha a polgári Ă©s szociáldemokraták mĂ©rvadĂł politikusai nem teszik fĂ©lre ostoba rátartiságukat, egymással szembeni ellenszenvĂĽket, Ăşgy kompromisszumokra kĂ©ptelensĂ©gĂĽk miatt voltakĂ©ppen már megbuktak (a HĂr TV-bĹ‘l hamarosan ezt is megtudhatják). A magyar nĂ©p is megbukott, ha mindezt nem Ă©rti; Ă©s ha nem megy el szavazni (akár lesz elĹ‘zetes regisztráciĂłs kötelezettsĂ©ge, akár nem!) egy önmagát hizlalĂł hazug diktatĂşra, az egyre korlátlanabbá válĂł kiszolgáltatottság ellen.
Mert a demokrácia felĂ©pĂtĂ©sĂ©t igazelvű államfĂ©rfiak kezdik meg, de csakis a nĂ©p fejezheti be.
Búzás Huba, Veszprém |