Áder János izraeli kudarca

2012-07-19 07:37:04

Lázár György: Ritkán fordul elő az, hogy egy köztársasági elnök diplomáciai útja teljes kudarcba fullad. Áder János esetében ez történt, de erről Budapesten nem írnak. A dolog már az elején rosszul indult. Az izraeli parlament (kneszet) jubileumi emlékülést szervezett Raoul Wallenberg tiszteletére.

Rivlin úr, a kneszet elnöke meghívta a kollégáját Kövér Lászlót, a magyar Parlament elnökét. Amikor kiderült hogy Kövér résztvett az antiszemita Nyirő József gyászünnepségén, Rivlin visszavonta a meghívást.

Nemcsak visszavonta, de dörgedelmes nyilatkozatot is tett. Kövér nemkívánatos személy Izraelben, mert „aki egy ilyen jellegű rendezvényen képes részt venni, nem vehet részt olyan megemlékezésen, amelynek célja Raoul Wallenbergnek, a Világ Igazának és emberségének tisztelete”.

Kövér helyett ekkor Áder János köztársasági elnököt jelölte ki a misszióra a magyar diplomácia. Rivlin azonnal nyilatkozott. Áder a megfelelő ember, „részvétele bátor erkölcsi üzenet az izraeli nép és a világ zsidósága felé”.

Ezután szellőztette meg az izraeli sajtó, hogy 2008-ban Áder avatta fel Debrecenben Wass Albert szobrát, aki jogerősen elítélt háborús bűnös, ráadásul két zsidó lánytestvér meggyilkolásában való részvételéért ítélték el. A Wasst méltató Áder fog a zsidómentő Wallenberg ünnepségen szónokolni Izraelben? Ez azért mégiscsak furcsa.

Rivlin úr bajban volt. Elie Wiesel már korábban kritizálta a magyar Wass-kultuszt, Benjamin Cardin képviselő pedig az amerikai kongresszusban ítélte el Wass Albertet. Áder Jánost már nem lehetett hazaküldeni Izraelből, úgyhogy Rivlin úr gyorsan egy nyilatkozatot jelentetett meg, elmagyarázta, hogy ő kikérte a Jad Vasem holokauszt központ véleményét is az Áder–Wass-afférról, és szerintük a magyar államelnök szalonképes.

Ezek után az izraeli sajtó nem kímélte Ádert. A Haaretz, Izrael legbefolyásosabb napilapja, szalagcímben harsogta hogy Izrael nehezen talál olyan magyar politikust, aki ne méltatna az antiszemitákat. Sőt, Ádert egy cikkben emlegették a Budapesten felfedezett állítólagos háborús bűnössel, Csatáry Lászlóval.

Az izraeli közvélemény azon morfondírozott, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett Áder Izraelbe, de a végső döfést az izraeli külügyminisztérium nyilatkozata adta meg. Netanyahu miniszterelnök kifejezte aggodalmát az erősödő magyar antiszemitizmus miatt, „ki kell irtani, mielőtt továbbterjed” tanácsolta Ádernek, aki kétségbeesetten bizonygatta hogy sem ő, sem a magyar kormány, sem Magyarország nem antiszemita.

Áder János izraeli útja teljes kudarcba fulladt.

Forrás: Galamus.hu

Egy érdekes hozzászólás egy másik portálról:

Áder János köztársasági elnök jeruzsálemi beszédében azt mondta, hogy " A magyar állam nem védte meg a magyar zsidókat a holokauszt idején. Tétlenül nézte, ahogy deportálják és elpusztítják őket. " A köztársasági elnök tisztességében és jóindulatában nem kételkedem, de egy dologra valakinek fel kellene hívnia a figyelmét. A zsidókat a magyar állam deportálta. Nem tétlenül nézte a deportálást, hanem aktívan végrehajtotta. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter, akit 1946. április tizenegyedikén lőttek főbe, a következőket nyilatkozta a deportálások után: "A legelső megoldásra váró probléma a zsidókérdés volt. Közel egymillió inficiáló elemet kellett a nemzet vérkeringéséből eltávolítani. Sokan beszélnek humanitárius szempontok figyelembevételéről a zsidókérdés megoldása kapcsán. Arra semmi szükség nincsen, hogy bárki bárhol egyéni kegyetlenkedéseket kövessen el azokkal szemben, akiknek a nemzeti életből való végleges eltávolítása amúgy is elhatározott dolog. A problémát azonban a mellékes szempontok figyelmen kívül hagyásával a maga teljességében kell megoldanunk, mert nem lehet háborút viselni úgy, hogy magában az országban egymillió főnyi ellenség tartózkodjék. A zsidók sohasem mondották azt, hogy ellenségei a magyarságnak, de józan ésszel feltételezhető-e az, hogy a zsidóság együtt érezzen és együtt haladjon azzal a Magyarországgal, amely Hitler Németországának hű szövetségese? Eltávolításuk a nemzet életéből parancsoló szükségesség." Június tizennyolcadikán volt Horthy Miklós kormányzó születésnapja, amit Sztójay Döme miniszterelnök (őt 1946. augusztus huszonkettedikén lőtték főbe) úgy kommentált, hogy a "nemzet hódolattal ünnepelte a Kormányzó születésnapját". Eichmann írta a deportálásokról : "Persze illedelmesen be kell vallanom, hogy a magyar hatóságok gépezete olyan módon működött, ahogy azt akkoriban más országokban működő egyéb hatóságok ritkán mondhatták volna el magukról. Nemcsak zsidóügyekben, hanem egyszerűen minden más hivatalos feladatukat illetően úgy működtek, hogy több alkalommal azt mondtam magamnak: 'Az áldóját! Eddig azt hitted, hogy csak Németországban uralkodik az a bizonyos pontosság, és itt legalább ugyanazt a kínosan pontos akkurátusságot látod. " A magyar állam, a magyar csendőrség, magyar köztisztviselők hajtották végre a deportálásokat. Először zsidótörvényeket hozott a magyar állam, aztán gettósított a magyar állam, azután pedig vagonokban küldte a halálba a polgárait. Tétlenül nézésről nem volt szó.

Vissza...