Tűzre vetett demokrácia Magyarországon

2012-06-10 17:45:19

Kérdezik külföldön: mi zajlik a Dunánál? Kérdezik itthon: mi történt minálunk? Kérdezik a szomszédból: ezeknek elment az eszük? Kérdezzük magunktól: mi lesz velünk? Pedig magyarázni se kéne, annyira egyszerű: a ház új bútorzatot kapott, demokráciának neveztük. Majd békésen sütögettük pecsenyénket. Ám politikai bűnözők egy csoportja férkőzött a tűzhöz, mondván, hogy ne fáradjunk, ők majd sütögetnek helyettünk, különbet tudnak, mindenkinek bőségesen jut, nekünk már csak falatozni kell.

Nosza, átadtunk mindent, ami a grillhez köll, nyársakat, faszenet, húst. Mire mondták: nem elég ez a parázs, kevés tüzelőt hagytatok. Gyerünk hát, tűzre a bútorokkal! Így került tűzre minden, ami számunkra megtestesítette a demokráciát: szabadságjogaink legtöbbje, államjogi berendezkedésünk java része. És a várt pecsenye sehol. Bambulunk: ezek nem vásári lacipecsenyések, hanem „hol a piros”-t játszottak? Elégedetten falnak és röhögnek: „hülyének lenni állampolgári jog”.

Balekságunk oka? Ismerethiány. Pontosabban: a helyes ismeretek hiánya. A fél országot meg kéne buktatni történelemből; amit tudunk is, rosszul tudjuk. A művelt demokráciákban élő nyugat (ahol évszázadokkal korábban szintén történtek nagy rászedések) szánakozó mosollyal néz le: lóvá tett ország. De már észbe kaptak: segítsünk eloltani azt a tüzet, még a végén átterjed házainkra! És mi ezen is megsértődünk. Önérzetünkben sértettek meg. Romantikus nemzeti önérzetünkben. Annyira megsértettek, hogy be se állunk oltani a saját tüzünket. Esetleg dobunk rá még, ha maradt valamennyi a demokráciából. Ne fázzunk!

Nos, itt tartunk. Hogy ilyen primitív példabeszéddel kell(ene) ki-ki fejébe verni, hogy rászedtek magyar! Tulajdon véreid ejtenek át. Nem a bankok, nem a zsidók. Mert a saját (nyelvészek által csodált!) nyelveden se érted a szót. Pontatlanul beszélsz és hallasz. Gőzöd sincs mi a hatalommegosztás elve. Nem is érdekel (tudálékos szövegeket kifene olvas?), csak lógjon a spájzban a kolbász. Holott már lángol a ház tetőszerkezete. Külföldig ér a fény, tartanak is a tűz, na meg a szándékos gyújtogatás továbbterjedésétől.

Miképpen kéne eloltani? Voltaire jut eszembe. Tudod, ki az? Ő mondta: „Ha az emberek szabatosan meghatároznák azokat a szavakat, amelyeket használnak, kevesebb vita volna; s nem egy országot dúltak fel egy félreértés miatt”. Itt van például néhány „nehéz” kifejezés: politikai kártevés; tehertétel és hitelesség; elkövető vagy sértett. Próbáld felfogni, netán megkülönböztetni ezeket.

A demokrácia bútorzatának tűzre vetése például politikai kártevés. Az követi el, aki országa állami, társadalmi vagy gazdasági rendjének gyengítése céljából (pl. minisztériumi, önkormányzati) hivatala, szolgálata (pl. alkotmánybíróságban, közmédiákban), vagy (pl. miniszterelnöki) közmegbízatása körében tevékenységével, kötelessége elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével súlyos hátrányt okoz. Teszi ezt akár a hatalom megszerzése, akár megtartása végett.

Aki nem rest, a józan ész nevében végre gondolkodjék: a két éve hatalomra került politikai alakulat (párt és kormánya) szervezetei, tagjai nem az addigi demokratikus államjogi berendezkedés, társadalmi és gazdasági rend gyengítését tűzték célul? Hisz a jogállam valamennyi intézményét megtámadták. Ennek érdekében az alkotmány helyett fabrikáltak egy „alaptörvényt”; majd ezzel és a sarkalatos törvényekkel sikerült olyan államberendezkedést létrehozniuk, amely már nem a hatalommegosztás elvén szerveződött jogállam: egy kézbe összpontosul a végrehajtó hatalom (kormány és alárendelt szervei), a törvényhozó hatalom (parlament), a bírói hatalom (igazságszolgáltatás) és a ma már negyedik hatalmi ággá előlépett média-hatalom. Nem tapasztalati tény talán, hogy ezáltal súlyos hátrányt okoztak a gazdaságban, az ország nemzetközi megítélésében, társadalmi életünk minden szegmentében a lakosságnak? A megváltoztatott összetételű, megnyirbált hatáskörű Alkotmánybíróság ennek ellenére a bizonyító tényekkel alátámasztott egyeduralmi törekvések tendenciáját nem vizsgálta, a Szabadság és Reform Intézet erre irányuló beadványát – amit a Demokratikus Koalíció tüntetésekkel támogatott – „formai és tartalmi okokra” hivatkozással elutasította. A korábbi jogállam gazdasági rendje (pl. a jegybank függetlensége) ellen irányuló támadásokkal szemben jogvédelmet nem biztosít. (Tüzet fogott a pince, a padlás?) Igazságát állampolgár hiába keresi (lásd: a 2700 milliárd magánnyugdíjpénztári megtakarítást zsarolással csikarta ki az állam!). A magát keresztény-konzervatívnak nevező párt fejére olvasható Szt.Ágoston szentenciája: „Mi más az állam, mint egy nagy rablóbanda, ha kivész belőle az igazságosság szelleme”?

Az uniformizált politikai véleményformálás (magyarul: népbutítás) eszköze pedig a kormány és pártja által birtokolt média-hatalom: ellenzéki lap, rádió, tévécsatorna alig van; van bezzeg MTI hír-monopólium, kormány-szócső lapok, rádiók, tévécsatornák, Simicska-plakátcég (a Publimont Kft), melyhez özönlenek az állami megrendelések, van média-törvény, médiatanács, ill. –hatóság, s a már régóta dívó manipulált nyelv, amely szándékosan nem szabatos, félreinformál és gyűlöletbeszédtől terhes.

A manipulált nyelv van olyan élesre fenhető fegyver az ellenzék pártjainak megfullasztására, vezető politikusainak meghurcolására, mint akár a büntetőjog metélőkései: az alaptalan feljelentések, nyomozás-elrendelések (alapos gyanú hiányában), felmentésekkel végződő, de évekig elhúzódó bűnvádi eljárások (pl. Szilvásy György és Dávid Ibolya ügyében); állandósult hamis vádak Gyurcsány Ferenc ellen, melyek soha marasztaló ítéletekhez nem vezettek. Ellenkezőleg: az bizonyosodott be, hogy a vádak nem bizonyítottak, sőt nem bizonyíthatók, vagy a terhére róttak nem vétségek, nem bűntettek, ill. azokat nem ő, hanem ellenfelei követték, követik el. A többi se stimmel. Fogalmilag: nem ő az elkövető, hanem az ellene irányuló cselekményeknek egyértelműen sértettje, akinek jogos érdekét a hamis vádak és sajtórágalmazások felbujtója és tettesei sértették meg, veszélyeztették. A józan ész nevében kérdezzük: nem épp a folyton hamisan vádaskodók a hiteltelenek, a bűnelkövetők?

Mindezek persze igen alkalmasak arra, hogy a választópolgárok tömegeit távol tartsák az urnáktól, ne tudjanak választani a „hiteltelen” ellenzéki politikusok közül, ill. ragaszkodjanak „az egyedül hiteles” miniszterelnökhöz és pártjához. A módszer aljas, de sikeres, a tömegpszichózis eredményes: még az ellenzékiként számon tartott újságok némely tudósítói is – tételezzük fel, hogy nem ártó szándékkal – kritikátlanul veszik át a megbélyegző szóhasználatot: „hiteltelen”, „leamortizált”. Csakugyan hiteltelen a sértett, mert kórust vezényeltek ellene, mert a mai napig koholt, de sorra megcáfolt bizonyítékokkal traktálják a közvéleményt nevének említésekor? Összeegyeztethető ez az igazságosság szellemével? (A tűz átterjedt a lichthofra.)

Olvasom például a Népszabadságban a múltkor – Szalay Tamás Lajos cikkében – Gyömöre Máté (a Magyar Progresszív Intézet elemzője) félretájékoztató csúsztatásait. Szerinte a Demokratikus Koalíciót elsődlegesen megjelenítő Gyurcsány Ferenc választói megítélése negatív, a Párt „bennfentesei” emiatt „tehertételnek” tartják, emellett a nemrég alakult párt csak alacsony választási részvétel mellett tudna bekerülni az Országgyűlésbe „kismértékű politikai beágyazottsága” miatt. E bűzölgő szövegnek sok kányája van.

Egyrészt a hivatkozott „bennfentesek” nem léteznek, kitalált hírforrás, arra irányul, hogy a legfiatalabb ellenzéki párt rossz hírét költse, könnyebben eltaposhassák. Másrészt a „koalíció” fogalmából éppenséggel „nagymértékű politikai beágyazottság” adódik: programjának alapvetése valamennyi korosztály számára nyitott társadalompolitikán nyugszik, magába integrálja az egész balközép (a modern kor szociáldemokráciájának, a piacgazdaság szociális és neoliberális gazdaságfilozófiájának, kultúránk értékei hagyománytiszteletének) értékrendjét. És ennek alapjaként a jogállam, az alkotmányos rend helyreállítását ígéri, amely mindnyájunk létérdeke. Maga Gyurcsány Ferenc pedig européer típusú személyiség ( államférfihoz méltó magas intelligencia-kvócienssel, megingathatatlan erkölcsi habitussal), helyes tehát Nagy Judit „Üzenet az arctalan DK-bennfenteseknek” című – a Galamusban közzétett – írásában a névtelen „értesülések” határozott cáfolata. E szerint az elnök személye nem „tehertétel”, hanem egyenesen vonzerő, amit – pártjukhoz nem tartozó demokrataként – magam is osztok, sőt elképzelem: a pártokhoz tartozni nem akarók többsége az egységfrontba tömörülő demokratikus pártok (köztük a DK) közös jelöltjeire adja majd voksát. Az egységfront kívánatos létrehozása pedig lehetetlen a DK elnök értékeket integráló karizmája nélkül.

Hasztalan hát Gyurcsány Ferenc közéletből kiiktatásával bármi módon próbálkozni. A demokráciát tűzre vető diktátorocska (akit emlékezetes tévé-vitájukban tényeken alapuló észérveivel néhány éve tönkrevert) jobban tenné, ha fölhagyna „pávatáncaival”; meg ha a történelem szemétdombjára került félfasiszta Horthy-állam kikukázása helyett a Jobbik térnyerésének állná útját, amíg nem késő. Ildomosabb lenne, ha az 1947. évi párizsi békeszerződés „nácitlanításra” vonatkozó rendelkezését tartaná be mind ő, mind kabinetje. Ha eloltanák a tüzet, mielőtt leég a ház. Ne várják meg, hogy román, szlovák, szerb tűzoltók siessenek segítségünkre.

Vissza...