Ă–römömre rĂ©gĂłta ismerhetem Zongor Gábort. Nemcsak kiválĂł festĹ‘művĂ©sz, hanem politikuskĂ©nt is tiszteletre mĂ©ltĂłan teljesĂtett. Ăšgy tudom, sajnos letette a "lantot". A mai NĂ©pszabadságban vele kĂ©szĂtett interjĂş igencsak figyelemremĂ©ltĂł. Ha teheti, olvassa el feltĂ©tlenĂĽl. Egy kis rĂ©szlet: BecslĂ©sek szerint csak a fĹ‘polgármester szemĂ©lye közvetlenĂĽl tĂzezer ember sorsát Ă©rinti. Ha tarol a Fidesz, a mĂşzeumĹ‘rtĹ‘l a gondozási központosig mindenkit lecserĂ©lnek?
|
– Igen, ennek a veszélye fennáll. A gyakorlat is ezt mutatja: a megyékben, ahol a pártosság érvényesül, egy-egy intézményvezetői pályázatnál sokkal erőteljesebben megjelenik a párthovatartozás szempontrendeszere mint az egyéni alkalmasságé. Ez rettenetesen kártékony, hiszen nincs két garnitúránk se a közigazgatásban, se más területeken. Navracsics Tibor azt nyilatkozta, hogy a köztisztviselőnek nem kell pártelkötelezettnek lenni, de mindenképpen azonosulnia kell azzal a fajta társadalmi szemlélettel, amelyet az új idők követeltek. Ez puha kategória, persze, de azt gondolom, hogy fönnáll a veszélye annak, hogy helyben ennek akar megfelelni az újonnan megválasztott politikus, és a megfelelési kényszer miatt létszámátrendezés kezdődik.
– Ez hány embert érinthet?
– Nagyon sokat. NĂ©hány százezer közalkalmazottat Ă©s köztisztviselĹ‘t. Ráadásul kialakulhat egy Ăşgynevezett elbizonytalanodási idĹ‘szak, Ă©s akkor leállhatnak munkafolyamatok. Csak abban bĂzom, hogy legalább a helyi közĂ©letben működik majd valamifĂ©le kontroll.
 Ide klikkelve a további rĂ©szleteket is elolvashatja.Â
Ezt a grafikát Zongor Gábor kĂ©szĂtette rĂłlam 2002. oktĂłber 20-án, amikor VeszprĂ©mben egyĂ©ni körzetet nyertem Ă©s Kádárta városrĂ©sz önkormányzati kĂ©pviselĹ‘jĂ©vĂ© választottak. |