A ma Petőfijének tőrös botjával viszont aligha hadonászhatna a ma Vasvári Pálja. Egyszer kellett volna csak elkotyogni azt, hogy ilyenje van a ma Petőfijének az előző esték valamelyikén a ma veszprémi Fillingerében (a helyesen bizony nem is Pilvax veszprémi megfelelőjében) és kommandósok gyűrték volna a földre, közvetlenül a betört albérleti ajtó mellé az azt még elő venni sem tudó forradalmárok mindegyikét.
S Ăgy nem is repĂĽlhetett volna vĂ©letlenĂĽl a tĹ‘r az ajtĂłfĂ©lfába, mutatva a tĹ‘r hegyĂ©vel jĂł jelkĂ©nt a helyes irányt BĂ©cs felĂ©. Ma persze nem is BĂ©cs irányába kellene, annak a fránya kirepĂĽlt Ă©s ajtĂłfĂ©lfába állĂł tĹ‘rnek mutatnia. Akkor lenne jĂł a jel, ha inkább Buda felĂ©, vagy egyenest a Kormány Hivatala irányába mutatna az.
Â
S a legyűrt, majd előállĂtott márciusi ifjaknak nem is lehetett volna Ăgy elhatározni, mi legyen a 12 pontban, s miĂ©rt is szerepeljen abban a legelsĹ‘ pontkĂ©nt a „KĂvánjuk a sajtĂł szabadságát, cenzura eltörlĂ©sĂ©t”. Nálunk VeszprĂ©mben egyĂ©bkĂ©nt sincs cenzĂşra. Csak egy önjelölt cenzor van. Olyan, aki a város adĂłforintjait arra használja fel, hogy azt Ărja, amit szerinte hallani szeretne a tisztelt városi kĂ©pviselĹ‘tanács vezetĹ‘sĂ©ge. Annyira fejlettĂ© vált ugyanis már VeszprĂ©mben a sajtĂł szabadsága, hogy a sajtĂł –az legalábbis, amit a nĂ©p pĂ©nzĂ©bĹ‘l működtetnek- valĂłjában a nĂ©p akaratátĂłl teljesen fĂĽggetlennĂ© lett. S a felelĹ‘s szerkesztĹ‘ egy szemĂ©lyben az, aki a felelĹ‘s azĂ©rt, hogy olyasmi a nĂ©p hangjábĂłl meg se jelenhessĂ©k, ami zavarni merĂ©szkedik a döntĂ©shozĂł testĂĽlet nyugalmát Ă©s maximális mĂ©rtĂ©kű (ön)bizalmát tökĂ©letessĂ©gĂ©ben.
Â
ValĂłszĂnűleg itt az sem törtĂ©nhetne Ăşgy, mint 1848 tavaszán, hogy a ma Szikra Ference arra figyelmeztesse a ma PetĹ‘fijĂ©t, hogy a lelkesĂtĹ‘nek szánt „Rajta magyar, hĂ a haza!” verssorban a rajta szĂłt Ă©rdemes a „talpra” szĂłra kicserĂ©lni. Mert elĹ‘ször akkoriban is talpra kellett elĹ‘bb állĂtani a magyart, hogy megĂ©rtse aztán azt is, mi az a „rajta magyar”!
Â
Ma szinte bizonyosan lehetetlensĂ©g talpra állĂtani a magyart. Ahhoz elĹ‘bb adásszĂĽnetet kĂ©ne csinálni a televĂziĂłkban. S el kellene magyarázni nekik a tv-n keresztĂĽl Ă©s az adásszĂĽnet elĹ‘tt, hogy a kĂ©nyelmes fotelekbĹ‘l a forradalom egĂ©szen biztosan nem vĂ©grehajthatĂł. Senki sem fog ugyanis helyettĂĽk forradalmat csinálni. Azok vĂ©gkĂ©pp nem, akik voltak annyira elĹ‘re nem látĂłan „okosak”, hogy olyan pártot helyeztek kĂ©tharmados hatalomba, amelyik azĂłta következetesen nyĂrja ki a legutĂłbbi, 1989-es respublikát legfĹ‘bb vĂvmányaival egyetemben.
Â
2010 tavaszán (amikor bekövetkezett az „ĂtĂ©letidő”) mĂ©g fĂĽlkeforradalomrĂłl hablatyolt Koppány egyenes ági leszármazottja. Pedig nem is forradalom volt az, hanem a III. Köztársaság, az alkotmányos demokrácia felszámolásának elsĹ‘ Ă©s számunkra nagyon is fájdalmas lĂ©pĂ©se. Olyan lĂ©pĂ©s, amit a ma mĂ©g mindig a műsort csak a fotelekbĹ‘l nĂ©zĹ‘k azĂ©rt nem Ă©rzĂ©kelnek, mert az azĂłta szintĂ©n a fĂĽlkeforradalom által lerohant mĂ©dia több százezres bĂ©kemenetek közvetĂtĂ©sĂ©vel, BrĂĽsszel sikertelen gyarmatosĂtási kĂsĂ©rleteinek bemutatásával, az IMF országunkbĂłl törtĂ©nĹ‘ kiĂĽldözĂ©sĂ©vel Ă©s a lengyel szĂ©lsĹ‘jobbos „testvĂ©reink” szimpátia felvonulásának hĂrĂ©vel, (változatlanul) eredmĂ©nyesen manipulál.
Â
Ilyen körĂĽlmĂ©nyek között ki gondolhatná azt, hogy a ma PetĹ‘fije a ma veszprĂ©mi ifjĂşságával, ha valami csoda folytán el is kerĂĽlhetnĂ© a kommandĂłsokkal törtĂ©nĹ‘ előállĂttatását, s ha nagy bölcsessĂ©gĂ©ben nem menne sem a „BĂ©ci bácsi” szellemi partnerekĂ©nt (heti rendszeressĂ©ggel) az olvasĂłit kioktatĂł önkĂ©ntes cenzorhoz, sem a "BĂ©ci bácsis" nĂ©poktatĂł anyagot rendszeresen megjelentetĹ‘ VeszprĂ©mi 7 Nap nyomdájához, akkor is hiába menne egyenesen a veszprĂ©mi kĂ©pviselĹ‘tanácshoz.
Mert ha vĂ©letlenĂĽl ezen a napon Ă©ppen ĂĽlĂ©sezne is törtĂ©netesen az a kĂ©pviselĹ‘tanács, ott nem lenne esĂ©lyĂĽk arra, hogy a kinyitott ablakokon beszűrĹ‘dĹ‘ hatalmas tömegmoraj jobb belátásra bĂrja a tisztelt testĂĽlet csupán szavazĂłgomb megnyomásra kikĂ©pzett tagjainak sokaságát.
Â
Ăšgy, hogy mielĹ‘tt mĂ©g jobban beleĂ©lnĂ©m magam, helyesebb, ha nem is gondolkodom tovább azon, abbĂłl mi következhetne, ha valamifĂ©le csoda folytán mĂ©gis Ăşgy döntene a ma PetĹ‘fije, hogy forradalomba hĂvja VeszprĂ©m nĂ©pĂ©t, s VeszprĂ©m ifjĂşságát. Talán majd legközelebb, mondjuk jĂşlius 31-Ă©n, PetĹ‘fi Segesvár környĂ©ki eltűnĂ©sĂ©nek Ă©vfordulĂłján, s szellemi öröksĂ©ge ĂşjjászĂĽletĂ©snek napján.
Â
"Hazám, hazám, magyar haza, Elátkozott föld vagy hát? Ki volt, ki Ăgy megátkoza? Hogy rajtad a szabadság Ă–rökkĂ© csak földönfutĂł legyen, Ki pillanatra hozzád menekűl, De amint jön, megint megyen, Elűzik kĂ©rlelhetetlenűl! Hányszor kelĂ©nk fel három század Ăłta, Lerázni hĹ‘sleg a bilincseket! S kardunk mindig behullt a vĂ©rfolyĂłba, Mely meghasĂtott keblĂĽnkbĹ‘l eredt, S ájulva amint a földön fekĂĽdtĂĽnk, Kacagva tombolt a zsarnok fölöttĂĽnk."
Â
 |