A kormánymegbízott

2012-08-17 05:16:34

Úgy sejtem nem sokan vannak azok, akik tudták már akkoriban is alaposabban mérlegelni azt, hogy milyen változásokat hoz majd a 2010. évi választásokon kétharmaddal győztes Orbáni "fülkeforradalom" a közigazgatásnak.

Bár én a kezdetektől és ösztönösen irtóztam az "átszervezéstől", magam sem igazán sejtettem, valójában mire számíthatunk. A demokratikus intézményrendszer ennyire gyors és ennyire alaposan véghezvitt földig rombolására semmiképp. Pedig ők már akkoriban is nyíltan deklaráltan vallották, olyan kormányhivatalokat hoznak majd létre, hogy helyi szinten érvényesíthessék rajtuk keresztül a kormánypolitikát. Az is világos volt Orbán közlései alapján, hogy a kormányhivatalok vezetői politikusok lesznek, akik a kormány kinyújtott karjaként fogják ellenőrizni és irányítani a közigazgatást. Nem a végzettség, nem a szaktudás számított egy pillanatig sem, hanem a feltétlen lojalitás. (Ha ez néhol némi szakértelemmel is párosult, az csak a vak szerencsének köszönhető.) Most 175 járási hivatal kialakításával készülnek ugyanezt- a kormányhivatalok kiépítésének mintáját követve- végrehajtani. 500-600 ezer Ft-os fizetésekkel a Fidesz Parlamentből kieső, vagy máshol már kiszuperált képviselőit, feltétlen híveiket, klientúrájukat fogják vezetőként oda helyezni, így biztosítva a miniszterelnöki akarat végrehajtását és Orbán Viktor tejhatalmát.

A minap "összekötöttem" egy kicsit a bajszom az egyik kormánymegbízottal. Ő is azok közül a vezetők közül való, akik két évtizede szolgálják lelkesen Orbánt és a Fideszt, ott ül több mint egy évtizede a Parlamentben és 20 évig polgármestereként is fungált a hatalmat most hosszú távra is megragadni készülő egykor volt kollégiumi szobatársak országlenyúló szövetségének. Ez utóbbit azonnal feladta, amint úgy kívánta, no nem a haza, hanem a hosszú távon a hatalmat magának megtartani akaró "kedves vezető". A kormánymegbízottak csak azt hajtják végre, amit elvár tőlük Orbán Viktor. Az a kormányfő, aki a megbízatások átadásakor is azt hangsúlyozta, hogy a kormányhivatalok vezetőinek "precíz, barátságos államot kell létrehozniuk". Egy évet adott mindösszesen arra,  hogy "minden ballaszttól megszabadítsák" a közigazgatás középszintjét. S mik lennének ezek a "ballasztok"? Gondoljunk csak arra, miként váltottak le a nemrég a megyéktől átvett neves és nagy múltú közoktatási intézmények igazgatóit. (Hamarosan írok arról, miként zajlottak le egyik-másik neves közoktatási intézményben idén nyáron az intézményvezető pótválasztások.) No, de vég nélkül sorolhatók más területeken is a gátlástalan és nem a szaktudásra, hanem a hozzájuk való hűségre bazírozó "tisztogatás" példaesetei.

Ha veszik a fáradtságot és végignézik a kormánymegbízottak névsorát és ellenőrzik, hányan ülnek közülük még mindig és már minden egyéb parlamenti tisztségüktől megszabadítva az Országházban, meg fognak lepődni. Eléggé meghökkentő önmagában az is, hogy miért is ülnek ott a Parlamentben, ha a bizottsági munkákban már nem vesznek részt, felszólalniuk sem kell (nem is igazán teszik) a Tisztelt Házban, csupán a kétharmados törvények megszavazásakor kell jelen lenniük a "legnagyobb formátumú vezető" óhajának, pontosabban akaratának megfelelően. (Megjegyzem: nem tervezik a járási hivatalok vezetőinek sem a képviselőséggel az összeférhetetlenségét.)  Gondosan vigyáznak arra, hogy a kétharmados többség biztosításáért cserében kapott tiszteletdíjuk önmagában még ne szúrjon szemet. "Csak" a képviselői alapilletményt kapják, ami meghaladja azért a bruttó kétszázezer Ft-ot. A kormánymegbízotti fizetésük ennél már jóval magasabb. A neten megtalálható (képviselőként tett) vagyonbevallásaikból mindezek az információk még könnyen megkereshetőek. Jócskán hétszázezer Ft felett van, de van, akinél ez az egymillió Ft-ot is megközelíti. A cafeteriáról, az egyéb kiemelt juttatásokról, a fenekük alá helyezett gépjárművekről és hivatali költségtérítésekről nem igazán lehet fogalmunk, mert ezeket az adatokat már jóval sikeresebben dugják el a kíváncsi szemek elől.

No, de visszatérve a "bajuszkötésre", egyáltalán nem terveztem azt. Dohogtak nekem barátaim, akiknek éppen dolga akadt a kormányhivatalban, hogy mint már annyiszor, most is áll minden, mert a kormánymegbízott úr szabadságon van. A megbízottak komolyan veszik a rossz nyelvek szerint ezt a vezetői szerepet.  Nem igen bíznak senkiben, minden beosztott alapos kontroll alatt van és igen kevés az olyan ügy, amiben míg nem bólint rá a kormánymegbízott, addig pecsét kerülhet bármiféle kérvényre is . Mikor intézni akarták egyik ügyes-bajos dolgukat, szembesültek azzal, hogy a megbízott ezúttal Londonban, a nyári olimpiai játékokon pihen. (Sejtésem szerint ezúttal a szokottnál is jóval több "fejes" töltötte  Londonban jól megérdemelt pihenését.)  Mivel ismerőseim arról is beszéltek, kissé sejtelmesen, ki tudja magánemberként, vagy társadalmi megbízásból volt-e jelen a kormánymegbízott, gondoltam mivel az érintett személy közszereplő, a legegyszerűbb az, ha állampolgári jogommal élve megkérdezem. A média munkatársai (tisztelet az igen kis számú kivételnek) ilyet már rég nem mernek, és látom, sokan mások sem, mert szabályosan rettegnek, hogy baj lehet abból is, ha csupán kérdéseket is mernek feltenni a helyi hatalomnak.

No, én írtam a hivatali sajtószóvivőnek. Máskor is hozzá irányítottak, mert irodavezetők velem nem állnak már csak úgy szóba. Ha kérdezek, majd idővel egyeztetnek a hivatal illetékesei, a szóvivő meg közli, ami átmegy a szigorú kontrollokon. Nagyon illedelmesen megkérdeztem, lehet-e tudni, hogy magánúton, vagy közfeladatai ellátása érdekében járt Londonban az olimpián a kormánymegbízott úr. S ha véletlenül nem magánemberként, akkor az mibe került, ki állta, milyen költségvetésből. Rekord gyorsasággal, pár órán belül meg is kaptam az elektronikus választ. Ebben az állt, "szurkolóként" vett részt a kormánymegbízott úr az olimpia rendezvényein és maga állta a költségeit. Ami persze nagyon helyes, őszintén ebben reménykedtem. Van éppen elég tiszteletdíjuk az érintetteknek, amiből a keletkező költségeiket kifizethetik. Na, de a levél itt nem ért véget. Szóvivő úrhölgy kormánymegbízott úr megbízásából visszakérdezett. Azt szerette volna tudni, az én képviselőségem idején, hol mikor voltam külföldön, mennyibe került mindez közpénzekből és milyen költségvetési forrásokból fedezték mindazt.

Jót nevettem magamban. Nyilván tudja jól a megbízott úr, hogy mennyire kis pont vagyok én őhozzá, az Ö hatalmasságához képest. Ugyan vagyok már egy jó ideje önkormányzati képviselő, meg 2006 és 2010 között véletlenül listáról a Tisztelt Házba is bejutottam, de túl kicsi pont voltam én mindig ahhoz, hogy külföldre utaztassanak és különböző társadalmi megbízásokban, esetleg sportszervezetek, szövetségek (politikusként megválasztott) vezetőjeként valahol idegen földön a munka mellett kicsit kedveskedve szórakoztassanak. Visszaírtam természetesen, készséggel számolok be mindegyik külföldi utamról, ha megmondja a kormánymegbízott úr, épp melyikre gondol. (Elárulom, voltam már külföldön pl. EU ország által és uniós pénzekből szervezett ifjúsági konferencián, igaz elég régen. S ha megkérdeznek és érdekel valakit, szívesen osztom majd meg a nem éppen oly nagy titkokat mindenkivel.)  Készséggel számolok be mindenről, de csak a példáját követve. Tehát várom, hogy a két évtizedes polgármestersége, hosszú évek, több mint egy évtizede tartó képviselősége, kormánymegbízotti szerepköre és ki tudja még mennyi minden társadalmi és egyéb megbízatása során adódó közfeladata ellátása során megtett külföldi útjáról példamutató módon számot ad. Azóta nem jött válasz. Barátaim egy része szerint majd fog. Észre sem veszem, hol és hogyan tekeri, tekerteti ki a nyakam ezért a " felségsértő pimaszságomért". Meg kell sokak szerint újra tanulni, az új hatalmasoknak a történelemkönyvekben leírt módon jár a környezetük alázatos és véletlenül sem kíváncsiskodó magatartása. Hát, nekem ez nem igazán van az ínyemre. Biztatok is mindenkit arra, velem együtt ne legyen olyan marha (vagy inkább birka), hogy elnézi a beígért "nyakkitekeréseket". Ha tömegesen nem hunynánk szemet a sok disznóság felett, (ma sokan félelemből sajnos megteszik ezt) nekik lenne egyre inkább félnivalójuk. S ha képtelenek vagyunk gyakorolni, ma még meglévő jogainkat, s már önkorlátozó módon kérdezni is félünk, ne vessük pár hónap múlva senki szemére, hogy minden ma még létező egyéb jogunkat is szemrebbenés nélkül veszik majd el tőlünk. Talán most még nyitott ez a kérdés. Cselekvés helyett persze csupán fogadásokat is lehet arra kötni, hogy mennyire tekeréstűrő például az én nyakam. Ha egyenként viszont előbb vagy utóbb, de mindenki nyakát kiteker(het)ik, egy idő elteltével nem lesz kivel fogadásokat kötni.

Vissza...