Az ilyesmiben teljessĂ©ggel inkompetens (mert csak a makrogazdasági folyamatok Ă©s intĂ©zkedĂ©sek vizsgálatára felkĂ©szĂtett Ă©s jogosult) elemzĹ‘ csapat azonnal megszakĂtotta a vizsgálĂłdásait, s visszatĂ©rt Washingtonba.
2011. november 21-én Christine Lagarde, a Valutaalap vezérigazgatója közleményt adott ki. Jól emlékezve a magyar kormány 2010-es, az IMF-fel kapcsolatos kommunikációjára, valamint az abban elrejtett csúsztatásokra, az IMF vezérigazgatója szokatlan megoldást választott: kétmondatos nyilatkozatát magyarul is föltették a szervezet honlapjára. (Ilyen magaláztatásban csak igen kevés kormánynak volt eddig része - csakis azoknak, amelyek a Valutaalappal kapcsolatos ügyeikről és nyilatkozataikról hamisan tájékoztatták közvéleményüket.)
Christine Lagarde kijelentette: "Az IMF egy esetleges pĂ©nzĂĽgyi segĂtsĂ©gre vonatkozĂł kĂ©rĂ©st kapott a magyar hatĂłságoktĂłl. A hatĂłságok hasonlĂł kĂ©rĂ©ssel fordultak az EurĂłpai Bizottsághoz Ă©s jeleztĂ©k, hogy terveik szerint elĹ‘vigyázatossági programkĂ©nt kezelnĂ©nek bármilyen, az IMF Ă©s az EurĂłpai Bizottság által nyĂşjtott támogatást, ami elĂ©rhetĹ‘vĂ© válhat." EbbĹ‘l világos, hogy a kormány tudta, nem rajta mĂşlik, milyen hitelt kap a ValutaalaptĂłl (Ă©s az EurĂłpai BizottságtĂłl). Világos az is, hogy tudták, az ország nem teljesĂti az Ăşgynevezett "ElĹ‘vigyázatossági Ă©s Likviditási Hitelkeret" hat feltĂ©telĂ©t, ezĂ©rt valĂłszĂnűleg csak a "klasszikus" kĂ©szenlĂ©ti hitel "válhat elĂ©rhetĹ‘vĂ©" Magyarország számára. Ha a kĂ©szenlĂ©ti hitelt is "elĹ‘vigyázatossági programkĂ©nt kezelnĂ©k", azt csak azt jelenti, hogy nem kĂvánnák lehĂvni az odaĂtĂ©lt, s Ăgy egy Ă©ven át rendelkezĂ©sre állĂł hitelt. Mi Ă©rtelme van/lenne ennek?
KĂĽlönleges helyzetben, persze, lehet Ă©rtelme az ilyesminek. 1996-ban pĂ©ldául a Horn-kormány kĂ©rt Ă©s kapott kĂ©szenlĂ©ti hitelt - amelybĹ‘l azonban egyetlen centet sem hĂvtunk le. Annak ugyanis kĂ©t cĂ©lja volt: egyrĂ©szt, megmutatni a világnak, hogy sikeres volt a Bokros-csomag, azaz Magyarország vĂ©glegesen lekűzdötte a transzformáciĂłs (átalakulási) válságot. MásrĂ©szt, ez volt a feltĂ©tele annak, hogy felvegyenek minket a fejlett országok egykori exkluzĂv klubjába, az OECD-be - amely viszont nem egyszerűen a válság lekĂĽzdĂ©sĂ©nek, hanem a piacgazdasági átalakulás mĂ©rföldkövĂ©nek volt tekinthetĹ‘.
Ehhez aligha hasonlĂthatjuk a mostani helyzetet: egyrĂ©szt, mĂ©g vissza sem fizettĂĽk a 2008 novemberĂ©ben felvett kĂ©szenlĂ©ti hitelt, amikor Ăşjra a Valutaalaphoz kell fordulnunk. MásrĂ©szt, a magyar gazdaság teljesĂtmĂ©nye most a rĂ©giĂłban a leggyengĂ©bb, recessziĂłban vagyunk (amit a kormány ugyan tagadhat, de minden elemzĹ‘ látja), s a kilábalás esĂ©lyei sem igazán rĂłzsásak. A legsĂşlyosabb hendikepĂĽnk azonban kĂ©tsĂ©gtelenĂĽl az, hogy ezĂ©rt a sĂşlyos helyzetĂ©rt a kormány hibás gazdaságpolitikája a felelĹ‘s - kezdve az eredendĹ‘ bűnnek, az egykulcsos SZJA-rendszerrel, a valĂłdi reformok helyett folytatott költsĂ©gvetĂ©si toldozgatással-foldozgatással, a hetykĂ©n "unortodoxnak" elkeresztelt, valĂłjában irracionális gazdaságpolitikának köszönhetĹ‘en.
Az "elĹ‘vigyázatossági Ă©s likviditási hitelt" azzal a tagországgal kezd tárgyalás a hitel folyĂłsĂtásárĂłl az IMF, amelyben szilárdak a gazdaság fundamentumai, hatĂ©kony gazdaságpolitikát folytat Ă©s elkötelezett ezen hatĂ©kony gazdaságpolitika jövĹ‘beli fenntartása mellett is. A hitelfolyĂłsĂtáshoz vizsgálják az ország kĂĽlgazdasági egyensĂşlyának alakulását Ă©s piacainak nyitottságát, fiskális Ă©s monetáris politikáját, pĂ©nzĂĽgyi szektorának stabilitását Ă©s a pĂ©nzĂĽgyi felĂĽgyelet hatĂ©konyságát, valamint statisztikai adatszolgáltatásának megbĂzhatĂłságát. Ezen öt terĂĽletbĹ‘l kettĹ‘ben lehet "kismĂ©rtĂ©kű sebezhetĹ‘sĂ©g", de nem juthat ehhez a hitelkerethez az az ország, amely nem tudja finanszĂrozni magát a nemzetközi pĂ©nz- Ă©s tĹ‘kepiacokrĂłl vagy komoly makrogazdasági vagy strukturális kiigazĂtásra van szĂĽksĂ©ge.
Ha az IMF rövid Ăşton elutasĂtja az "elĹ‘vigyázatossági Ă©s likviditási hitel" iránti kĂ©relmĂĽnket, s helyette egy kĂ©szenlĂ©ti hitel lehetĹ‘sĂ©gĂ©t veti fel esetleg, a magyar kormánnyal szembeni, s igazán indokolt, bizalmatlansága jelĂ©ĂĽl) az ahhoz nagyon hasonlĂł, de hosszabb folyĂłsĂtási (Ă©s visszafizetĂ©sű) kibĹ‘vitett hitelkeretet ajánlja föl, akkor kemĂ©ny tárgyalásokra kĂ©szĂĽlhetĂĽnk. TĂ©telezzĂĽk föl, hogy a kormány megegyezĂ©sre jut az IMF-fel, s hozzáfĂ©rĂĽnk a kĂ©szenlĂ©ti hitelhez - mi Ă©rtelme van akkor nem lehĂvni ezt a hitelt, hanem "elĹ‘vigyázatossági programkĂ©nt kezelni"?
Jelen helyzetben - ismerve az elĹ‘zmĂ©nyeket, beleĂ©rtve a kormány, kĂĽlönösen a kormányfĹ‘ Ă©s jobb kezĂ©nek egĂ©szen elkĂ©pesztĹ‘ kommunikáciĂłját, az IMF-hitel felvĂ©tele semmikĂ©ppen sem tekinthetĹ‘ olyan sikernek, mint az 1996-os kĂ©szenlĂ©ti hitel. A hitelfelvĂ©tel Ă©rtelme Ăgy kettĹ‘s lehet: egyrĂ©szt, sokkal alacsonyabb költsĂ©gekkel juthatunk a 2013-14-es finanszĂrozási szĂĽksĂ©gletĂĽnket kielĂ©gĂtĹ‘ forrásokhoz, mint a tĹ‘kepiacokon. Egy kĂ©szenlĂ©ti hitel kamatköltsĂ©ge (kellĹ‘en nagy összeg esetĂ©ben) 3,59 százalĂ©k - ez 2,5 - 3,0 százalĂ©kkal alacsonyabb a jelenlegi kĂĽlsĹ‘ forrásbevonási költsĂ©geinknek. Ha kĂĽlsĹ‘ adĂłsságunk a GDP 20-25 százalĂ©kával egyenlĹ‘, akkor a lehetsĂ©ges megtakarĂtás mĂ©rtĂ©ke a GDP 0,6, s a költsĂ©gvetĂ©s 1,2 százalĂ©kával lehet egyenlĹ‘. MásrĂ©szt, egy IMF-megállapodás nyilvánvalĂłan megerĹ‘sĂti, s az erĹ‘sebb szinten stabilizálja a forintot, csökkenti az állampapĂr-hozamot - Ăgy összessĂ©gĂ©ben akár a költsĂ©gvetĂ©s 2 százalĂ©kával megegyezĹ‘ adĂłsság-finanszĂrozási megtakarĂtás a tĂ©t. A megkezdett, de sikeresen be nem fejezett hiteltárgyalás kockázata nem egyszerűen a fenti megtakarĂtás elmaradása, de az adĂłsságfinanszĂrozási terhek drámai növekedĂ©se lehet (a forint gyengĂĽlĂ©se Ă©s a piaci kamatok emelkedĂ©se következtĂ©ben).
Nagyon nagyot fog csalĂłdni a kormány, ha azt hiszi a fel nem vett kĂ©szenlĂ©ti hitel esetĂ©ben megĂşszhatja a negyedĂ©vente szokásos felĂĽlvizsgálati eljárást: ezt a lehetĹ‘sĂ©get az IMF be fogja áraznia feltĂ©telek közĂ© Ă©s a felĂĽlvizsgálat a valutaalap alapszabálya mindaddig meglesz, amĂg a hitelt vissza nem fizetjĂĽk.
A megállapodás elĂ©rĂ©se, persze, a magyar gazdaságpolitika Ă©rdemi változását feltĂ©telezi. A tĂĽndĂ©rmesĂ©knek vĂ©ge: a kormánynak hĂ©t hĂłnapra volt szĂĽksĂ©ge ahhoz, hogy megĂ©rtse, mik a tárgyalások elĹ‘feltĂ©telei. Ha a kormánynak mĂ©g most sincs elĂ©g intellektuális Ă©s erkölcsi ereje a szĂĽksĂ©ges gazdaságpolitikai fordulathoz, ha ezĂ©rt elmarad a hitel-megállapodás a Valutaalappal, az ország menthetetlenĂĽl Ă©s igen gyors ĂĽtemben fog a finanszĂrozhatatlanság, Ăgy a káosz felĂ© száguldani.
Csáki György, közgazdász
Forrás: Népszava.hu |