Az elmĂşlt kĂ©t Ă©v Ă©letre keltette a zsidĂłk Ă©s a cigányok fĂ©lelmĂ©t a megaláztatástĂłl, a pogromoktĂłl Ă©s a gyilkosságoktĂłl, hiszen ebben az országban a miniszterelnök többszörösen elismĂ©telt hazugságai ellenĂ©re – tudniillik, hogy felszámolta a fĂ©lkatonai szĂ©lsĹ‘jobboldali rohamosztagokat – minden nyilas Ă©rzelmű gazember szabadon tevĂ©kenykedhet, szabadon hirdetheti a tömeggyilkosságokat elĹ‘kĂ©szĂtĹ‘ eszmĂ©it, sĹ‘t gyakorlatilag mĂ©g a legfĹ‘bb mĂ©ltĂłságok is beállnak a nyilasok táborába – lásd KövĂ©r LászlĂł Ă©s SzĹ‘cs GĂ©za közös erdĂ©lyi akciĂłját. Az utolsĂł pillanatig gyűlölettĹ‘l átitatott, nyilas NyĂrĹ‘ JĂłzsef ĂşjratemetĂ©se Ă©s más rasszistákkal egyĂĽtt a tantervekbe valĂł bekĂ©nyszerĂtĂ©se az egyik legaljasabb politikai bűn, amit az orbánisták elkövettek. Bűn a magyar kultĂşra ellen, bűn az emberi mĂ©ltĂłság ellen, bűn a humanitás ellen Ă©s bűn a szĂ©kelyek ellen is. Az egykori három erdĂ©lyi nemzet egyikĂ©t nyilassá degradálja az a KövĂ©r LászlĂłtĂłl származĂł állĂtás (vagy mondjunk inkább hazugságot?), hogy NyĂrĹ‘ „szĂ©kely apostol”. Mert, ha az, akkor mifĂ©le hitet is terjesztett, ha nem a megvetĂ©s Ă©s a nyelvi silánysággal Ă©s a frázisokkal valĂł Ă©rvĂ©nyesĂĽlĂ©s, no Ă©s persze mindenekelĹ‘tt a magyar/szĂ©kely felsĹ‘bbrendűsĂ©g Ă©s a más vallásĂşak gyűlöletĂ©nek hitĂ©t? Ez a mások iránti gyűlölet lenne a szĂ©kelyek legjellemzĹ‘bb tulajdonsága? Nem hinnĂ©m! Inkább hiszem azt, hogy aki a románokkal valĂł folytonos háborĂşságba akarja belevinni a szĂ©kelyeket Ă©s az erdĂ©lyi magyarokat, az az ellensĂ©gĂĽk. A nemzetek közötti folytonos ellensĂ©geskedĂ©sben, gyűlöletben Ă©s háborĂşban ugyanis csak elpusztulni lehet. Semmit sem Ă©rnek az idĹ‘leges gyĹ‘zelmek – hiába csapkodta a tĂ©rdĂ©t KövĂ©r LászlĂł, a román hatĂłságokon röhögve –, mert az ilyen gyĹ‘zelmek csak veresĂ©gek Ă©s vesztesĂ©gek forrásaivá válnak.
Sajnos, ezzel mĂ©g nincsen vĂ©ge, mert az elmĂşlt kĂ©t Ă©v Ăşj Ă©letre keltette az ötvenes Ă©vek fĂ©lelmeit a politikai tisztogatásoktĂłl, Ă©s persze az átnevelĹ‘ táboroktĂłl, ahová most (mĂ©g) nem a renitens Ă©rtelmisĂ©gieket kĂĽldik, hanem a kormány Ă©s a neonácik vĂ©lemĂ©nye szerint dolgozni nem akarĂł cigányokat. A szakĂ©rtelem helyĂ©re ismĂ©t a politikai megbĂzhatĂłság kerĂĽlt, ami meg is látszik a jogalkotás Ă©s a közpolitika minĹ‘sĂ©gĂ©nek katasztrofális romlásán.
Ijesztő kép ez, és joggal merül fel a kérdés, hogy vajon valóságos-e, hogy nem túlzás-e, és – hogy nem keverem-e össze a félelmet a közönnyel?
A valĂłságrĂłl ebben az összefĂĽggĂ©sben mint közös valĂłságrĂłl kell beszĂĽlnĂĽnk, amelynek kĂ©t szintje lehet. Az elsĹ‘dleges közös valĂłságot a szemĂ©lyes kapcsolatokban hozzák lĂ©tre az egyĂ©nek, a másodlagosat pedig az intĂ©zmĂ©nyeken keresztĂĽl. EbbĹ‘l következĹ‘en minden társadalomban nagyszámĂş elsĹ‘dleges közös valĂłság találhatĂł. A másodlagos közös valĂłság a cselekvĂ©sekre vonatkozĂł feltĂ©telezĂ©seken Ă©s a belĹ‘lĂĽk eredĹ‘ elĹ‘Ărásokon nyugszik: ezek egy hipotetikus „teret” alkotnak, amelyet a társadalom tagjai az Ă©letĂĽk keretekĂ©nt adottnak tekintenek, Ă©s amelyben többĂ©-kevĂ©sbĂ© a feltĂ©telezĂ©sek által meghatározott mĂłdokon viselkednek. Minden, ami ebben a valĂłságban lĂ©tezik, virtuális konstrukciĂł a szĂł mindkĂ©t Ă©rtelmĂ©ben (valĂłdi Ă©s látszĂłlagos egyszerre), a társadalom, a nemzet, az osztály, a rĂ©teg, az istenek, a termĂ©szet Ă©s minden más is. A fĂ©lelem, termĂ©szetesen, sohasem oszlik el egyenletesen a társadalomban. MĂ©g a 20. század legfĂ©lelmetesebb korszakaiban sem Ă©rzĂ©kelte mindenki a fenyegetĂ©seket, kiváltkĂ©pp azok nem, akik a többieket megfĂ©lemlĂtettĂ©k, s persze azok sem, akik nem voltak fenyegetettek, Ă©s maguk fenyegettek másokat. Ma máskĂ©nt működnek a fĂ©lelmek, ma a megfĂ©lemlĂtĹ‘k is fĂ©lnek, a szĂ©lsĹ‘jobboldal hĂvei a társadalom nyomorban Ă©lĹ‘ csoportjaitĂłl, a hatalom jobboldali urai a gondolkodĂłktĂłl, a jogtĂłl Ă©s a nemzetközi tĹ‘kĂ©tĹ‘l. Az egyik nyomorban Ă©lĹ‘ fĂ©l a másiktĂłl Ă©s mind fĂ©lnek a hatalomtĂłl. Az egzisztenciális nyomor mellĂ© társult a szellemi nyomor, ahol a kimondott szĂłtĂłl fĂ©lnek. Egymás fĂ©lelmeit azonban valĂłtlannak tekintik az emberek. A legfĂ©lelmetesebb azonban az, hogy a sajtĂłt, az iskolákat, az önkormányzatokat, a piacot, a rendĹ‘rsĂ©get Ă©s az igazságszolgáltatást, de mindenekelĹ‘tt a politikát, tehát a másodlagos közös valĂłságot konstruálĂł intĂ©zmĂ©nyeket Ăşgy formálják át az orbánisták, hogy fĂ©lelmet keltsenek a polgárokban. Ezt szolgálja a mĂ©diatörvĂ©nytĹ‘l kezdve minden egyes jogszabály, minden egyes Ăşj intĂ©zmĂ©ny. Ha mindezt figyelembe vesszĂĽk, a fĂ©lelmet valĂłságosnak kell tekintenĂĽnk.
A kérdés, hogy túlzó-e mindez, már csak akkor tehető fel, ha elfogadjuk valóságosnak, hiszen a túlzás a mennyiségről szól: nem arról, hogy létezik-e félelem, hanem arról, hogy milyen mértékben létezik. Erről eddig még nem is szóltam, csupán néhány folyamatot jelöltem meg, amelyek egyértelműen a félelem terjedését mutatják. Mivel kölcsönös félelem jellemzi a mai magyar társadalmat, a félelem általánosnak mondható, csakhogy ezek elszigetelt, helyenként és időnként öngerjesztő félelmek, amelyek azért nem képesek egyetlenné összeállni, mert a többiek félelme legtöbbször érdektelen. Ezért aztán nem is lehetséges megnevezni a félelem közös okát – ez pedig tehetetlenséghez vezet.
Közöny Ă©s fĂ©lelem egyszerre vannak jelen. Egyik is, másik is a hatalomhoz vagy a feltĂ©telezett hatalomhoz valĂł viszonyra vonatkozik, Ă©s mindkettĹ‘ visszatarthat a cselekvĂ©stĹ‘l Ă©s a vĂ©lemĂ©nynyilvánĂtástĂłl, vagy hamis, a fĂ©lelmet növelĹ‘ cselekvĂ©sekre ösztönözhet. Ez utĂłbbihoz tartozik a cigányok Ă©s a zsidĂłk egyre nagyobb teret kapĂł gyűlölete. Ha a politikai hatalomra vonatkoztatjuk, a fĂ©lelem kĂ©tsĂ©gbeesett várakozás attĂłl, ami megtörtĂ©nhet, aki fĂ©l, itt vesztesĂ©geket, fájdalmakat vár, Ă©s azt feltĂ©telezi, hogy nem tehet semmit, hogy ki van szolgáltatva az Ĺ‘t fenyegetĹ‘ erĹ‘knek. A fĂ©lelem önfeladĂł tehetetlensĂ©g, bĂ©nultság, amely nemcsak politikailag, de az Ă©let minden terĂĽletĂ©n Ă©rzĂ©kelhetĹ‘. Az a politikai hatalom tehát, amely fĂ©lelmeket kelt a társadalom egĂ©szĂ©ben vagy egyes csoportjaiban, meg akarja bĂ©nĂtani a társadalmat, hogy azt tehessen vele, amit csak akar. Nagyon Ă©rdekes, hogy azok a politikai rendszerek, amelyek a 20. században a fĂ©lelem segĂtsĂ©gĂ©vel akarták irányĂtani a társadalmat, mind felszabadulásrĂłl, valamifĂ©le forradalomrĂłl Ă©s az igazi cselekvĂ©s korának eljövetelĂ©rĹ‘l beszĂ©ltek.
A közömbössĂ©g a fĂ©lelemmel ellentĂ©tben semmit sem vár, pontosabban egyáltalán nem Ă©rdekli, hogy mi törtĂ©nik. A közömbössĂ©g arra törekszik, hogy lĂ©trehozzon a hatalomtĂłl elkĂĽlönĂtett szfĂ©rát, amelyben relatĂve fĂĽggetlenĂĽl tevĂ©kenykedhetnek az emberek. Értelmetlennek Ă©s feleslegesnek mutatja a (politikai) cselekvĂ©st, mert a hatalom annak minden csatornáját elfoglalta. A közömbössĂ©g azonban csak egy konszolidált rendszerben működhet, ahol a fĂ©lelem is „konszolidált”, vagyis elĂ©ggĂ© jĂłl lehet tudni, hogy milyen következmĂ©nye van egyik vagy másik tettnek, vagy állásfoglalásnak.
A közöny Ă©s a fĂ©lelem egĂ©szen más korszakokhoz tartoznak. Az utĂłbbi az önkĂ©nyuralom kialakĂtásához kötĹ‘dik, amikor eltűnnek az Ă©let korábbi keretei, meghatározhatatlanok Ă©s kiszámĂthatatlanok a hatalom reakciĂłi, mert az Ăşj urak maguk sem tudják mĂ©g pontosan, hogyan kell működnie a rendszernek. Vagy pedig, ahogyan ez a totális diktatĂşráknál törtĂ©nt, Ĺ‘rĂĽlt terveiket nagyon gyorsan Ă©s nagyon erĹ‘szakosan hajtották vĂ©gre, torz intĂ©zmĂ©nyek uralma alá kĂ©nyszerĂtve a társadalmat. A közöny viszont elsĹ‘sorban a konszolidált önkĂ©nyuralomhoz kötĹ‘dik.
Jelenleg több csatornán keresztĂĽl áramlik a fĂ©lelem a magyar társadalomban. Vannak nyĂlt csatornái, amelyeket a neonáci szĂ©lsĹ‘jobboldal használ, Ă©s vannak látens csatornái, amelyeket a jobboldali kormányzat Ă©pĂtget Ă©s működtet a maga javára. Ma már semmit sem Ă©rnek BibĂł István szavai, hogy aki demokrata, az nem fĂ©l. Nem azĂ©rt Ă©rtĂ©ktelenedtek el, mert már nem igazak, hanem azĂ©rt, mert nem hatĂ©konyak, mert nem hisz benne mĂ©g az Ă©rtelmisĂ©g sem. A demokraták is fĂ©lnek, Ă©s ezt a csatornát nem egyszerűen a hatalom Ă©lteti. A gondolkodástĂłl valĂł fĂ©lelem nem pusztán egzisztenciális jellegű, inkább a fĂ©lelem lĂ©tezĂ©sĂ©nek elfogadása. A modern tudomány a kĂ©telkedĂ©sre Ă©s a kĂ©rdezĂ©sre Ă©pĂĽl, ez azonban fárasztĂł, Ă©s akkor is konfliktusokkal terhelt, amikor a politikai folyamatok Ă©ppen nem az önkĂ©nyuralom rendszerĂ©t Ă©pĂtik. JĂłl Ă©rzĂ©kelteti ezt a GerĹ‘ András cikke kapcsán kirobbant vita nĂ©hány mozzanata, elsĹ‘sorban az, hogy a törtĂ©nĂ©szek közĂĽl sokan egyáltalán nem akartak vitatkozni, inkább nyilatkozatot tettek közzĂ©, aláĂrásokat gyűjtöttek Ă©s eltĂĽntettĂ©k azokat a hozzászĂłlásokat, amelyek nem tetszettek nekik. Mi más ez, mint a gondolkodástĂłl valĂł fĂ©lelem? AnĂ©lkĂĽl, hogy állást foglalnĂ©k a le sem folytatott, valĂłjában el sem kezdett vitában, emlĂ©keztetnĂ©k arra, hogy a magyar törtĂ©nĂ©sztársadalom már rĂ©gĂłta – Ă©s szerintem teljesen Ă©rtelmetlenĂĽl – kĂ©t táborra szakadt. Ennek a kĂ©t tábornak semmi köze a tudományhoz, semmi köze a törtĂ©neti adatokhoz, ez a magyar törtĂ©nelem kĂ©t elfogadott – ám szerintem hamis – Ă©rtelmezĂ©si kerete: az urbánus Ă©s a nĂ©pies, kevĂ©sbĂ© eufemisztikusan: a zsidĂł Ă©s a nem zsidĂł Ă©rtelmezĂ©si keret.* A magyar társadalomtudományt jĂł ideje klikkek uralják, Ă©s a vita elmaradása is a klikkszempontok elĹ‘tĂ©rbe nyomulásának tudhatĂł be. Azok, akik kitĂ©rtek a vita elĹ‘l, megijedtek a gondolkodástĂłl, az ugyanis nincs tekintettel a klientĂşrába tartozás igĂ©nyeire, Ă©s olyankor aztán könnyen a klikken kĂvĂĽl találhatja magát valaki.
Úgy tűnik, hogy ez most olyan korszak, amikor sokaknak kell választani a félelem és a tisztesség között. Mivel e kettő között számtalan átmeneti forma van, ez nem is olyan lehetetlen, csak arra kell figyelni, hogy választásunkban sokkal több legyen a tisztesség, mint a félelem.
Forrás: Galamus.hu |