Közbiztonság

2010-09-14 13:38:04

2010. május 11-én írták ezt az újságok: Ózdon kezdődött meg a Fidesz öt állomásból álló nemzeti konzultációja. Orbán Viktor leendő miniszterelnök megismételte a párt közbiztonsággal kapcsolatos kampányígéreteit. Az új kormány megalakulása után két héten belül érzékelhető a javulás a közbiztonságban, mondta Orbán Viktor a Fidesz nemzeti konzultációjának első állomásán Ózdon.

Gondolom nem én voltam az egyetlen, akik az elmúlt napok két késelési esetére is felkapták a fejüket. Egy 17 éves fiút a Fradi-Újpest (0:6) mérkőzés előtt fényes nappal késeltek meg, egy triatlonistát pedig a Nagymező utcában hajnaltájt. Azt írja a Hírszerző-itt-hogy egy örömlány miatt szúrták le az ecuadori-új-zélandi kettős állampolgárságú sportolót.

Az UTE-FTC botrányos 3. félidejéről ide klikkelve olvashat többet a HÍR 24-en.

Nos, ezek a hírek engem nem arról győztek meg, hogy javult volna az országban bármennyit is a közbiztonság. Végül is ez érthető. A javulás, ha bekövetkezik, nem megy máról holnapra. Amit én bajnak látok az, hogy bár maga a miniszterelnök is tudhatta, a közbiztonság javulása nem az ő bejentésén múlik, már május elején képes volt ilyen botorsággal előállni. S az még nagyobb hiba, ahogyan a ma kormányon lévők még ellenzéki korukban viselkedtek. Bármilyen tragédia történt is a környezetünkben, azért kíméletlenül a kormányt és persze politikai ellenfeleiket ostorozták. Sohasem fogom elfelejteni, amikor szegény Mariant-a sokunk által kedvelt, kiváló kézilabdást- meggyilkolták itt Veszprémben egy éjszakai szórakozóhelyen, hogy mit műveltek az akkori ellenzék prominensei. "Iderohantak" a sportcsarnokba sajtótájékoztatót tartani és szerintem nagyon is sanda módon hergelték is a szúrkolókat olyasmivel, ami áthallásokkal úgy volt érthető, hogy a tragédiáról nyilván a kormány és a szocik tehetnek. Nagyon elszomorító volt, hogy amikor jómagam is odamentem a tragédia helyszínére -az általam is rajongásig kedvelt Marian emlékére- fejet hajtani, gyűlölködő hangok szólaltak meg körülöttem, valami olyasmit mondogatva, a gyilkosok mi vagyunk és még van képünk odamenni? S ami igazán elborzasztó, hogy a város egyes vezetői, pedig érzékelték nyilván az indulatokat, nem igyekeztek a poltikai acsarkodást enyhíteni. Sőt! Maguk sem bánták, hogy a mindent leegyszerűsítők ezt a nagyobb rendőri jelenlét hiányával kapcsolják össze és így a mi bűnünként aposztrofálják. Hiába mondtam el a közgyűlésen- hogy az 1998-2002 közötti időszakban a közgyűlés előtti rendőrségi beszámolók ugyanígy emelték ki a rendőrök utcai jelenlétének hiányát, kit érdekelt ez 2009-ben. Na, de akkor miért nem érdekli ez most az embereket? A "fagyi mégiscsak visszanyalt"? Vagy most csupán az a különbség, hogy mi nem hergeltetjük bértollnokainkkal az utca emberét és nem mondjuk azt, micsoda közbiztonság az, ahol egy fiatalember fényes nappal késelés áldozata lehet akkor, amikor jelentős rendőri erők adják a biztosítást a hazai meccsek lebonyolításához? Vagy nem sápítozunk azon, mekkora botrány és mekkora bajt okoz várhatóan nemzetközi megítélésünkben, hogy élsportolót-aki ugyan hazánkban kevésbé ismert- a Budapesti éjszakában nyílt utcán (egy hotel előtt) leszúrhatnak úgy, hogy azt kamera sem rögzíti? A miniszter úr lemondatása most miért nem merülhet fel? Ha kétféle mércével mérünk, akkor nem. A kétféle mérce alkalmazása viszont olyan torzulásokhoz vezet, ahol nem az számít, mi az igazság, hanem az, hogy kinél van az éppen használatos, de nem jól kalibrált mérce. 

 

Vissza...