Barroso elnök nyilván azĂ©rt lapĂt, mert Mohács kĂ©pviselĹ‘-testĂĽlete ráadásul egysĂ©gesen, ellenszavazat nĂ©lkĂĽl ĂtĂ©lte el az uniĂłt; ámbár hozzá kell tenni, hogy LMP-s kĂ©pviselĹ‘ pĂ©ldául egyáltalán nincs a városban, az egyetlen szocialista kĂ©pviselĹ‘ pedig Ausztriába disszidált, s mĂ©g nem találtak embert a helyĂ©re.
Amikor Ungár Tamás kollégám a határozat részleteiről érdeklődött, Lajdi Antalné alpolgármester állt a rendelkezésére, aki elmondta, hogy az unió hazudik, s „nehogy már a Cohn-Benditek és Clintonné mondja meg, hogy ki kaphat nálunk frekvenciát”.
Mindebben semmi meglepĹ‘ nincs, hiszen van-e annál nagyobb virtus, mint jĂłl odamondani a világnak, fĹ‘leg amikor a bátorság Ă©s a szellemi teljesĂtmĂ©ny netovábbja „agyament, Ăłtvar, hazug idiĂłtának” nevezni kĂĽlföldi kĂ©pviselĹ‘ket. Nem mintha ennek nem volna mĂ©lysĂ©ges mĂ©ly tradĂciĂłja Magyarországon: annak idejĂ©n e sorok ĂrĂłja a Patyolat Vállalat gyűlĂ©sĂ©n felhevĂĽlt állapotban maga is megszavazta a Nixon elnöknek kĂĽldött utolsĂł figyelmeztetĂ©st; de bizony meg is erĹ‘sĂtettĂ©k azonnal a FehĂ©r Ház vĂ©delmĂ©t.
Hanem az alpolgármester mégiscsak asszony, és ez kezd egyre fontosabbá válni. Nyilván nőkultusz beszél belőlem, de nekem egy anya, nagymama, feleség, szerető stb., ne cohn-benditezzen, ne clintonnézzon, a városháza ablakából ne rázza az öklét Brüsszel felé, hagyja a frekvenciát másra, ellenben őrizze meg a méltóságát, mert ez az utolsó esély.
Van Ă“budán egy műintĂ©zmĂ©ny, ahol minden nĹ‘napon odaĂtĂ©lik az Év legbutább asszonya cĂmet. KĂ©t Ă©vvel ezelĹ‘tt a mĂ©ltatlanul elfelejtett PelcznĂ© Gáll IldikĂł nyert (idĂ©n utcahosszal Selmeczi Gabriella), a gyĹ‘ztes azonban nem dĂjat kap, hanem a fĂ©rjĂ©nek Ărnak egy levelet. Hogy kedves uram, vigyázzon jobban a párjára. Ne engedje, hogy a párt bolondot csináljon belĹ‘le, mert nincs annál szomorĂşbb, mint mikor szĂ©p, Ă©rett asszonyok nevetsĂ©gessĂ© válnak. BeszĂ©lje le Ĺ‘t minden verbális Ă©s Ărásos politikai megnyilvánulásrĂłl, ellenben dagadjon benne az anyai Ă©s házastársi bĂĽszkesĂ©g; egy apa lehet link a gyermekei szemĂ©ben, hazudhat nyakra-fĹ‘re, s beszĂ©lhet hĂĽlyesĂ©get, egy anya soha.
A fĂ©rfitársadalomnak vĂ©ge. Ă–tmilliĂł agyament, Ăłtvar, hazug idiĂłta rohangál az országban, s tölt ki minden teret, rákĂ©nyszerĂtve a másik ötmilliĂłra kifejlett idiotizmusát. Nincs már olyan, hogy az Ă©n apám erĹ‘s Ă©s okos, a nagyapám meg bölcs, látni a tĂ©vĂ©ben is: komplett frakciĂłkba verĹ‘dött megannyi tĂ©bolyodott, bomlott agyĂş, imbecilis, kretĂ©n állat, akikre Ăşgy tapad a debilsĂ©g, mint az átizzadt nejloning.
Az apámból hülyét csinálhatnak, az anyámból soha.
Mindezt Lajdinénak mondom, még akkor is, ha tudom, hogy Mohácson még az átlagosnál is sűrűbb a közélet, s nehéz megállni, hogy be ne induljon az ember. Lám, pár héttel ezelőtt például bilincsbe verve vitték el azt a férfit, aki belekiabált a polgármester ünnepi beszédébe. Annak a polgármesternek a beszédébe, aki korábban Gyurcsány miniszterelnök látogatását zavarta meg, s fel volt háborodva a rendőrség közbelépésén.
Nemrég viszont a polgármestert személyesen egy jobbikos képviselő pofozta fel, igaz, korábban meg a polgármester köpött le egy másik jobbikost. Látható tehát, hogy Mohácson is van épp elég lehetőség a személyiség kibontakoztatására; hagyja csak Lajdiné Clintonnét meg a frekvenciát másra.
Megyesi Gusztáv (az Élet és Irodalom munkatársa)
Forrás: Nol.hu |