Budapest – Orbán Viktor úgy fogalmazott: „biztatóbbnak tűnik a dolog, mint amit az ember annak a három betűnek a hallatán, hogy IMF, egyébként gondolni szokott”. „Mi sem vagyunk könnyű eset, de úgy láttam, ők sem azok”, tette hozzá, hangsúlyozva, hogy minél hamarabb sikeresen le akarja zárni a tárgyalásokat.

A kormányfő közölte: azt várják, hogy az IMF és az EU közös delegációja adjon át a kormánynak egy helyzetösszesítést, abban jelölje meg azokat a pontokat, amelyekben szerintük változtatni kell a gazdaságpolitikán, nevezzék meg az előfeltételeiket, és mondják el a véleményüket a 2013-as büdzsé szerintük módosítandó pontjairól. Szeptemberben ezeket a felvetéseket a kormány érdemben meg fogja válaszolni – mondta Orbán Viktor, aki biztatónak nevezte keddi tárgyalását az IMF/EU-delegációval. Orbán nem indokolta meg, hogy a válaszokra miért kell szeptemberig várni.

Magyarország erős embere elmondta: a kormány tanulmányozni fogja az Európai Központi Bank (EKB) fenntartásait a jegybankra is kivetett tranzakciós illetékkel kapcsolatban. Mint ismeretes, az IMF megalázó decemberi távozása annak volt köszönhető, hogy a kormány a jegybanki függetlenséget veszélyeztető lépéseket tett. Most ugyanezt ismételte meg a gazdaságilag teljesen értelmetlen, többletbevételt nem hozó, könyveléstechnikailag azonban komoly kozmetikázó szerepre alkalmas tranzakciós adóval, amit keresztülvert a kétharmadon, anélkül, hogy az EBK-nak időben megküldte volna a törvény tervezetét.

Az EBK tiltakozására válaszul Orbán Viktor azt állította: a központi bank nem szólhat abba bele, mi történik a nemzeti bankkal, csak véleményezési joga van. Ez tételesen nem igaz, a dolog épp fordítva áll, a mindenkori kormány az, ami nem szólhat bele a jegybank politikájába az EBK helyeslése nélkül (az intézkedés célja éppen az, hogy megakadályozzák a felelőtlenebb kormányokat abban, hogy például választási évben pénzszórásba kezdjenek, vagy egyszerűen ellopják egy ország arany- és valutatartalékait). A válasz azért fontos, mert Orbán rövid időn belül másodszor nyilvánítja ki, hogy nem érdeklik azok a szabályok és megállapodások, amelyek őt jogi értelemben kötik, és hajlandó arra, hogy azokat egyoldalúan felülírja. Így történt az Alkotmánybíróság legutóbbi ítélete után is, amikor is Orbán a bírák nyugdíjaztatásával kapcsolatban közölte: „A rendszer marad.”

Az EKB kedden nyilvánosságra hozott jogi szakvéleménye szerint a pénzügyi tranzakciós illeték sérti a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, uniós harmonizáció nélküli bevezetése pedig torzulásokat okozhat a pénzügyi piacokon és a reálgazdaságban. Az illeték kivetése az MNB monetáris politikai műveleteire nem egyeztethető össze az MNB szervezeti és működési függetlenségének követelményével.

Varga Mihály tárca nélküli miniszter arra a felvetésre, hogy valóban három évre 15 milliárd euró hitelt szeretne a kormány, azt felelte: „ez nem kormányálláspont, ezt én nyilatkoztam, abból kiindulva, hogy a piaci várakozásokhoz ez van legközelebb”.  A várható hitelmegállapodásról elmondta: „Amíg a tárgyalásokon hivatalosan is el nem hangzik, hogy mit kínál az IMF, addig van mozgástér. Egyébként továbbra is abból indulunk ki, hogy elővigyázatossági megállapodást szeretnénk kötni.”

Varga kiemelte: a magyar kormány nem engedhet a tranzakciós adó kérdésében – ami miatt lehet, hogy az ország ellen újabb kötelezettségszegési eljárás indul –, hisz az a feladata, hogy a parlamenti döntéseket végrehajtsa. Ugyanakkor azt is állította, a mostani tárgyalási szünet arra is alkalmat ad, hogy a magyar kormány is értékelje álláspontját, „ha szükség lesz erre, akkor nyilván ehhez a kérdéshez hozzá fogunk majd nyúlni”. Erre „szükség lehet”: Németh Dávid, az ING Bank elemzője úgy vélekedett, a magyar kormány a gazdasági diplomácia nyelvén komoly dorgálást kapott az EKB-tól, és ez előrevetíti, hogy az EU is hasonló álláspontra helyezkedik.

Míg tavaly decemberben a jegybank függetlenségét sértő kormányzati kalózintézkedések miatt távozott – lényegében egyetlen szó nélkül – az IMF küldöttsége, a mostani távozás betervezett volt, ám nagyon nem jól vette ki magát, hogy arra ismét csak egy MNB-ellenes intézkedéssel kapcsolatos EKB-reklamációt követően került sor, ráadásul az sem kerülhette el a küldöttség tagjainak figyelmét, hogy Orbán Viktor kerek-perec megkérdőjelezte, hogy az MKB-nak a véleményezési jogon túl bármilyen köze lenne, lehetne az MNB-vel kapcsolatos kormányzati intézkedésekhez.

Orbán Viktor, aki eddig hazai, de főként a nemzetközi páston igyekezett legalább látszólag jogkövető magatartást tanúsítani, a jogilag is tetten érhető egyértelmű állásfoglalások elől kitérni, dupla-, triplafenekű válaszokat adni, mellébeszélni, vagy pedig hagyni, hogy munkatársai egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal keltsenek zavart – most először nemzetközi téren szegült szembe nyíltan az Európai Unió politikájával és eszmeiségével azzal, hogy gyakorlatilag a központi jegybank nyílt einstandjának kezdetét jelentette be.

A jövő történészei valószínűleg különféle állásponton lesznek azzal kapcsolatban, hogy mikor zajlott Magyarország kilépése az Európai Unióból. A közösségből való teljes kiszakadás természetesen egy folyamat, amely Orbán Viktor 2010. évi választási győzelmével vette kezdetét, és az orbáni rendszerváltás jogi intézményesítését követően új szakaszba lépett. Ennek a folyamatnak minden bizonnyal jelentős állomása a mostani, amikor a miniszterelnök az Európai Központi Bank felvetéseire válaszul azt állította, ő és pártja azt csinál a Magyar Nemzeti Bankkal, ami jólesik.

A pávatánc minden bizonnyal folytatódik az őszön, az eddig megismert rituálé szerint: húzzák és eresztik, keményebben és lágyabban nyilatkoznak, majd az újabb kudarcot megpróbálják a „nemzeti függetlenségünk aláásására való törekvésekkel” magyarázni. Egy valamit biztosra vehetünk: az IMF-fel és az EU-val megállapodás nem lesz, miközben a Fidesz egyre többet engedhet meg magának. Amennyiben a Nyugat nem torolja meg azonnal és a leghatározottabban az MNB einstandjára való felhívást – már magát a felhívást, mielőtt az csakugyan realizálódna –, ugyanazt a hibát követi el, mint Franciaország és Anglia, amikor nem rohanta le azonnal a náci Németországot a Ruhr-vidék remilitarizálására válaszul.

Arra önmagában nem számíthatunk, hogy a választók 2014-ben leváltják a Fideszt. A demokráciának nem csak az új pártalkotmány és a választókerületek átrajzolása, a sajtó jelentős részének a diktatúra kezébe kerülése, valamint a döntéshozó posztok pártkatonákkal való feltöltése vetett véget, hanem mindenekelőtt a kettős állampolgársággal kapcsolatos intézkedés, miszerint a külhoni állampolgárok levélben is szavazhatnak majd. Nem a külhoni állampolgárok fideszes érzelmei – amik létét eddig nemigen sikerült bizonyítani –, de a levélben való szavazásban rejlő hatalmas csalási potenciál lesz az, ami „húsz évre eldönt mindent ebben az országban”: a nyugdíjak és szociális segélyek megszűnnek, a beruházások 95 %-a leáll, beköszönt a jegyrendszer, a padlássöprések és a kiskirályok korszaka; lényegében visszaáll a feudalizmus.

Az államcsőd nyomorral és frusztrációval jár, Orbán Viktor azonban valószínűleg azzal számol, hogy mindez nem nagy ár, ha cserébe ő teljesen szabad kezet kap, és – Alekszandr Lukasenka belarusz diktátorhoz hasonlóan szekerét részben Oroszországhoz kötve – legfeljebb szétvereti rohamrendőreivel azt a néhány ezer elégedetlent, aki megjelenik az utcákon. A csőd következményeit a Nyugat aknamunkájának és rothadásának lehet betudni, mint annak idején az olajválság „begyűrűzését”. A minden idők leggátlástalanabb populista propagandagépezete még csak ezután kapcsol az ötödik sebességbe, és az emberi mivoltát az elmúlt évtizedekben szép lassan feladó, szellemileg kiszolgáltatott, a lepusztult utcákon zombiként csoszogó magyar alattvaló legfeljebb fotelforradalmárként „fenyegetheti” a Fidesz úri muriját.

Isten legyen Magyarországnak irgalmas.