RĂ©szemrĹ‘l ugyan ezt feleslegesnek tartom, merthogy rajta már az Isten sem segĂt, Ă©s ha az volt a cĂ©lja, hogy beleĂrja nevĂ©t a magyar törtĂ©nelembe, hát akkor ĂĽzenem, hogy sikerĂĽlt. TörtĂ©nelmi szemĂ©lyisĂ©g lett – Ĺ‘ a magyarság utolsĂł kĂ©tszáz Ă©vĂ©nek negyedik legkártĂ©konyabb politikusa, közvetlenĂĽl Horthy, Szálasi Ă©s Rákosi után. Ăšgyhogy akár be is fejezhetnĂ© áldásos tevĂ©kenysĂ©gĂ©t Ă©s elmehetne fociedzĹ‘nek szűkebb pátriájába – habár a tizenegyĂ©rt is kár, ha a tartalĂ©kokat nem számoljuk, de tizenegy azĂ©rt mĂ©gis kevesebb, mint tĂzmilliĂł, ha a határontĂşliakat kihagyjuk a számvetĂ©sbĹ‘l.
Nem egyedĂĽl lĂłg el az IMF kĂĽldöttsĂ©g elĹ‘l, vele egyszerre pucol szabadságra jobbkeze is, ki pedig az egyetlen, aki már csak a tekintetĂ©vel is zavarba tudta volna ejteni az IMF tárgyalĂłdelegáciĂłját. Hiába, nehĂ©z vert hadak Ă©lĂ©n kossuthlajoskodni, nem egyszerű dolog a kapituláciĂł. Épp a minap nĂ©ztem meg egy filmet Keitel vezĂ©rtábornagyrĂłl, amint aláĂrja az okmányt a feltĂ©tel nĂ©lkĂĽli kapituláciĂłrĂłl, bĂĽszkesĂ©ge maradĂ©k roncsaival marsallbotjába kapaszkodva – mit mondjak, nem irigyeltem, pedig a legrosszabb mĂ©g hátra volt számára. Ăšgyhogy Görgey szerepĂ©re is kellett választani egy Fideszes művĂ©szt, ez a választás egy jĂłsvádájĂş magyar legĂ©nyre, Varga Mihályra esett, aki volt már minden a Fidesz házatáján, többek között volt már pĂ©nzĂĽgyminiszter is. Persze ez nem egy tĂşl nagy mĂşlt, most, hogy a forradalom során kiderĂĽlt, hogy pĂ©nzĂĽgyminiszteri posztra tulajdonkĂ©ppen nincs is szĂĽksĂ©g, merthogy a VezĂ©r polihisztor. Jogász, közgazdász, kĂĽlpolitikus, egĂ©szsĂ©gpolitikus, oktatáspolitikus, halász, vadász, madarász, de ez utĂłbbi posztját delegálta a testvĂ©ri, a lĂ©t egy magasabb szintjĂ©n materializálĂłdĂł virtuális párt vezetĹ‘jĂ©re, a madarak megmentĹ‘jĂ©re, a hit sörĂ©tes vĂ©delmezĹ‘jĂ©re, TömjĂ©n Zsoltra. Itt a VezĂ©r az általános illetĂ©kes, emellett munkabĂrása hallatlan, mint ez nĂ©melyik fĂ©nykĂ©pĂ©n erĹ‘sen látszik is, csak a drog mibenlĂ©tĂ©t illetĹ‘leg van mĂ©g nĂ©mi vita. Mindenesetre az a biztos, hogy nem fĂĽvezik, mert annál azĂ©rt sĂşlyosabbak a tĂĽnetek. SzĂłval alsĂł Ă©s felsĹ‘görgey Varga Mihály kĂ©szĂĽl a világosi sĂkra, hogy csapataink rendezett sorokban letehessĂ©k a fegyvert a gyűlölt ellensĂ©g elĹ‘tt, zászlaink lankadtan csĂĽggnek bĂşs zászlĂłtartĂłink kezĂ©ben, egyedĂĽl a FĹ‘tárgyalĂł vágja a tĹ‘le megszokott bĂşs pofákat, de hát mi a francnak is örĂĽlne, mikor Ă©ppen az Ĺ‘ csĂşnyájával veri a csalánt a mi Boldogságunk. És hát nem Ăşgy nĂ©z ki, hogy ez az attrakciĂł hamar lezajlik majd - piff-puff arra a csalánra, oszt jĂłlvan, menjĂĽnk ebĂ©delni - ez bizony egy hosszadalmasabb tortĂşrának tetszik, ahol menet közben kiderĂĽlhet, hogy nem csak a csalánt kell verni, hanem egymástĂłl egy centire Ă©lĂĽkre állĂtott zsilettpengĂ©ket is, aminek következtĂ©ben fel lehet majd venni az ĂĽnnepi bankett menĂĽjĂ©re a frankfurti levest is, a la Varga Miska. Már a tárgyalások megkezdĂ©se sem tűnik könnyűnek, hiszen közvetlenĂĽl a nice to see you után az lesz az elsĹ‘ kĂ©rdĂ©s, hogy akkor most mirĹ‘l is tárgyaljunk, daliás magyar testvĂ©rĂĽnk? Erre majd a betáplált programnak megfelelĹ‘en FĹ‘tárgyalĂłnk hányavetin odapöki a szĂłt: Hát az elĹ‘vigyázatossági hitelrĹ‘l! Erre a gaz IMF delegátus összevonja a szemöldökĂ©t Ă©s morfondĂrozni kezd. SzĂłval ennek az kellene, hogy adjunk neki arra felhatalmazást, hogy csináljon, amit akar, majd amikor már mindent eltapsolt meg szĂ©therdált a vazallusai között Ă©s ott áll ĂĽres zsebbel, meg azzal az öntelt, sunyi pofájával a szerencsĂ©tlen ország romjai felett, akkor toljunk a zsebĂ©be mĂ©g egy rakás lĂłvĂ©t, hadd szĂłrja-szarja azt is a szĂ©lbe? Hát, meg amit a paci himbál! – gondolja, s ezzel zsebreteszi a morfondĂrt Ă©s barátságosan megkĂ©rdezi a FĹ‘tárgyalĂłt: Tudod-e, Ă©n boszorkányosan ravaszdi barátom, hogy egy hasonlĂł javaslatra mit kĂ©rdezett a szaharai vándordervis? A kĂ©rdĂ©s költĹ‘i, a FĹ‘tárgyalĂł el is rohan Ăzibe Ăşj instrukciĂłkĂ©rt a Központi Agyhoz, majd kiköpve szájábĂłl az interface-t visszaballag tárgyalni.
A VezĂ©r felmĂ©rte a megállapodás elmaradásának következmĂ©nyeit, Ă©s kegyesen mondá: egyezz bele, hű szolgám, hogy kĂ©szenlĂ©ti hitelmegállapodást kapjunk, habár ezek akkor mindenbe bele akarnak majd pofázni, ami ellen az Ă©n puskaműves Ĺ‘seimtĹ‘l örökölt, kurucosan magyar jellemem vadul tiltakozik, de mit tegyĂĽnk - szĂ©llel szemben nehĂ©z fĂĽlkeforradalmárkodni… És aztán ez a műsor mĂ©g számtalanszor meg fog ismĂ©tlĹ‘dni, a mi alcsĂşti pávánk táncol majd, mint a kĂsĂ©rleti patkány, melynek a nem megfelelĹ‘ válaszok esetĂ©n áramot vezetnek a talpába, Ăşj táncot adva ezzel a világnak: a magyar pavanĂ©t… Közben mennek a hĂłnapok, jön az Ĺ‘sz, költöznek a vadludak meg a hajlĂ©ktalanok, kezdĹ‘dik a fűtĂ©si idĂ©ny, az utcákon ott tĂ©nferegnek már a munkahelyek megmentĂ©se során kirĂşgott pedagĂłgusok, közalkalmazottak, a fiatal orvosok hosszĂş tömött sorokban menetelnek nyugat felĂ©, mint korunk aranyásĂłi. A VezĂ©r meg lábához fekteti kedvenc Matolcsyját, megvakarja a fĂĽlĂ©t Ă©s vigasztalgatja. Nem baj, hű szolgám, azĂ©rt a bĂrĂłknál Ă©s az egĂ©szsĂ©gĂĽgyi közalkalmazottaknál a hatvankĂ©t Ă©v feletti vezetĹ‘ket kirugdaltuk, most felemeljĂĽk a nyugdĂjkorhatárt hatvanöt Ă©vre Ă©s visszavezetjĂĽk Ĺ‘ket a munka világába. A Golub Iván majd takarĂtgatja az Uzsoki folyosĂłit, a Kásler professzor meg elĂĽldögĂ©lhet az OnkolĂłgia portáján, akinek nincs munkája, az ne válogasson. Meg aztán, egyszer nyerĂĽnk, egyszer vesztĂĽnk, de mindig mi vagyunk a bajnokcsapat! Az IMF meg vergĹ‘dik egy darabig, mint lĂł a mocsárban, aztán egyszer majd legyint egyet, oszt hazaballag.
Na, akkor jön majd el ránk a szép világ…
Forrás: PuPu blogja |