Navracsics, az emberarcú jobbikos

2012-06-02 17:15:47

Navracsics Tibort tanáromként igen szerettem. Bár nem álltunk politikailag egy oldalon (ebben az idő engem igazolt), és ő előbb frakcióvezetőként, majd miniszterként vett részt a Fidesz-kormányban, ez nem akadályozta meg abban, hogy egészen kiváló órákat tartson, amelyekre érdemes volt bejárni, és ez az ELTE-ÁJK politológia szakán nagy szó, mert fehér holló ritkaságban fordul elő ilyesmi.

Nos, ez a szimpatikus tanárember előbb kormányzati szerepvállalásával politikailag, egy 2012 májusának végén pedig emberileg ásta magát olyan mélyre, ahol csak a jobbikosok tartózkodnak.

A történet megértéséhez kéretik megnézni az alábbi videót. Tíz perc, de megéri. Lustáknak azért két mondatban is összefoglalnánk a lényeget: Vadai Ágnes egy igen egyszerű kérdést tesz fel a miniszterelnöknek címezve (Navracsics Tibor van kijelölve válaszadásra): a Horthy-kultuszt vállalja-e a kormány, vagy nem, és szimpatizál-e a kormánypárt Horthy eszméivel, akinek uralkodása alatt nem egy vállalhatatlan cselekedet történt.  Hogy miért kínos ápolni Horthy örökségét, azt már nálam jobban megírták. Horthy nemcsak rossz politikus volt rossz helyzetfelismeréssel, hanem kifejezetten bűnös abban az értelemben, amennyiben a Hitlerrel való kollaborálást az utókor (joggal) fogadja el bűnnek. A zsidótörvények nemcsak a 21. században védhetetlenek, a huszadik elején is azok voltak. A Horthy-rendszert nemcsak a történelmi időszak bűnei miatt nincs időnk visszasírni, hanem azért sem, mert pontosan olyan volt a társadalomképe, amelynek megvalósulását most igyekszünk elkerülni: irtózatos jogi és vagyoni különbségek ember és ember között, kevés lehetőség, az esélyegyenlőség fogalmának ismeretlensége, elmaradottság, szegénység. Ezen nincs mit nosztalgiázni - még akkor sem, ha a két világháború közti fejlődést nem áll szándékunkban letagadni.

De vissza Naravcsicshoz, az emberarcú fideszeshez, aki annak ellenére tudott tanárként nemcsak érdekes, hanem objektív maradni, hogy közben frakcióvezetői és kormányzati pozíciót vállalt. Ahhoz az emberhez, aki óráin politikai ellenfelei mellett Orbán Viktort is kritizálta, igaz, a rá jellemző visszafogott, megalapozott stílusban. És ezt jól tette, mert politológusokat tanított, akiknek tudniuk kell "saját" választott politikai oldalukkal szemben is kritikusnak lenni. Ő volt az, aki miatt még a kedvetlen (mindig jobban szerettem dolgozni, mint egyetemre járni) egyetemi hallgató is betette a lábát az Egyetem térre, és hajlandó volt megszerezhető kredit nélkül is bejárni a politikai elemzésről szóló órákra, mert izgalmasak voltak, és jó hangulatúak.

És van Vadai Ágnes, aki sok szempontból Navracsics ellentéte: a már megalakulásakor is roppant ellenszenves Gyurcsány-párt tagjaként, vitathatatlan agressziójával politikusként mindig is ellenszenves volt nekem. Ez a Vadai Ágnes tehát feltett egykori kedvenc tanáromnak egy igen egyszerű kérdést, ami a Fidesz és a Horthy-rendszer viszonyáról szólt, majd interpellációknál megszokott csattanóval zárt sorait, miszerint "Szálasit mikor fogják rehabilitálni?" Navracsics Tibor válaszra emelkedett. És itt szakítsuk meg egy pillanatra az események sorát.

Azt ugyanis Navracsics Tiborról eddig is tudni lehetett, hogy legalább két énje van: a kritikus, elemző tanár és a pártpolitikus, akit köt a Fideszben különlegesen erős frakciófegyelem. Lehetett tudni, hogy Navracsics nem ér egyet bizonyos kormányzati intézkedésekkel, de a kormány tagjaként nem szólhat ezek ellen, másokat, amelyeket korábban védhetetlennek gondoltunk, egyenesen ő terjeszt be, vagy legalábbis az ő minisztériumából jönnek a javaslatok, ha épp nem szolnoki ügyvédek irodáiban írják a törvényeket. Szóval a kiábrándulás megtörtént korábban is, politikusokat idealizálni amúgy is, hülyeség, de.

És itt térjünk vissza történetünk elvesztett fonalához. Amit ugyanis Navracsics Tibor válaszolt, az nem egyszerűen önellentmondásos zagyvaság volt, hanem maga a szégyen. Kitérni egy ennyire egyszerű, ennyire könnyen eldönthető kérdés elől egyetemen oktató miniszterként több mint cinizmus: ez egyértelmű összekacsintás a szélsőjobbal. Ráfogni az MSZP-re és a baloldalra az egyetlen bűnt, amit semmiképpen nem lehet ráfogni (a szélsőjobb támogatását) nemcsak hazugság, de szánalmas próbálkozás is. Navracsics Tibor ettől a naptól fogva nem jobb a Jobbik ostoba, szélsőjobbos képviselőinél. Csak sokkal kulturáltabb náluk, ami viszont nem erkölcsi kategória.

Forrás: ma.hu

A video ide klikkelve érhető el!

Vissza...