Ez elsĹ‘ hallásra sokkolĂłnak tűnik, de a szakembereket nem Ă©rhette meglepetĂ©skĂ©nt: utolsĂł lĂ©tminimum-számĂtását 2010-ben tette közzĂ© a Központi Statisztikai Hivatal, s a számĂtott Ă©rtĂ©kek alapján a lakosság 37 százalĂ©ka, azaz 3,7 milliĂł ember Ă©l lĂ©tminimum alatt. (Ez egy fĹ‘re vetĂtve 2010-ben átlagosan 64 ezer forint volt.) A szociolĂłgus szerint a lĂ©tminimum alatt Ă©lĹ‘k száma az elmĂşlt másfĂ©l Ă©v szegĂ©nyedĂ©si tendenciái alapján 2012-ben már elĂ©rheti a nĂ©gymilliĂłt. Ferge Zsuzsa rámutat: a lĂ©tminimum alatt a 2000-es Ă©vek elejĂ©n hárommilliĂłan, az Ă©vtized közepĂ©n pedig már 3,2 milliĂłan Ă©ltek. Vagyis az elmĂşlt nĂ©hány Ă©vben hĂ©tszázezer emberrel bĹ‘vĂĽlt a relatĂv nĂ©lkĂĽlözĹ‘k aránya. Nagyon fontos tisztázni ugyanis: a lĂ©tminimum nem jelent minden esetben szegĂ©nysĂ©get.
A KSH a lĂ©tminimum összegĂ©t Ăşgy határozza meg, hogy „az biztosĂtja a folyamatos Ă©letvitellel kapcsolatos szerĂ©ny szĂĽksĂ©gletek kielĂ©gĂtĂ©sĂ©t”, azaz valamivel a lĂ©thatár fölött van. E számĂtás azonban arra mindenkĂ©ppen alkalmas, hogy világosan jelezze: egyre lejjebb csĂşsznak a közĂ©posztályhoz tartozĂł családok, a szegĂ©nysĂ©g mĂ©lyĂĽl. Ferge Zsuzsa szerint a számok azt is mutatják, „hogy a közĂ©posztálynak is mind nagyobb rĂ©sze kĂĽzd elemi megĂ©lhetĂ©si gondokkal”.
„KivezettĂ©k a gáz- Ă©s közműtámogatások jelentĹ‘s rĂ©szĂ©t. Legalább egymilliĂł ember a 16 százalĂ©kos egysĂ©ges adĂłkulcs, az adĂłjĂłváĂrás megszĂĽntetĂ©se Ă©s a reálbĂ©rek csökkenĂ©se miatt tĂ©nylegesen kevesebbet visz haza, mint egy Ă©ve. Ezek között az alacsony jövedelmű emberek között vannak pedagĂłgusok, portások, ápolĂłnĹ‘k, vagyis olyan emberek, akik korábban mĂ©g valahogy meg tudtak kapaszkodni” – Ăgy a szociolĂłgus, aki cikkĂ©ben azt is leĂrja, a havi hĂşszezer forint alatt Ă©lĹ‘k száma 600 ezer körĂĽli. MegállapĂtja, hogy „a mĂ©lyszegĂ©nysĂ©g Ă©s a nyomor nagyobb, mint amit az ország forrásai indokolnának”.
– MegdöbbentĹ‘, de nem meglepĹ‘ – Márton Izabella Ăgy Ă©rtĂ©kelte Ferge Zsuzsa számĂtását. A Magyar SzegĂ©nysĂ©gellenes HálĂłzat vezetĹ‘je kiemeli, semmilyen kormányzati vĂziĂł nem rajzolĂłdik ki, mikĂ©nt lehetne ennek a nĂ©gymilliĂł embernek a helyzetĂ©n javĂtani. – A hivatalos lĂ©tminimum 78 ezer forint, amelyhez kĂ©pest az egy-kĂ©t tĂzezer forintos segĂ©lyösszegek brutálisan messze vannak. MĂ©g a 47 ezer forintos közmunkabĂ©r is: hol van az a lĂ©tminimum összegĂ©hez kĂ©pest? A közmunka mĂ©g a lĂ©tminimum szintjĂ©re sem emel, mindössze a dolgozĂł szegĂ©nyek számát növeli – fogalmaz, hozzátĂ©ve: a mutatĂłk romlását az is fokozza, hogy sem a családi pĂłtlĂ©k, sem a segĂ©lyek összegei nem emelkedtek 2008 Ăłta. SĹ‘t az aktĂv korban lĂ©vĹ‘, de a munka világábĂłl tartĂłsan kiszorult emberek segĂ©lye 28 500-rĂłl 22 800 forintra csökkent.
Havas Gábor szociológus is azt mondja: a létminimum alatt élők száma a középosztály csúszása miatt növekszik.
– A közszolgálatban dolgozĂłk, Ăgy a pedagĂłgusok egy rĂ©szĂ©nek jelentĹ‘sen csökkent a jövedelme. Ez fĹ‘leg amiatt van Ăgy, mert kivezettĂ©k az adĂłjĂłváĂrást, Ă©s sok helyen zárolták az oktatásra fordĂthatĂł pĂ©nzek egy rĂ©szĂ©t is. ĂŤgy sok pedagĂłgus már egyáltalán nem rĂ©szesĂĽl a korábban megkapott bĂ©ren kĂvĂĽli juttatásokbĂłl, tĂşlĂłra-kifizetĂ©sekbĹ‘l – mondja, hozzátĂ©ve: a rokkantnyugdĂjazást felĂĽlvizsgálĂł kormányintĂ©zkedĂ©s következtĂ©ben is sokan vĂ©glegesen elszegĂ©nyednek.
FelidĂ©zi egy 55 Ă©ves fĂ©rfi törtĂ©netĂ©t, akinek 35 Ă©v munkaviszony után sĂşlyos betegsĂ©ge miatt korábban rokkantnyugdĂjat állapĂtottak meg, havi kilencvenezer forint volt. A betegsĂ©gĂ©rĹ‘l annyit, hogy a vĂ©gbelĂ©t a hasfalára kellett kivezetni, az állapota folyamatos gyĂłgyászati segĂ©deszközt, Ăşgynevezett sztĂłmazsákot is igĂ©nyel. Az Ăşj orvosszakĂ©rtĹ‘i minĹ‘sĂtĂ©s alapján elvettĂ©k a nyugdĂját, Ă©s most harminc-egynĂ©hányezer forintos járadĂ©kot kap, mindeközben az általa használt gyĂłgyászati segĂ©deszköz ára az állami támogatás drasztikus csökkentĂ©se miatt megdrágult. – Ezek egyedi pĂ©ldák, de összeáll belĹ‘lĂĽk a lĂ©tminimum alatt Ă©lĹ‘k számának ijesztĹ‘ gyarapodása – fogalmaz Havas Gábor.
Amellett hogy egyre többen csúsznak létminimum alá, az elmúlt egy-három évben a jövedelmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek.
KrĂ©mer Balázs szociolĂłgus, a BeszĂ©lĹ‘ cĂmű folyĂłirat aktuális számában megdöbbentĹ‘ adatokat közöl az egyre mĂ©lyĂĽlĹ‘ egyenlĹ‘tlensĂ©gekrĹ‘l, az állami Ăşjraelosztás igazságtalanságárĂłl. „2009-rĹ‘l 2010-re a háztartások egy fĹ‘re jutĂł jövedelme Ă©vi 910 ezer forintrĂłl 940 ezerre nĹ‘tt, ezen belĂĽl a legszegĂ©nyebb egytized egy fĹ‘re jutĂł háztartási jövedelme bruttĂł 12 ezer, nettĂł 9 ezer forinttal csökkent – ez minden igazságossági elvnek ellentmond! –, mĂg a leggazdagabb egytized egy fĹ‘re jutĂł bruttĂł jövedelme 98 ezerrel, nettĂł jövedelme az adĂłváltozások hatására 314 ezer (!) forinttal nĹ‘tt” – Ărja KrĂ©mer, hozzátĂ©ve, ez az igazságtalanság abban is megmutatkozik, mekkora arányt kĂ©peznek a szociális jövedelmek a legszegĂ©nyebbek Ă©s a leggazdagabbak jövedelmeiben.
„Az alsĂł Ă©s felsĹ‘ decilis adatait összevetve az látszik, hogy a legmagasabb jövedelmű háztartási decilisben egy fĹ‘re vetĂtve átlagosan Ă©vi 303 ezer forinttal magasabb összegben kapnak szociális juttatásokat, mint a legalsĂł decilisben, vagyis mintegy 2,5-szer több jut fent a szociális jövedelmekbĹ‘l egy fĹ‘re, mint lent – számolja a szociolĂłgus a KSH-adatokbĂłl.
A szegĂ©nysĂ©g ĂşjratermelĹ‘dĂ©sĂ©nek egyik fĂ©kezĹ‘je lehetne a közoktatás szelektivitásának csökkentĂ©se. Az Ăşj köznevelĂ©si Ă©s szakkĂ©pzĂ©si törvĂ©ny Ă©pp az ellenkezĹ‘ irányba tolja az oktatási rendszert. Egy másik, a szegĂ©nysĂ©get mĂ©rsĂ©klĹ‘ eszköz lehetne a szociális szolgáltatások megerĹ‘sĂtĂ©se, amely a bajba jutott családokat segĂthetnĂ© krĂzishelyzetben. Takács Imre szociolĂłgus, a Magyar CsaládsegĂtĹ‘ Ă©s GyermekjĂłlĂ©ti Szolgálatok Országos EgyesĂĽletĂ©nek elnöke azt mondja: az a társadalmi csoport, a közĂ©posztály alsĂł rĂ©sze, ahová a szociális munkások, segĂtĹ‘ szakemberek zöme tartozik, megállĂthatatlanul szegĂ©nyedik.
A cafeteria elvonása, az adĂłjĂłváĂrás kivezetĂ©se, az adĂłváltozások hátrányosan Ă©rintettĂ©k Ĺ‘ket. Egy a közelmĂşltban tartott konferencián arrĂłl számolt be a segĂtĹ‘ szakmában dolgozĂł szakemberek egy rĂ©sze, hogy többen maguk is adĂłsságcsapdába kerĂĽltek, folyamatos gondot okoz számukra a megĂ©lhetĂ©s. Takács Imre szerint ez a helyzet sĂşlyosbodott tavaly Ăłta.
A családsegĂtĹ‘k kliensforgalmán is Ă©rezhetĹ‘ a gazdasági válság mĂ©lyĂĽlĂ©se. Megjelentek olyan diplomás emberek, akik letagadják a vĂ©gzettsĂ©gĂĽket csak azĂ©rt, hogy árufeltöltĹ‘i munkát kaphassanak. Többen azĂ©rt jönnek a családsegĂtĹ‘be, hogy önkĂ©ntes munkát vĂ©gezhessenek, mert harminc nap munkában töltött idĹ‘t fel kell mutatniuk a segĂ©lyhez. KözĂĽlĂĽk számosan azt tervezik: a perspektĂvátlanság miatt kĂĽlföldre mennek.
Külföldre mennének a fiatalok
A Tárki fölmĂ©rĂ©se szerint az elmĂşlt hĂşsz Ă©vben soha nem volt olyan magas a kĂĽlföldre kĂ©szĂĽlĹ‘k aránya, mint 2012-ben. Ma csaknem minden ötödik magyar felnĹ‘tt, a megkĂ©rdezettek 19 százalĂ©ka tervezi, hogy rövidebb vagy hosszĂş távon kĂĽlföldön vállalna munkát, vagy vĂ©glegesen kivándorolna. SĂk Endre szociolĂłgus, a Tárki Zrt. munkatársa Ăşgy nyilatkozott: a korábbi felmĂ©rĂ©seikbĹ‘l is az derĂĽlt ki, hogy a kĂĽlföldi munkavállalást vagy letelepedĂ©st tervezĹ‘k leginkább a fiatalok körĂ©bĹ‘l kerĂĽlnek ki. KĂ©sĹ‘bb termĂ©szetesen nem mindegyikĂĽk váltja valĂłra ezt az álmát. A kĂ©pzettsĂ©g szempontjábĂłl a gimnáziumot vĂ©gzettek körĂ©ben nagyobb azok aránya, akik nem találják itthon a helyĂĽket, Ă©s a munkanĂ©lkĂĽlisĂ©g is határozottan abba az irányba orientálja az embereket, hogy elmenjenek, mondta a szociolĂłgus. (Nol.hu) |