Éles irányváltás törtĂ©nt ez Ă©v elejĂ©n a hulladĂ©kgazdálkodásban: a kormány egy tavalyi törvĂ©nnyel saját kezĂ©be vette az irányĂtást, azaz gyakorlatilag államosĂtott egy 25 milliárd forintos iparágat, Ă©s egy lĂ©pĂ©sben a háromszorosára emelte a fizetendĹ‘ dĂjakat.
A hulladĂ©kos szabályozások változása azt eredmĂ©nyezi, hogy most gyakolatilag szembemegyĂĽnk az uniĂł gyakorlatával Ă©s irányelveivel, holott ez utĂłbbi betartásának elmaradásáért Ă©pp most terveznek megbĂĽntetni minket napi 27 316 eurĂłra (több mint 8 milliĂł forintra). Az iparági szereplĹ‘k szerint katasztrofális a helyzet, a káoszĂ©rt a kormányzati szabályozást hibáztatják, amely a környezetvĂ©delemre hivatkozva a költsĂ©gvetĂ©si bevĂ©telt prĂłbálja maximalizálni.Â
Nem szemét
A hulladĂ©kgazdálkodás a környezetvĂ©delem egyik legfontosabb terĂĽlete, amellyel nemcsak azĂ©rt Ă©rdemes foglakozni, mert jelentĹ‘s szerepe van az Ă©letminĹ‘sĂ©g Ă©s a környezeti elemek minĹ‘sĂ©gĂ©nek vĂ©delmĂ©ben, hanem azĂ©rt is, mert a gazdasági hatĂ©konyságot is jelentĹ‘sen befolyásolhatja. Az ĂşjrahasznosĂthatĂł hulladĂ©kok ugyanis piaci Ă©rtĂ©kkel Ă©s Ăgy piaci árral rendelkezĹ‘ termĂ©kek. Jelenleg több Ăşgynevezett anyagáram is önnfenntartĂł – azaz tisztán piaci viszonyok mellett is megĂ©rnĂ© ĂşjrahasznosĂtani –, Ă©s a technolĂłgiai fejlĹ‘dĂ©ssel ez a kör a folyamatosan bĹ‘vĂĽl.
Az ĂşjrahasznosĂthatĂł hulladĂ©kokat a lehetĹ‘ leghatĂ©konyabban összegyűjtik – persze Ăşgy, hogy a begyűjtĂ©s ne legyen szennyezĹ‘bb vagy drágább, mint a beszedhetĹ‘ anyag –, majd ezeket tĂpusonkĂ©nt egysĂ©ges csomagokba rendezve elszállĂtják oda, ahol azt fel tudják használni nyersanyagkĂ©nt.
Az állam szerepe ebben a rendszerben elvileg az, hogy olyan szabályozást alkosson, amely a potenciális hulladékok gyártóit a minél inkább környezetbarát megoldásokra ösztönzi a lehető legolcsóbban (különben versenyhátrányba kerülnének a hazai cégek, és a fogyasztóknak is indokolatlanul megdrágulnának bizonyos termékek). A múlt év végéig több-kevesebb sikerrel ebbe az irányba tartott a hazai szabályozás.
A rendszerváltás után nem sokkal merĂĽlt fel elĹ‘ször itthon, hogy a gyártĂł felelĹ‘ssĂ©ge ne csak a termĂ©kei működĂ©sĂ©re vonatkozzon, hanem a feldolgozására vagy ĂşjrahasznosĂtására is, azaz a termĂ©k teljes Ă©lettartamára. Ha ennek a költsĂ©ge beĂ©pĂĽl a termĂ©k árába, az annál jobb, hiszen Ăgy a fogyasztĂłk is a teljes költsĂ©ggel találkoznak. ĂŤgy a környezetbarát termĂ©kek elĹ‘nybe kerĂĽlnek, a korábban potenciálisan olcsĂłbb, de a szennyezĂ©s miatt a társadalom számára összessĂ©gĂ©ben drágább árucikkekkel szemben.
Az 1995-ös elsĹ‘ termĂ©kdĂjtörvĂ©ny ezt kezelte volna, de a termĂ©kdĂjbĂłl lĂ©nyegĂ©ben egy Ăşj adĂł lett. A gyártĂłk termĂ©kenkĂ©nt befizettek egy összeget, az állam pedig vállalta, hogy a pĂ©nz egy rĂ©szĂ©t környezetvĂ©delemre fordĂtja (bizonyos kiválasztott hulladĂ©kgyűjtĹ‘ktĹ‘l, hasznosĂtĂłktĂłl vett cserĂ©be szolgáltatásokat). ÉrthetĹ‘, hogy ez senkit nem ösztönzött a környezettudatosabb működĂ©sre, ráadásául döntĹ‘en más jellegű cĂ©lokra költötte a bĂĽdzsĂ© a bevĂ©teleket.
Ez ennek ellenĂ©re 2003-ig megmaradt, de akkor, az uniĂłs csatlakozásunk kĂĽszöbĂ©n változtatni a kellett a rendszeren. Az uniĂłban ugyanis egyrĂ©szt a környezetvĂ©delmi cĂ©lokra beszedett adĂłkat illik arra is költeni, másrĂ©szt a nem mindenkinek egyenlĹ‘en visszaosztott hányad tiltott állami támogatásnak minĹ‘sĂĽlt volna. Ráadásul az ĂşjrahasznosĂthatĂł hulladĂ©knak szerte EurĂłpában működĹ‘ piaca van.
Gyártói felelősség és fokozódó verseny
A 2003-as változtatással a termĂ©kdĂj gyakorlatilag átalakult egy utĂłlagos bĂĽntetĂ©ssĂ©, amit azok fizettek, akik nem teljesĂtik az emlegetett gyártĂłi felelĹ‘ssĂ©ggel kapcsolatos elvárásokat. A kibocsátĂłk lĂ©trehozhattak koordinálĂł szervezeteket, amelyek a kibocsátĂłk által fizetetett termĂ©kdĂj jellemzĹ‘en felĂ©Ă©rt megszerveztĂ©k az elĹ‘Ărt hulladĂ©kmennyisĂ©gek begyűjtĂ©sĂ©t Ă©s hasznosĂtását. A kibocsátĂł fizetett a koordinálĂł szervezetnek piaci alapon, a koordinálĂł szervezet fizetett a hulladĂ©kkezelĹ‘nek szintĂ©n, Ăgy az állam egyetlen forint hozzáadása nĂ©lkĂĽl teljesĂtette a hasznosĂtási kötelezettsĂ©geket. Ez a rendszer sem működött tökĂ©letesen, elsĹ‘sorban nĂ©hány versenytorzĂtĂł szabály fennmaradása miatt, de minden korábbinál ĂgĂ©retesebb irányba alakult.
Ez már lĂ©nyegĂ©ben az eurĂłpai modell volt, az uniĂł 27 országábĂłl 25-ben ilyen jellegű rendszer működik most is (mindezek mellett a cĂ©gek saját maguk is ĂşjrahasznosĂthatták a saját hulladĂ©kaikat). A modell azĂ©rt volt elĹ‘nyösebb, mert a gyártĂłk egyrĂ©szt tervezni tudtak ezzel a költsĂ©ggel, akár már az Ăşj termĂ©kek kialakĂtásátĂłl. MásrĂ©szt Ă©rdekeltek abban, hogy minĂ©l kevesebb hulladĂ©kot gyártsanak, illetve a koordinálĂł cĂ©geken keresztĂĽl abban is, hogy a lehetĹ‘ leghatĂ©konyabban hasznosĂtsák ezeket. Az összegyűjtött mennyisĂ©g fokozatosan növekedett miközben a dĂjak a koordinálĂłk közti verseny hatására csökkentek, az egyik koordinálĂł szervezet vezetĹ‘je szerint 2008-2010 között mintegy 20 százalĂ©kos mĂ©rtĂ©kben.
Add ide, majd apu megoldja!
Ez a rendszer 2011 vĂ©gĂ©ig működött. Majd 180 fokos fordulat törtĂ©nt azzal, hogy a kormány rohamlĂ©ptekben államosĂtotta az egĂ©sz iparágat. EgyrĂ©szt a korábbi, szankciĂłszerű termĂ©kdĂjak mindenkinek kötelezĹ‘en fizetendĹ‘vĂ© váltak Ă©s jelentĹ‘sen, nagyjábĂłl 30 százalĂ©kkal meg is emeltĂ©k Ĺ‘ket.
MásrĂ©szt a vállalatoknak megtiltották, hogy saját maguk hasznosĂtsák a hulladĂ©kot, Ă©s a korábbi koordinálĂł szervezeteket is megszĂĽntettĂ©k, a helyĂĽkre pedig lĂ©trehoztak egy nagy állami koordinálĂłt, az Országos HulladĂ©kgazdálkodási ĂśgynöksĂ©get (OHĂś). A hulladĂ©ktermelĹ‘ cĂ©gek összesĂtett terhei minden tĂ©telt figyelembe vĂ©ve Ăgy csaknem háromszorosára nĹ‘ttek.
Az OHĂś-nek lenne az a feladata, hogy megszervezze az országban a teljes hulladĂ©kkezelĂ©st. Erre azonban nincs kapacitása, ezĂ©rt pályázati rendszerben hirdeti meg az elvĂ©gzendĹ‘ feladatokat termĂ©ktĂpusonkĂ©nt. Ezzel az a problĂ©ma, hogy a közbeszerzĂ©si rendszer az iparági jellemzĹ‘k miatt további komoly torzĂtásokat fog vinni a rendszerbe.
A cĂ©gek eltĂ©rĹ‘ kapacitásai miatt Ăgy ugyanis – mivel termĂ©kenkĂ©nt egyben pályáztatják meg a teljes hazai szĂĽksĂ©gletet –, össze kell állniuk az egymást jĂłl ismerĹ‘ vállalatok döntĹ‘ többsĂ©gĂ©nek. Ami viszont azt eredmĂ©nyezheti, hogy nem lesz verseny, a közös indulĂł pályázĂłk olyan árat mondhatnak, amit nem szĂ©gyellnek, Ă©s nĹ‘ a korrupciĂł kockázata is (aki pedig kimarad az állami bizniszbĹ‘l, az lehĂşzhatja a rolĂłt). Az OHĂś kapacitáskorlátai miatt elkĂ©pzelhetetlen, hogy rengeteg kisebb pályázatot Ărjanak ki, vagyis gyakorlatilag egyszerre töröltĂ©k el az iparági versenyt Ă©s a gyártĂłi felelĹ‘ssĂ©get is.
A hatékonyság elfogadhatatlan
A motiváciĂł vĂ©gig egyĂ©rtelmű volt, nem is takargatták, hogy a kormány jelentĹ‘s bevĂ©teleket akar kicsikarni ezen cĂmszĂł alatt – IllĂ©s Zoltán államtitkár szerint egyenesen elfogadhatatlan volt, hogy a koordinálĂłk a kormány által meghatározott dĂj töredĂ©kĂ©Ă©rt is vĂ©gre tudták hajtani a feladatokat. IllĂ©s eltökĂ©ltsĂ©gĂ©t jelzi, hogy eredeti tervei szerint a korábban befolyt 20-25 milliárd forint helyett elsĹ‘ felindulásában 108 milliárd forintot szeretett volna beszedni.
„A magyarországi hulladĂ©kgazdálkodásban nincs semmifĂ©le Ă©sszerű gátja a koordinátorok tevĂ©kenysĂ©gĂ©nek, ami korlátlan árversenyhez vezetett, ez pedig tulajdonkĂ©ppen elvonja a forrásokat a feladatok megoldásátĂłl, Ă©s veszĂ©lyezteti az EU által elĹ‘Ărt teljesĂtĂ©st” – indokolta meglepĹ‘en Ĺ‘szintĂ©n a fideszes SebestyĂ©n LászlĂł is a változtatást.
Pénzt, sok pénzt
VĂ©gĂĽl nĂ©mi ötletelĂ©s után a VidĂ©kfejlesztĂ©si MinisztĂ©rium megállapodott a beszedendĹ‘ 60 milliárd forintban, de csak 23,5 milliárdbĂłl gondolják megoldani az ország hulladĂ©kainak kezelĂ©sĂ©t. A környezetvĂ©delmi termĂ©kdĂjbĂłl befolyĂł maradĂ©k 36,5 milliárd forint pedig környezetvĂ©delem helyett a központi költsĂ©gvetĂ©sbe megy, hiszen ahogy IllĂ©s Zoltán felismerte, a kormánynak másra is jĂłl jön a pĂ©nz. JövĹ‘re 85 milliárdra emelnĂ©k az elvárt bevĂ©telt, persze ez mĂ©g ugyanĂşgy változhat, mint az idei nekifutáskor.
A gyártĂłk szerint az áremelkedĂ©s nehezen elkerĂĽlhetĹ‘, hiszen nekik mindenkĂ©pp fizetniĂĽk kell, Ă©s a drasztikusan megnövekedett terheket biztosan nem tudják majd lenyelni – Ăgy vĂ©gsĹ‘ soron a fogyasztĂłk fogják kifizetni ennek a speciális adĂłnak a jĂł rĂ©szĂ©t. A vállalatoknak emellett a termĂ©kdĂj eddig egy tervezhetĹ‘ költsĂ©g volt, Ă©s minden forintrĂłl látták, hová megy. Most egy tervezhetetlen adĂłvá alakult, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján egy bizonytalan alkudozás Ă©s a költsĂ©gvetĂ©s szorĂtásátĂłl fĂĽgg majd az Ă©venkĂ©nti mĂ©rtĂ©ke.
Végrehajthatatlan adminisztrációval
Az átalakĂtás mellĂ©kes cĂ©ljakĂ©nt a kormány megjelölte az adminisztráciĂł csökkentĂ©sĂ©t is. Csakhogy Ă©pp ezzel ellentĂ©tes a gyakorlat. Eddig a hulladĂ©koknál Ă©rtĂ©kben meghatározĂł arányt kitevĹ‘ csomagolásoknál az a csomagolást vĂ©gzĹ‘ cĂ©g volt a felelĹ‘s a hulladĂ©kĂ©rt, aki befolyásolni tudja az elkĂ©szĂĽlt termĂ©ket. Tehát mondjuk a kĂłlagyártĂł fizetett az ĂĽdĂtĹ‘i palackozása után.
Ez Ă©vtĹ‘l a csomagolĂłanyag gyártĂłja a kötelezett minden csomagoláskĂ©nt eladott anyaga után. PĂ©ldánkban a kĂłlagyártĂł helyett az ĂĽveggyár Ă©s a műanyaggyár fog fizetni. Ezzel nem csak az a baj, hogy nekik elenyĂ©szĹ‘ a ráhatásuk a vĂ©gsĹ‘ termĂ©kre, de mondjuk egy fĂłliagyár elkĂ©pesztĹ‘en nehezen fogja tudni eldönteni, hogy az eladott fĂłliái közĂĽl mennyit használtak utána csomagoláskĂ©nt, mennyit Ă©pĂtkezĂ©sekhez, fĂłliasátorhoz vagy bármi egyĂ©bhez.
„Ilyen szabály sehol sincs az uniĂłban, de nem vĂ©letlenĂĽl, mert ezzel a becsĂĽletesen működni kĂvánĂł cĂ©gek adminisztráciĂłs terhei Ăłriásit nĹ‘nek, de a keletkezĹ‘ jogbizonytalanság miatt mĂ©g Ăgy sem lehetnek biztosak a dolgukban” – vĂ©li egy iparági szereplĹ‘. Ezt a MunkaadĂłk Ă©s Gyáriparosok Országos SzövetsĂ©ge is Ăgy gondolja, a környezetvĂ©delemĂ©rt is felelĹ‘s VidĂ©kfejleszĂ©si MinisztĂ©rium viszont inkább Ăşgy Ă©rtelmezi, hogy most lett csak igazán átláthatĂł Ă©s optimális minden Ă©rintett számára a rendszer, hiszen lecsaptak a „termĂ©kek forrására”.
Persze egy, a törvĂ©nyalkotást megelĹ‘zĹ‘ szakmai egyeztetĂ©sen a triviális hibák talán megelĹ‘zhetĹ‘k lettek volna. Azonban az Ă©rdemi szakmai konzultáciĂł elmaradt, ami nem vĂ©letlen: a termĂ©kdĂjtörvĂ©ny a bevett mĂłdszerrel önállĂł kĂ©pviselĹ‘i indĂtványkĂ©nt ment át. Ilyenkor nem szĂĽksĂ©ges egyeztetni az Ă©rintett csoportok kĂ©pviselĹ‘ivel, az ágazati szereplĹ‘k pedig hiába jeleztĂ©k, hogy az egĂ©sz törvĂ©ny milliĂł sebbĹ‘l vĂ©rzik.
És még csak el sem végzik
Az Ăşj hulladĂ©kgazdálkodás nemcsak rendszerkĂ©nt rossz, hanem a működĂ©sĂ©vel is problĂ©mák vannak. Az OHĂś-nek tavaly szeptemberben kellett volna megalakulnia Ă©s elkezdenie a pályáztatást, azonban csak idĂ©n januárban indultak el. Akkor is csupán a teljes hasznosĂtandĂł hulladĂ©k mintegy 30 százalĂ©kát kitevĹ‘ lakossági hulladĂ©k hasznosĂtására kezdtek el szerzĹ‘dni, mĂ©ghozzá pályázat nĂ©lkĂĽl. A döntĹ‘ többsĂ©get jelentĹ‘ ipari gyűjtĂ©sre az elsĹ‘ pár pályázatot csak áprilisban jelentettĂ©k be.
Az eddig megjelent pályázati kiĂrásban önmagában is megdöbbentĹ‘, hogy elvileg a teljes 2012-es Ă©vre lehet közbeszerzĂ©s alapján pályázni májusban visszamenĹ‘legesen – az akár milliárdos pályázatokat egy gmail-es cĂmre leadva –, ami nemcsak az uniĂłs elĹ‘Ărások, hanem a közbeszerzĂ©si szabályozás szempontjábĂłl is erĹ‘sen aggályos.
Ha pedig májusban nincs kiĂrva egy közbeszerzĂ©s – aminek a legoptimistább átfutási ideje is három hĂłnap –, akkor gyakorlatilag kiesik egy fĂ©l Ă©v. ValĂłszĂnűsĂthetĹ‘, hogy idĂ©n a közelĂ©ben sem leszĂĽnk a korábbi hasznosĂtási szinteknek, pláne az EU elvárásainak. ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy várhatĂłan közben az iparági szereplĹ‘k egy rĂ©sze könnyen becsĹ‘dölhet egy egyĂ©ves bevĂ©telkiesĂ©stĹ‘l.
Katasztrofális ez Ăgy
A cĂ©gek egy rĂ©sze ilyenkor is gyűjti a hulladĂ©kot, csak mivel nem kap rá támogatást, jĂł nĂ©hány termĂ©knĂ©l ezt kiadĂłs vesztesĂ©ggel teszik. Év eleje Ăłta csak a nagyobb keletkezĂ©si helyekrĹ‘l van visszagyűjtĂ©s, a kisebb boltok, ĂĽzemek ĂşjrahasznosĂthatĂł hulladĂ©kai mennek a kukába, azaz a szemĂ©ttelepre.
„Katasztrofális a rendszer, leginkább a hozzá nem Ă©rtĂ©s miatt” – Ă©rtĂ©kelte az OHĂś eddigi működĂ©sĂ©t egy hulladĂ©kkezelĹ‘ ĂĽzem vezetĹ‘je. A törvĂ©nyben ráadásul egyáltalán nincs az OHĂś-re vonatkozĂł szankciĂł, Ăgy ha nem csinálnak semmit, akkor minden hasznosĂtási kötelezettsĂ©g elvileg visszaszáll a gyártĂłkra, azaz a gyártĂłi felelĹ‘ssĂ©g kötelezettsĂ©gĂ©t az OHĂś formálisan sem vállalta át.
Megbecsült szakértők
A kormány mindezek ellenĂ©re kĂĽlönösen jĂł teljesĂtmĂ©nynek ĂtĂ©lhette az Ăşj szabályozást, hiszen a megalkotĂłját, Vámosi Oszkárt elĹ‘ször kineveztĂ©k az OHĂś vezetĹ‘jĂ©vĂ©, majd a szabályozás kidolgozásáért nem sokkal rá Ăşgy adtak neki Magyar Arany Érdemkereszt kitĂĽntetĂ©st, hogy alig Ărtak ki mĂ©g pályázatot, azaz nem lehetett működĂ©s közben látni a rendszert. SĹ‘t, mĂ©g most sem lehet látni.
Vámosi mĂ©g az Imsys tanácsadĂłcĂ©g ĂĽgyvezetĹ‘jekĂ©nt dolgozott az Ăşj termĂ©kdĂjtörvĂ©nyen, ennek a cĂ©gnek a tulajdonosa, Varga JĂłzsef is ugyanĂşgy megkapta ezt az Ă©rdemkeresztet, szintĂ©n a szabályozás kidolgozásáért. Benne egyĂ©bkĂ©nt rĂ©gi emberĂ©t ĂĽdvözölhette a kormány, hiszen amikor 2010-ben államosĂtották a MAL Zrt.-t, Vargát is betettĂ©k a milliárdos vállalat vezetĂ©sĂ©be.
Az viszont önmagában is kevĂ©ssĂ© tekinthetĹ‘ elegáns hĂşzásnak, hogy Vámosi az OHĂś frissen beiktatott vezetĹ‘jekĂ©nt elsĹ‘ szerzĹ‘dĂ©sei közt megbĂzta volt cĂ©gĂ©t, az Imsyst, hogy 7,5 milliĂł forintĂ©rt adjon tanácsot az Ăşjnak. Iparági forrásaink nem tudnak olyan tevĂ©kenysĂ©grĹ‘l, amit csak az Imsys tudna vállalni az országban.
Előre a múltba
Az nem Ăşjdonság, hogy a kormány a környezetvĂ©delemre inkább bevĂ©telforráskĂ©nt tekint, de arra senki nem számĂtott, hogy az EU-s gyakorlattal szembemenve egy teljes versenyzĹ‘ iparágat államosĂtanak a költsĂ©gvetĂ©s Ă©rdekĂ©ben. De ebbĹ‘l a szempontbĂłl nincs is hiba a számĂtásban, egy bevallottan 23,5 milliárd forintba kerĂĽlĹ‘ tevĂ©kenysĂ©gre 60 milliárdot szednek be, Ăşgy, hogy jövĹ‘re már 85 milliárdot gondoltak.
ValĂłszĂnűleg inkább az ĂłriásbevĂ©telĂ©rt szĂłrta az állam a kitĂĽntetĂ©seket, mivel cserĂ©be a vállalatokrĂłl Ăşjra lekerĂĽlt a gyártĂłi felelĹ‘ssĂ©g, sĹ‘t Ă©rtelmetlen prĂłbálkozniuk is a korábbiaknál hatĂ©konyabb hulladĂ©kkezelĂ©ssel. A jelentĹ‘sen megnövekedett Ă©s tervezhetetlen termĂ©kdĂjakat vĂ©gsĹ‘ soron a fogyasztĂłk fogják megfizetni, a megszűnĹ‘ magyar hulladĂ©kgazdálkodĂł vállalatoknak pedig a dolgozĂłi kerĂĽlnek az utcára. Az egyik legfontosabb szegmensben komoly jogbizonytalanság jött lĂ©tre, ráadásul biztos, hogy a kitűzött hulladĂ©khasznosĂtási szinteket sem fogjuk hozni, várhatĂłan kĂ©sĹ‘bb is csak jĂłval drágábban, Ă©s addig is bĂĽntet minket az EU. Ă–sszessĂ©gĂ©ben jelentĹ‘s konfliktusok Ă©s költsĂ©gek árán, de sikerĂĽlt visszajutnunk az 1996-os szintre.
Forrás és egyéb hasznos táblázatok: Index.hu