Az abban foglalt jogaik (pl. a szabad vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtás joga, választáshoz, tulajdonhoz valĂł jog, stb.) csorbulását egyre többen ismerik fel, igĂ©nylik vĂ©delmĂ©t a mindezeket elorzĂł vagy veszĂ©lyeztetĹ‘ Ă©rdekszövetsĂ©ggel szemben. Felismerik: az államhatalom vĂ©delmet azĂ©rt nem nyĂşjt, mert a politikai, gazdasági bűntetteket elkövetĹ‘ Ă©rdekszövetsĂ©g ma már maga az államhatalom.
A jogaik sérelmét panaszlók persze számosan még nem látják be: tevékenyen részt kell venniük a társadalom döntéshozatalában; nem hagyhatják másokra, hogy helyettük – netán rosszul – döntsenek. Kétségtelen: helyes döntéseikhez további felismerések szükségeltetnek, hisz már Arisztotelész az ókorban tudta: az ember – mert társadalomban él – gondolkodó, morális, mérlegelő politikai lény.
Napjaink eme „politikai lĂ©nye” Magyarországon rokoni vagy baráti körben kerĂĽli az ebbĂ©li vitákat, mert riadtan Ă©szleli: feltárt politikai vĂ©lemĂ©nye esetenkĂ©nt e rokoni összetartozĂłság szĂ©tzilálĂłdásához vezet, barátai elvesztĂ©sĂ©t okozza. Rendszerint tehát kimondatik: „nem politizálunk”. A közĂ©letben, a munkahelyĂ©n (ha van neki) ugyancsak Ăłvakodik nĂ©zetei hangoztatásátĂłl, mert tapasztalja: aki a hatalom ellen szĂłl, állását veszĂti, egzisztenciális hátrányok Ă©rik, vagy „nemzetárulĂłnak” bĂ©lyegzi a kormányhű mĂ©dia, esetleg nyilvánosságot se kaphat vĂ©lemĂ©nye. Mindössze az azonos nĂ©zeten lĂ©vĹ‘k – szinte már „vĂ©rfertĹ‘ző” mĂłdon – cserĂ©lgetik egymás között háborgĂł gondolataikat, ami azonban alig gyarapĂtja a társadalom szĂ©lesebb rĂ©tegei tájĂ©kozottságát, politikai kultĂşráját. A ma zajlĂł kommunikáciĂłs forradalom ellenĂ©re (hiszen az internet rĂ©vĂ©n – magasabb fokon – visszatĂ©rtĂĽnk a közvetlen, Ĺ‘si gondolatcserĂ©hez) a korlátozott sajtĂłszabadság elĂ©gtelen mĂ©rtĂ©kben teszi lehetĹ‘vĂ© a tömegek fontos informáciĂłkkal ellátását, hamis hĂranyagok cáfolatát, döntĂ©skĂ©pessĂ©gĂĽk helyreállĂtásának elĹ‘mozdĂtását. Az ember – mint politikai lĂ©ny – tĂ©veszmĂ©inek, megtĂ©veszthetĹ‘sĂ©gĂ©nek, tĂ©vedĂ©sben tartásának, vagy Ă©pp hallgatásának lĂ©nyegi oka ez.
TörtĂ©nelmi ismeretek hĂján nem közvetlenĂĽl beláthatĂł a hasonlĂłság Ă©s összefĂĽggĂ©s a magát kezdetben szabadelvűnek (liberálisnak) nevezĹ‘, utĂłbb konzervatĂv demokratakĂ©nt meghatározĂł, Ăşjabban nemzeti-keresztĂ©ny pártkĂ©nt fellĂ©pĹ‘ politikai csoportosulás (gazdasági Ă©rdekszövetsĂ©g) „ideolĂłgiai arculata”, a Horthy-rezsim anakronisztikus, „úrhatnám”, inkább csak fĂ©lfasiszta rendszere, valamint Mussolini fasiszta állama, politikai tetteik, nĂ©pbutĂtĂł, populista nyilatkozataik, államjogi berendezkedĂ©sĂĽk Ă©s diktatĂłrikus hatalom-gyakorlásuk között. Bizonyos törtĂ©nelmi párhuzamokra tehát Ă©rdemes rámutatnunk.
Nem vĂ©letlenĂĽl Ărta Paolo Flores d’Arcais látnoki cikkĂ©ben a magyar miniszterelnök posztmodern fasizmusárĂłl, hogy tĂ©rnyerĂ©se HitlerĂ©hez hasonlĂł. FelszĂłlĂtotta az UniĂł intĂ©zmĂ©nyeit a magyar kormányzati intĂ©zkedĂ©sek, „a pestis” megállĂtására, mert – Ăşgymond – „minden idĹ‘hĂşzás, egyezkedĂ©s csak erĹ‘sĂti az Orbán-kormányt politikája folytatásában Ă©s ez a fertĹ‘zĂ©s kiterjedhet egĂ©sz EurĂłpára”, … mert „ha EurĂłpa nem lĂ©p Orbán ellen, saját öngyilkosságát kĂ©szĂti elő” (LibĂ©ration, 2012.január 13.). A magyar kormány demokráciát lebontĂł politikája a cikk megjelenĂ©se Ăłta mĂ©g inkább kiteljesedett, a kormányfĹ‘ UniĂł-ellenes pimaszkodása pedig a nemzet Ă©rdekei ellen valĂł sĂşlyos anyagi, politikai károkat okozott. Mindezt a kormányfĹ‘ Ă©s bűntársai nemzeti eszmĂ©inkre, keresztĂ©ny hitelveinkre hivatkozással, a hozandĂł „nĂ©pjĂłlĂ©ti” intĂ©zkedĂ©sek harsány hangoztatása mellett követik el.
EmlĂ©kezzĂĽnk: a Mussolini-fĂ©le fasizmus is a nemzeti, keresztĂ©ny Ă©s „szociális” eszmĂ©k keverĂ©kĂ©bĹ‘l állt össze. A magyar pártvezĂ©r Ă©s Mussolini – a Duce – egyaránt váltogatták, cserĂ©lgetik „ideolĂłgiájukat”, mikor, mire volt, van szĂĽksĂ©gĂĽk. Mussolini – miközben rendet, munkát ĂgĂ©rt – a szocialistákat sikerrel szorĂtotta ki a hatalombĂłl Ă©s eredmĂ©nyesen rontotta le a demokratikus állam intĂ©zmĂ©ny-rendszerĂ©t. A magyar pártvezĂ©r egymilliĂł Ăşj munkahelyet, gazdasági növekedĂ©st ĂgĂ©rt, eközben a jogállamot gyakorlatilag hatástalanĂtotta. A Duce választĂłjogi törvĂ©nye szerint (amely 1923.jĂşliusában lĂ©pett hatályba) a legtöbb szavazatot elnyert párt kaphatta a parlamenti helyek kĂ©tharmadát. A – kĂ©sĹ‘bb, 1928-ban feloszlatott – parlament Ă©vekig megadta a fasiszta állam törvĂ©nyes látszatát. – Horthy Magyarországán ugyancsak az 1922-ben hozott választĂłjogi törvĂ©ny Ă©rtelmĂ©ben korlátozták a szavazĂłk számát, voltakĂ©ppen az általános választĂłjogot. Párhuzam: szeptemberben szavaz a magyar parlament az Ăşn. „elĹ‘zetes feliratkozásrĂłl”; azaz, aki nem kĂ©ri a kijelölt hivatalokban „elĹ‘zetes regisztráciĂłját” (holott hazánkban van országos nĂ©pessĂ©gnyilvántartás!), nem szavazhat a 2014-es választásokon. Az ekkĂ©nt mĂłdosĂtandĂł Ăşj választĂłjogi törvĂ©nyben a választást már egyĂ©bkĂ©nt is egyfordulĂłsra szabatta át a magyar pártvezĂ©r, kedvĂ©re átrajzolt választási körzetekkel. Egyes számĂtások szerint e mĂłdon a választásra jogosultak mintegy 60 %-át tarthatja távol az urnáktĂłl. Ugyanakkor a magyar állampolgárságot nyert kĂĽlföldiek – szavazati jogot kapva – levĂ©lben dönthetnek majd abban, ki kormányozza az országot.
Ma már a parlamentbe jutott neonáci párt – a JOBBIK – alig palástolt FIDESZ-támogatással tartja sakkban a demokratikus ellenzĂ©k pártjait. Fegyveres fĂ©lkatonai szervezete, a Magyar Gárda – betiltása ellenĂ©re – más nĂ©ven, de nyĂltan működik. EmlĂ©keztetĹ‘ĂĽl: az olasz liberálisok, szocialisták hiába követeltĂ©k a fasiszta milĂciák felszámolását (tiltakozásul a parlamentbĹ‘l is kivonultak), a lakosságot nem voltak kĂ©pesek mozgĂłsĂtani Mussolini ellen, aki mind a sajtĂłszabadságot, mind a helyi közigazgatás autonĂłmiáját jelentĹ‘sen korlátozta. – Horthy Magyarországán Bethlen István jobbközĂ©p Nemzeti EgyesĂĽlĂ©s Pártja mellett 1923-ban megalakult a FajvĂ©dĹ‘ Párt (vezetĹ‘je Gömbös Gyula volt, aki kĂ©sĹ‘bb visszatĂ©rt a NEP-be); majd a nagy gazdasági világválság nyomán megerĹ‘södĹ‘ szĂ©lsĹ‘jobb – Szálasi Ferenc „nemzetvezető” vezĂ©rsĂ©gĂ©vel – lĂ©trehozta a Magyarországi Nemzeti Pártot, a hĂrhedttĂ© vált nyilaskeresztes mozgalmat. (A polgári liberálisok parlamentbe se jutottak.) Az uralkodĂł ideolĂłgia akkor is konzervatĂv, jobboldali, tekintĂ©lyelvű volt, a „szent korona-tant” a határ-revĂziĂł szellemĂ©ben fogalmazta meg. Az ország 1928-ban Mussolinivel olasz-magyar barátsági szerzĹ‘dĂ©st kötött. 1932-ben Horthy kormányzĂł Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnökkĂ©, akirĹ‘l tudott volt: politikai pĂ©ldakĂ©pĂ©ĂĽl Mussolinit választotta. Radikális programja (a 95 pontbĂłl állt Nemzeti Munkaterv) nacionalista-populista program volt, benne fajvĂ©delem, revĂziĂł Ă©s antiszemitizmussal kevert szociális gondolatok. Ami ez utĂłbbit illeti: Mussolini – manapság a magyar kormány szintĂşgy – korlátozta a szakszervezetek jogait. (Az ezt „helyettesĂtő” Ăşn. „korporáciĂłra” emlĂ©keztet nálunk a Liga – által kĂ©pviselt munkavállalĂłk – Ă©s a VOSZ – a munkáltatĂłk – legĂşjabb korporáciĂłs „egymásra találása”, stb.)
A fasiszta tĂpusĂş államok közös sajátsága (minĹ‘sĂ©gi jellemzĹ‘ik) nemcsak a polgárok szabadságjogainak erĹ‘teljes korlátozása, az igazságszolgáltatás (a bĂrĂłi hatalom) megfĂ©lemlĂtĂ©se, a politikai ellenfĂ©l erĹ‘szakos kriminalizálása, hanem a politikai Ă©s köztörvĂ©nyes bűncselekmĂ©nyek állami privilĂ©giumának törvĂ©nyerĹ‘re emelĂ©se is. Hazánkban pĂ©ldául az addig kĂ©t pillĂ©ren állĂł nyugdĂjrendszer egyik pillĂ©rĂ©t, a magánnyugdĂjpĂ©nztárakat az orbáni hatalom szĂ©tverte, vagyonukat elorozta. A pĂ©nztárakkal szerzĹ‘dĂ©st kötött ĂĽgyfeleket jogtalan haszonszerzĂ©s vĂ©gett zsarolással kĂ©nyszerĂtette át az állami rendszerbe, azzal fenyegetve Ĺ‘ket, hogy nyugdĂjas korba jutva csak azok számĂthatnak állami nyugdĂjra, akik elhagyják a magánnyugdĂjpĂ©nztárakat. E mĂłdszert a kormány csalással is kiegĂ©szĂtette: szĂłvivĹ‘je Ăştján azt állĂtotta, hogy az állami rendszerbe visszatĂ©rtek számára addigi befizetĂ©seiket „egyĂ©ni nyugdĂjszámla nyitásával garantálja”, holott ez eleve hazugság volt, ilyen számlákat nyitni nem szándĂ©kozott. (Az egyĂ©ni számlavezetĂ©s Ă©s az Ăşn. várománynyilvántartás közĂ© ugyanis fogalmi egyenlĹ‘sĂ©gjelet tenni nem lehet.) Az államhatalom az e mĂłdon megzsaroltaknak Ă©s tĂ©vedĂ©sbe ejtetteknek tĂ©nylegesen kárt okozott. A tĹ‘lĂĽk zsarolással megszerzett Ă©s kicsalt milliárdokkal a továbbiakban sajátjakĂ©nt rendelkezett, a költsĂ©gvetĂ©sbe helyezte, majd az összeget onnan is jogtalanul tulajdonĂtotta (sikkasztotta) el.
Miután az EurĂłpai UniĂł kötelessĂ©gszegĂ©si eljárásokat indĂtott az ország ellen demokráciánk vĂ©delmĂ©ben (a magyar adatvĂ©delmi biztos posztjának megszĂĽntetĂ©se, bĂrák százainak kĂ©nyszernyugdĂjaztatása, a jegybank fĂĽggetlensĂ©gĂ©t veszĂ©lyeztetĹ‘ szabályozás miatt), a kizárĂłlagos hatalomra, egyeduralomra törĹ‘ kormányfĹ‘ körei zavarását zokon vette. AzĂłta hevesebb kirohanásokat intĂ©z az EU ellen a tĹ‘le is jobbra állĂł neonáci párt hangját felerĹ‘sĂtendĹ‘. A többi között kijelentve: a gazdasági helyzet kedvezĹ‘tlen alakulása okozhatja, hogy „a demokrácia helyett valami mást találjunk ki”. (A „valami mást” már nemcsak kitalálta, de be is vezette: a palástolt diktatĂşrát.) TusnádfĂĽrdĹ‘n elmondott beszĂ©dĂ©ben folytatta: „nem világos, ki legitimálja az EU döntĂ©seit”, majd hozzátette: „érdekĂĽnk, hogy a Nyugat kilábaljon a válságbĂłl, de kilábalni mi máskĂ©pp akarunk”. AmibĹ‘l egyenesen következik rĂ©gĂłta fontolgatott alattomos szándĂ©ka: Magyarországot az EurĂłpai UniĂłbĂłl kilĂ©ptetni akarja. Vele szemben az EU által indĂtott „gyengĂ©d” kötelessĂ©gszegĂ©si eljárások kevĂ©snek bizonyulnak.
Mit tehetĂĽnk? Aki veszĂ©lyeztetve Ă©rzi emberi Ă©s állampolgári jogait, az ország Ă©s nemzete jövĹ‘jĂ©t, aki fontos Ă©rtĂ©knek tartja a demokráciát, aki leváltani akarja a posztmodern fasiszta kártevĹ‘k hatalmát, aki helyreállĂtandĂłnak vĂ©li a jogállam szĂ©tzilált fĂ©k-ellensĂşly-rendszerĂ©t, aki szĂĽksĂ©gĂ©t látja Ă©rtelmes reformokkal megindĂtani gazdasági növekedĂ©sĂĽnket, aki sĂĽrgetnĂ© társadalom-szerkezetĂĽnk modernizáciĂłját, kulturális Ă©rtĂ©keink megĹ‘rzĂ©sĂ©t Ă©s gyarapĂtását – párt-hovatartozástĂłl fĂĽggetlenĂĽl - cselekedjĂ©k: bármennyire terhesnek Ă©reznĂ© is, regisztráltassa magát, majd a 2014. Ă©vi választás napján felelĹ‘sen hĂşzza ikszĂ©t a megfelelĹ‘ rubrikába: a demokratikus ellenzĂ©k jelöltjĂ©re adva voksát!
Kell lennie egy minőségnek, amely nélkül nem létezhet emberi élet.
Búzás Huba, Veszprém |