De a boldogságtĂłl elszállnunk azĂ©rt nem kĂ©ne. Mert bizony van kĂ©t bökkenĹ‘.  ElĹ‘ször: a gazdaság. Magyarország az IMF tárgyalások megkezdĂ©sĂ©vel mĂ©g egyáltalán nem kerĂĽlt vissza EurĂłpa tĂ©rkĂ©pĂ©re. Mindazok a kifogások, amelyeket a magyar gazdaságpolitikárĂłl, no meg a demokrácia állapotárĂłl az utĂłbbi idĹ‘ben az EurĂłpa Tanács, Velencei Bizottság, az EurĂłpai Parlament, Ă©s egy sor vezetĹ‘ eurĂłpai politikus megfogalmaztak, továbbra is fennállnak. És ezekkel az aggodalmakkal nem csupán a „mitugrász liberálisok” foglalkoznak, hanem a befektetĹ‘k is. Egy olyan országban ugyanis, ahol nincs bĂrĂłi fĂĽggetlensĂ©g, nagyon bátor dolog befektetni. KonkrĂ©t, általam ismert ĂĽzleti pĂ©ldát mondok: nemrĂ©giben egy balkáni (!) EU országbĂłl valĂł partnerĂĽnk komoly megfontolás tárgyává tette, hogy egy egyĂ©bkĂ©nt nagyon is jĂł hĂrű, ĂgĂ©retesen fejlĹ‘dĹ‘ magyar high-tech cĂ©ggel szabad-e egyĂĽtt beruházni, tekintettel arra, ahogy a magyar kormány a piachoz viszonyul. (Ă–ssze-vissza adĂłztat, visszamenĹ‘leg törvĂ©nykezik, beleszĂłl az igazságszolgáltatásba, Ă©s idĹ‘nkĂ©nt erĹ‘szakkal államosĂt. Hogy az Ăşjra terjedĹ‘ korrupciĂłrĂłl már ne is szĂłljak.) És nem gondolom, hogy ha már a Balkánon is ilyen hĂrĂĽnk van, akkor a nyugati befektetĹ‘k máskĂ©ppen gondolkodnak majd. Nem kell aggĂłdni, mindig lesz annyi Ăşj befektetĹ‘, hogy Orbán Viktor idĹ‘nkĂ©nt elmehessen átvágni egy-egy szalagot, de messze nem lesz annyi, mint a környĂ©k többi országában. És ez már elĂ©g is ahhoz, hogy rosszul Ă©rezzĂĽk majd magunkat. SzĂłval aki azt hiszi, hogy a gazdasági gondjainknak ezzel vĂ©ge is, az nagyon tĂ©ved.  Másodszor az a bizonyos demokrácia-ĂĽgy. Tudom, ez a magyarok többsĂ©gĂ©t piszokul nem Ă©rdekli. Vagy legalábbis azt hiszik, hogy a „nemzeti fĂĽggetlensĂ©g" elĹ‘bbre valĂł. SĹ‘t: nem kevesen azt fogják gondolni, hogy az EU döntĂ©se az ellenzĂ©k csĂşfos kudarca. EzĂşton bebizonyosodott: mĂ©giscsak a bátor miniszterelnöknek volt igaza, a „komcsik” Ă©s „libsik” hĹ‘börgĂ©se a tĂşlkoros bĂrákrĂłl, a jegybankrĂłl (nyilván mindenek elĹ‘tt az off-shore lovag Simor András „pofátlan” fizetĂ©sĂ©rĹ‘l, ugye), meg holmi adatvĂ©delmi biztosokrĂłl (ki a franc az egyáltalán, Ă©s minek fizetjĂĽk?), az egĂ©sz hazaárulĂł koncert most aztán bevĂ©geztetett. Hajrá Magyarország, nem lettĂĽnk gyarmat! Kár lenne tagadni: BarrosoĂ©k döntĂ©sĂ©nek van ilyen olvasata, Ă©s akármit mond a NĂ©pszabadság mai cĂmlapja, no meg Szanyi kapitány: aki azt hiszi, hogy Orbán Viktor kapitulált, az mĂ©g nagyobbat tĂ©ved.  A szabad világ általában Ăşgy gondolja: minden országnak, minden nĂ©pnek maga felelĹ‘ssĂ©ge, hogy mihez is kezd magával. És alapesetben nagyon nyomĂłs ok – igen: közvetlen Ă©s sĂşlyos önĂ©rdek – kell ahhoz, hogy ebbe kĂĽlföldrĹ‘l Ă©rdemben beleavatkozzanak. Magyarországnak az a szerencsĂ©je – igen: a szerencsĂ©je – hogy EurĂłpa azĂ©rt nem egĂ©szen Ăgy működik. Az EU-ban a nemzetek nem Ăşgy Ă©lnek, mint azt Orbán Ă©s általában az euroszkeptikusok kĂ©pzelik. Az EU-ban egy-egy tagállamnak nem sok belĂĽgye marad. És a demokrácia, az emberi jogok tisztelete semmikĂ©ppen sem tartozik ezek közĂ©. Nem titkolom: szemĂ©ly szerint nem Ă©rtem BarrosoĂ©k mai döntĂ©sĂ©t. Egy-kĂ©t napon belĂĽl nyilván lesznek mĂ©g magyarázatok, hozzáfűzött kommentárok. Viviane Reding, az alapjogi biztos pl. mĂ©g folytatni akarja a harcot. Nagyon kĂváncsi vagyok arra, hogy mit fog a Bizottság lĂ©pni, ha majd kiderĂĽl, hogy OrbánĂ©knak esze ágában sincs a Velencei Bizottság kifogásaival Ă©rdemben foglalkozni.  Rövid távon minden normális ember örĂĽl annak, hogy az EU Ă©s az IMF vĂ©gre leĂĽl velĂĽnk tárgyalni. Ăśnnepelni azonban nincs okunk. Ugyanott tartunk, mint januárban. Közben kidobtunk pár tĂzmilliárdot Ă©rtelmetlenĂĽl kamatra, meg "árfolyamra", az ellenzĂ©k továbbra is darabokban, Orbán pedig hatalma csĂşcsán.  SzegĂ©ny Magyarország...
Forrás:ghostwriter.blog.hu |