JĂłl jött ez a kĂ©t dolog Ăgy egyĂĽtt, egy napon: Orbán beszĂ©de a VOSZ-ban Ă©s a választási "feliratkozás". Nem a kifejezĂ©s durvaságán kellene napokig poĂ©nkodni, mert nem az a lĂ©nyeg. Most kellene kimondaniuk a demokratikus ellenzĂ©ki erĹ‘knek (idejĂ©ben Ă©s nem akkor, amikor azt lehet válaszolni, hogy az esĂ©lytelensĂ©gĂĽket akarják eltakarni), hogy ilyen választási komĂ©diában nem vesznek rĂ©szt.
|
Igen ám, de akkor egy dologban szĂnt kellene vallani. És kihasználni, hogy OV vĂ©gre szĂnt vallott. Bizony, ki kellene állni a legkevĂ©sbĂ© tudatos választĂłi rĂ©tegek rĂ©szvĂ©tele mellett. Ki kellene állni amellett, hogy a következĹ‘ választáson azoknak is rĂ©szt kell venniĂĽk, akiket a „nemzeti ĂĽgyek kormánya” mĂ©g mĂ©lyebbre taszĂtott a kilátástalanságba Ă©s kiszolgáltatottságba. A Fidesz a regisztráciĂłs döntĂ©ssel bevallotta, hogy fĂ©l tĹ‘lĂĽk Ă©s egy percig sem hiszi, hogy a közmunka meg a lerövidĂtett közoktatás mellĂ© beĂgĂ©rt kĂ©pzĂ©si, felzárkĂłztatási programok bármifĂ©le pozitĂv lehetĹ‘sĂ©get, kitörĂ©si utat jelentenek. Orbán meg szĂ©pen elkottyintotta, hogy mire tartja Ĺ‘ket (meg minket mindannyiunkat, akik a VOSZ uraihoz kĂ©pest a plebs vagyunk.) Csak persze az a kĂnos, hogy aki most kiáll ezek mellett a választĂłi rĂ©tegek mellett, az egyĂşttal (legalábbis implicite) azt is ĂgĂ©ri, hogy a viktatĂşra bukása után tĂ©nyleg kezdeni fog valamit Magyarország leszakadt rĂ©szĂ©vel, erre pĂ©nzt, fáradságot, kockázatvállalást szánva. És ez visszaĂĽthet – kĂĽlönösen ha nem az mondja ki, magyarul, aki most szĂłt emel, hanem az ellenfelei sĂĽtik rá. De mĂ©g kĂnosabb, ha olyanok mondják, akiknek már lett volna mĂłdjuk rá, hogy valamit csináljanak, el is költöttek egy országos szakajtĂłnyi pĂ©nzt, csak az valahová elfolyt, Ă©s nem lett belĹ‘le semmi. Kicsit jobb helyzetben vannak azok, akik mĂ©g nem prĂłbálták, de nyilván Ĺ‘k is fĂ©lnek, meg igazábĂłl koncepciĂłjuk sincs.
Máshonnan közelĂtve: mĂ©g mindig sokan nem tudják, hogy a következĹ‘ Ă©vek politikája jĂłrĂ©szt arrĂłl fog szĂłlni, mit kezdjĂĽnk az ország jelentĹ‘s rĂ©szĂ©t elborĂtĂł szociális válsággal, az általa kiváltott, etnikai mázzal leöntött szociális konfliktussal. A Fidesz megadta rá a választ, a klasszikus rendpárti jobboldali mĂłdon: a felzárkĂłztatásra semmit, illetve valamicskĂ©t, Ă©ppen csak látszat-szinten, az Ă©letben maradáshoz minĂ©l kevesebbet, de azt is a „rendes viselkedĂ©shez” kötve. Majd ha lendĂĽletbe jön a gazdaság, azaz a gazdagok mĂ©g gazdagabbak lesznek, az majd felhozza az elmaradott tĂ©rsĂ©geket is. Addig fĹ‘leg „rendet tartunk”. Hogy a „lerendezettek” mĂ©g csak szavazni se tudnak majd arrĂłl, tetszik-e ez nekik? Hát magukra vessenek (ahogy az egĂ©sz rendpárti ideolĂłgiában, az Ă©rdemessĂ©g-elvű szociálpolitikában is kulcsmozzanat a segĂtsĂ©gre szorulĂłk önhibájának emlegetĂ©se). A Jobbiknak is megvan a válasza: a konfliktus szĂtásában Ă©rdekelt. A demokratikus oldal: ??????
(Máté András)
Forrás: Galamus.hu
|