PĂ©ldának okáért csak az elmĂşlt harminc napban a következĹ‘ hĂrek jelentek meg a hátországrĂłl: „PlágiumgyanĂşs tankönyvet jelentetett meg a Nemzeti FejlesztĂ©si MinisztĂ©rium”. „Másolta a pályázatát a szentesi gimnázium igazgatĂłja.” „A ZrĂnyi MiklĂłs NemzetvĂ©delmi Egyetem kancellárja publikálta a grillcsirkĂ©s vállalkozĂł tanulmányát (amit viszont egy másik egyetemi ember Ărt).” „Csodával határos mĂłdon PĂ©cs Ă©s ZuglĂł költsĂ©gvetĂ©si koncepciĂłja hihetetlen hasonlĂłságokat mutat, mĂ©g a gĂ©pelĂ©si hibák is ugyanazok”. „A kerĂĽleti lapbĂłl, illetve az internetrĹ‘l ollĂłzta össze Ă©ves jelentĂ©sĂ©t Megyesi MĂłzes, a Fidesz erzsĂ©betvárosi ifjĂşságpolitikai tanácsnoka” – jelentettĂ©k a kĂĽlönfĂ©le hĂrforrások, amihez mi legfeljebb annyit fűznĂ©nk hozzá, hogy nincs a famĂliánkban MĂłzes nevű egyĂ©n.
Mi következik mindebből?
Nyilván nemcsak arrĂłl van szĂł, hogy elĂ©rkezett az idĹ‘, amikor egy tanácsnok immáron nem tud önállĂłan leĂrni egy olyan, viszonylag egyszerű mondatot, mint hogy „ifjĂşságunk helyzete a kormányváltás Ăłta rohamosan nĹ‘tt”, Ă©s már ezt is az ĂşjságbĂłl kell kilopnia, hanem hogy miĂ©rt kellene ezt neki önállĂłan leĂrnia, amikor a kerĂĽleti ĂşjságbĂłl is kimásolhatĂł; az most más kĂ©rdĂ©s, hogy a kerĂĽleti Ăşjság is az internetrĹ‘l szedte le.
Vagy miĂ©rt Ărjon önállĂł pályázatot a szentesi gimnáziumigazgatĂł, amikor pĂ©ldául Tatabányán is Ărtak pályázatot, s ha nem felejti el jelezni, hogy neki a diákok Ă©letre nevelĂ©se a fĹ‘ cĂ©lja, nem pedig a bányanyitás, akkor nyer is vele. Ha Ăşgy vesszĂĽk, vĂ©gĂĽl is minden már le van Ărva valahol, akkor pedig minek a szellemi erĹ‘lködĂ©s, országos mĂ©retekben fĹ‘leg, hiszen az erre fölkent szemĂ©ly, akit most nem kĂvánunk megnevezni, már mindent megmondott, kidolgozott Ă©s eligazĂtott – ez egyĂ©bkĂ©nt elĂ©gsĂ©ges magyarázat arra is, hogy miĂ©rt kĂvánatos sĂĽrgĹ‘sen zĂ©rĂł állapotba sĂĽllyeszteni az oktatást.
Mindez azonban nem annyit tesz, hogy akinek alkotĂł energiája van, az nem szárnyalhat, mint a madár. Az a mi szerencsĂ©nk, hogy van a nemzeti egyĂĽttműködĂ©snek egy szegmense, amelyik kifejezetten az innovatĂv elmĂ©kre Ă©pĂt, ez pedig az alaptörvĂ©ny asztala.
Ez nem vicc. KerĂ©nyi Imre, aki most már másnaponkĂ©nt kerĂĽl kegyelmi állapotba, miután az ECHO TV-ben nemes egyszerűsĂ©ggel megállapĂtotta, hogy Schmitt Pál megnyerte a plágiumcsatát, „megbukott a merĂ©ny, tĂşl vagyunk rajta, kĂ©sz”, az ATV hĂre szerint elektronikus körlevĂ©lben Ă©rtesĂtette az ország közjegyzĹ‘it Ă©s önkormányzati hivatalvezetĹ‘it, hogy bár „az AlaptörvĂ©ny Asztala beváltotta a hozzá fűzött remĂ©nyeket…, a DĂszkiadás mĂ©rete miatt szĂĽksĂ©gessĂ© válhat az asztalok átrendezĂ©se vagy nagyobb asztal igĂ©nybevĂ©tele… Az asztal elhelyezĂ©se akkor jĂł, ha a kijelölt munkatárs szemszögĂ©be esik…”.
UtánanĂ©ztĂĽnk a nemzetközi szakirodalomban, Ă©s megállapĂtottuk, hogy feltehetĹ‘en ez ma Magyarországon az egyetlen olyan gĂ©pelt szöveg, amit nem loptak sehonnan, alaptörvĂ©nyasztal Ă©s kijelölt munkatárs kölcsönös pozĂciĂłjárĂłl tudniillik mĂ©g körvonalaiban sem szĂĽletett kĂĽlföldi tanulmány vagy direktĂva, ideĂ©rtve a bolgár tudományos Ă©letet is, ráadásul nem kell sĂşlyos pĂ©nzekĂ©rt levĂ©detni sem, ezt ugyanis garantáltan nem fogja tĹ‘lĂĽnk ellopni senki.
Megyesi Gusztáv ( a szerző) az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |