Ezen kellene most viccelĹ‘dni. Nem mintha a kormány ne tudná öt perc alatt bebizonyĂtani, hogy a lehetĹ‘ legalkalmasabb szemĂ©lyt neveztĂ©k ki, hiszen köztudott, hogy a legsĂşlyosabb bankrablásokat a sĂpályákon követik el, a terroristákrĂłl nem is szĂłlva, akik lanovkával Ă©rkeznek a helyszĂnre, majd azzal is menekĂĽlnek. Holott már rĂ©g másrĂłl van szĂł.
Először is, a nemzeti együttműködés rendszerében, ha valami fatális tévedésből kifolyólag szakmabelit neveznek ki az adott posztra, az se garancia semmire, hogy mást ne mondjunk, az új Nemzeti alaptantervet is pedagógus dolgozta ki; látjuk, mire mentünk vele.
Vegyük észre: nem az a lényeg, hogy az illetőnek van-e megfelelő végzettsége és gyakorlata, hanem hogy milyen az agyberendezése, a nemzet felvirágoztatása közben melyik agyféltekéje dominál. Ölünkben van a kormány hetilapjának legfrissebb száma Matolcsy miniszter állandó rovatánál felütve, s örömmel konstatáljuk, hogy a szerző ezúttal a kreativitásról fejtette ki álláspontját, különös tekintettel a magyar gazdaság világszerte irigyelt sikereinek és az agyféltekék működésének összefüggéseire.
ArrĂłl van szĂł, hogy a magyar gazdaság sikere kizárĂłlag a kormány pĂ©ldátlan kreativitásának köszönhetĹ‘, ami abban nyilvánul meg, hogy a kabinet nem a rĂ©gi recepteket bĂşjja, hanem felismerte, hogy „a bal agyfĂ©lteke analitikus logikája az Ăşj korszakban nem működik, a jobb agyfĂ©lteke Ăşj gondolkodására van szĂĽksĂ©g”. Igaz, ehhez az is kellett, hogy „a nemzet boldogságindexe a csĂşcson legyen”, mert ez segĂtettmegtalálni a kreatĂvmegoldásokat.
„Ha a rĂ©gi, megszorĂtĂł politikát folytatjuk, akkor a bipoláris nemzet azonnal depressziĂłba sĂĽllyed, s nem jöttek volna az Ăşj ötletek”, Ărja Matolcsy professzor, a vĂ©geredmĂ©nyt pedig mi magunk is látjuk: „A gazdasági szabadságharcnak már rövid távon is több a hozadĂ©ka, mint a vesztesĂ©ge.”
A magyar gazdasági csoda nyitja tehát, hogy az országot vezetni hivatott potentátok nem az egĂ©sz agyukat használják, hanem csak a felĂ©t, mĂg a rĂ©giek, akik a másik fĂ©ltekĂ©jĂĽket is működtetik, a bipoláris nemzetet ma is a depressziĂłba sĂĽllyesztenĂ©k. Ez világos magyarázat, nyilván a tudomány is igazolni fogja, nem elkĂ©pzelhetetlen, hogy az agysebĂ©szek már a közeljövĹ‘ben százával találnak Ăşj adĂłnemekrĹ‘l Ă©s illetĂ©kekrĹ‘l szĂłlĂł kreatĂv elĹ‘terjesztĂ©seket a feltárt jobb fĂ©ltekĂ©kben, ez lesz a legĂşjabb hungarikum.
Mint tudjuk, Matolcsy profeszszor már korábban is felhĂvta a figyelmet arra, hogy Ĺ‘seink ezer-ezerötszáz Ă©vvel ezelĹ‘tt a turizmuson Ă©s a fĹ‘zĂ©sen kĂvĂĽl az agysebĂ©szethez Ă©rtettek leginkább, ebbĹ‘l következĹ‘en egy-egy vita során az agyfĂ©ltekĂ©ket is nyilván el tudták választani egymástĂłl a maguk egyszerű, de hatĂ©kony vágĂł- Ă©s szĂşrĂłeszközeivel; a miniszter tehát nyitott kapukat dönget. A kĂ©rdĂ©s csupán az, hogy a mĂ©g eddigieknĂ©l is nagyobb kreativitásra szomjĂşhozĂł magunkfajta bipoláris adĂłalanymilyen gyakorlatokat folytasson a továbbiakban, hogy agyának csak az egyik fele működjĂ©k, továbbá mit tegyen, ha akarata ellenĂ©re a másik is funkcionál, hiszen gyarlĂłk vagyunk, a legtöbben mĂ©g a csuklásunkat se tudjuk elállĂtani.
Hacsak nem sĂoktatĂłra bĂzzuk ezt is.
A szerző: Megyesi Gusztáv (az Élet és Irodalom munkatársa)
Forrás: Nol.hu |