Bándy Kata és a dögkeselyűk

2012-07-18 07:47:18

Stemler Miklós: Bándy Kata tragédiája viharos gyorsasággal vált a politikai haszonszerzésben utazók vadászterepévé és a magyar média újabb mélypontjává. A legszörnyűbb az egészben, hogy mindez már meg sem lep minket, csupán fáradt undorral tölt el.

Tudhattuk persze, hogy az az összefogás, ami Pécsett és az egész országban Bándy Kata megtalálására irányult, nem tarthat sokáig. Már csak azért sem, mert a hisztériakeltés a Facebook-csoportban is nagy erőkkel zajlott már a rémálom elejétől fogva, jól bemutatva a magyar társadalomra jellemző előítéleteket és elmebajokat.

A hét elején aztán elszabadult az őrület, a lincshangulat elöntötte az internetet és kicsordult életünkbe. Ez az eset a maga szörnyűségében az ideális gyújtóanyag: P. László és feltételezett társai a tökéletes mumusok, akik jó ideje ott lapultak Magyarország paranoiás elméjének mélyén. Hát most előbújtak és elpusztításuk érdekében társadalmunk még jobban szétkaszabolja önmagát, míg végül aztán csak a mumusok és az őrület marad. Félő, hogy ez a megbocsájthatatlan gyilkosság csupán a kezdet, az újabb jóvátehetetlen tettek felé táruló ajtó.

A kellően gátlástalanoknak persze a legszörnyűbb tragédia is lehetőség, legyen szó akár egy háború áldozatain, akár egy fiatal pszichológusnőn és családján való nyerészkedésről. A keselyűk most is hamar megjelentek, egymással versengve követelnek igazságot és hullatnak krokodilkönnyeket, miközben ha senki mások nem is, legalább ők ebből is hasznot húznak.

Bayer Zsoltnak például mint mindenről, erről is az elmúlt nyolc év jut az eszébe, és miközben egyrészt félti és tiszteli cigány barátait, másrészt lendületes ecsetvonásokkal festi meg a mumus, azaz a cigánybűnöző figuráját, akinél alávalóbb alak a Földön, de legalábbis Magyarországon biztosan nincs. Bayer a polgárháború ellen óv, de mondataival, fél- és negyedigazságaival mindent megtesz annak siettetéséért. Ő talán tudja, hogy mire jó ez.

Vujity Trvtko minden hátsó szándék nélkül annyit tud, hogy mint minden más, ez is eszköz lehet népszerűsége növelésére, így minden aggály nélkül úgy tesz, mintha Bándy Kata személyes ismerőse lett volna, meggyalázva azok érzéseit, akik számára ez a tragédia tényleg mélyen személyes ügy volt. Trvtko sziruppal önti le a gyászt, gyomorforgató koktélt készít egy szörnyű halálból. Mindez semmi különös: a napi rutin része egy kellően gátlástalan médiasztár életében.

Az a fiatal pszichológuslány pedig, aki előtt ott állt az egész élet, mielőtt alávaló módon végeztek volna vele, politikusok, médiasztárok és önjelölt igazságosztók eszközévé válik halálában, nevében újabb borzalmakra buzdítanak, egyelőre szerencsére csak szavakban. A magyar média jelentős része pedig örömmel ad ennek teret, elvégre a példányszám, nézőszám és letöltésszám szent dolog, szentebb, mint egy ember élete. Magyarország felett tényleg ott köröznek a dögkeselyűk.

Forrás: HVG.hu

S itt egy másik blogbejegyzés, amit szintén érdemes eolvasni.

Most kéne észnél lenni. Ez az ország tele van gyűlölettel. Gyűlölik a cigányokat, a hajléktalanokat. A zsidókat, a libsiket, a melegeket. Gyűlöli a főváros a vidéket, a vidék a fővárost. A biciklis az autóst, az autós a biciklist. Gyűlölik a bevándorlókat és a kivándorlókat, de gyűlölet tárgyai azok is, akik itthon maradnak, mert miért nem mennek el innen. Gyűlölik a Nyugatot és a Keletet. A jogsértőket és a jogvédőket. Gyűlöletben vagyunk a szomszédainkkal és a honfitársainkkal. A frusztráltság újabb és újabb ellenségképeket keres magának, legyen az IMF, a multi, nyugdíjas, rezidens, rendőr, tűzoltó, munkanélküli, egyetemista, színész, az EU vagy amikor úgy hozza, a romkocsmák népe is megteszi.

Régen volt már ilyen labilis idegállapotban a társadalom. Elég most egyetlen szikra, hogy elszabaduljon a pokol.

A kormány felelőssége most, hogy a józan ész győzedelmeskedjen. Mert neki vannak meg hozzá az eszközei. Hogy ez a gyilkosság ne etnikai kérdés legyen, hanem bűnügyi.

Talán nem most kéne bayerzsoltokkal tortát szeletelni, ordas eszmékkel — pár szavazat reményében — pávatáncot járni. Talán épp most van itt az ideje világosan és határozottan beszélni, kétértelmű kiszólások és egyet jobbra, egyet balra ütés nélkül világosan fogalmazni.

Mert mindig lesznek akik a legállatibb ösztöneinkre apelláljanak. Politikai pecsenyéjüket sütögetnék azzal, hogy megoldás helyett bűnbakot keresnek.

Ezegyszer kristálytisztán vonalat kell húzni közéjük és mindenki más közé. Mindenfajta gesztus és kiskapu nélkül a retorikában. A bűnös bűnhődjön, de csak a bűnös bűnhődjön.

Ha már egyszer meghaladtuk a középkort és a kollektív bűnösség elvét, mindenki csak a saját tettéért vállalja a felelősséget, nem a bőre színéért, nem a hovatartozásáért, a származásáért vagy a nézetéért. Azért feleljen, amit tett, és csakis azért. Máskülönben az akció reakciót szül, az igazságtalanság megtorlást, a megtorlás pedig bosszút. Az állam felelős a rend, a közrend fenntartásáért. Pont.

És nem kéne halálbüntetést emlegetni, hiszen jól tudjuk, úgysem vezetik be. És ha bevezetnék, akkor sem érne többet, mint hogy néhányan otthon, a foteljükben vagy a monitor előtt kielégítve éreznék indulatukat.

Talán most kéne csendben maradni. Nem a kormányra mutogatni, sem az áldozatra, sem a felelősökre. Sem a részvétből, sem a fájdalomból, sem a dühből szimpátiát kovácsolni.

Ha megtalálták és elítélik, az nem a kormány dicsősége, ha nem találják meg és nem ítélik el, az nem a kormány kudarca.

Az állam (és nem a pártok) fenntartanak egy igazságszolgáltatási rendszert. Ennek a feladata, hogy kivizsgáljon, bizonyítson és ítélkezzen.

A kávéházi értelmiség felelőssége meg az, hogy hallgasson. Ellenálljon a kísértésnek, hogy lila ködbe burkolózva szemantikailag elemezze, vajon mennyire pc kifejezés az a szó, hogy cigánybűnözés, miközben önmaga nagyszerűségét nézegeti a tükörben. Ezzel ők sem tennének mást, mint meglovagolni egy aktuális témát, amiben kiélhetik szereplési vágyaikat. Inkább ne!

A hordák készen állnak. Megint úgy érzik, eljött az idejük. Halált, megtorlást, kényszermunkát, kitelepítést, kínzást, lincselést, kollektív büntetést, megelőző csapást követelnek — persze "védelemből".

A társadalmat éppúgy meg kell védeni ezektől a hordáktól, mint a gyilkosoktól.

Forrás: orulunkvincent.blog.hu

Vissza...