Mintaország "mintahuszárral"

2012-03-26 17:37:17

Kegyes urunk ígérte meg, hogy ismét mintaország leszünk. Ezt szolgálja a kormány reformpolitikája és a magyarok képessége a talpra állásra, amiben jobbak Európa bármely nemzeténél - fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök a bajor televíziónak adott, vasárnap sugárzott interjúban.

Abban mindenesetre igaza van, hogy amit erőszakkal fejreállítottak, annak azért jobb lenne talpra állni. De nem szeretnék szeretett elöljárónk nagyívű gazdasági programjának ellendrukkere lenni, hiszen mi, magyar állampolgárok olyan helyzetben vagyunk, mint a hasrafektetett férj, akinek a hátán keresztbefektetve pocsékolják meg kikezdhetetlen tisztességű feleségét – minden mozdulat egy-egy tőrszúrás a hitvesi szívbe. A kór, mely nemes vezetőnket gyötri, megállíthatatlanul elharapózni látszik, téveszméi – például, hogy Magyarország Görögországnál is nehezebb helyzetben volt a kormányváltás előtt – végérvényesen és visszafordíthatatlanul rögzülni látszanak. Ezt támasztja alá briliáns helyzetelemzése, mely szerint az ország "részben a nemzetközi politika, részben nemzetközi erők, részben pedig saját adósságai miatt" gyakran került az összeomlás szélére.” Hogy ez marhaság, ezt most hagyjuk figyelmen kívül, de úgy tűnik, hogy a régebb óta meglevő mentális betegségek - a mániás depresszió és a szociopátia - után üldöztetéses téveseszmék is hatalmukba kerítették a Mi Boldogságunkat, akinek ebből eredeztethető megjegyzése véleményem szerint talán az egyetlen őszinte megnyilatkozása az idézett mondatban. Milyen kár, hogy a megállapítás egy beteg elme terméke és semmi köze nincs a valósághoz. Hogy miből gondolja, hogy itt nemzetközi erők törnek a mi vadvirágos - gerlebúgásos kicsiny hazánkra, azt talán csak egy pszichológus díványán lehetne kideríteni, de szerintem nem érné meg a ráfordított energiát, ha szalajt, hát hadd szalajtson, legyen bánatos miatta az édesanyja, aki még ismerhette józan, értelmes ifjúkorában – nekünk már csak a kór elhatalmasodása jutott. Mint köztudott, a hurráoptimista nyilatkozattal szemben a valóság kissé másként fest: Londonban egyre több elemző beszél újra Magyarország államcsődjének lehetőségéről az IMF-tárgyalások húzódása miatt. Ha ez így megy tovább, újra bezuhanhat jövő héten a forint – írja a fn24 elemzése.

És emlegeti Argentínát. A Capital Economics pénteken kiadott elemzésében ugyanis úgy látja: Magyarország előbb-utóbb be fogja jelenteni, hogy egyszerűen nem tudja államadósságát rendben törleszteni. Az elemző úgy okoskodik, hogy a különböző utak, amelyek megkönnyítenék az adóssághelyzetet, mind zárva vannak az ország számára.  Nem fogja kinőni terhei a gazdaság gyors növekedéséből származó adóbevételek segítségével, mert lassú lesz a növekedés. Nem tudja egy ügyes trükkel elinflálni az adósságát, mert ennek zöme nem forintban keletkezett, hanem devizában.  És aligha fogja tudni újra meghúzni a nadrágszíjat, hisz már így is öt éve folyamatosan megszorítások vannak. Így az ország számára valószínűleg nem marad más, mint az az út, amit Argentína választott 2001-ben. Na, ha ez bekövetkezik, akkor azt még gyermekeink gyermekei is meg fogják érezni, és a nép imáiba fogja foglalni a Lánglelkű Forradalmár nevét, merthogy a legszegényebbek mennek majd a gettókba meg a temetőbe, a középosztály elveszíti vagyonát, a leggazdagabbak meg a maffiózók (nagy az átfedés a két csoport között…) - hazahozzák a pénzüket. Azután a leggazdagabbak – ahogy népiesen szokták volt ezt kifejezni – szarér - húgyér felvásárolják az országot, már elnézést a rusztikus, ám plasztikus kifejezésért! Ez történt Argentínában is, Frei Tamás csinált erről egy remek műsort, Argentín tangó címmel, néhány évvel ezelőtt. Nincsen abban ellentmondás, hogy Vezérünk hibbant és mégis, ilyen bonyolult tervek megvalósítása érdekében mesterkedik, - az ember a legnehezebben a szakértelmét veszíti el, mikor már a kanállal sem találja el a száját, a foglalkozásához még akkor is ért. Márpedig az ő szakmája a nagyüzemi lopás és rablás, ebben profi, nem a miniszterelnökségben. Ugyan, kit is érdekelne, ha csupa ügybuzgalomból nem libát lopna, hanem libanevelő és feldolgozó telepet, tokkal – vonóval, gúnárral, óllal, Vukkal, ha a népnek lenne tisztes és biztos megélhetése, de sajnos nincs. Hogy mire számít a mi boldogítónk – ki tudja? Talán éppen most húz tizenkilencre lapot, talán már húsz is az a tizenkilenc, csak még kábítja saját magát. Mindenesetre a tét a mi életünk, és ezen azoknak is el illene gondolkodniuk, akiknek tetszik a nagypofájú kókler műsora.

Nehogy már késő legyen, mire felébrednek!

Vissza...