ĂŤgy mĂşlik el a világ dicsĹ‘sĂ©ge, s válik egy vezetĂ©knĂ©v – egy snitt, mint vágĂłkĂ©p közbeiktatásával – sittĂ©, vagyis Ă©pĂtĂ©si törmelĂ©kkĂ©, ha Ăşgy tetszik hulladĂ©kká… Ez akár magánĂĽgy is lehetne, ha nem Magyarország elsĹ‘ emberĂ©t hĂvnák Schmittnek. ÉrtetlenĂĽl olvasom a már hetek Ăłta zajlĂł, Schmitt Pál 1988-ban megĂrt, s 1992-ben benyĂşjtott egyetemi doktori Ă©rtekezĂ©se körĂĽli vitát.Â
|
Schmitt dolgozatával a kirobbanĂł botrány elsĹ‘ pillanatátĂłl nem tartalmilag volt problĂ©ma, hanem „az elkĂ©szĂtĂ©se során alkalmazott szakmai-, etikai kritĂ©riumok nem megfelelĹ‘ mĂłdszerek okán”, s ezt mind a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa (16:2-es), mind az egyetem szenátusa (33:4-es arányban elfogadott) határozatával meg is állapĂtotta, s a doktori cĂmet visszavonta. Ăšgy döntöttek, hogy amit összeollĂłzott a Schmitt megbĂzásábĂłl eljárt szemĂ©ly, az hasznos, sĹ‘t tudományos Ă©rtĂ©kű ismereteket tartalmaz, csak az a baj vele, hogy a megállapĂtás másĂ©, nem pedig a dolgozat ĂrĂłjakĂ©nt feltĂĽntetett Schmitté…
Igaztalan tehát a vád, Schmitt nem lopott mástĂłl szellemi tulajdont – fogalmazhatunk Ăşgy is, nem plagizált – sĹ‘t mĂ©g csak nem is szerkesztett, a dolgozathoz egyáltalán nincs semmi köze. Azt meg, hogy a felhasznált idegen nyelvű, eredeti szövegeket ki fordĂtotta, mĂ©g ma is jĂłtĂ©kony homály fedi. KövetkeztetĂ©semet bizonyĂtani is tudom. A dolgozat valamennyi olyan szĂłhasználatában ugyanis, ahol a magyar helyesĂrás szabályai szerint „ll”-t kell alkalmazni, „ll” szerepel. Már pedig Schmitt – amikor Ĺ‘ Ăr, vagy Ĺ‘ szerkeszt, esetleg kontrollál - konzekvensen ezeknĂ©l a szavaknál „l”-t használ. Legismertebb publikáciĂłja – amely nagy sajtĂłnyilvánosságot is kapott – e vonatkozásban egy hegyeshalmi határmenti Ă©tterem vendĂ©gkönyvĂ©ben lelhetĹ‘ fel, ahol kĂ©zĂrásával rögzĂtette, hogy „mind az állomás, mind az államfĹ‘ szĂł egy l-lel Ărandó”. Miután az kizárt, hogy elfelejtette volna a magyar helyesĂrás ily alapvetĹ‘ szabályát, ebbĹ‘l az következik, hogy már „annak idejĂ©n” sem tudta. Már mint, az „érettsĂ©gi idejĂ©n”. Amikor neki Ă©rettsĂ©giznie kellett volna. Mert, hogy nem Ă©rettsĂ©gizett, az biztos. Azt ugyanis kizártnak tartom, hogy abban az idĹ‘ben ezzel a helyesĂrási ismerettel bárki Ă©rettsĂ©gi bizonyĂtványt kaphatott. Ez csak Ăşgy törtĂ©nhetett meg, hogy a „jelöltnek” az Ă©rettsĂ©gin nem kellett számot adnia helyesĂrási tudásárĂłl. Az Ă©rettsĂ©gin kötelezĹ‘ magyar dolgozatnál ugyanis kihirdetett követelmĂ©ny volt, hogy ilyen helyesĂrási hiba automatikusan elĂ©gtelen osztályzattal jár. IndĂtványozom tehát, hogy állĂtsanak fel bizottságot annak vizsgálatára, hogy 1960-ban szabályos körĂĽlmĂ©nyek között szerzett-e Schmitt Pál Ă©rettsĂ©gi bizonyĂtványt, mert ha nem, Ăşgy doktori cĂmĂ©nek visszavonása után – egyetemi diplomája automatikus elvesztĂ©se mellett – az „érettsĂ©gi bizonyĂtványát” is Ă©rvĂ©nytelenĂteni kell.
Az ĂĽgy fĂ©lĹ‘, nem kĂvánt – de Ăłhatatlan – velejárĂłja, hogy vĂ©lhetĹ‘en nem egyedi jelensĂ©ggel állunk szemben, ha az Ă©lsport világábĂłl veszĂĽnk elĹ‘ szereplĹ‘ket. Több volt „bajnokunk” is Ă©rintett lehet a „követelmĂ©nyeknek nem minden szempontbĂłl megfelelĹ‘ doktori dolgozat” okán. De Ĺ‘k legalább távolmaradtak a politikai pályátĂłl, vagy legalább is államfĹ‘ nem lett belĹ‘lĂĽk. Más teljesĂtmĂ©nyĂĽk miatt maradtak meg (jĂł)emlĂ©kezetĂĽnkben. EzĂ©rt nem lesz belĹ‘lĂĽk – egy snitt közbeiktatásával – sitt, mint amivĂ© Schmitt vált mára, Ăşgy, hogy az ĂĽgye tulajdonkĂ©ppen mĂ©g be sem fejezĹ‘dött, de tocsog benne boldog-boldogtalan...
Veszprém, 2012. március 29.
Dr. BĹ‘sze Ferenc (közĂrĂł) |