Korrekt? Tájékoztatás?

2012-06-11 18:15:30

A Demokratikus Koalíció elnöke a hét elején adatokkal alátámasztva hasonlította össze az Orbán-kormány, illetve a saját kormánya első kétéves produkcióját egy DK-rendezvényen, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi kormány kétéves regnálása után a dolgok rosszabbul mennek, mint 2006 és 2008 között, a pénzügyi világválság kitöréséig.

Azt hinné a közönséges halandó, hogy az ilyesmi érdekes lehet a politika iránt érdeklődők számára, különösen, ha az említett kijelentés az elmúlt évekről szóló, tényként kezelt mítoszok egész sorának mond ellent. Azt várná tehát a demokrácia normáihoz ragaszkodó választópolgár, hogy az ilyen alkalmak végre teret nyitnak az évek óta nem létező racionális párbeszédhez. Végre adatok nézhetnek szembe adatokkal, lehet róluk vitatkozni, akár eltérő következtetéseket levonni belőlük.

Aki ezt hiszi, alaposan téved. Mert miközben már egy demokratúra közepén ülünk, ennek az állapotnak napi tapasztalataival a tarsolyunkban, az egyetlen ellenzékinek mondott televízió reggeli műsorából az derül ki, hogy a legkevésbé az ilyen vitákat, az ilyen adatok ismertetését tartják fontosnak.

Az ATV Startban Mészáros Antónia műsorvezető Bednárik Imre a Népszabadság, valamint Pindroch Tamás a Magyar Hírlap munkatársaival beszélgetett az eseményről, a rendelkezésre álló időkeret 13 perc volt.

A műsorvezető azzal indított, hogy a szóban forgó előadásban elhangzott: Európában már nincs igazán válság, Magyarországnak mégis rosszabbul megy, mint a régió többi országának. Nem meglepő módon az ilyen felvezetés után arról bontakozott ki „érdekfeszítő” eszmecsere, hogy vajon van-e Európában még válság, mintha nem éppen az lett volna az állítás, mintha nem azt illusztrálták volna adatok, hogy Magyarország a régiónál rosszabbul teljesít, és bár elhúzódó problémákkal néz szembe Európa, nem elsősorban ezek vannak rossz hatással a magyar helyzetre, hanem inkább a kormány szabadságharca a közgazdasági törvényszerűségek és az európai normák, értékek ellen.

Téved az is, aki azt hiszi, hogy belefért a 13 percbe akár csak egyetlen konkrét adat, amely mondjuk illusztrálhatta volna a korábbi kormányok és a jelenlegi teljesítményét különböző szempontok alapján összevetve. A műsorvezető elégnek találta, ha némi iróniával a hangjában utal arra, hogy a volt miniszterelnök rengeteg grafikont, ábrát használt, mint tette ezt korábban is, amikor például a Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott előadást. Annyit azért megengedett, hogy az adatok némileg alátámasztották azt az állítást, hogy régiós összevetésben is rosszabbul állunk, mint mások. A Magyar Hírlap munkatársa ezek után nem került abba a helyzetbe, hogy cáfolnia kelljen bármit, az előadást egyszerűen stand-up comedynek minősítette. A másik vendég tömören úgy fogalmazott, hogy a számadatok alátámasztották, az Orbán- kormány elhibázott gazdaságpolitikát folytat. A néző rögvest konstatálhatta, hogy mindössze ennyi, 4 perc jutott Gyurcsány prezentációjára, ennek is több mint a fele Európa jövőjének latolgatásával telt.

Ekkor a beszélgetők inkább a „vajon mi célt szolgált az előadás” találgatására tértek rá. (Vagyis a néző megismerhette a riporter és a meghívottak előítéleteit arról, amiről elmulasztották tájékoztatni.) Nos, úgy vélték, hogy Gyurcsány a plágium-ügy után akart nyilván visszatérni valamivel, és ezt a módot választotta. Mindebből nem nehéz levonni a tanulságot, hogy a plágium-kreálmány és a Fidesz-kormány teljesítményének adatokkal alátámasztott kritikája a hazai médiában, beleértve az egyetlen ellenzékinek mondott tv-t is, azonos szinten kezelendő, azonos fajsúlyú dolgok. Illetve dehogyis azonos fajsúlyúak, ha a ráfordított időkeretet vesszük, a kormánykritika teljesen érdektelen. Sokkal izgalmasabb dolog sejteni és sejtetni, mert nyilván valami más célja van egy ilyen elemzésnek, mint mondjuk a tények közlése és ezzel a gondolkodás befolyásolása. Ha egy volt miniszterelnök adja elő számadatait, akkor a tartalom – láthatóan – tökéletesen elhanyagolható. A Magyar Hírlap sajtómunkásának „ briliáns” szófüzére szerint Gyurcsány csupán „azt az arcélét akarja bizonygatni, hogy közgazdász”, de, mondta, „ilyen előadásokkal” ez nem fog sikerülni. (Természetesen nem tartotta szükségesnek részletezni, hogy milyen az az ilyen, és ezt senki nem is kérdezte meg tőle, a műsorvezető sem.) Inkább rátértek a „milyen szervezettségi állapotban van most a DK és az MSZP” témakörre. Ekkor már a műsoridő felénél jártunk. Nem nehéz felfedezni az önkéntelenül is megmutatkozó igyekezetet: a „szent kiegyensúlyozottság” jegyében a jobboldalt képviselő újságíró megnyugtatta magát és másokat afelől, hogy az ellenzék egyelőre nagyon szervezetlen. Ugyanakkor – teszem én hozzá – indirekt módon éppen ez a feltűnő igyekezet igazolta leginkább vissza az előadás számos üzenetét. A „vajon mitől zuhant mégis a Fidesz támogatottsága?” kérdésre Pindroch szerint a válasz abban keresendő, hogy a kormány valóban rendszert váltott, és ezzel érdeksérelmeket okoz. De hát hiteltelen politikusok nem tudják megszólítani az embereket. Mert az emberek, ugye, emlékeznek, hogy négy évvel ezelőtt ők sem csináltak semmit, vagy ők is érdeksérelmet okoztak.

Sajnos, műsorvezetői kérdés most sem szakította félbe ezt a gondolatmenetet, holott kívánkozott volna ide néhány logikus ellenvetés. Például az, hogy vajon nincs-e ellentmondás a kormányon lévők mai és négy évvel korábbi magatartása között, amikor is az érdeksérelmeket meglovagolták, most pedig brutálisabban és sokkal érzéketlenebbül hajtanak végre nemcsak olyan átalakításokat, amelyeket korábban meggátoltak, hanem az alkotmányos rendet romboló, az alkotmányos elveket súlyosan sértő intézkedéseket is, a demokratikus kontroll lehetőségeinek megszüntetése közepette. A műsorvezető e helyett inkább a bevált klisét választotta, és azt a  kérdést tette fel a másik vendégnek, hogy „vajon Gyurcsánynak az elmúlt nyolc év vagy a plágium-ügy jelent-e igazán hitelességi problémát”. Innentől megnyugodhattak mindazok, akik elvárják, hogy a megszokott kulcsszavak : „hiteltelenség”, „plágium” kellő hangsúllyal erősítsenek meg korábbi bevésődéseket. Ez után – a még hátra lévő 5 percben – már csak az ellenzéki pártok közti, illetve belső ellentétek hangsúlyozása volt hátra, hogy teljes legyen az ismerős klisék felvonultatása. A „szent kiegyensúlyozottság” jegyében balról jelen lévő újságíró a „szent pártatlanság” jegyében készséggel eleget tett ennek a „követelménynek” is, amikor kifejtette, hogy a plágiumgyanú bizony megtépázta a DK tekintélyét, és egyik kollégája „elemzésére” hivatkozva megosztotta velünk azt az információt, hogy a DK politikusai állítólag a háttérben már arról beszélnek, hogy ha 2014-ben a választásokon a DK pengeélen táncolna a parlamenti bejutást illetően, akkor nekik komolyan el kell gondolkodni azon, hogy ne is induljanak a választáson, avagy az MSZP-vel szoros együttműködést alakítsanak ki. Talán nem szükséges bővebben kifejteni, hogy mennyire szabad hitelesnek tekinteni az ilyen meg nem nevezett politikusokra hivatkozó értesüléseket, miközben kockázat nélkül megjósolható, hogy imázst viszont remekül lehet így rombolni. Ez az értesülés a műsorban mindenesetre fontosabb szerepet kapott, mint bármelyik számadat, holmi grafikonok és táblázatok.

Pedig nem lett volna ördögtől való például közgazdászokkal beszélgetni a gazdasági adatokról, például arról, vajon egyetértenek-e a bemutatott adatok alapján elhangzott állításokkal. Mondjuk azzal, hogy a Gyurcsány-kormány első két éve alatt, a megszorítási kényszerek ellenére, növekedett a gazdaság és a jövedelmek is, mégis a 3 százalékos hiány környékére érkeztek, ezzel szemben Orbán számára már nem voltak megszorítási kényszerek, menedzselhető költségvetési feszültségeket örökölt a Bajnai-kormánytól, ennek ellenére a ciklus közepén, miközben nincs már általános európai válság, csökken a nemzeti jövedelem, a reáljövedelem és a fogyasztás is. Csak a hiánycél teljesül, vagyis rosszabbul áll az Orbán-kormány félidőben, mint annak idején a Gyurcsány-kormány állt. Vagy hogy vitatnák-e a régiós lemaradásra vonatkozó számadatokat?

Ha igaz az, hogy az Orbán-kormány a súlytalan ellenzék ellenállása nélkül is rosszabbul teljesített, abból nem szükséges-e messzebb menő következtetéseket is levonni? Már csak azért is, mert ez segítheti a jelenlegi ellenzék önképének korrekcióját is, hiszen az egész demokratikus ellenzék érdeke az lenne, hogy bűnbakképzés és önostorozás helyett legalább pótlólag válhassanak értelmes diskurzus tárgyává és újraértékelhetővé a korábbi kormányzati tevékenységek.

A beszélgetésből leszűrhető üzenet nagyjából így összegezhető: az elhangzott előadásról annyit kell megjegyezni, hogy Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció bajban van.

Egyik ambícióm a baloldali és liberális térfél számomra gyakran érthetetlenül diszfunkcionális magatartásának a megértése. Vajon mi késztet arra a jelenlegi magyar helyzettel állítólag tisztában lévő újságírókat, hogy önként állják útját az értelmes párbeszédnek? Aláhúznám többször: az értelmes párbeszéd igényét hiányolom! Nem többet és nem kevesebbet. Csak ez mozdíthatja ki ugyanis a közgondolkodást az előregyártott klisék és sémák hálójából. Ez a – nem ritkán tapasztalt – intellektuális restség is magyarázza többek közt a Fidesz-rezsimet egyébként már elutasítók széles táborában a kiábrándultságot általában a politikából, és a reménytelenséget a kilábalást illetően. Sajnos az egyik nem elhanyagolható akadálya annak is, hogy fordulhasson a kocka.

Lánczos Vera írásának forrása: Galamus.hu

Vissza...