Ahol a part szakad

2012-04-26 17:59:49

No, akkor kezdődjék a tánc – tárgyal velünk az EU, és az IMF. A jobbik énem azt mondja: ennek örülni kell. Egyértelmű: minden magyar érdeke, hogy legyen tárgyalás, helyreálljon a forint árfolyama, satöbbi. A most már elkerülhetetlen megszorítások miatt így is mindnyájan szívni fogunk, nem kell nekünk még a pénzpiaci haddelhad is.

De a boldogságtól elszállnunk azért nem kéne. Mert bizony van két bökkenő.
 
Először: a gazdaság. Magyarország az IMF tárgyalások megkezdésével még egyáltalán nem került vissza Európa térképére. Mindazok a kifogások, amelyeket a magyar gazdaságpolitikáról, no meg a demokrácia állapotáról az utóbbi időben az Európa Tanács, Velencei Bizottság, az Európai Parlament, és egy sor vezető európai politikus megfogalmaztak, továbbra is fennállnak. És ezekkel az aggodalmakkal nem csupán a „mitugrász liberálisok” foglalkoznak, hanem a befektetők is. Egy olyan országban ugyanis, ahol nincs bírói függetlenség, nagyon bátor dolog befektetni. Konkrét, általam ismert üzleti példát mondok: nemrégiben egy balkáni (!) EU országból való partnerünk komoly megfontolás tárgyává tette, hogy egy egyébként nagyon is jó hírű, ígéretesen fejlődő magyar high-tech céggel szabad-e együtt beruházni, tekintettel arra, ahogy a magyar kormány a piachoz viszonyul. (Össze-vissza adóztat, visszamenőleg törvénykezik, beleszól az igazságszolgáltatásba, és időnként erőszakkal államosít. Hogy az újra terjedő korrupcióról már ne is szóljak.) És nem gondolom, hogy ha már a Balkánon is ilyen hírünk van, akkor a nyugati befektetők másképpen gondolkodnak majd. Nem kell aggódni, mindig lesz annyi új befektető, hogy Orbán Viktor időnként elmehessen átvágni egy-egy szalagot, de messze nem lesz annyi, mint a környék többi országában. És ez már elég is ahhoz, hogy rosszul érezzük majd magunkat. Szóval aki azt hiszi, hogy a gazdasági gondjainknak ezzel vége is, az nagyon téved.
 
Másodszor az a bizonyos demokrácia-ügy. Tudom, ez a magyarok többségét piszokul nem érdekli. Vagy legalábbis azt hiszik, hogy a „nemzeti függetlenség" előbbre való. Sőt: nem kevesen azt fogják gondolni, hogy az EU döntése az ellenzék csúfos kudarca. Ezúton bebizonyosodott: mégiscsak a bátor miniszterelnöknek volt igaza, a „komcsik” és „libsik” hőbörgése a túlkoros bírákról, a jegybankról (nyilván mindenek előtt az off-shore lovag Simor András „pofátlan” fizetéséről, ugye), meg holmi adatvédelmi biztosokról (ki a franc az egyáltalán, és minek fizetjük?), az egész hazaáruló koncert most aztán bevégeztetett. Hajrá Magyarország, nem lettünk gyarmat! Kár lenne tagadni: Barrosoék döntésének van ilyen olvasata, és akármit mond a Népszabadság mai címlapja, no meg Szanyi kapitány: aki azt hiszi, hogy Orbán Viktor kapitulált, az még nagyobbat téved.
 
A szabad világ általában úgy gondolja: minden országnak, minden népnek maga felelőssége, hogy mihez is kezd magával. És alapesetben nagyon nyomós ok – igen: közvetlen és súlyos önérdek – kell ahhoz, hogy ebbe külföldről érdemben beleavatkozzanak. Magyarországnak az a szerencséje – igen: a szerencséje – hogy Európa azért nem egészen így működik. Az EU-ban a nemzetek nem úgy élnek, mint azt Orbán és általában az euroszkeptikusok képzelik. Az EU-ban egy-egy tagállamnak nem sok belügye marad. És a demokrácia, az emberi jogok tisztelete semmiképpen sem tartozik ezek közé. Nem titkolom: személy szerint nem értem Barrosoék mai döntését. Egy-két napon belül nyilván lesznek még magyarázatok, hozzáfűzött kommentárok. Viviane Reding, az alapjogi biztos pl. még folytatni akarja a harcot. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog a Bizottság lépni, ha majd kiderül, hogy Orbánéknak esze ágában sincs a Velencei Bizottság kifogásaival érdemben foglalkozni.
 
Rövid távon minden normális ember örül annak, hogy az EU és az IMF végre leül velünk tárgyalni. Ünnepelni azonban nincs okunk. Ugyanott tartunk, mint januárban. Közben kidobtunk pár tízmilliárdot értelmetlenül kamatra, meg "árfolyamra", az ellenzék továbbra is darabokban, Orbán pedig hatalma csúcsán.
 
Szegény Magyarország...

Forrás:ghostwriter.blog.hu

Vissza...