Nemzethalál felé a XXI. században, avagy…

2012-06-20 19:48:38

"Utólagosan derül ki, de ez csak növeli az ámulatot, mert hisz egyben hitelesíti a tényt: hogy mennyi eszelős, született bűnöző, beteges önmutogató veszi kézbe és milyen könnyen, majd folyamatosan a kormány-kereket" (Illyés Gyula: Utólagosan)

Jeles költőnk eme lényeglátó megállapítását juttatta eszembe minap az ország miniszterelnöke, amikor a poltpéteri ügyészségen azt találta mondani, hogy „Magyarországon az elmúlt években helyreállt a jogállam, és érezhetően jobban működik az igazságszolgáltatás”.

Vele szemben nemcsak a demokratikus ellenzéki pártok politikusai, bel- és külföldi civil szervezetek jogtudósai (pl. a Velencei Bizottság) állítják ennek ellenkezőjét, hanem maguk a tények bizonyítják: a két éve regnáló miniszterelnök eszelős „alkotmányozásával” és az ún. sarkalatos törvények rendelkezései révén az addig működő jogállam fékek és ellensúlyok rendszerét gyakorlatilag szétverte. A hatalom kizárólagos megtartása végett a végrehajtó hatalom oly mértékű túlsúlyát hozta létre országos hatáskörű állami szervezetekben, amely már nem felel meg a hatalommegosztás elvén működő jogállam konstrukciójának.

Emellett a harmadik hatalmi ág – az igazságszolgáltatás – függetlenségét törte meg azáltal, hogy a bírói hatalom legfelső szervét, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot likvidálta, majd helyébe olyan felső szintű bírói hivatal létrehozásáról döntött, amely adott esetben kiszolgálhatja a kormány-érdekeket. Ennek élére – érdekérvényesítés céljából - egy kormánypárti politikus (széleskörű igazgatási jogkörrel felruházott) bíró-feleségét választási ciklusokon átívelő időtartamra neveztette ki. E nagyhatalmú bírónak még az is jogában áll, hogy az általános jogelvektől eltérően bármely ügyben bárkit megfosszon pártatlan bíróhoz fűződő jogától: a hatásköri és illetékességi szabályokat áthágva – a kormánypárthoz kötődő legfőbb ügyésszel egyetértésben – kijelölje számára azt a bíróságot (gyakorlatilag azt a bírót, akinek) amelynek eljárnia, ítélkeznie kell ügyében. (Mellesleg a bírák kinevezése, előmenetele is e nagyhatalmú bírótól függ.) Ezen túlmenően a bírói kar engedelmességre szoktatása végett „parlamentjével” elrendelte a bírák 70 éves korhatára helyett a 62 éves korhatár bevezetését, egyidejűleg nyugdíjazva a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező bírák százait.

Ha e tényeket szembesítjük a miniszterelnök idézett állításával, úgy kiderül szavai azonnali cáfolhatósága. Az tehát, hogy nem a jogállamot állította helyre, hanem azt bontotta le; hogy az igazságszolgáltatás érezhetően nem jobban működik, hanem ellenkezőleg: megfélemlítve, így kevésbé bízhatunk benne. (Ha jobban működnék, úgy legelőbb is a jogállamot maffia-állammá változtatók felelősségre vonását várhatnók el.) Szinte törvényszerű így képzettársításunk az illyési fogalmakkal: a „fülkeforradalmárok” führere (aki a kormány-kereket kézben tartja) netán csakugyan eszelős, bűnöző, beteges személyiség lenne? Vagy rosszindulatúan minősítjük?

Érdemes tehát összevetni személyiség-alkatát az általa üldözőbe vettekkel. Mondjuk a köreit leginkább zavaró (a politikai életből tisztességtelen eszközökkel mindenáron eltávolítani akart) egyik nagyformátumú volt kormányfő személyiségével. Úgy vélem, támaszkodhatunk e tárgyban a bírói hatalomból nyugdíjaztatásokkal kiebrudalt, a lélektan terén azonban különösen nagy jártasságot szerzett néhány volt bíró, továbbá igazságügyi elmeorvos-szakértők, pszichiáterek, kriminológusok szinte egybehangzó véleményére.

E szerint – az elmúlt évek, évtizedek közszereplései, kormányzásban és ellenzékben tett nyilatkozataik, hozott döntéseik, irányultságuk, cselekedeteik, eredményességük, kudarcaik, stb. egybevetése alapján – megállapítható, hogy a miniszterelnök jobbára introvertált (magába forduló), a szóban lévő volt kormányfő inkább extrovertált (nyitott, mások társaságát kedvelő) személyiség. Nemcsak állandó személyiség- és jellemvonásaik különböznek, de értékrendjük is ellenkező előjelű: a miniszterelnök (gazdasági és politikai) hatalma akár kíméletlen vagy alantas eszközökkel történő megszilárdítását, a volt kormányfő az ország polgárai szolgálatát tartja mindennél előbbre valónak. A miniszterelnök elérendő céljai érdekében a valóságot szemrebbenés nélkül hazudtolja meg; a volt kormányfő etikai-morális tisztességét többre tartja saját nimbuszánál: habozás nélkül vallja be hibáit, mulasztásait, noha nem egy mentsége lehetne. A miniszterelnök azt mondja, amit hívei hallani akarnak (populista), gyakorlatában viszont nem érdekli, hogy kártevéseivel „rosszléti államot” teremt (lásd: hebehurgya gazdaságpolitikája eredményeként a tömeges elszegényedést; vagy épp a rokkantak sanyargatását). A volt kormányfő ugyanakkor – ha csak tehette – szociális érzékenységre valló intézkedésekkel törekedett jobbítani az elesettek helyzetén. A miniszterelnök kritikus helyzetekben cinikus, pökhendi magatartású, ellenségesen reagál; a volt kormányfő mások érdekeit tiszteletben tartva keresi kielégítő kompromisszumok lehetőségét. A miniszterelnök agresszív, nagyra törő, politikai karrierjét mindenek fölé helyező egyéniség, gondolkodása énközpontú, önimádata már-már narcisztikus; a volt kormányfő viszont a demokratikus vezetési stílus híve (a management participation latbavetésével biztosítja határozott döntései következetes, szervezett végrehajtását), soha vissza nem élt a reá bízott közhatalommal. A miniszterelnök neurotikus alkatú, neurózisa (a külvilággal való súlyos összeütközéseiből fakadó pszichés zavarokban megnyilvánuló idegbetegsége) épp a volt kormányfővel folytatott egykori tévévitájuk stressz-élménye nyomán súlyosbodott az eszelősségig. (Vélhetően e poszttraumás szorongás a tévévita során elszenvedett szellemi vereségre vezethető vissza, amelytől nem tud szabadulni.) Személyiségzavara külföldi tárgyalópartnereivel való nézetütközései során alkalmazott hibás gesztusaiból is kiderül. Ezzel szemben a volt kormányfő egészséges, derűs szellemi alkata a helyzetekhez illeszkedő, pallérozott viselkedési formákban jelenik meg, így viszonosan külföldön is tiszteletreméltó államférfiként becsülik. A miniszterelnök – el kell ismerni – felkészült führer-szerepére: számos esetben megnyerő, meggyőző hordószónoki teljesítményei jó retorikai készségről tanúskodnak; tisztában van pl. azzal, hogy az ütemesen ismétlődő jelmondatokkal szuggerálható állapotba hozható tömeg készségesen elhiszi a valótlan tényeket is. A tömeg – megalomániáját erősítő, a való tényeknek szintén ellentmondó – megnyilvánulásai pedig (lásd: a „gyarmatosítás” elleni „békemenet” Európa-ellenes jelszavait!) oly mértékben töltik el elégedettséggel, hogy nem átallja azokat utóbb helyeselni, köszönetet mondva a támogatásért (ami neurózisának egyik legpregnánsabb bizonyítéka).

A politikusok meghatározó vonásainak összevetését információi alapján ki-ki szabadon folytathatja, ám mindenekelőtt tegye föl a bibói kérdést: van-e fasiszta alkat, és ha igen, hogyan jellemezhető? (Márton László: Bibó-Adorno párhuzamok. Kortársunk, Bibó István; Pallas Kiadó, 2008. 184.old.) A társadalom-pszichológia válasza: a fasiszta jellem neurotikus alkat. A politikában megjelenő torzulásai, személyiségzavara a közösségek életére – közvetve, vagy közvetlenül – hatással van vagy lehet. És „ez a torzulás csoportokat, osztályokat – ha úgy tetszik -, egész népeket elérhet”. Ilyenkor a társadalom vagy csoportjai valósághoz való viszonya torzul: a valóság tényeit nem látják, helyette féligazságokból, hazugságokból, félelmekből és fóbiákból felépített rendszert fogadnak el; „… a vélt és a valódi világ ütközése azután olyan megrázkódtatásokkal jár, amely meggátolja a társadalmak vagy csoportok szerves fejlődését, sőt egy korábbi állapotba szorítja vissza őket” (id.mű 185.old.). Tartok tőle, a magyar társadalmat elérte ez a neurózis, a fasizálódás neurotikus tünetei tettenérhetőek. (Erre vall a Nobel-békedíjas Elie Wiesel Kövér Lászlóhoz intézett nyilatkozata is, mellyel a Magyar Köztársaság – 2004-ben kapott – nagykeresztjét jelképesen visszaadta.)

Mondhatni: végszükség helyzetben vagyunk. A továbbiakban rajtunk, józan ésszel még rendelkező választópolgárokon múlik, hogy kire bízzuk magunkat, családunkat, országunkat, népünk jövőjét: a politikából áskálódásokkal, hírnévrontásokkal, hamis vádakkal eltávolítani próbált, ám ép, egészséges személyiségekre, avagy egy neurózisban szenvedő hatalom-mániákusra (akinek pártja inkább hasonlít egy bűnszervezet fedőszervére, mint egy nyugati értelemben vett politikai pártra). Rajtunk, értelmes választópolgárokon múlik, hogy kellő számú szavazatainkkal meggátoljuk-e az állam fasizálódását: a magyar társadalom korábbi állapotokba visszavetését; meggátoljuk-e ezzel összefüggésben a nemzet szerteszéledését (a visszafordíthatatlan migrációt), vagy megteremtjük végre külföldön egzisztáló honfitársaink folyamatos visszatérésének mindennemű feltételét. Rajtunk, választópolgárokon múlik, hogy a demokratikus ellenzéki pártok vezetőit rákényszerítjük-e a tisztességes pártközi alkura, együttműködésre; arra, hogy ne csupán a leendő egységfront vezetőjét válasszák ki maguk közül, hanem képesek legyenek egy reális kormányprogram kölcsönös elfogadására, majd közös végrehajtására. Mert, ha ennek előkészítésére nem vállalkoznak mihamarabb, úgy már vesztettek, csak még nem tudják. Akkor viselniük kell a történelem ítélőszéke előtt annak szégyenét, hogy kompromisszumokra képtelenségükkel (értsd: tehetségtelenségükkel) előmozdították az ország XXI. századi végromlását, modernizáció, európai integráció helyett az évszázadokon át emlegetett, de elkerült, mígnem a most valóban bekövetkező nemzethalált.

Búzás Huba

Vissza...