Jeles költĹ‘nk eme lĂ©nyeglátĂł megállapĂtását juttatta eszembe minap az ország miniszterelnöke, amikor a poltpĂ©teri ĂĽgyĂ©szsĂ©gen azt találta mondani, hogy „Magyarországon az elmĂşlt Ă©vekben helyreállt a jogállam, Ă©s Ă©rezhetĹ‘en jobban működik az igazságszolgáltatás”.
Vele szemben nemcsak a demokratikus ellenzĂ©ki pártok politikusai, bel- Ă©s kĂĽlföldi civil szervezetek jogtudĂłsai (pl. a Velencei Bizottság) állĂtják ennek ellenkezĹ‘jĂ©t, hanem maguk a tĂ©nyek bizonyĂtják: a kĂ©t Ă©ve regnálĂł miniszterelnök eszelĹ‘s „alkotmányozásával” Ă©s az Ăşn. sarkalatos törvĂ©nyek rendelkezĂ©sei rĂ©vĂ©n az addig működĹ‘ jogállam fĂ©kek Ă©s ellensĂşlyok rendszerĂ©t gyakorlatilag szĂ©tverte. A hatalom kizárĂłlagos megtartása vĂ©gett a vĂ©grehajtĂł hatalom oly mĂ©rtĂ©kű tĂşlsĂşlyát hozta lĂ©tre országos hatáskörű állami szervezetekben, amely már nem felel meg a hatalommegosztás elvĂ©n működĹ‘ jogállam konstrukciĂłjának.
Emellett a harmadik hatalmi ág – az igazságszolgáltatás – fĂĽggetlensĂ©gĂ©t törte meg azáltal, hogy a bĂrĂłi hatalom legfelsĹ‘ szervĂ©t, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot likvidálta, majd helyĂ©be olyan felsĹ‘ szintű bĂrĂłi hivatal lĂ©trehozásárĂłl döntött, amely adott esetben kiszolgálhatja a kormány-Ă©rdekeket. Ennek Ă©lĂ©re – Ă©rdekĂ©rvĂ©nyesĂtĂ©s cĂ©ljábĂłl - egy kormánypárti politikus (szĂ©leskörű igazgatási jogkörrel felruházott) bĂrĂł-felesĂ©gĂ©t választási ciklusokon átĂvelĹ‘ idĹ‘tartamra neveztette ki. E nagyhatalmĂş bĂrĂłnak mĂ©g az is jogában áll, hogy az általános jogelvektĹ‘l eltĂ©rĹ‘en bármely ĂĽgyben bárkit megfosszon pártatlan bĂrĂłhoz fűzĹ‘dĹ‘ jogátĂłl: a hatásköri Ă©s illetĂ©kessĂ©gi szabályokat áthágva – a kormánypárthoz kötĹ‘dĹ‘ legfĹ‘bb ĂĽgyĂ©sszel egyetĂ©rtĂ©sben – kijelölje számára azt a bĂrĂłságot (gyakorlatilag azt a bĂrĂłt, akinek) amelynek eljárnia, ĂtĂ©lkeznie kell ĂĽgyĂ©ben. (Mellesleg a bĂrák kinevezĂ©se, elĹ‘menetele is e nagyhatalmĂş bĂrĂłtĂłl fĂĽgg.) Ezen tĂşlmenĹ‘en a bĂrĂłi kar engedelmessĂ©gre szoktatása vĂ©gett „parlamentjĂ©vel” elrendelte a bĂrák 70 Ă©ves korhatára helyett a 62 Ă©ves korhatár bevezetĂ©sĂ©t, egyidejűleg nyugdĂjazva a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkezĹ‘ bĂrák százait.
Ha e tĂ©nyeket szembesĂtjĂĽk a miniszterelnök idĂ©zett állĂtásával, Ăşgy kiderĂĽl szavai azonnali cáfolhatĂłsága. Az tehát, hogy nem a jogállamot állĂtotta helyre, hanem azt bontotta le; hogy az igazságszolgáltatás Ă©rezhetĹ‘en nem jobban működik, hanem ellenkezĹ‘leg: megfĂ©lemlĂtve, Ăgy kevĂ©sbĂ© bĂzhatunk benne. (Ha jobban működnĂ©k, Ăşgy legelĹ‘bb is a jogállamot maffia-állammá változtatĂłk felelĹ‘ssĂ©gre vonását várhatnĂłk el.) Szinte törvĂ©nyszerű Ăgy kĂ©pzettársĂtásunk az illyĂ©si fogalmakkal: a „fĂĽlkeforradalmárok” fĂĽhrere (aki a kormány-kereket kĂ©zben tartja) netán csakugyan eszelĹ‘s, bűnözĹ‘, beteges szemĂ©lyisĂ©g lenne? Vagy rosszindulatĂşan minĹ‘sĂtjĂĽk?
Érdemes tehát összevetni szemĂ©lyisĂ©g-alkatát az általa ĂĽldözĹ‘be vettekkel. Mondjuk a köreit leginkább zavarĂł (a politikai Ă©letbĹ‘l tisztessĂ©gtelen eszközökkel mindenáron eltávolĂtani akart) egyik nagyformátumĂş volt kormányfĹ‘ szemĂ©lyisĂ©gĂ©vel. Ăšgy vĂ©lem, támaszkodhatunk e tárgyban a bĂrĂłi hatalombĂłl nyugdĂjaztatásokkal kiebrudalt, a lĂ©lektan terĂ©n azonban kĂĽlönösen nagy jártasságot szerzett nĂ©hány volt bĂrĂł, továbbá igazságĂĽgyi elmeorvos-szakĂ©rtĹ‘k, pszichiáterek, kriminolĂłgusok szinte egybehangzĂł vĂ©lemĂ©nyĂ©re.
E szerint – az elmĂşlt Ă©vek, Ă©vtizedek közszereplĂ©sei, kormányzásban Ă©s ellenzĂ©kben tett nyilatkozataik, hozott döntĂ©seik, irányultságuk, cselekedeteik, eredmĂ©nyessĂ©gĂĽk, kudarcaik, stb. egybevetĂ©se alapján – megállapĂthatĂł, hogy a miniszterelnök jobbára introvertált (magába fordulĂł), a szĂłban lĂ©vĹ‘ volt kormányfĹ‘ inkább extrovertált (nyitott, mások társaságát kedvelĹ‘) szemĂ©lyisĂ©g. Nemcsak állandĂł szemĂ©lyisĂ©g- Ă©s jellemvonásaik kĂĽlönböznek, de Ă©rtĂ©krendjĂĽk is ellenkezĹ‘ elĹ‘jelű: a miniszterelnök (gazdasági Ă©s politikai) hatalma akár kĂmĂ©letlen vagy alantas eszközökkel törtĂ©nĹ‘ megszilárdĂtását, a volt kormányfĹ‘ az ország polgárai szolgálatát tartja mindennĂ©l elĹ‘bbre valĂłnak. A miniszterelnök elĂ©rendĹ‘ cĂ©ljai Ă©rdekĂ©ben a valĂłságot szemrebbenĂ©s nĂ©lkĂĽl hazudtolja meg; a volt kormányfĹ‘ etikai-morális tisztessĂ©gĂ©t többre tartja saját nimbuszánál: habozás nĂ©lkĂĽl vallja be hibáit, mulasztásait, noha nem egy mentsĂ©ge lehetne. A miniszterelnök azt mondja, amit hĂvei hallani akarnak (populista), gyakorlatában viszont nem Ă©rdekli, hogy kártevĂ©seivel „rosszlĂ©ti államot” teremt (lásd: hebehurgya gazdaságpolitikája eredmĂ©nyekĂ©nt a tömeges elszegĂ©nyedĂ©st; vagy Ă©pp a rokkantak sanyargatását). A volt kormányfĹ‘ ugyanakkor – ha csak tehette – szociális Ă©rzĂ©kenysĂ©gre vallĂł intĂ©zkedĂ©sekkel törekedett jobbĂtani az elesettek helyzetĂ©n. A miniszterelnök kritikus helyzetekben cinikus, pökhendi magatartásĂş, ellensĂ©gesen reagál; a volt kormányfĹ‘ mások Ă©rdekeit tiszteletben tartva keresi kielĂ©gĂtĹ‘ kompromisszumok lehetĹ‘sĂ©gĂ©t. A miniszterelnök agresszĂv, nagyra törĹ‘, politikai karrierjĂ©t mindenek fölĂ© helyezĹ‘ egyĂ©nisĂ©g, gondolkodása Ă©nközpontĂş, önimádata már-már narcisztikus; a volt kormányfĹ‘ viszont a demokratikus vezetĂ©si stĂlus hĂve (a management participation latbavetĂ©sĂ©vel biztosĂtja határozott döntĂ©sei következetes, szervezett vĂ©grehajtását), soha vissza nem Ă©lt a reá bĂzott közhatalommal. A miniszterelnök neurotikus alkatĂş, neurĂłzisa (a kĂĽlvilággal valĂł sĂşlyos összeĂĽtközĂ©seibĹ‘l fakadĂł pszichĂ©s zavarokban megnyilvánulĂł idegbetegsĂ©ge) Ă©pp a volt kormányfĹ‘vel folytatott egykori tĂ©vĂ©vitájuk stressz-Ă©lmĂ©nye nyomán sĂşlyosbodott az eszelĹ‘ssĂ©gig. (VĂ©lhetĹ‘en e poszttraumás szorongás a tĂ©vĂ©vita során elszenvedett szellemi veresĂ©gre vezethetĹ‘ vissza, amelytĹ‘l nem tud szabadulni.) SzemĂ©lyisĂ©gzavara kĂĽlföldi tárgyalĂłpartnereivel valĂł nĂ©zetĂĽtközĂ©sei során alkalmazott hibás gesztusaibĂłl is kiderĂĽl. Ezzel szemben a volt kormányfĹ‘ egĂ©szsĂ©ges, derűs szellemi alkata a helyzetekhez illeszkedĹ‘, pallĂ©rozott viselkedĂ©si formákban jelenik meg, Ăgy viszonosan kĂĽlföldön is tiszteletremĂ©ltĂł államfĂ©rfikĂ©nt becsĂĽlik. A miniszterelnök – el kell ismerni – felkĂ©szĂĽlt fĂĽhrer-szerepĂ©re: számos esetben megnyerĹ‘, meggyĹ‘zĹ‘ hordĂłszĂłnoki teljesĂtmĂ©nyei jĂł retorikai kĂ©szsĂ©grĹ‘l tanĂşskodnak; tisztában van pl. azzal, hogy az ĂĽtemesen ismĂ©tlĹ‘dĹ‘ jelmondatokkal szuggerálhatĂł állapotba hozhatĂł tömeg kĂ©szsĂ©gesen elhiszi a valĂłtlan tĂ©nyeket is. A tömeg – megalomániáját erĹ‘sĂtĹ‘, a valĂł tĂ©nyeknek szintĂ©n ellentmondĂł – megnyilvánulásai pedig (lásd: a „gyarmatosĂtás” elleni „bĂ©kemenet” EurĂłpa-ellenes jelszavait!) oly mĂ©rtĂ©kben töltik el elĂ©gedettsĂ©ggel, hogy nem átallja azokat utĂłbb helyeselni, köszönetet mondva a támogatásĂ©rt (ami neurĂłzisának egyik legpregnánsabb bizonyĂtĂ©ka).
A politikusok meghatározĂł vonásainak összevetĂ©sĂ©t informáciĂłi alapján ki-ki szabadon folytathatja, ám mindenekelĹ‘tt tegye föl a bibĂłi kĂ©rdĂ©st: van-e fasiszta alkat, Ă©s ha igen, hogyan jellemezhetĹ‘? (Márton LászlĂł: BibĂł-Adorno párhuzamok. Kortársunk, BibĂł István; Pallas KiadĂł, 2008. 184.old.) A társadalom-pszicholĂłgia válasza: a fasiszta jellem neurotikus alkat. A politikában megjelenĹ‘ torzulásai, szemĂ©lyisĂ©gzavara a közössĂ©gek Ă©letĂ©re – közvetve, vagy közvetlenĂĽl – hatással van vagy lehet. És „ez a torzulás csoportokat, osztályokat – ha Ăşgy tetszik -, egĂ©sz nĂ©peket elĂ©rhet”. Ilyenkor a társadalom vagy csoportjai valĂłsághoz valĂł viszonya torzul: a valĂłság tĂ©nyeit nem látják, helyette fĂ©ligazságokbĂłl, hazugságokbĂłl, fĂ©lelmekbĹ‘l Ă©s fĂłbiákbĂłl felĂ©pĂtett rendszert fogadnak el; „… a vĂ©lt Ă©s a valĂłdi világ ĂĽtközĂ©se azután olyan megrázkĂłdtatásokkal jár, amely meggátolja a társadalmak vagy csoportok szerves fejlĹ‘dĂ©sĂ©t, sĹ‘t egy korábbi állapotba szorĂtja vissza Ĺ‘ket” (id.mű 185.old.). Tartok tĹ‘le, a magyar társadalmat elĂ©rte ez a neurĂłzis, a fasizálĂłdás neurotikus tĂĽnetei tettenĂ©rhetĹ‘ek. (Erre vall a Nobel-bĂ©kedĂjas Elie Wiesel KövĂ©r LászlĂłhoz intĂ©zett nyilatkozata is, mellyel a Magyar Köztársaság – 2004-ben kapott – nagykeresztjĂ©t jelkĂ©pesen visszaadta.)
Mondhatni: vĂ©gszĂĽksĂ©g helyzetben vagyunk. A továbbiakban rajtunk, jĂłzan Ă©sszel mĂ©g rendelkezĹ‘ választĂłpolgárokon mĂşlik, hogy kire bĂzzuk magunkat, családunkat, országunkat, nĂ©pĂĽnk jövĹ‘jĂ©t: a politikábĂłl áskálĂłdásokkal, hĂrnĂ©vrontásokkal, hamis vádakkal eltávolĂtani prĂłbált, ám Ă©p, egĂ©szsĂ©ges szemĂ©lyisĂ©gekre, avagy egy neurĂłzisban szenvedĹ‘ hatalom-mániákusra (akinek pártja inkább hasonlĂt egy bűnszervezet fedĹ‘szervĂ©re, mint egy nyugati Ă©rtelemben vett politikai pártra). Rajtunk, Ă©rtelmes választĂłpolgárokon mĂşlik, hogy kellĹ‘ számĂş szavazatainkkal meggátoljuk-e az állam fasizálĂłdását: a magyar társadalom korábbi állapotokba visszavetĂ©sĂ©t; meggátoljuk-e ezzel összefĂĽggĂ©sben a nemzet szerteszĂ©ledĂ©sĂ©t (a visszafordĂthatatlan migráciĂłt), vagy megteremtjĂĽk vĂ©gre kĂĽlföldön egzisztálĂł honfitársaink folyamatos visszatĂ©rĂ©sĂ©nek mindennemű feltĂ©telĂ©t. Rajtunk, választĂłpolgárokon mĂşlik, hogy a demokratikus ellenzĂ©ki pártok vezetĹ‘it rákĂ©nyszerĂtjĂĽk-e a tisztessĂ©ges pártközi alkura, egyĂĽttműködĂ©sre; arra, hogy ne csupán a leendĹ‘ egysĂ©gfront vezetĹ‘jĂ©t válasszák ki maguk közĂĽl, hanem kĂ©pesek legyenek egy reális kormányprogram kölcsönös elfogadására, majd közös vĂ©grehajtására. Mert, ha ennek elĹ‘kĂ©szĂtĂ©sĂ©re nem vállalkoznak mihamarabb, Ăşgy már vesztettek, csak mĂ©g nem tudják. Akkor viselniĂĽk kell a törtĂ©nelem ĂtĂ©lĹ‘szĂ©ke elĹ‘tt annak szĂ©gyenĂ©t, hogy kompromisszumokra kĂ©ptelensĂ©gĂĽkkel (Ă©rtsd: tehetsĂ©gtelensĂ©gĂĽkkel) elĹ‘mozdĂtották az ország XXI. századi vĂ©gromlását, modernizáciĂł, eurĂłpai integráciĂł helyett az Ă©vszázadokon át emlegetett, de elkerĂĽlt, mĂgnem a most valĂłban bekövetkezĹ‘ nemzethalált.
Búzás Huba |