(V)álságban az álság

2012-04-21 11:44:43

Sámuel, én magát csak bámu(e)l. Ez a mondás jutott eszembe, amikor ültem a 2012. április 17-i „lakossági fórum”-ként meghirdetett rendezvényen, Veszprémben, a Lovassy Gimnázium alagsori zsibongójában, s hallgattam alpolgármester asszony szavait. „Mondandónak” nem tudnám nevezni, mert ahhoz „tartalom” kellett volna. „Szófosásnak” mégsem nevezhetem, mert az meg illetlen kifejezés.

Alapvetően öröm is eltölthetett volna a szöveget hallva, hiszen a negatív töltésű – sőt néha vészjósló – prognózisokkal szemben ismételten megtudhattam, hogy „rövidesen fél órával hamarabb lehet vonattal a fővárosba érni Veszprémből a Budapest-Boba vasútvonal korszerűsítésének köszönhetően, hamarosan újabb körgyűrűvel bővül a 8-as főút Veszprémet elkerülő rendszere”. S ezen „nemzeti szintű” fejlesztés mellett a válsággal – némelyek csődhelyzettel – küzdő többi magyarországi várossal szemben, mi „bőgatyában fogunk táncolni”, s Kínából behozott követ fogunk koptatni a Kossuth utcán. Mit koptatni. Olyan kő lesz itt a tervező jóvoltából – s természetesen a megrendelő által finanszírozottan – amely nem csúszik, nem kopik, „mert ez kínai”. Igazából a „kínai kérdésre” kitérő választ kapunk, lakonikus rövidséggel csak az hangzott el, „olyan kő lesz, amit a tervező előírt”. Az már nem, hogy „és amit a megrendelő jóváhagyott”. Ez a momentum jellemezte az egész lakossági fórum hangulatát. Kitérő, csúsztató, maszatoló. De az a megfogalmazás is helytálló, gyáva, hazug és képmutató. Fentieket az előadó szavaival igazolom, amelyek arra a kérdésre hangzottak el válaszként, hogy „az együttműködő partner vállalkozások milyen garanciát nyújtottak, hogy a belváros korszerűsítése megnevezésű projektben meg is valósul mindaz, amit ígérnek”? A válaszból az derült ki, hogy „a volt Korona szálló ígért felújításából azt mindenképp elvégzik, ami pályázati pénzből támogatott, az ezen felüli rész kérdéses”, „a Vas Gereben utcai mélygarázs csökkentett férőhellyel ugyan, de elkészül, s a felépítményi rész megvalósítása a beruházó döntése”. S ekkor jött a csattanó. A Lovassyval szembeni parkolóházzal kapcsolatosan az volt a válasz, hogy „azt egy Parkolóház Kft. nevű társaság fogja megépíteni, míg a Hangvillát a Swing-Swing Kft. Ezek kis- és középvállalkozások, ahogy az eredeti pályázati projektben is szerepel”. Pont. Már, mint, hogy (.). Vagyis az előadó az erre a kérdésre adott válasza végére ért, azt befejezte. Na, de bocsánat. Az miért nem hangzott el, hogy ez a Parkolóház Kft. az önkormányzati tulajdonú Közüzemi Zrt. egyszemélyes kft-je? S az sem, hogy a Swing-Swing Kft-re vonatkozóan közgyűlési döntés született, miszerint 2018-ra önkormányzati tulajdonú lesz, vagyis a Séd mozi Hangvilla néven visszakerül a (f)eladóhoz! Igen, ez a valós helyzet a Parkolóházzal is, a Hangvillával is. Mi az, hogy „szó volt róla”? Közgyűlési döntés született. Vagy ennek „értéke” ma megfelel a „szó volt róla” tartalmi jelentésének? Miért nem lehet kimondani, hogy a „menekülő, elgyávuló, de ugyanakkor ígérgető” (lásd Hangvilla), valamint a „folyamatosan hazudozó, az előző testületet több alkalommal megtévesztő” (lásd Parkolóház) magántőkét kell az Önkormányzatnak – közvetlenül, vagy közvetve – kiváltani annak érdekében, hogy megmentse a projektet. Többe kerülne ugyanis a belvárosi rehabilitációs projekt EU-támogatásának elvesztése, mint a „lelépők” kiváltása. (A visszafizetés kockázata persze még ez esetben is fennáll, ha utóbb ezeket az önkormányzati megoldásokat „szabálytalannak” minősítik az azt elbírálni jogosultak.)

Felnőtt emberek ültek ezen a fórumon, értik a szót, megértik a problémát. Nem elmebetegek, nem gyengeelméjűek. Megérdemlik, hogy kérdéseikre valós tartalmú válaszokat kapjanak. Ez maradt el, ettől vált az egész gyávává, képmutatóvá, hazuggá, egyszóval hiteltelenné. Az volt az érzésem mindvégig, amíg ott ültem, „egy a fontos, ezeket mindenképp meg kell tartani, de jó lenne minél előbb túl lenni rajta, jó lenne, ha sokan lennének, de nem kérdeznének, észrevétel sem lenne, hiszen az előadónak is kínos, válasz helyett mellébeszélni, vagy folyamatosan ismételni önmagát”. Na, de miért van ez?

A valós okra egy nappal később jöttem rá, akkor állt össze a kép. Ekkor értettem meg a Pro Veszprém Kft. ügyvezetőjének „üdvözlő” mondatának a lényegét, hogy miért kellett jelenléti ív, s miért kellett mikrofonba beszélni. Alpolgármester asszony azon mondata volt a kulcs a megértéshez, amikor kijelentette, „nem készül jegyzőkönyv, csak emlékeztető, s azt nem az Önkormányzat készíti, hanem a szervező Pro Veszprém Kft”. Azt persze megint elfelejtette hozzátenni, hogy a Pro Veszprém Kft. egyszemélyes tulajdonosa Veszprém MJV Önkormányzata. Úgy, mint a Parkolóház Kft-é a Közüzemi Zrt. Bújócska, fogócska... Nem mi vagyunk, de mégis mi vagyunk... Mint a Csarnoknál az Aréna Kft. Ha el kell vinni a balhét, majd elviszi, ha nagyságrendileg nem fér bele, ott van végső soron a tulajdonos Közüzemi Zrt. Pont ugyanúgy, mint a Parkolóház Kft-nél. Az is az „övé”. Ő a Jolly-Joker. De az ördög vigye el, a Közüzemi Zrt. meg Veszprém MJV Önkormányzatáé, amelyről ezidáig azt hihettük, hogy a mienk. Már, mint, hogy a mi Önkormányzatunk. Azt hittem eddig, „együtt sírunk, együtt nevetünk”.

Mára kiderült, miénk a „sírás”, övék a „nevetés”. A fent említett ügyvezetői mondat úgy szólt, „örülünk, hogy ilyen sokan eljöttek”. Ezt rögzítik, ez kerül az emlékeztetőbe. Az erre tett észrevétel nyilván nem, amely azt kérte, vonják le a jelenléti íven rögzített létszámból a képviselőknek, az apparátus dolgozóinak, a szervezetten megjelent párttagoknak – nem magukért, hanem pártjuk képviseletét demonstrálva voltak ugyanis jelen – valamint a sajtó munkatársainak a számát, s akkor derül ki, mekkora is volt valójában a civil, lakossági érdeklődés. Az észrevételre alpolgármester asszony úgy reagált, „ők örülnek a sajtó, a politikusok, és a hivatali dolgozók érdeklődésének is, tehát beszámítják a létszámba”. Apropó sajtó. Még, ha tényleg tudósítanának. Az erről szóló cikkekben még kérdést, problémafelvetést nem olvastam, csak a hozsannát – tisztelet a kivételnek – ami ezáltal hamis képet jelenít meg. A helyi sajtó jelenleg tulajdonképpen „(ki)szolgálatot” teljesít.  Ezért is mondtam, hozzászólásomat „csak” a jegyzőkönyv mellékletének szánom, érdemi választ úgysem kapok – eddig sem kaptam – a sajtó pedig hallgat róla. S ekkor érkezett a megvilágosító alpolgármesteri mondat, „nem jegyzőkönyv készül, csak emlékeztető”. Annak pedig nincs melléklete, így, ha nem kerül bele a kérdés, illetve az észrevétel, olyan, mintha el sem hangzott volna. De ennek lényegét, üzenetértékét csak másnap értettem meg. Valahol, valakiknek el kell számolni a lakossági fórumok és a résztvevők számával, emlékeztetők és jelenléti ívek fogják bizonyítani, hogy „eleget tettek ezirányú kötelezettségüknek”. Ezért volt tehát a jelenlévők „nagy” számának örömteli konstatálása, s ezért íratták alá mindenkivel a jelenléti ívet. Azzal is, aki nem akarta, mondván, hogy ő „hivatalból” van jelen, képviselő, vagy újságíró. A fentiek okán jelen írásommal bejelentem, hogy a jelenléti íven az aláírásomat visszavonom, azt nem lehet felhasználni sem a pályázat, sem a projekttel kapcsolatos teljesítés dokumentálására. Nem statisztálni jöttem egy trükk forgatókönyvéhez, hanem résztvevője szerettem volna lenni egy fórumnak, ahol a szervezőket érdeklik a felvetések, a kérdezők pedig érdemi választ kapnak. Bejelentem egyúttal, hogy a fórumot nem csak, hogy alkalmatlannak vélem a meghirdetett cél elérésére, hanem azt azzal ellentétesnek tekintem.

Két asszony is távozott, amikor én elmentem, s csalódottságában azt kérdezte egyikük: „ezek tényleg azt várják, hogy kimenjen a nép az utcára”? Bocsánat. Tényleg ezt várják?

Bősze Ferenc

Veszprém, 2012. április 19.

Vissza...