Az utĂłbbi mĂ©g megmagyarázhatĂł lenne azzal, hogy a demokratikus ellenzĂ©k nem tud kiutat találni, Ă©s ennek valĂłban nagyon fontos szerepe van abban, hogy milyen tĂşlĂ©lĂ©si stratĂ©giákat választanak az emberek, de korántsem magyaráz meg mindent. Nem ad magyarázatot arra, hogy miĂ©rt tűnnek Ă©rzĂ©ketlennek a munkavállalĂłk a jövedelmeiket folyamatosan csökkentĹ‘ Ă©s a munkafeltĂ©teleiket tudatosan rontĂł döntĂ©sekre. Nem ad magyarázatot arra sem, miĂ©rt tűnnek Ă©rzĂ©ketlennek a vállalkozĂłk a lehetĹ‘sĂ©geik radikális beszűkĂtĂ©sĂ©vel, Ă©s az Ă©rtelmisĂ©giek a szabad gondolkodás felszámolásával szemben. Nem Ă©rthetĹ‘, hogy miĂ©rt tűrik a jogászok szinte szĂłtlanul a jogrend felszámolását, a cigányvezetĹ‘k a romák szolganĂ©ppĂ© degradálását. Nem Ă©rthetĹ‘ az sem, miĂ©rt állnak ki olyan kevesen nyilvánosan azok mellett, akik mĂ©gsem szĂłtlanok. Ha csak ennyit veszĂĽnk Ă©szre, ha csak ennyit látunk meg, már akkor is nyugodtan mondhatnánk: birka nĂ©p ez. Van azonban más Ă©rtelmezĂ©si lehetĹ‘sĂ©g is. Induljunk ki abbĂłl, hogy ellentmondás van a látszĂłlagos nyugalom Ă©s a munkahelyeken, a köztereken, a magánĂ©letben egyre növekvĹ‘ feszĂĽltsĂ©g között, amely mind drasztikusabban mutatkozik meg, Ă©s mind gyakrabban változik verbális Ă©s fizikai agressziĂłvá. EbbĹ‘l pedig az következik, hogy az emberek nagyon is Ă©rzĂ©kelik az Ă©letkörĂĽlmĂ©nyeik Ă©s lehetĹ‘sĂ©geik rohamos pusztulását, de máskĂ©nt reagálnak rá, mint ahogyan a demokraták remĂ©ltĂ©k. Az ellenállás stratĂ©giájának kialakĂtása során feltĂ©tlenĂĽl számolni kell azzal, mikĂ©nt válaszolnak az emberek az állami agressziĂłra, Ă©s egy darabig mĂ©g nem lehet Ă©pĂteni a demokratikus önvĂ©delemre. Az ugyanis csak akkor lĂ©tezik, Ă©s csak akkor működik hatĂ©konyan, ha 1) összekapcsolĂłdnak egymással az egyĂ©ni Ă©letek negatĂv megváltozása Ă©s a kormányzati intĂ©zkedĂ©sek, vagyis ha 2) nem a következmĂ©nyeket tekintik a baj forrásának Ă©s ha 3) nemcsak azt látják, hogy többek helyzete is hasonlĂłan alakul, hanem felismerik azt is, hogy egyedĂĽl nem jutnak semmire, azaz egyedĂĽl nem kĂ©pesek tartĂłsan javĂtani a helyzetĂĽkön. Ezeknek a feltĂ©teleknek jelenleg egyike sincs meg. A szolidaritás szinte teljes hiánya Ă©rzĂ©ketlennĂ© tesz mások bajai iránt, Ă©s azzal hiĂş remĂ©nnyel kecsegtet, hogy ha nem állunk ki a bajbajutottak mellett, akkor mi magunk megĂşszhatjuk.
Â
Az emberek többsĂ©ge bajainak okát nem a kormány dilettantizmusában Ă©s diktatĂşrára törekvĂ©seiben látja, sokkal inkább a hozzá közelesĹ‘, egyre működĂ©skĂ©ptelenebb intĂ©zmĂ©nyekben Ă©s alkalmazottaikban keresi. Sokan nem látnak, Ă©s nem is akarnak egy karnyĂşjtásnyinál messzebb látni. Hiszik, hogy ezzel megvĂ©dhetik magukat Ă©s pozĂciĂłikat, az orbánizmus cĂ©lja azonban Ă©ppen az, hogy szembefordĂtsa egymással az önkormányzatokat Ă©s a telepĂĽlĂ©sek lakĂłit, a szĂĽlĹ‘ket Ă©s a pedagĂłgusokat, a polgárokat Ă©s a rendĹ‘röket, a vállalkozĂłkat Ă©s az alkalmazottakat, a hajlĂ©ktalanokat Ă©s a náluk Ă©ppen hogy csak jobb helyzetben lĂ©vĹ‘ket, a romákat Ă©s a velĂĽk szinte azonos mĂłdon kiszolgáltatottakat Ă©s kizsákmányoltakat. SzĂłval mindenkit, hogy mi mindannyian, Ăgy egymás ellen fordulva Ă©s egymást utálva megfeledkezzĂĽnk arrĂłl, hogy legnagyobb bajaink oka Ă©ppen az Orbán Viktor által megálmodott diktatĂşra. Mindazt a feszĂĽltsĂ©get tehát, amely az emberekben nap mint nap felhalmozĂłdik, a közvetlen környezetĂĽk elleni agressziĂłval vezetik le, beleölik a többiekkel valĂł ĂĽvöltözĂ©sekbe Ă©s káromkodásokba, idĹ‘nkĂ©nt pedig a fizikai erĹ‘szakba. Ez a hatásátirányĂtás, ha valĂłban működik, mentesĂti a problĂ©mák okozĂłit a következmĂ©nyek alĂłl, Ă©s azt a benyomást kelti bennĂĽk, hogy bármit megtehetnek. JĂłl mutatja ezt a miniszterelnöknek BrĂĽsszelben tett megjegyzĂ©se, hogy a magyarok fegyelmezetten elfogadják majd az Ăşjabb adĂłkat, mert látják, hogy szĂĽksĂ©g van rájuk. Más nyilatkozataibĂłl is Ăşgy tűnik, maga is elhiszi, hogy mindent remekĂĽl csinál, Ă©s csak az irigyei áskálĂłdnak ellene. Az orbánizmus gondolatvilága egyĂ©bkĂ©nt is egyszerre primitĂv Ă©s ravasz. PrimitĂv abban az Ă©rtelemben, hogy sohasem vette tekintetbe a társadalmi folyamatok komplexitását, kizárĂłlag arra figyelt, mikĂ©nt lehet destruálni azokat. Ennek következtĂ©ben, ha a kormányzat Ă©rzĂ©kel is nĂ©hány problĂ©mát, mint pĂ©ldául az oktatás, a foglalkoztatottság alacsony szintje vagy a szegĂ©nysĂ©g, arra mindig rossz válaszokat ad. Az oktatás problĂ©máit az oktatási szabadság, a világra valĂł nyitottság Ă©s a demokratikus Ă©rtĂ©keken nyugvĂł önállĂłság helyett a korlátozottság Ă©s korlátoltság, a felĂĽgyelet Ă©s a bĂĽntetĂ©s, vagyis a bĂĽrokraták „bölcsessĂ©ge” rĂ©vĂ©n oldaná meg. A foglalkoztatottság növelĂ©sĂ©t a kiszolgáltatottság Ă©s a kĂ©nyszer fokozásával, a szegĂ©nysĂ©get pedig bĂĽntetĂ©sekkel akarja kezelni. Azt már nem is mondom, hogy a gazdasági növekedĂ©s a kormány szerint – hisz ez következik mindabbĂłl, amit eddig tettek – a tĹ‘ke kivonása, illetve a haverjaikhoz valĂł átcsoportosĂtása rĂ©vĂ©n oldhatĂł meg. Ravasz pedig abban az Ă©rtelemben, ahogy cĂ©ljait másnak mutatja, mint amik, meg abban is, ahogyan tetteiĂ©rt másokra hárĂtja a felelĹ‘ssĂ©get, tehát a hazugságokban, abban, ahogyan a silányságot a legnagyobb Ă©rtĂ©knek mutatja be. Az orbánizmus olyan, mint a „bolondok aranya”.*
A hatásáthelyezĂ©snĂ©l valĂłszĂnűleg sokkal fontosabb az a tĂşlĂ©lĂ©si stratĂ©gia, amit már a rendszerváltás elĹ‘tt kialakĂtottak Ă©s sikeresen alkalmaztak a magyarok. Ennek az a lĂ©nyege, hogy ha nem is fogadják el, de tudomásul veszik azt, ami van, Ă©s valamennyi problĂ©májukra egyĂ©ni megoldásokat keresnek. Ăšgy vĂ©lem, ma is ez a stratĂ©gia dominál. Aki csak teheti, visszavonul a maga világába, Ă©s megprĂłbál tĂşlĂ©lni. Akár mĂ©g azt is mondhatnánk, hogy ez jĂł hĂr, mert az orbánisták uralmát Ă©s dilettáns világát rövid Ă©letűnek kĂ©pzelik el, de nem hiszem, hogy tĂ©nyleg Ăgy van. Inkább arrĂłl lehet szĂł, hogy az emberek megkĂsĂ©rlik elválasztani egymástĂłl a saját világukat Ă©s a közös világot. Elhitetik magukkal, hogy lehetsĂ©ges lĂ©trehozni egy egyre szörnyűbbĂ© válĂł közös valĂłságban a maguk bĂ©kĂ©s Ă©s otthonos világát. Elhitetik magukkal azt is, hogy megszabadulhatnak a politikai döntĂ©shozĂłk rosszindulata Ă©s ostobasága következmĂ©nyeinek legalább egy rĂ©szĂ©tĹ‘l, ha kĂ©pesek megtalálni a mellĂ©kutakat Ă©s a kiskapukat, amelyeken keresztĂĽl kompenzálhatják a vesztesĂ©geik egy rĂ©szĂ©t. Úgy tűnik azonban, hogy ez magatartástĂpus nem működik igazán jĂłl, nem kĂ©pes feloldani a feszĂĽltsĂ©geket, amelyek a diktatĂşra ĂşjbĂłli kiĂ©pĂĽlĂ©sĂ©vel egyĂĽtt járnak. Erre utal az agresszivitás szintjĂ©nek növekedĂ©se, bár az is igaz, hogy egyelĹ‘re mĂ©g csak egymás ellen fordulnak az emberek. A Fidesz ebben a vonatkozásban a saját csapdájába látszik beleesni, hiszen 2002 Ăłta mindent megtett az erĹ‘szak Ă©s az agressziĂł fokozásáért, 2006 után pedig szövetsĂ©get kötött mindenkivel, aki hajlandĂł volt bármifĂ©le agressziĂłt alkalmazni a kormány Ă©s a baloldali pártok politikusai ellen. Most mĂ©g el tudta Ă©rni, hogy ne törtĂ©njĂ©k ugyanez az Ĺ‘ politikusaival is, de nem tud Ă©s talán nem is akar mit kezdeni a polgárok közötti erĹ‘szakkal. Illetve, bocsánat, egy ötlete mĂ©gis van a jelenlegi hatalmasoknak: ahogyan a korrupciĂłt, Ăşgy az erĹ‘szakot is megprĂłbálják intĂ©zmĂ©nyesĂteni Ă©s a legkiszolgáltatottabbak ellen irányĂtani. Ezzel viszont folyamatosan táplálják a legszĂ©lsĹ‘sĂ©gesebb Ă©s legaljasabb politikai irányzatok iránti bizalmat.
Magyarország polgárai egyelőre sem beletörődni nem képesek mindabba, sem pedig fellázadni nem képesek az ellen, ami velük történik. Látják ugyan, hogy nagyon rossz, de még hisznek benne, hogy képesek lesznek elkerülni a legrosszabbat, azt, hogy szembe kelljen nézni az illúzióikkal, most még nem hiszik el, hogy ezt meg kell majd tenniük.
Nem is nagy dolog ez: Nem nagy sor nem-hinni: Bizonyisten, rongy-országot Lázadásba vinni Úgyse lehet: mindegy.
Ady Endre: Nem nagy dolog (1914)
Â
* Így nevezik a piritet, amely úgy néz ki, mintha arany lenne, holott csak vasszulfid.
KrĂ©mer Ferenc Ărásának forrása: Galamus.hu |