Igazság szerint az a bizonyos „ha” Ăşgy nagyjábĂłl a második bekezdĂ©sre már rendre el is fogy, Ă©s az egĂ©sz átmegy kijelentĹ‘ mĂłdba. SĹ‘t, kĂ©t blogger – egy szakkĂ©pzett, Ă©s egy másik – egyenesen azt mondja: most már aztán Gyurcsány bizonyĂtson kĂĽlönben politikai hulla lesz. SzĂ©pen vagyunk.
De mindegy is, Ă©n most nem olyan evidenciákrĂłl ĂrnĂ©k, amit nĂ©hány Ăłra leforgása alatt már hatszázan megĂrtak, Ă©s mĂ©g hatszázan meg fognak: jelesĂĽl, hogy ha Gyurcsány tĂ©nyleg lopta volna a szakdoliját, akkor nem kellene Ĺ‘t mentegetni, mely olyan baromságokkal jönni, hogy a szakdolgozat az nem doktori. Meg hogy a Fidesz ne anyázza Gyurcsányt, ha mentegette Schmittet. EzekrĹ‘l aztán igazán kár lenne vitát nyitni.
Ami engem birizgál, az az emlĂtett vĂ©lemĂ©nycikk-cunami egy másik alaptĂ©tele, miszerint az egĂ©sz baloldal azĂ©rt van ilyen siralmas állapotban, mert Franciscus Diabolicus egy szemĂ©lyben hiteltelenĂti el az egĂ©sz pereputtyot. „Mint a mellĂ©kelt ábra mutatja”, ugye. Ahányszor megszĂłlal, mindegy is, mit mond, a jobboldalnak máris nyert ĂĽgye van. Ăšgyhogy, legyen szĂves hĂşzzon már el a francba, de most aztán már tĂ©nyleg! Mert hogy ez, kĂ©rem szĂ©pen, egy emeletes baromság, sĂşlyos tĂ©vedĂ©s, a ballib oldal szempontjábĂłl pedig kapitális önbecsapás.
A helyzet ugyanis mĂ©g mindig az, hogy az egĂ©sz dĂszes baloldalnak, a libbantaknak, meg az ökĂłknak Ă©s alternatĂvoknak egyĂĽttesen sincsen egyetlen egy olyan figurája sem, akibe közelĂtĹ‘leg annyi politikai tehetsĂ©g Ă©s bátorság szorult, mint Gyurcsány Ferencbe. Ha ez nem Ăgy lenne, akkor 2009 tavasza Ăłta az MSzP-nek most talán azĂ©rt már illett volna Ă©rezhetĹ‘en megerĹ‘södnie. De a közvĂ©lemĂ©nynek lehetett volna arra is ideje, hogy felfedezze mondjuk Schiffer András karizmáját. Vagy Schmuck Andor sĂşlyos, ámbár csillogĂł egyĂ©nisĂ©gĂ©t. Ehelyett azt látjuk, hogy a Fidesz nĂ©pszerűsĂ©gĂ©vel csak a politikai apátia – a nyilvánvalĂłan szuperkonstruktĂv „Televanatököm Tábor” – tart lĂ©pĂ©st. És amĂg a Millához hasonlĂł zsákutcákkal pazaroljuk az idĹ‘nket, Ă©s egy halom megkĂ©rdĹ‘jelezhetĹ‘ elmeállapotĂş karikatĂşra közĂĽl választunk maguknak alternatĂv PalibohĂłcot, Orbán, köszöni szĂ©pen, röhög a markába. Sajna, vĂ©reim, ami a baloldalt hiteltelenĂti, az nem Gyurcsány Ferenc, hanem a tĂ©nyleges, eladhatĂł politikai produktum totális elĂ©gtelensĂ©ge. Ăšgyhogy a megoldás sem az Ĺ‘ rituális lemĂ©szárlásában keresendĹ‘.
Ha valaki megnĂ©zi az elmĂşlt kĂ©t Ă©v politikai csomĂłpontjait – jelesĂĽl mondjuk az alkotmányozást, a választási törvĂ©nyt, vagy az Ăşj köztársasági elnök megválasztásának ĂĽgyĂ©t – az a nagy bĂĽdös helyzet, hogy Gyurcsány Ferenc az egĂ©sz baloldalnál kilomĂ©terekkel elĹ‘bb látta, hogy mi a teendĹ‘. MĂ©gpedig: a teljes tagadás. (Egy rendes LucifertĹ‘l, ugye mást mit is várna az ember :-)). És az csak egy dolog, hogy Ĺ‘ látta, de ráadásul Ĺ‘ az, aki ezt leginkább le tudja fordĂtani a napi politikai cselekvĂ©s szintjĂ©re is. Mert amorf mĂłdon, zsigerbĹ‘l utálni Orbánt (4K!, Milla) sehová sem vezet. A „mi mindenkit egyformán lenĂ©zĂĽnk” (LMP) mĂ©g egy nyamvadt nĂ©pszavazás elindĂtásához is bakfitty volt. A „Gyurcsány nem mi vagyunk” (MSzP) pedig, hát, kissĂ© hiteltelen. Szarral, uraim, nem lehet tojást festeni. Gyurcsány viszont hat hĂłnap alatt csinált egy kĂĽszöb feletti pártot. MĂ©gpedig egyöntetű, rohadt erĹ‘s ellenszĂ©lben. Ez se elĂ©g mĂ©g semmire, de azĂ©rt...
SzĂłval, nem, senki ne mentegesse Gyurcsányt. Ne maszatoljon, ne relativizáljon. De követelje meg neki is a tisztes eljárást. Nem azĂ©rt, mert Ĺ‘ Gyurcsány, hanem azĂ©rt, mert mĂ©g neki is jog van hozzá. Ahogy Schmitt Pálnak is megvolt. A kĂ©rdĂ©s, a követendĹ‘ eljárás Ă©s a lehetsĂ©ges következmĂ©nyek is ugyanazok.  Mindenki, akinek ebben az ĂĽgyben bármilyen tĂ©ny van a kezĂ©ben – a vádlĂłk, Gyurcsány Ferenc, az Egyetem, az egykori konzulens, mindenki – álljon elĹ‘ a farbával, de kurvagyorsan. És az arra hivatott intĂ©zmĂ©ny, az Egyetem, mondja ki az ĂtĂ©letet. Van-e Gyurcsány Ferencnek fĹ‘iskolai diplomája, vagy nincs. A többi meg evidens.
De addig, kedves baloldal, libbantak, zöldek, alternatĂvok: ne akarjatok Orbánabb lenni Orbánnál. Nem egy dicsĹ‘sĂ©ges szerep. És nem vall tĂşlságosan nagy intelligenciára sem.
A magam rĂ©szĂ©rĹ‘l nem gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc mĂ©g egyszer miniszterelnök tudna lenni. Nem gondolom, hogy akarna. De azt gondolom, hogy nĂ©lkĂĽle nem fog menni. Nem gondolom, hogy – ha a 2014-es választásnak csĂşfolt sarkalatos Kubatov-mutyi esetleg mĂ©gsem lenne elĂ©g – a levegĹ‘ben lĂłgĂł Fidesz-LMP koalĂciĂł majd helyre tennĂ© a mi kis balkáni világunkat. És nem gondolom, hogy egy bajusz nĂ©lkĂĽli Mesterházy Attila majd legyĹ‘znĂ© a sárkányt.
A szemĂ©lyes meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sem tulajdonkĂ©ppen lĂ©nyegtelen. Ki nem szarja le, hogy Ă©n FletĂłnak hiszek, a HĂr Tv-nek meg azt se, amit kĂ©rdez. Azon tĂşl, hogy idĹ‘nkĂ©nt pĂłtcselekszem egy jĂłt, Ă©s kiĂrom magambĂłl, amit gondolok, ennek a blognak sincs sok Ă©rtelme. FunkciĂłm, közhivatalom, amirĹ‘l lemondhatnĂ©k, nincs. De hogy ne legyen teljesen tĂ©t nĂ©lkĂĽli a dolog, egyet megĂgĂ©rek. Ha bebizonyosododik, hogy Gyurcsány Ferenc csalt, a Ghostwriter leteszi a tollat. Ă–rökre.
Nem az lenne a tragédia.
Forrás: Ghostwriter blog |