Világot gyújtsatok! |
2012-06-17 09:46:42 |
Pálköve, 2012. június 16. Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére a Magyar Ellenállók és Antifasiszták rendezvényén
|
Akad, aki azt hiszi magáról, hogy hazaszerető, mégsem érti, hogy a haza nemcsak az a föld, ahol él, hanem az e földön élő emberek közössége, múltja, történelme is, akiket kulturális hagyományaik fűznek össze és emelnek morálisan összetartozó lényekké. Bajcsy-Zsilinszky Endre nagy életutat tett meg addig, míg felismerte (adott történelmi időkben) hazája iránti legfőbb kötelességét, hazája valódi történelmi érdekét, jövőjének, becsületének szolgálatát, védelmét, amíg szót emelt a fasizálódás ellen, amíg az ellenállási mozgalmat szervezni kezdte, egészen addig, amíg Sopronkőhidán a nyilasok 1944. dec. 24-én kivégezték. Akkor 58 éves volt. Hazafi. Reá, emberi helytállására emlékezésül hadd szóljak a magam felismeréseiről – két versben.
Tudjuk: emiatt Teleki Pál min.elnök a következő szavakat vetette papírra – Horthy kormányzónak írt – búcsúlevelében: „A gazemberek oldalára álltunk. Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet” – és 1941.ápr.3-án főbelőtte magát. Egy héttel később a magyar csapatok bevonultak a baráti Jugoszláviába. Majd 1941. június 27-én Horthy a náci Németország és a fasiszta Olaszország oldalán belépett a II. világháborúba is. 1941. okt. 6-án Bpesten a Batthyány örökmécsesnél háborúellenes tüntetésre került sor. Apám – szocdem elvű, hadviselt férfi, aki az I.vil.háborút végigküzdötte – elment az örökmécseshez. Szombathelyről utaztunk a fővárosba. Anyámmal egy közeli kocsmában vártuk. A Világot gyújtsatok! c. versben gyermekkorom eme kocsmai emlékéről szólok; máig emlékszem a várakozás néhány mozzanatára.Történelmünk eseményei persze megállíthatatlanul peregtek tovább: 1942 elején apámat behívták a II. vil.háborúba is, altiszt volt, őrmester. Újvidékre vonultak katonáink, ún. „partizánvadászatra”. Bizonyított, hogy nyomukban mintegy 3500 szerb és zsidó áldozat maradt. Híre ment kegyetlenkedéseiknek. Bajcsy-Zsilinszky a polgári lakossággal szemben elkövetett súlyos atrocitások miatt emelt szót a parlamentben: követelte a tettesek, a felelős katonai vezetők felelősségre vonását. Az apám? Az örökmécsesnél bizonyosan hazafi volt. És talán akkor is, amikor az Újvidéken történtekről őszintén beszélt. (58 éves volt akkor, mindössze két évvel idősebb, mint Bajcsy Zsilinszky Endre.) Ennyit az első versről, melyet nyomban elmondok. A másodikként felolvasandó – Még hallani c. – vers élet-élménye 13 és 15 éves koromhoz tapad. Ez a vers is – mint az előző – újabb kötetem darabja. A kötet Félrevert harangjaim címmel nyomdakészen fél éve várakozik a pesti Hungarovox Kiadónál, hogy megjelenhessen. A Nemzeti Kulturális Alap azonban aligha támogatja, a többi között azért sem, merthogy az Írószövetségből – ellenkező politikai állásfoglalásom miatt – a közelmúltban kiléptem. Ez idő szerint csak a Magyar Írók Egyesületének vagyok tagja. Igen, 13 éves voltam, amikor a ref. egyház 10 napos b.füredi nyaralásban részesített, mint konfirmációra készülő diákot. Az üdülőben kötöttem barátságot a nálam 4 évvel idősebb – papnak készülő – egyik szobatárssal, aki megrendülten beszélt (gyakran visszatérő téma volt!) a nyilasok rémtetteiről: a háború végén sokezer zsidót irtottak ki a fővárosban és környékén. Nekem is voltak kapcsolódó szombathelyi háborús élményeim. Levelezésben maradtunk, majd két évvel később – pesti srác lévén és talán kegyeleti okból? nem tudom – a kivégzések számos helyszínére kalauzolt el: elhagyatott téglaégetőkbe, romházak pincéibe, tárnákba és a Duna-partra. 1950 nyarán – legalábbis részben – láttam, látni véltem mindazt, aminek bekövetkezte ellen Bajcsy-Zsilinszky küzdött. E látomásaimat és érzéki tapasztalásomat jeleníti meg a Még hallani c. vers. Nem voltam hazafi se 6, se 13, se 15 éves koromban. Ám később, minél többször gondoltam vissza ilyetén élet-élményeimre és ismertem meg hazánk súlyos történelmét, nemzetünk sorsát, kultúránkat, értékeinket és gyalázatunkat, jövőnk realitásokba ágyazott lehetőségeit, úgy vélem, egyre inkább megértem arra, hogy a most következőkben elhangzó verseket e formában papírra vessem. És meggyőződésem: e pillanatokban, hogy megemlékezünk most egy ellenállóvá nemesedett, antifasiszta hőssé vált egykori honfitársunkról, Bajcsy-Zsilinszky Endréről, aki felismerte a nemzet akkori érdekeit és szolgálta becsületét – e pillanatokban, igen –minden itt emlékező hazafi, hazafivá lett, mert kiáll a szabadság, a függetlenség, a demokrácia, a jogállamiság eszméje mellett, a zsarnokság ellenében, világot gyújt a modern Magyarországért, Európáért, a világért, egy emberibb életért. A versekhez egy-egy mottót illesztettem, melyek utalnak az adott történelmi korra.
Világot gyújtsatok! 1941. október 6-án Budapesten háborúellenes tüntetés volt a Batthyány-örökmécsesnél dobkályha vöröslött nyüzsge ivó közepén, didereg az utca népe ~ mondta valaki hideg ez az október, fázik, aki éhes, csontbőr-idők ~ felesborsó se? ~ kérdezed, ott vártuk apámékat kisanyámmal, a mécseshez ment ~ néma tüntetés ~ jaj, félek a kardlapozástul! ~ fejkendős néni súgta ezt szürcsölve teáját bokáig a füstben... nem értettem, hova ment az apám ~ temetőbe? se azt, miért lett öngyilkos Teleki Pál, kitől köll félni nagyon, hol a szörny a sötétben kevés a mécses, hogy világot gyújtsatok! ~ gyomromban az éhkeselyű vacsorázott, fészkét agyamba rakta, vijjogott, csőrét beleimbe, ha vágta, hétrét hajoltam hirtelen ördög lovagolja a kölykit, agyalja meg ötször! ~ mondta a néni, mikor... beinaltak a bátrak, félgallér takarta arcukat minek teszi ki gyerekét! ~ zsörtölt kisanyám ~ csitt! megszállhatunk a húgodéknál holnapig ~ ráncolta szemöldökit össze apám, és... kinn néhány utcalámpa pislogott, ölébe kapott, de mihaszna, hitványka cetli érkezett: veszett ügyekért behívták katonának A Világot gyújtsatok! c. vers a Hévíz folyóirat 2011. 4. számában jelent meg.
Még hallani a második világháború végén magyar nyilasok 25.000 magyar zsidót mészároltak le közöny... ti talán sohasem vetődtetek elhagyatott tárnákba, hol vérsáros még a föld? hol életükért remegő gyerekek rogyadoztak egykor keretlegények puskacsövei előtt látván szüleik lelövését, ahol visszhangzanak az omladék-falak halovány sikolyoktól és hallod még a dörrenéseket iszonyodva? avagy sohasem hőköltél meg az udvari pincelejáratok esti homálybozótosától, téglaégetők denevéreitől ~ ki csapong? ~ huhogó hekatombák! hol alvadtvér-sötét árnyékok rajzanak s találhatsz lőttsebes koponyákat, ahonnan még holdjárta romladék mögül száll föl a halálszag, mint kénköves földből a füst, avagy Duna-parti sétáidon éjjel tarkólövetésük előtt lerakott pici női cipőkbe, mondd, botoltál-é meg egyszer is? ... kispap haverom vezetett e zarándok-utakra ~ találkoztál-e önmagaddal itt vagy ott? ~ tőlem tudakolta fohászai közben és hallottuk a háborús pokol háttér-zajain áttörni utolsó sóhajtásukat, múlt rettenetéből a tompa morajlást |
Búzás Huba: Mielőtt verseket mondanék, egy s más eszembe jutott. Az ember nem egyik pillanatról a másikra lesz hazafi. Ki előbb, ki később válik azzá, ki sohasem. Amiként az ember nem életének minden pillanatában hazafi; amiként az ember nem életének minden pillanatában ellenálló és antifasiszta.
És az e felismerésekhez kapcsolódó élet-élményeimről, amelyek e versek megírására –messze később, felnőttként – ihlettek. Éppen 6 éves voltam, és természetesen – akkor! - mit se tudtam a ma már történelminek számító, körülöttem zajló események jelentőségéről, amelyek sodrásába gyerekként kerültem. Öntudatlanul, nem önszántamból, a kor egyik jelentéktelen tanújaként. Ma már ismert, hogy 1941. márc.27-én Hitlernek nem tetsző kormányváltásra került sor Jugoszláviában. Felszólította a magyar kormányt: vegyen részt a Jugoszlávia elleni hadműveletekben, visszakaphatja Bácskát, a baranyai háromszöget és Muraközt, amit az ország a trianoni békediktátum következtében elvesztett. – És Horthy Magyarországa – noha 1940.decemberétől „örök barátsági szerződés” fűzte hazánkat Jugoszláviához – vállalkozott arra, hogy a szomszédos országot megtámadja.