Mind megannyi igazolása annak, hogy Orbán Viktor nyugodtan Ă©pĂtheti a demokratĂşrát, mert a demokratikus ellenzĂ©k rövidlátása egyelĹ‘re megengedi neki.
Kezdjük azért az elején:
1.
2012. jĂşlius 1-jĂ©n idĹ‘közi helyi önkormányzati kĂ©pviselĹ‘választás volt DunaĂşjvárosban a 7. számĂş egyĂ©ni választĂłkerĂĽletben. A befutĂł 295 szavazattal a Fideszes jelölt, Nagy ZoltánnĂ© lett (35,33 százalĂ©k). Az MSZP jelöltje, Magyar András 283 szavazattal lett második (33,89 százalĂ©k), mĂg A DK jelöltje 4,91 százalĂ©kot, az LMP-s jelölt 1,68 százalĂ©kot szerzett a nagyon mĂ©rsĂ©kelt Ă©rdeklĹ‘dĂ©s (20,73 százalĂ©kos rĂ©szvĂ©tel mellett) megtartott választáson.
Az MSZP-Ă©s jelölttel a KlubrádiĂł MegbeszĂ©ljĂĽk cĂmű műsorában PikĂł András kĂ©szĂtett interjĂşt jĂşlius 4-Ă©n. Azt firtatta, miĂ©rt is nem volt összefogás az ellenzĂ©k demokratikus pártjai közt, hiszen az eredmĂ©nybĹ‘l megállapĂthatĂł, hogy egyĂĽtt simán nyertek volna.
A kérdésre, hogy mit gondol erről, néhány kitérő mondat után Magyar András azt a választ adta, hogy egyedül szerették volna megnyerni ezt a választást.
Az Ăşjabb kĂ©rdĂ©sre, hogy nem jobb-e biztosra menni, ha lehet, Magyar hosszasan ecsetelte, hogy az MSZP vĂ©gre jĂł Ăşton halad, s miután a műsorvezetĹ‘ konkretizálta a dilemmát, hogy vajon lehet-e elĂ©g erĹ‘s Magyar szerint 2014-ben az MSZP ahhoz, hogy önállĂłan, egyedĂĽl legyen kihĂvĂłja a Fidesznek, az derĂĽlt ki, hogy a jelölt Ăşgy gondolja, igen. Mert hogy rosszak az MSZP koalĂciĂłs kormányzati tapasztalatai, nem akarhat megint olyan helyzetbe kerĂĽlni, hogy „a farok csĂłválja a kutyát”. „Mindent meg kell tenni ahhoz, hogy egyedĂĽl tudjon nyerni az MSZP” – mondta, persze ha erre nem nyĂlik lehetĹ‘sĂ©g, akkor programok alapján meg kell majd egyezni. Az ellenvetĂ©sre, miszerint iszonyatosan nagy kockázatot vállalnának Ăgy magukra, mert számos körzetben mĂşlhat majd ilyen kevĂ©s szavazaton, hogy ki kĂĽldhet kĂ©pviselĹ‘t a parlamentbe, az volt a válasz, hogy biztosabban lehet egyĂĽtt nyerni, de ha utána kutya-macska barátság lesz, „akkor az egĂ©szet megette a fene”.
Szimptomatikus problémát mutat ez a nyilatkozat, olyat, amit nem árt idejekorán tisztázni minden pártnak önmagával, beleértve az MSZP-t is.
Ha hihetünk a szavaiknak, azt ők is világosan látják, hogy Magyarországon most nem demokráciában élünk, ellenben viharos sebességgel épül körülöttünk egy önkényuralmi rendszer.
SzelĂden kĂ©rdezem ezĂ©rt innen a tisztelt kĂ©pviselĹ‘ urat, Ă©s rajta keresztĂĽl az MSZP-t, az LMP-t Ă©s az összes állĂtĂłlagos demokrata politikust, hogy ha szerintĂĽk is Ăgy van, akkor egy demokratikus párt, egy demokrata számára mi is lehet fontosabb annál, mint hogy ez vĂ©get Ă©rjen? MĂ©gis mit gondol pĂ©ldául az MSZP, mit szeretne ebben az országban a többsĂ©g? Azt, hogy legyĂĽnk megint normális ország vagy, hogy az MSZP nyerjen? Ha jĂłl Ă©rtettem a kĂ©pviselĹ‘ urat, Ĺ‘ nem tartja elĂ©g nagy kockázatnak a kĂsĂ©rletezgetĂ©seik szempontjábĂłl, hogy mi mindannyian tovább csĂĽcsĂĽlĂĽnk egy diktatĂşrában, cserĂ©ben azĂ©rt a cĂ©lĂ©rt, hogy az MSZP majd egyedĂĽl kormányozhasson, mert azt jobban szeretnĂ©. Hiszen, mint jelezte, szĂ©pen haladnak Ă©s jĂł Ăşton járnak. Vajon a kĂ©pviselĹ‘ Ăşr azt gondolja, hogy ha nem Ăłhajtunk diktatĂşrában Ă©lni, akkor leszĂĽnk szĂvesek az MSZP-re szavazni kizárĂłlag, avagy, mivel az MSZP a legnagyobb, eljátszhatja a dupla vagy semmit, a vagy Ĺ‘, vagy a Fidesz játĂ©kot?
IsmĂ©t szelĂden kĂ©rdezem, komolyan gondolja az MSZP Ă©s bármelyik párt, hogy az kell már megint az országnak, hogy bármelyikĂĽk egyedĂĽl mondhassa meg, mi törtĂ©njen? Én nem gondolom, hogy az MSZP nem demokratikus párt, a demokratikus kultĂşrába azonban beletartozik, hogy pártok, egyĂ©b szervezetek kĂ©pesek egyĂĽttműködni. Eddig ezt az MSZP legalábbis megprĂłbálta. Most azt a tanulságot vonták volna le önmaguk számára a törtĂ©ntekbĹ‘l, hogy nem muszáj egyĂĽttműködni? A koalĂciĂłs nehĂ©zsĂ©gekbĹ‘l, a kudarcbĂłl tehát nem az következik szerintĂĽk, hogy rosszul csinálták, hanem az, hogy a kooperáciĂł maga a kerĂĽlendĹ‘ rossz? Már elnĂ©zĂ©st, de nem Ă©ppen ezt műveli most a Fidesz? Akik eleve Ăşgy indulnak, hogy az egyĂĽttműködĂ©s csak akadály, kĂ©nyszer Ă©s teher, az miĂ©rt is Ă©rdemel bizalmat mindenkitĹ‘l? Nem, nem. Ez az irány nem jĂł, kedves kĂ©pviselĹ‘ Ăşr. Az MSZP nem „a legjobb Ăşton” halad, ha megint elhiszi, hogy elĂ©g a legnagyobbnak lenni, Ă©s elĂ©g a párton belĂĽl megfelelĹ‘ helyeket biztosĂtani kinek-kinek, hogy lehet Ăşgy tenni, mintha ugyanaz a politika folytathatĂł volna, amely már 10 Ă©ve sem volt az. Ne tĂ©vessze meg Ĺ‘ket, hogy a tehetetlensĂ©gi erĹ‘ most odanyomja a vĂ©gkĂ©pp elkeseredettek egy rĂ©szĂ©t a jelenleg választhatĂł legnagyobb párthoz, mert keresik az erĹ‘t, az erĹ‘sebbet vagy a legerĹ‘sebbet.
Nem disszonáns tĂ©ny-e az e vágyálom szempontjábĂłl, hogy a bizonytalanok a szavazĂłkorĂşaknak majdnem a felĂ©t teszik ki, idĹ‘nkĂ©nt többet is? Meg kĂ©ne hallani, hogy ezek az emberek olyan erĹ‘re várnak, amelyrĹ‘l elhihetik, hogy biztosan nyer, megfelelĹ‘ fölĂ©nnyel, Ă©s ugyanakkor kifejezi az Ĺ‘ legfontosabb cĂ©ljaikat is. Ilyen ellenzĂ©ki erĹ‘ pedig nem lehet egyetlen párt, egyik sem kĂ©pes megjelenĂteni mindenkit a demokratikus tĂ©rfĂ©len. EgyĂĽtt azonban már ma is elegen lennĂ©nek. TöbbĂĽkre egyĂĽtt nagyobb bizalommal tekintenek.
A 2010-es választásnál más volt a helyzet. Nem volt a palettán más olyan párt az MSZP-n kĂvĂĽl, amelynek bejutása a Parlamentbe nem volt kĂ©tsĂ©ges, bármekkora Fidesz-gyĹ‘zelem esetĂ©n, mert a többi formáciĂł kezdetleges Ă©s felkĂ©szĂĽletlen volt. Akkor logikus lett volna szavazatmaximalizálásra törekedve minden ellenzĂ©ki voksot az MSZP-nek adni, de akkor sem működött. Vajon most miĂ©rt működne? MiĂ©rt nem Ă©rtik, hogy a kiindulás egy Ăşj politikához nemcsak a majdani kĂ©nyelmes kormányzás szempontja lehet, hanem mondjuk az a helyzet, amely azĂłta kialakult, illetve azok a feladatok, amelyek nem oldhatĂłk meg erĹ‘bĹ‘l Ă©s egyfajta Ă©rtĂ©krendnek az országra kĂ©nyszerĂtĂ©sĂ©vel? Lehet, hogy az MSZP-t alkotĂłk ma Ăşgy gondolják, a jelenlegi pártösszetĂ©tel jobban kifejezi az Ĺ‘ szavazĂłik akaratát, de összetĂ©veszthetĹ‘-e ez azzal, hogy az ellenzĂ©ki oldal demokratikus felĂ©nek akaratát is a legjobban jelenĂthetik meg? 2010-ben is sejthetĹ‘ volt, hogy a Fidesz kĂ©tharmada autokráciát hoz az országra, ma azonban napi tapasztalat az önkĂ©nyuralom megvalĂłsĂtása, amelyrĹ‘l tudhatĂł, hogy hosszĂş távra igyekszik berendezkedni. Vajon az a tanulsága a törtĂ©nteknek, hogy minden párt önállĂłan kĂ©pzelje el a Fidesz leváltását? MiĂ©rt is számĂt bizalomra az országtĂłl a jelenlegi tapasztalatok fĂ©nyĂ©ben az, aki Ăgy gondolkodik?
2.
Az LMP is azt hiszi, jĂł Ăşton jár, amikor pĂłluskĂ©pzĹ‘ vágyálmokat kerget, rendszert váltĂł pártkĂ©nt definiálja magát, csak Ă©ppen a rendszerkritikát felejti el megadni ehhez. Elfelejti megokolni, hogy a ma demokratĂşra Ă©s antidemokratikus kormányzás mikĂ©ppen hozhatĂł közös nevezĹ‘re a korábbi kormányok működĂ©sĂ©vel. Inkább rĂ©szt vesz a közelmĂşlt átĂrásában annak Ă©rdekĂ©ben, hogy relativizálja a kĂĽlönbsĂ©get a jogállami működĂ©s Ă©s annak felszámolása között, mert a maga ajánlatát csak ehhez kĂ©pest tudja merĹ‘ben másnak feltĂĽntetni. Magyarországon 2010-ben a baloldal Ă©s a liberálisok vesztettek, de a hazai politikai kultĂşra is elĂ©gtelent kapott, mert sem a pártok, sem a választĂłk nem voltak kĂ©pesek felismerni, hogy a Fidesz esetĂ©ben a demokratikus rendszert támadĂł politikai erĹ‘vel állnak szemben. Lehet, hogy ez mĂ©g ma sem világos elĂ©ggĂ©? Nem világos, hogy nem működhet eredmĂ©nyesen a demokrácia olyan országban, ahol mĂ©g a demokratikus pártok sem Ă©rtik a fejlett demokráciák működĂ©sĂ©t? Nem Ă©rtik, hogy konszenzus Ă©s Ă©rtelmes kompromisszumok jelentik az utat ki-ki pártprogramjának megvalĂłsĂtásához. Nem Ă©rtik, hogy elĹ‘bb kell demokratának lenni, Ă©s utána lehet ilyen-olyan pártok programját kĂ©pviselni?
Schiffer András a minap kijelentette, hogy az egyĂĽttműködĂ©s kĂ©pviselete nem elĂ©g cool dolog, állĂtĂłlag a törzsszavazĂłik jelentĹ‘s rĂ©sze Ă©pp addig a napig támogatja csak Ĺ‘ket, amĂg önállĂłak. TĂ©nyleg megáll az Ă©sz, amikor azzal kell szembesĂĽlni, hogy egy párt prominense ilyen leplezetlenĂĽl nyilvánĂtja ki, hogy mindennĂ©l fontosabb a törzsszavazĂłk megĹ‘rzĂ©se. Mennyire kreatĂv az a párt, amely nem kĂ©pes a törzsszavazĂłival megĂ©rtetni, hogy egyĂĽttműködni, megállapodásokat kötni Ă©s betartásuk Ă©rdekĂ©ben kompromisszumokra jutni, az nem önfeladás, hanem Ă©ppen a legfontosabb cĂ©lok konzekvens Ă©rvĂ©nyesĂtĂ©se Ă©rdekĂ©ben törtĂ©nĹ‘ erĹ‘feszĂtĂ©s, elvi politizálás.
De hogy az LMP esetĂ©ben mĂ©g sĂşlyosabb a helyzet, az Karácsony Gergely legutĂłbbi nyilatkozatábĂłl egyĂ©rtelművĂ© vált. „Úgy vĂ©lekedett, most nem lehet megmondani, hogy az ellenzĂ©k csak összefogással nyerhet, vagy inkább azzal, hogy a nagyon kĂĽlönbözĹ‘ ellenzĂ©ki szavazĂłkat vállaltan kĂĽlönbözĹ‘ politikát kĂ©pviselĹ‘ pártok prĂłbálják megszĂłlĂtani.” Mint mondta, nem világos, hogy melyik stratĂ©gia az ĂĽdvözĂtĹ‘bb, egy dolgot azonban mĂ©gis biztosan tud (ez derĂĽlt ki a válaszábĂłl), azt hogy a Demokratikus KoalĂciĂłval nem számol.
Világos, hogy mi van e mögött. Jobboldali szavazatokra ácsingĂłzik az LMP, mert Ă©rzĂ©keli, hogy a demokratikus tĂ©rfĂ©len elĂ©rte a plafont. PĂłluskĂ©pzĂ©snek ebbĹ‘l az iránybĂłl annyi. EzĂ©rt nem tĂşl nagy elvi ár eleve kizárni demokratákat már elĹ‘re egy esetleges demokratikus szövetkezĂ©sbĹ‘l is, mert mit lehet tenni ugyebár, ha a becserkĂ©szendĹ‘ jobboldaliak olyan agymosáson estek át, amelynek cĂ©lja Ă©s eredmĂ©nye a korábbi miniszterelnök karaktergyilkos eszközökkel valĂł megsemmisĂtĂ©se volt. De lehet-e Karácsony deklarált cĂ©lja szerint a 89-es hagyományokhoz visszatĂ©rni ilyen elvtelen engedmĂ©nyek vállalásával? Ez vajon nem kĂłdol semmit a jövĹ‘re nĂ©zve? MĂ©g pontosabban, demokrata kizárhat-e tudatosan más demokratákat már elĹ‘re, mĂ©g egy általa csak esetlegesnek nevezett egyĂĽttműködĂ©sbĹ‘l is: hogy lesz-e, mĂ©g nem tudja, de azt már tudja, hogy ha lesz, ki nem csatlakozhat, miközben szĂvesebben keres szavazĂłkat a ma mĂ©g a demokratĂşrát Ă©pĂtĹ‘kkel szimpatizálĂłk között, mint azok között, akik egy szĂ©les demokratikus összefogást támogatnának. A mindent a pártĂ©rt bolsevik gondolkodásra mutatĂł kompromisszum ez, olyan, ami demokratikus Ă©rtĂ©kek következetes kĂ©pviseletĂ©vel sehogy sem egyeztethetĹ‘ össze. Van Karácsony Ă©rvelĂ©se mögötte egy elsĹ‘ látásra jĂłl hangzĂł, de hamis Ă©rvelĂ©s is, miszerint azĂ©rt áll ki ilyen stratĂ©gia mellett, mert nem egyszerűen a Fidesz leváltása a cĂ©lja, hanem a 89-es demokratikus jogállam, amihez jobboldali partnerekre is szĂĽksĂ©g lenne, hiszen az alkotmány nem lehet egy párt vagy egy tábor ĂĽgye.
Milyen kár, hogy az okfejtĂ©sbĹ‘l kimarad, miĂ©rt járna szĂĽksĂ©gkĂ©ppen a demokratikus tĂ©rfĂ©l választási gyĹ‘zelme azzal, hogy ez a demokratikus erĹ‘ is egyoldalĂşan alkotmányozzon, kizárĂłlag egy párt, egy tábor Ă©rdekeit vegye figyelembe. (Nem beszĂ©lve arrĂłl, hogy szĂ©les demokratikus összefogás esetĂ©n ez fogalmilag is kizárt. MiĂ©rt ne szállhatna be abba egyĂ©bkĂ©nt bármely demokratikus jobboldali formáciĂł is?) MiĂ©rt szĂĽksĂ©gszerű, hogy ha a jobboldali tĂ©rfĂ©len vannak elárvult demokraták, Ĺ‘k nem ismernĂ©k fel egy demokratikus összefogásban a lehetĹ‘sĂ©get arra, hogy szavazzanak rá, a Karácsony által ajánlott elvtelen kompromisszumok nĂ©lkĂĽl is? Karácsony láthatĂłan nem Ă©rzĂ©keli, hogy az LMP-rĹ‘l, önmagárĂłl állĂt ki bizonyĂtványt ezzel, mert önmagukrĂłl vagy a demokratikus tĂ©rfĂ©lrĹ‘l eleve azt feltĂ©telezi, hogy csak a másiknak a torkán bármit lenyomĂł technikával kĂ©pes politizálni. És az LMP kizárĂłlagosságok megfogalmazásával, a szövetsĂ©gkeresĂ©s eleve elutasĂtásával sajnálatosan valĂłs alapot ad ilyen aggodalomra. Nem csoda tehát, ha nem látnak kĂĽlönbsĂ©get a Fidesz Ă©s a korábbi kormányok működĂ©se között, mert a lĂ©nyeget, a demokratikus Ă©rtĂ©keket, a bolsevik tempĂł elutasĂtását a saját politizálásukban maguk sem kĂ©pviselik következetesen.
3.
Sajnálatos, hogy a demokratikus szövetkezĂ©s gondolata más megközelĂtĂ©sben is erodálásnak van kitĂ©ve. Ez az aspektus „az összefogás mĂ©g nem old meg mindent” tĂpusĂş fanyalgás formájában ölt leginkább testet. LegutĂłbb OszkĂł PĂ©tertĹ‘l volt olvashatĂł a NĂ©pszabadság jĂşlius 9-ei számában. OszkĂł azt mondta: „Azt gondolom, az önigazolĂł narratĂva, amelyet jelenleg egyes baloldali pártok megfogalmaznak, miszerint a választĂłk csak egy nagy ellenzĂ©ki összefogásra vágynak, Ă©s utána jöhet a Kánaán, mert az egysĂ©ggel kialakul az Ă©rtelmes politikai alternatĂva, egyszerűen önámĂtás. A közvĂ©lemĂ©nykutatási adatokbĂłl, az idĹ‘közi választási eredmĂ©nyekbĹ‘l is az látszik, hogy a választĂłk jelentĹ‘s rĂ©sze nem a jelenlegi pártok összefogására, mĂ©g csak nem is a meglĂ©vĹ‘ pártokra, ha hanem azon tĂşl, valami teljesen Ăşjra vágynak.”
SzomorĂşan Ărom azt, ami itt következik, mert sokra tartom a Bajnai-kormány szakĂ©rtelmĂ©t, erĹ‘feszĂtĂ©seit Ă©s eredmĂ©nyeit. MĂ©g ha világos volt is, hogy ehhez a politikai hátteret egy kĂ©nyszerű egyĂĽttműködĂ©s garantálta, a kormány nyugodtan dolgozhatott, vagyis Ă©ppen az egyĂĽttműködĂ©s, az összefogás sikeressĂ©gĂ©re volt jĂł bizonyĂtĂ©k. Ma is elismerem a Bajnai–OszkĂł-páros szakmai tudását. De sok baj van az idĂ©zett mondatban közölt állásponttal.
Először is, mert negligálja azt a körülményt, hogy már demokratúrában élünk, és ezzel szemben nem működnek a demokráciában megszokott pártlogikák.
Másodszor ködösĂt, amikor Ăşgy fogalmaz, hogy „egyes baloldali pártok” önigazolásbĂłl szorgalmazzák az összefogást. Én csak egyrĹ‘l tudok, a DK-rĂłl, amely szorgalmazza, rajta kĂvĂĽl nem pártkĂ©nt működĹ‘ formáciĂłk, pĂ©ldául a Szolidaritás szorgalmazta eddig. Harmadszor mitĹ‘l önigazolás annak a felismerĂ©snek a nyĂlt vállalása, hogy nem gyĹ‘zhet a demokratikus tĂ©rfĂ©l e nĂ©lkĂĽl a jelenlegi rendszer felett? ArrĂłl van csak szĂł, hogy az összefogás nĂ©lkĂĽlözhetetlen elĹ‘feltĂ©tele minden továbbinak, Ă©s csĂşsztatás ebbĹ‘l olyan következtetĂ©st levonni, hogy ez egyben azt jelentenĂ©, hogy aki ezt szorgalmazza, önmagában az összefogástĂłl vár Kánaánt. Nem, az összefogással mĂ©g nem alakul ki szĂĽksĂ©gkĂ©ppen az Ă©rtelmes politikai alternatĂva, de nĂ©lkĂĽle biztosan nem fog kialakulni, Ă©s ez fontos kĂĽlönbsĂ©g! EzĂ©rt önigazolást Ă©n inkább ennek a csĂşsztatásnak az evidenciakĂ©nt kezelĂ©sĂ©ben látok, mint ami alkalmas ideolĂłgiakĂ©nt kĂnálkozik az összefogás kĂ©sleltetĂ©sĂ©ben Ă©rdekeltek számára. Mellesleg jĂł lenne, ha a közvĂ©lemĂ©nykutatásokra valĂł hivatkozások alkalmával forrást is megjelölne mindenki, mert az általam ismert kutatások eredmĂ©nyei a bizonytalanok körĂ©ben Ă©ppensĂ©ggel ellentmondanak OszkĂł PĂ©ter állĂtásnak.
A bizonytalanok bizony az ellenerĹ‘re is várnak, Ă©s ha ez lĂ©trejönne, mert az ellenzĂ©k kĂ©pes lenne összehangoltan programot alkotni, már az is merĹ‘ben Ăşj lenne a hazai demokrácia törtĂ©netĂ©ben, de termĂ©szetesen nem ennyire egyszerű a kĂ©plet. MĂ©gis rejtĂ©ly számomra, hogy bármely innovatĂv elkĂ©pzelĂ©snek miĂ©rt gátja Ă©s nem Ă©ppen a hajtĂłereje lenne az Ă©rtelmes kooperáciĂł, ha erre a hajlandĂłság a demokrácia Ă©rdekĂ©ben megvan.
Â
Megjegyzések:
– A választĂłk egyre nagyobb tábora már kapizsgálja , sĹ‘t meg is fogalmazza ĂłhajkĂ©nt, hogy a demokratikus erĹ‘ket egyesĂteni kĂ©ne, ideje lenne a pártoknak, az egĂ©sz politikai elitnek is ráállni erre a hullámhosszra, Ă©s csak remĂ©lni lehet, hogy nem Ă©ppen az ellenkezĹ‘jĂ©n dolgoznak, azon, hogy ezt a termĂ©szetes Ăłhajt mĂłdszeresen felszámolják – rövidlátásbĂłl, számĂtásbĂłl, perifĂ©rikus Ă©rdekek miatt.
–  Bármilyen meghökkentĹ‘, de Ăşgy tűnik, az MSZP komolyan gondolja, hogy egyedĂĽl induljon, Ă©s vannak olyan tagjai, akiknek ez a legfontosabb. Nincsenek elvi fenntartásaik mĂ©g azzal szemben sem, hogy sikertelensĂ©g esetĂ©n az önkĂ©nyuralmat Ă©pĂtĹ‘kkel szövetkezzenek. Ideje körĂĽlnĂ©zni az MSZP szavazĂłknak is a palettán. Vajon tĂ©nyleg ezt akarják-e, amit az ilyen önleleplezĹ‘ nyilatkozatok vetĂtenek elĹ‘re? Inkább a Fidesz, mint a többi demokratikus párt, csak hogy ne kelljen egyĂĽttműködni, mert az egyĂĽttműködĂ©s az eddigi mentalitások, beidegzĹ‘dĂ©sek, beágyazottságok megváltozását is feltĂ©telezi?
Â
Forrás: Galamus.hu |