„Elnézést, Virág Elvtárs, ez az ítélet…”

2012-05-01 16:20:04

Sorban állnak a bloggerek Gyurcsány Ferenc politikai temetésére. Egyre-másra jelennek meg a posztok arról, hogy „ha beigazolódna a gyanú”, akkor minek kéne történnie, mekkora béna, balfasz, szemétláda lenne a volt miniszterelnök, és mindenki, aki körülötte van.

Igazság szerint az a bizonyos „ha” úgy nagyjából a második bekezdésre már rendre el is fogy, és az egész átmegy kijelentő módba. Sőt, két blogger – egy szakképzett, és egy másik – egyenesen azt mondja: most már aztán Gyurcsány bizonyítson különben politikai hulla lesz. Szépen vagyunk.

De mindegy is, én most nem olyan evidenciákról írnék, amit néhány óra leforgása alatt már hatszázan megírtak, és még hatszázan meg fognak: jelesül, hogy ha Gyurcsány tényleg lopta volna a szakdoliját, akkor nem kellene őt mentegetni, mely olyan baromságokkal jönni, hogy a szakdolgozat az nem doktori. Meg hogy a Fidesz ne anyázza Gyurcsányt, ha mentegette Schmittet. Ezekről aztán igazán kár lenne vitát nyitni.

Ami engem birizgál, az az említett véleménycikk-cunami egy másik alaptétele, miszerint az egész baloldal azért van ilyen siralmas állapotban, mert Franciscus Diabolicus egy személyben hitelteleníti el az egész pereputtyot. „Mint a mellékelt ábra mutatja”, ugye. Ahányszor megszólal, mindegy is, mit mond, a jobboldalnak máris nyert ügye van. Úgyhogy, legyen szíves húzzon már el a francba, de most aztán már tényleg! Mert hogy ez, kérem szépen, egy emeletes baromság, súlyos tévedés, a ballib oldal szempontjából pedig kapitális önbecsapás.

A helyzet ugyanis még mindig az, hogy az egész díszes baloldalnak, a libbantaknak, meg az ökóknak és alternatívoknak együttesen sincsen egyetlen egy olyan figurája sem, akibe közelítőleg annyi politikai tehetség és bátorság szorult, mint Gyurcsány Ferencbe. Ha ez nem így lenne, akkor 2009 tavasza óta az MSzP-nek most talán azért már illett volna érezhetően megerősödnie. De a közvéleménynek lehetett volna arra is ideje, hogy felfedezze mondjuk Schiffer András karizmáját. Vagy Schmuck Andor súlyos, ámbár csillogó egyéniségét. Ehelyett azt látjuk, hogy a Fidesz népszerűségével csak a politikai apátia – a nyilvánvalóan szuperkonstruktív „Televanatököm Tábor” – tart lépést. És amíg a Millához hasonló zsákutcákkal pazaroljuk az időnket, és egy halom megkérdőjelezhető elmeállapotú karikatúra közül választunk maguknak alternatív Palibohócot, Orbán, köszöni szépen, röhög a markába. Sajna, véreim, ami a baloldalt hitelteleníti, az nem Gyurcsány Ferenc, hanem a tényleges, eladható politikai produktum totális elégtelensége. Úgyhogy a megoldás sem az ő rituális lemészárlásában keresendő.

Ha valaki megnézi az elmúlt két év politikai csomópontjait – jelesül mondjuk az alkotmányozást, a választási törvényt, vagy az új köztársasági elnök megválasztásának ügyét – az a nagy büdös helyzet, hogy Gyurcsány Ferenc az egész baloldalnál kilométerekkel előbb látta, hogy mi a teendő. Mégpedig: a teljes tagadás. (Egy rendes Lucifertől, ugye mást mit is várna az ember :-)). És az csak egy dolog, hogy ő látta, de ráadásul ő az, aki ezt leginkább le tudja fordítani a napi politikai cselekvés szintjére is. Mert amorf módon, zsigerből utálni Orbánt (4K!, Milla) sehová sem vezet. A „mi mindenkit egyformán lenézünk” (LMP) még egy nyamvadt népszavazás elindításához is bakfitty volt. A „Gyurcsány nem mi vagyunk” (MSzP) pedig, hát, kissé hiteltelen. Szarral, uraim, nem lehet tojást festeni. Gyurcsány viszont hat hónap alatt csinált egy küszöb feletti pártot. Mégpedig egyöntetű, rohadt erős ellenszélben. Ez se elég még semmire, de azért...

Szóval, nem, senki ne mentegesse Gyurcsányt. Ne maszatoljon, ne relativizáljon. De követelje meg neki is a tisztes eljárást. Nem azért, mert ő Gyurcsány, hanem azért, mert még neki is jog van hozzá. Ahogy Schmitt Pálnak is megvolt. A kérdés, a követendő eljárás és a lehetséges következmények is ugyanazok.  Mindenki, akinek ebben az ügyben bármilyen tény van a kezében – a vádlók, Gyurcsány Ferenc, az Egyetem, az egykori konzulens, mindenki – álljon elő a farbával, de kurvagyorsan. És az arra hivatott intézmény, az Egyetem, mondja ki az ítéletet. Van-e Gyurcsány Ferencnek főiskolai diplomája, vagy nincs. A többi meg evidens.

De addig, kedves baloldal, libbantak, zöldek, alternatívok: ne akarjatok Orbánabb lenni Orbánnál. Nem egy dicsőséges szerep. És nem vall túlságosan nagy intelligenciára sem.

A magam részéről nem gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc még egyszer miniszterelnök tudna lenni. Nem gondolom, hogy akarna. De azt gondolom, hogy nélküle nem fog menni. Nem gondolom, hogy – ha a 2014-es választásnak csúfolt sarkalatos Kubatov-mutyi esetleg mégsem lenne elég – a levegőben lógó Fidesz-LMP koalíció majd helyre tenné a mi kis balkáni világunkat. És nem gondolom, hogy egy bajusz nélküli Mesterházy Attila majd legyőzné a sárkányt.

A személyes meggyőződésem tulajdonképpen lényegtelen. Ki nem szarja le, hogy én Fletónak hiszek, a Hír Tv-nek meg azt se, amit kérdez. Azon túl, hogy időnként pótcselekszem egy jót, és kiírom magamból, amit gondolok, ennek a blognak sincs sok értelme. Funkcióm, közhivatalom, amiről lemondhatnék, nincs. De hogy ne legyen teljesen tét nélküli a dolog, egyet megígérek. Ha bebizonyosododik, hogy Gyurcsány Ferenc csalt, a Ghostwriter leteszi a tollat. Örökre.

Nem az lenne a tragédia.

Forrás: Ghostwriter blog

Vissza...