Ezzel elementáris indulatokat váltottak ki, de fogalmazhatok úgy is, elszabadult a pokol...
Az MKB VeszprĂ©m kĂ©zilabdaklub vezetĂ©se az alábbi közlemĂ©nyt adta ki: „A VeszprĂ©mi TörvĂ©nyszĂ©k által kiszabott bĂĽntetĂ©st enyhĂtĹ‘ GyĹ‘ri TáblabĂrĂłság ĂtĂ©lete elfogadhatatlan, a társadalom szempontjábĂłl megengedhetetlen Ă©s ellentmond a jĂłzan Ă©sznek, Ă©s mindannak, amit fontosnak gondolunk az igazságszolgáltatásrĂłl”.
A GyĹ‘ri ĂŤtĂ©lĹ‘tábla április 27-i jogerĹ‘s döntĂ©se szinte mindenki Ă©rdeklĹ‘dĂ©sĂ©t kiváltotta, Ă©s sokuk vĂ©lemĂ©nyt is formált a bĂrĂłság ĂtĂ©letĂ©rĹ‘l. A legtöbb esetben Ăşgy, hogy fogalmuk sincs, mi törtĂ©nt abban az ominĂłzus veszprĂ©mi bárban a borzalmak Ă©jszakáján 2009. február 7-Ă©n, ugyanakkor akik a fenti nyilatkozatot megfogalmazták, pontosan tudták Ă©s tudják ezt.
Szólnak ezek után jogvégzett, gyakorló ügyvédként, pontosan felmérve közleményük súlyát és hatását.
A közvéleménynek szóló nyilatkozatokba már a tragédia másnapján belekezdtek a történteket kommentáló politikusok és klubvezetők, egymást múlva felül – ha úgy tetszik, alul – e téren. Film is készült a történetből, még az eljárás nyomozati szakaszában, egyfajta sajátos logika és koncepció mentén. A bemutatóra a veszprémi Arénában több ezer néző előtt került sor.
Ott volt a teljes megyei rendĹ‘ri vezetĂ©s, országos parancsnokokkal, a megyei fĹ‘ĂĽgyĂ©szsĂ©g Ă©s bĂrĂłság több tagja, országos vezetĹ‘ikkel kiegĂ©szĂĽlve, sĹ‘t a megyei fĹ‘ĂĽgyĂ©sz Ă©s a megyei bĂrĂłság elnöke szemĂ©lyesen is szerepel a filmben.
És ott voltak „természetesen” a politikusok, hiszen ők mindenütt ott vannak, ahol már a jelenlétből is profitálni lehet.
Ott voltak, nézték a filmet, amely nem a valós történetet dolgozta fel.
S mindezt egy folyamatban lévő eljárásban. Példátlan.
Ezek után egyszerűen érhetetlen, hogy maradhatott ez az ügy Veszprémben.
El lehet kĂ©pzelni, mekkora nyomás nehezedett arra – az egyĂ©bkĂ©nt kiválĂł emberi Ă©s szakmai kvalitásokkal rendelkezĹ‘ – bĂrĂłra, aki a tárgyalást vezette, Ă©s a vĂ©gĂ©n ĂtĂ©letet kellett hoznia. Ne legyen illĂşziĂłnk, akikbĹ‘l a közlemĂ©ny formájában megfogalmazott lesĂşjtĂł vĂ©lemĂ©ny kiszakadt, azok azt elvárás formájában elĹ‘bb is megfogalmazták.
A vádat ehhez hozzárendeltĂ©k, ha Ăşgy tetszik, erre Ă©pĂtettĂ©k.
EzĂ©rt lett a vád tákolmány, Ă©s ezĂ©rt nem is szĂĽlethetett megalapozott ĂtĂ©let VeszprĂ©mben.
A GyĹ‘ri ĂŤtĂ©lĹ‘tábla ebben a káoszban kĂvánt rendet tenni, az eljárási jog által behatárolt keretek között.
Az ĂtĂ©let politikai Ă©rtĂ©kelĂ©se pár napja már a parlamentben is megtörtĂ©nt, egy jobbikos kĂ©pviselĹ‘ tette fel a kĂ©rdĂ©st: „Miniszterelnök Ăşr! Milyen ĂĽzenete van annak, ha egy világklasszis sportolĂł gyilkosainak ĂtĂ©letĂ©t egy bĂrĂł 12 Ă©vvel mĂ©rsĂ©keli?”
A miniszterelnöki reagálás megdöbbentő volt: „Négyszemközt azt mondanám Önnek, hogy teljes mértékben egyetértek azzal a véleménnyel, amit elmondott, de ezt nem tehetem meg a nyilvánosság előtt, ezért most nem teszem”.
Nyilatkozó személy rangját tekintve, ennél nem lehet feljebb. Vélemény – amely sokak számára mértékadó – nem lehet lejjebb.
Mint, ahogy nyugalmazott kĂşriai bĂrĂł sem sĂĽllyedhetne oda, hogy a televĂziĂł nyilvánossága elĹ‘tt szapuljon nevesĂtetten ĂtĂ©letet, bĂrĂłt, mint ahogy tette egyikĂĽk a HĂr TV egyik adásában.
Tette. Talált, süllyedt...
Az „ ismertség – nem ismertség” kategóriája ugyancsak felvet egy kérdést. Amennyiben az áldozat nem az ismert élsportoló, hanem Nagy József, nőtlen, gyermektelen fiatalember, aki kőműves egy veszprémi cégnél, akkor is ekkora a felzúdulás?
Akkor is halálbüntetést követel, aki most ezt teszi?
Akkor is gyalázza az ĂtĂ©letet, mint ahogy most teszi?
Akkor is sertepertélnek az ügyben politikusok, mint ahogy most teszik? Közvetve a legutóbbi balatonfüredi kocsmai verekedés áldozata is erre példa. Nem tudjuk azt sem név szerint, hogy ki ő, és azt sem, hogy ki az elkövető. Csak azt tudjuk, Balatonfüreden is agyonvertek valakit az éjszakában.
Ennek nincs hĂrĂ©rtĂ©ke.
MiĂ©rt is lenne? HĂrĂ©rtĂ©kkĂ© csak akkor válik nálunk az emberölĂ©s, ha ismert szemĂ©ly az áldozat, vagy cigány(ok) az elkövetĹ‘(k)...
Apropó agyonverés. Maradjunk veszprémi példánál.
– 1994-ben a Club66 nevű – azĂłta már nem működĹ‘ – szĂłrakozĂłhelyen agyonvertek egy civilben, szolgálaton kĂvĂĽl ott tartĂłzkodĂł rendĹ‘rt, akirĹ‘l tudott volt, hogy kábĂtĂłszeres ĂĽgyben nyomoz, Ă©s ezĂ©rt a szĂłrakozĂłhely is Ă©rintett volt.
Hárman baseballütőkkel záróra után úgy megverték, hogy több belső szerve leszakadt, és a boncolás egyértelműen igazolta, mire irányult a „bántalmazás”.
JogerĹ‘s ĂtĂ©lettel hárman kaptak összesen 12 Ă©vet.
Igaz, az áldozat „csak” egy rendőr volt.
Nem emlékszem, hogy bárki kevesellte volna.
Országosan ismert a „Simon Tibor-ügy”.
– 2002-ben a Fradi korábbi válogatott hátvédjét a budapesti belváros egyik szórakozóhelyén agyonverték és rugdalták.
Az elsĹ‘fokĂş ĂtĂ©let a nĂ©gy vádlottra összesen 40 Ă©vet mĂ©rt ki, 12-10-10-8 megoszlásban. EbbĹ‘l a megismĂ©telt eljárás jogerĹ‘s befejezĂ©sekĂ©nt összesen 8 Ă©v 8 hĂłnap lett, oly kevĂ©s, hogy elosztani sem Ă©rdemes nĂ©gyfelĂ©.
Itt is meghalt egy ember, ráadásul szintén élsportoló, aki a bántalmazás végén már menekült, az életéért könyörgött, de nem kapott kegyelmet.
Igaz, őt nem cigányok, hanem a bár biztonsági emberei verték-rúgták agyon.
Ezt az ügyet is hallgatás követte.
A „hallgatás” apropóján menjünk vissza Veszprémbe.
– 2000-ben egy bĂrĂłra Ă©jszaka rágyĂşjtották a lakást, egy tĂzemeletes ház elsĹ‘ emeletĂ©n. Ha nincs Ă©bren, Ă©s nem oltja el a tĂĽzet, leĂ©g a ház, Ă©s benne harminc család.
A bĂrĂł idegösszeomlást kapott, hivatását nem tudta tovább folytatni, vĂ©gĂĽl rokkantosĂtották.
A városi bĂrĂłság vezetĹ‘je „erkölcsi alkalmatlanság”, a megyei elnök „fegyelmi vĂ©tsĂ©g” miatt eljárást indĂtott ellene.
Mindezt azt követően, hogy majdnem tűzhalált halt.
Nem kiálltak mellette, hanem ellene fordultak.
A teljessĂ©ghez tartozik, hogy a bĂrĂł a támadás elĹ‘tt egy ĂĽgyvĂ©den keresztĂĽl ĂĽzenetet kapott, hogy „mit tegyen, illetve mit ne tegyen”, de nem fogadott szĂłt...
Ha szĂłt fogad, lehet, hogy mĂ©g ma is bĂrĂł, sĹ‘t fegyelmi sem indul ellene.
Az emberek általában abbĂłl indulnak ki, hogy ha egy bűncselekmĂ©ny nagy fájdalmat okoz – mert, mint jelen esetben ismert, kedvelt sportolĂł az áldozat, Ă©s a cselekmĂ©ny az egĂ©sz nemzetet járatja le, ország-világ elĹ‘tt – annak ki kell fejezĹ‘dni a bĂĽntetĂ©s mĂ©rtĂ©ke tekintetĂ©ben is. Csakhogy ez nem Ăgy van!
A közvéleményt manipulálni szándékozó közéleti személyek viszont éppen ezt az érzelmi hullámot lovagolják meg.
Ugyancsak érzelmi reakciót vált ki ma Magyarországon az elkövető(k) cigány mivolta. Csakhogy a büntetés kiszabása szempontjából ez ugyanúgy irreleváns, ahogy az áldozat kiléte, vagy a fájdalom, amivel sokak számára az elvesztése jár.
Ezt nem fogja fel – mert ennek az összefüggésnek a felismerése hiányzik – a laikus közvélemény, ők ugyanis a bosszú és a fájdalom logikája szerint gondolkoznak.
Ezt nem tehetnék a közélet szereplői – ugyanis ők mindezt értik – és mégis teszik. Ezért óriási a felelősségük.
A szerzĹ‘: dr. BĹ‘sze Ferenc (ĂĽgyvĂ©d, közĂrĂł)
Forrás: Nol.hu |