Trombita harsog, dob pereg...

2012-03-13 15:36:23

Elgondolkodtam rajta, lehetne-e úgy 164 év távolából és nem Pesten, hanem itt Veszprémben újra átélni a forradalmat. No nem színészi játszadozásból, hanem élethű valójában.

Addig még csak menne a dolog, hogy páran lelkes márciusi ifjak bérelt szobáikban összegyűlve elhatározzák, miként kell cselekedni.

 A ma Petőfijének tőrös botjával viszont aligha hadonászhatna a ma Vasvári Pálja. Egyszer kellett volna csak elkotyogni azt, hogy ilyenje van a ma Petőfijének az előző esték valamelyikén a ma veszprémi Fillingerében (a helyesen bizony nem is Pilvax veszprémi megfelelőjében) és kommandósok gyűrték volna a földre, közvetlenül a betört albérleti ajtó mellé az azt még elő venni sem tudó forradalmárok mindegyikét.

S így nem is repülhetett volna véletlenül a tőr az ajtófélfába, mutatva a tőr hegyével jó jelként a helyes irányt Bécs felé. Ma persze nem is Bécs irányába kellene, annak a fránya kirepült és ajtófélfába álló tőrnek mutatnia. Akkor lenne jó a jel, ha inkább Buda felé, vagy egyenest a Kormány Hivatala irányába mutatna az.

 

S a legyűrt, majd előállított márciusi ifjaknak nem is lehetett volna így elhatározni, mi legyen a 12 pontban, s miért is szerepeljen abban a legelső pontként a „Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzura eltörlését”. Nálunk Veszprémben egyébként sincs cenzúra. Csak egy önjelölt cenzor van. Olyan, aki a város adóforintjait arra használja fel, hogy azt írja, amit szerinte hallani szeretne a tisztelt városi képviselőtanács vezetősége. Annyira fejletté vált ugyanis már Veszprémben a sajtó szabadsága, hogy a sajtó –az legalábbis, amit a nép pénzéből működtetnek- valójában a nép akaratától teljesen függetlenné lett. S a felelős szerkesztő egy személyben az, aki a felelős azért, hogy olyasmi a nép hangjából meg se jelenhessék, ami zavarni merészkedik a döntéshozó testület nyugalmát és maximális mértékű (ön)bizalmát tökéletességében.

 

Valószínűleg itt az sem történhetne úgy, mint 1848 tavaszán, hogy a ma Szikra Ference arra figyelmeztesse a ma Petőfijét, hogy a lelkesítőnek szánt „Rajta magyar, hí a haza!” verssorban a rajta szót érdemes a „talpra” szóra kicserélni. Mert először akkoriban is talpra kellett előbb állítani a magyart, hogy megértse aztán azt is, mi az a „rajta magyar”!

 

Ma szinte bizonyosan lehetetlenség talpra állítani a magyart. Ahhoz előbb adásszünetet kéne csinálni a televíziókban. S el kellene magyarázni nekik a tv-n keresztül és az adásszünet előtt, hogy a kényelmes fotelekből a forradalom egészen biztosan nem végrehajtható. Senki sem fog ugyanis helyettük forradalmat csinálni. Azok végképp nem, akik voltak annyira előre nem látóan „okosak”, hogy olyan pártot helyeztek kétharmados hatalomba, amelyik azóta következetesen nyírja ki a legutóbbi, 1989-es respublikát legfőbb vívmányaival egyetemben.

 

2010 tavaszán (amikor bekövetkezett az „ítéletidő”) még fülkeforradalomról hablatyolt Koppány egyenes ági leszármazottja. Pedig nem is forradalom volt az, hanem a III. Köztársaság, az alkotmányos demokrácia felszámolásának első és számunkra nagyon is fájdalmas lépése. Olyan lépés, amit a ma még mindig a műsort csak a fotelekből nézők azért nem érzékelnek, mert az azóta szintén a fülkeforradalom által lerohant média több százezres békemenetek közvetítésével, Brüsszel sikertelen gyarmatosítási kísérleteinek bemutatásával, az IMF országunkból történő kiüldözésével és a lengyel szélsőjobbos „testvéreink” szimpátia felvonulásának hírével, (változatlanul) eredményesen manipulál.

 

Ilyen körülmények között ki gondolhatná azt, hogy a ma Petőfije a ma veszprémi ifjúságával, ha valami csoda folytán el is kerülhetné a kommandósokkal történő előállíttatását, s ha nagy bölcsességében nem menne sem a „Béci bácsi” szellemi partnereként (heti rendszerességgel) az olvasóit kioktató önkéntes cenzorhoz, sem a "Béci bácsis" népoktató anyagot rendszeresen megjelentető Veszprémi 7 Nap nyomdájához, akkor is hiába menne egyenesen a veszprémi képviselőtanácshoz.

Mert ha véletlenül ezen a napon éppen ülésezne is történetesen az a képviselőtanács, ott nem lenne esélyük arra, hogy a kinyitott ablakokon beszűrődő hatalmas tömegmoraj jobb belátásra bírja a tisztelt testület csupán szavazógomb megnyomásra kiképzett tagjainak sokaságát.

 

Úgy, hogy mielőtt még jobban beleélném magam, helyesebb, ha nem is gondolkodom tovább azon, abból mi következhetne, ha valamiféle csoda folytán mégis úgy döntene a ma Petőfije, hogy forradalomba hívja Veszprém népét, s Veszprém ifjúságát. Talán majd legközelebb, mondjuk július 31-én, Petőfi Segesvár környéki eltűnésének évfordulóján, s szellemi öröksége újjászületésnek napján.

 

"Hazám, hazám, magyar haza,
Elátkozott föld vagy hát?
Ki volt, ki így megátkoza?
Hogy rajtad a szabadság
Örökké csak földönfutó legyen,
Ki pillanatra hozzád menekűl,
De amint jön, megint megyen,
Elűzik kérlelhetetlenűl!
Hányszor kelénk fel három század óta,
Lerázni hősleg a bilincseket!
S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,
Mely meghasított keblünkből eredt,
S ájulva amint a földön feküdtünk,
Kacagva tombolt a zsarnok fölöttünk."

 

 

Vissza...