Aki jogásznak, közgazdásznak tanult volna, az immár csak pĂ©nzĂ©rt, mĂ©gpedig sok pĂ©nzĂ©rt teheti. Más meg tandĂj nĂ©lkĂĽl vĂ©gezhet ugyan, de negyvenĂ©ves kora elĹ‘tt tĂzĂ©ves itthoni munkával kell törlesztenie az árát. Lehet hát drukkolni, hogy addig törtĂ©njen meg a csoda, Ă©s emelje meg az állam a tanárok, orvosok itthoni fizetĂ©sĂ©t.
A barátom egyĂ©bkĂ©nt nem azĂ©rt döntött Ăgy, mert pont akkortĂłl nem bĂrta tovább nĂ©zni az oktatási kormányzat ámokfutását. MĂ©g csak azĂ©rt sem,mert az adĂłváltozások következtĂ©ben a januári borĂtĂ©kjában Ăşgy hĂşsz százalĂ©kkal kevesebb pĂ©nz lapult. AzĂ©rt határozta el, hogy felmond, mert megĂ©rtette: Ĺ‘ az egyetlen, aki kĂ©tsĂ©gbeesĂ©sĂ©ben mindenáron csinálni szeretne valamit. TĂĽntetni, petĂciĂłt Ărni vagy legalább ordĂtani, hogy vĂ©gre odafigyeljen valaki. NemzedĂ©ktársai, a gyerekek szĂĽlei viszont csak annyit mondtak: ez egy peches generáciĂł, de hát mi sem jártunk kĂĽlönbĂĽl.
MegdöbbentĹ‘ volt a csend februárban, amikor mĂ©giscsak egy teljes Ă©vfolyamnyi fiatalnak hĂşzta át az állam vörös postairĂłnnal az addigi Ă©letstratĂ©giáját. MegdöbbentĹ‘ volt a csend akkor is, amikor pár hĂ©ttel ezelĹ‘tt kiderĂĽlt: mivel az Ă©let azĂ©rt mĂ©gsem hajlandĂł minden ĂzĂ©ben alkalmazkodni az Orbán-kabinet ötletelĂ©sĂ©hez, mostantĂłl megint minden egy kicsit máskĂ©nt van. MáskĂ©nt, bár nem Ă©sszerűen. Az átĂrt felvĂ©teli keretszámokat ismĂ©t nem az igĂ©nyekhez, hanem a saját fantazmagĂłriáihoz igazĂtotta a kormány, tenyĂ©rbemászĂł magabiztossággal kommentálva a folyamatot. MĂ©gis, a csönd most a legmegdöbbentĹ‘bb. Most, amikor az AlkotmánybĂrĂłság kimondta ugyan, de lĂ©nyegĂ©ben formai okok miatt, a vĂ©gzĹ‘sök „röghöz kötĂ©sĂ©nek” alkotmányellenes voltát, s a kormány visszakĂ©zbĹ‘l reagált is: okĂ©, ha rendeletben nem jĂł, majd Ărunk rĂłla törvĂ©nyt. ĂŤrnak is.
NevezhetjĂĽk fásultságnak vagy a kádárizmus legtartĂłsabb öröksĂ©gĂ©nek akár, de tagadhatatlan, hogy sok magyar polgár az államra Ă©s a döntĂ©shozĂłkra ma sem Ăşgy tekint, mint az Ĺ‘ adĂłját jĂłl vagy rosszul költĹ‘, vezetni igen, de uralkodni a legkevĂ©sbĂ© sem hivatott hatalomra. Olyan erĹ‘re, amelynek szĂ©p szavak Ă©s atyáskodĂł gesztusok helyett Ă©peszű Ă©s hosszĂş távon is működĹ‘kĂ©pes, az állampolgárok összessĂ©gĂ©t tekintve igazságos megoldásokat kell találnia, Ă©s ha kiderĂĽl, hogy hibázott, kutya kötelessĂ©ge korrigálni a döntĂ©seit. És ha magátĂłl nem teszi, akkor rá kell szorĂtani. Bármilyen abszurd mĂłdon hangozzĂ©k is, egyszerűen nem Ă©rtem, a jövĹ‘ Ă©s a jelen egyetemistái miĂ©rt nem hallatják most a hangjukat. MiĂ©rt nem követelnek egyenlĹ‘ esĂ©lyeket, közteherviselĂ©st, tervezhetĹ‘ jövĹ‘t. Mindenkire kötelezĹ‘, fizethetĹ‘ mĂ©rtĂ©kű, ösztöndĂjrendszerrel kompenzált tandĂjat akár.
Akik most packáznak a sorsukkal, biztos értenék az üzenetet. Egy nemzedékkel ezelőtt ilyen államot követeltek ők is.
Forrás: Nol.hu |