Bitó László:Túl az embertelen hatalomvágyon

2012-08-18 07:15:27

A 20. század egyik meghatározó filozófusát, Hanna Arendtet, A totalitarizmus gyökerei és más híres művek szerzőjét nagyon érdekelte, hogy mi vezetett az 56-os forradalmunkhoz és az utána következő exodushoz. Egyik beszélgetésünk alkalmával – ez már 58-ban volt – azt firtatta, valóban a szabadságvágy vezérelt-e minket Amerikába a szabadságharc leverése után, vagy a jobb megélhetés reménye.

Helyesen állította, hagy a menekültek, akikkel találkozott (többnyire 57 februárjában, mielőtt szétszéledtünk a Bard College-ból, ahol több mint háromszázan voltunk), állandóan az anyagiakról beszéltek. Akkor már tudtam, hogy még nem éppen orátori angoltudásommal legkönnyebben egy példával győzhetem meg őt. Egy hajótörött utazóval álltam elő, akinek az egyetlen vágya, hogy kiszabadítsák egy kis sziget fogságából, és amikor rátalálnak, először vízért könyörög, majd miután szomját oltotta, ételért; és nem tarthatjuk túlságosan anyagiasnak, ha később lerongyolódott ruháit is szeretné tisztességesebbre cserélni.

 Az én nemzedékem a forradalom előtti évtizedben nem is álmodhatott a határainkon túli világ megismeréséről. A kitelepítésben még a falunk határát sem hagyhattuk el, és sokan örültek, ha olykor kijuthattak a börtön udvarára. A szabadság volt tehát a leghőbb vágyunk, amiért sokan adták vagy kockáztatták az életüket 1956-ban. A nyolcvanas években szocializálódó fiatalok már sokkal nagyobb szabadságot élveztek, s inkább azért küzdöttek, hogy részt vehessenek a hatalomban. Az első szabad választás után több százan be is kerültek a hatalmi struktúrába vagy annak holdudvarába: a kormányba, a parlamentbe, a politikai pártok vezetésébe, de csak egyikükről fogalmazta meg az előző részben is idézett kérdését Debreczeni József: „Létezik-e egyáltalán Orbán Viktor – önmaga? Vagy csak az embertelen hatalomvágy létezik?” A nyolcvanas évek ifjai között nem ő volt az egyedüli, aki hatalomra szomjazott, de ő látszik az egyetlennek, akinek hatalomvágya kielégíthetetlennek bizonyult, és despotikussá, Debreczeni szerint embertelenné vált. Ennek a patologikus-krónikus hatalomvágynak az eredetét az előző részben az úgynevezett Napóleon-komplexusra vezettem vissza, de ugyanakkor rámutattam, hogy énjének más dimenzióit, a hajótörött más vágyait is meg kell ismernünk, hogy felismerhessük, mire számíthatunk uralma hátralévő napjaiban, és felkészülhessünk kormányzása végjátékára.

Miért kell megértenünk, hogy kivel állunk szemben?

Ezt a kérdést már próbáltam megválaszolni az előző rész bevezetésében a medve és a farkas példájával, amelyet azonban kénytelen voltam azzal befejezni, hogy nem vagyunk jók politikusaink valós természetének felismerésében, „pedig anélkül aligha mérhetjük fel, hogy ők hová tartanak, s mi milyen veszélyeknek vagyunk kitéve, ha szembetaláljuk magunkat velük vagy követjük őket”.

Ezzel a példával azonban, úgy tűnik, nem sikerült megértetnem, miért tartom mindennél fontosabbnak a jelenlegi helyzetben, hogy felderítsük annak a politikusnak minden vágyát, motivációját, rögeszméjét – még azokat is, amelyeknek talán ő maga sincs tudatában –, akivel szembetaláljuk magunkat az élet minden frontján. Ellenkezőleg, még most is sokan kérdezik tőlem, miért tartom olyan fontosnak, hogy megértsük, mit miért csinál az a ......... – ahol a kipontozott szó helyén mindig valami nagyon leegyszerűsített jellemzés, állapotfelmérés áll. Sokan úgy vélik, nem kell megérteni a miniszterelnököt, csak le kell váltani. Én viszont azt mondom: a sikeres leváltásához is nagyon fontos megérteni a motivációit, erős és gyenge pontjait, felfedni Achilles-sarkát. És a mostani helyzetben nemcsak őt kell megértenünk, hanem azt is, hogy milliónyi választópolgár vajon miért látja benne a megváltót. Ehhez pedig nem elég, ha megállapítjuk: Orbán „folyton más eszmét és alakot ölt”. Ha így van, annál inkább fel kell mérnünk a már végbement változások folyamatát, okát és mikéntjét, hogy megérthessük, milyen változásokra számíthatunk még: énjének milyen aspektusai kerülhetnek még előtérbe, és mekkora hányadát hódíthatja vissza velük azoknak, akik már nem ajnározzák, de még nem találtak másik messiásra.

Az ajnározott és az ajnározó

Az ajnározókat csakis az ajnározott megismerésén keresztül érthetjük meg, és a kettejük viszonyának megértéséhez észben kell tartanunk, hogy társas lények vagyunk, akiknek alapvető szükségletük a közösséghez tartozás. Talán a remeték szolgáltatják erre a legjobb példát, akiknek a bennük lévő űr betöltéséhez szükségük van arra, hogy olyan teljességgel tartozzanak valakihez, adják magukat valakinek, amelynek terhét földi lények el sem viselnének. Liberális demokraták, pláne liberális értelmiségiek (ha ugyan tarthatjuk őket külön társadalmi csoportoknak) nem képesek megérteni, miért van sokaknak szükségük valakire, akit vakon követhetnek, akinek minden szavát elhiszik, akit imádhatnak olyan erős hittel, amilyennel valaha csak a mennyekben vagy az Olümposz csúcsán lakókban hittek az emberek. A demagógokra és demigodokra (félistenekre) támasztott igény megértéséhez meg kell értenünk, hogy nem mindenki számára intellektuálisan kihívó és kielégítő, hanem talán mérhetetlenül unalmas vagy éppen frusztráló a munkája; nem gazdag, hanem inkább sivár a társadalmi környezete. Kiürült az érzelmi élete. Vannak, akiknek a magánszférájukban nincs senki és semmi, ami betöltené a bennük létező űrt.

A jobboldalon Orbán megtesz mindent, hogy betöltse ezt az űrt, és a Jobbik még inkább az emberek érzelmi-indulati igényeinek kielégítésére játszik rá. Mert ne feledjük, a gyűlölet is érzelmi lényünk megnyilvánulása: még azt az űrt is betöltheti, amely a szeretetlenségből fakad. De szemben a szeretettel, amely olykor éveken át bimbózik, a gyűlöletet a legapróbb parázsból is könnyen lángra lehet lobbantani, amely aztán mindent felemésztő futótűzként terjedhet tovább.

Nem építhetjük fel a magunk stratégiáját a megosztók, a gyűlöletszítók ellen, ha nem értjük meg, mi motiválja és hajtja őket, és mi köti hozzájuk követőiket. Hallottunk már olyan véleményt épp eleget, amelyek lebirkázzák a népet azért, mert nem lázadt fel már régen azok ellen, akik megtették velük mindazt, amit megtettek. De miért lázadnának fel, ha egyszer szükségük van valakire, akit követhetnek és ajnározhatnak? Ha egyszer nem találnak senki mást a horizonton, aki nemcsak racionális érvekkel akarja maga mellé állítani őket, hanem a szavaiból kicseng, a testbeszédéből kitűnik, hogy érzelmi köteléket is ajánl nekik, aki nem rejti el a vágyait, érzelmeit azok elől, akiknek van ezekre hangolt antennájuk, és viszonozni tudjál ezeket a kötelmeket.

Az emberi természet és a napfény sokszínűsége

A despota és a liberális demokrata egyaránt sokféle vágyból, igényből tevődik össze, még ha különböző körülmények között, életük különböző szakaszaiban más-más tulajdonságaik kerülhetnek is előtérbe, mert mindannyian összetett személyiségek vagyunk. Igaz, ennek nem mindig vagyunk tudatában, mint ahogy mindaddig el sem tudjuk képzelni, milyen összetett a napfény, amíg egy prizmán át a szivárvány minden színére nem törik. És lehet, hogy csak egy katartikus helyzetben ismerjük fel valakinek – akiről azt hittük, jól ismerjük – egy-egy meghatározó tulajdonságát: például egy önzőnek hitt személy nagylelkűségét.

Az utóbbi hónapokban Orbán újabb és újabb frontokat nyitó, gyakran teljesen ellentmondásos, olykor látszólag minden racionalitást nélkülöző megnyilvánulásai egyre inkább egy hálóba került hal csapkodására emlékeztetnek. És ez a háló csakis a hatalomvágya lehet, amely őt fogságban tartja. Azt, hogy vergődése elvezet-e a megváltó katarzishoz, amely felszabadíthatja pozitívabb energiáit – jobbik énjét –, egyelőre nem tudhatjuk. Hogy visszavonult lemerült akkumulátorai feltöltésére, jelentheti azt is, hogy kész szembenézni önmagával, de azt is, hogy felismerte: fékezhetetlen hatalomvágya a katarzis felé sodorja, amely jobbik énjét hozhatja előtérbe, ám ennek elfogadásához fél feladni azt, amit eddig élete meghatározó mozgatórúgójaként ismert. Vagy legalábbis mutatott a világ számára.

Lehet, hogy a midlife crisis csúcsáról letekintve élete második felére, megfélemlíti a határtalan hatalom csúcsán túl tátongó végtelen belső üresség. Talán érzi, hogy a másik (jobbik) énje ki akar szabadulni hatalomvágya fogságából, de fél utat engedni neki, mert ezt gyengeségnek tartja, vagy ami még félelmetesebb: gyengeségnek tarthatják mások. Pedig elnyomott jobbik énjének legfőbb meghatározója éppen a hatalomvágyával egyenlően erős szeretet- vagy akár imádatvágy lehet, amelyről már 2006 tavaszán írtam, de ezt szinte senki sem tudta elfogadni, mert nem sokat idézett szavaiból tűnt elő, hanem a sokkal nehezebben olvasható testbeszédéből, mimikájából. Abból, ahogy egy idős hölgy vagy úr kézcsókját fogadja. Vagy hogy akkor van igazán elemében, amikor rajongói körében, velük egy szintről szólhat hozzájuk. Ez pedig ellentétes az akár több emelet magas hitleri–sztálini emelvényről lenéző despota hatalmi pozíciójának előtérbe helyezésével.

A második részben már idéztem egy idevágó mondatot C. G. Jungtól: „A hatalomvágy minden bizonnyal ugyanolyan hatalmas démon, mint az erósz, éppoly régi és eredendő is.” És a kettő nyilván lakhatik egy testben. Megjegyzendő, itt nem csak az erósz testi kielégüléshez vezető aspektusára kell gondolnunk – már csak azért sem, mert Orbán életének erről az aspektusáról mit sem tudunk, és nem is tartozik ránk. Jung kijelentése azonban akkor is igaz, ha a szeretet bármely – „égi vagy földi” – formájára gondolunk, amelyekre a görögöknek féltucatnyi szavuk volt, beleértve a jézusi, keresztényi szeretetet, az agapét is, megkülönböztetve az akkoriban tisztátalannak vagy éppen paráznának tartott erósztól. Akárhogy értelmezzük is azonban a szeretet szót, nincs semmi rossz abban, ha valaki vágyik rá – mint ahogy a politikai ambíciónak is tekinthető, másokat szolgáló hatalomvágyban sem –, amennyiben nem uralkodik el rajtunk, despotizmusba fojtva józan ítélőképességünket.

A szeretetvágy is csak akkor válik destruktívan tragikussá, ha normális kiteljesülése helyett elfojtottságában végső fokon olyan kényszerképzetté válik valakiben, hogy őt mindenkinek szeretnie kell. Ezzel az a nagy baj, hogy erre van egy egyszerű, de végső fokon despotikus – hitleri, sztálini – megoldás: aki nem szeret, az nem ember, hanem eltiprandó féreg.

Ez aggasztott leginkább Orbán ellenzékiségének legvadabb, második választási kudarcát kompenzáló éveiben, amikor csak úgy kerülhette el a teljes összeomlást és hívei elvesztését, hogy a kormány minden áron való megbuktatásának szentelte magát. Így szeretetigényét nehéz volt felismerni, talán önmagának is, miközben megosztó gyűlöletszítással próbálta leválasztani az őt nem-szerető-nem-embereket a haza testéről. Minderről majd még ejtünk szót, ha eljutunk Orbán damaszkuszi útjáig. Jelenleg legfeljebb előjeleit (pl. lemerült akkumulátorok) láthatjuk egy olyan katartikus transzformációnak, amelyet gyakran a túlfeszített húr elpattanása vált ki.

Felmerülhet a kérdés, miért számolok azzal, hogy Orbán még átmehet olyan változásokon, amelyek nem jellemzők egy érett férfira. Erre csak egy magyarázatot adhatok: Nagy Imre temetésekor túl fiatalon került rivaldafénybe, és az események sodrásában azóta sem tudott gyökeret verni bármilyen világnézet, ideológia, spiritualitás táptalaján. Úgy tűnik, jelenleg inkább egy új, spirituális dimenziójának készül utat engedni, rátalálva a frusztrált néptribunok ószövetségi szerepvállalására, miután leírta az őt nem ajnározó fél országot, és elérte a hatalom demokráciában példátlan csúcsait.

Új horizontok, új utak: új veszélyek

Azért utaltam az imént az ószövetségi szerepre, mert a mai Orbánban egy profetikus-messiási küldetéstudat kialakulását véltem felismerni már több mint egy évvel ezelőtt. Ennek adtam hangot A szakrális nacionalizmus réme című írásomban – itt felvetettem azt a kérdést is, lehetséges-e szakrális demokrácia –, amely Orbán nemrég elhangzott megjegyzése fényében –„Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, és a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket” – még aktuálisabbá vált.

Akkor, több mint egy éve, így válaszoltam meg a saját kérdésemet: „A modern demokráciák nagy többsége szekuláris alapon működik, több-kevesebb patrióta-nacionalista beütéssel. (...) Ezt nem várhatjuk el a szakrális nacionalizmustól, amely érzelmi alapon működik, s amelyben a gnosztikus Beavatott birtokában van mindannak a Tudásnak, amely híveit-népét minden más nép fölé emeli. Ez a Tudás, illetve a felemeltetés módszere nem kérhető számon, mert nem racionális megfontolásra, szociális és gazdasági elvrendszerre, filozófiára épül, hanem a profetikus elhivatottság intuitív meggyőződéséből fakad, amely képtelen ellenérvek befogadására, sőt még csak meghallására is.” Kitértem arra is, hogy a Beavatott a csalhatatlanság dogmájában találhatja meg önnön közös vonását a pápával.

Mindennek – a demokrácia létjogosultságát is kétségbe vonó attitűdnek – a jeleit már láthattuk Orbán első kormányzása idején is, de akkor még úgy tűnt, csak az oltár és a trón valamikor jól bevált szövetségét akarja helyreállítani és kihasználni, főleg a katolikus hierarchiának kedveskedve, saját messiási küldetéstudatát leplezve. Először csak szárnysegédjét, Semjént küldte Rómába, hogy előkészítse az útját, de aztán önmaga is haverkodva kezet fogdoshatott XVI. Benedekkel. Sőt, ez év májusában is, egy fotózási alkalom erejéig. De Orbánnak be kellett látnia: a Vatikán sosem fog neki „koronát küldeni”. Ebbe, úgy tűnik, bele is nyugodott: a kormánypárt nagylelkűen megadta a nekik tetsző egyházaknak a megkülönböztető státust, Orbán tehát remélheti, hogy örökre lekötelezettjei maradnak, és kész új szakrális frontot nyitni.

Az ezeréves szent istván-i út és a hozzá kötődő pápai szent korona már nem elég neki: hatalmas egójának (és a jobbikos ősmagyarokkal ápolandó jó viszony fenntartása érdekében?) szélesebb, ősibb, koppányi perspektívára van szüksége: egyre inkább egy új (pogány) szakralitás prófétája tűnik elő belőle.

A minden hatalmat egy kézben összpontosító, a hetvenes-nyolcvanas kádári években szocializálódott Orbán Viktort kétségtelenül a rajta egyre inkább eluralkodó „embertelen hatalomvágy” hajtotta egyre mélyebben és gátlástalanabbul a politika (al)világába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy – miután hatalomvágya beteljesült, és szeretetvágyát kielégítette azzal, hogy az aki-nem-szeret-az-nem-ember megoldással hívei körére korlátozta – ne kísértették volna meg őt más démonok, újabb horizontok varázsa. Ezeknek a természetét kell felismernünk a következő részben, mert ezek határozhatják meg, milyen új frontokat nyit meg magának hatalma végjátékában.

Forrás: Galamus.hu

Vissza...