Megtorpant az ellenzék

2012-03-11 12:50:02

Brendel Mátyás: Még nincs itt március 15-e, még csak éppen most volt vége a Szolidaritás tüntetésének, de azért én leírom, hogy a demokratikus ellenzék megtorpant, sőt, ideiglenesen válságban van. Meg merem jósolni, hogy március 15-én sem lesz csoda, nem lesz áttörés.

Meg merem jósolni azt is, hogy a Milla tüntetésén nem lesznek százezernél többen, sőt, sok tízezren sem. Miért?

A Szolidaritás és a Milla tüntetésének Facebook oldalának növekedését folyamatosan jegyeztem, és a fenti ábrán ábrázoltam, amelyből látszódott, hogy igen korlátos a növekedés, sőt, telítődik. Én figyelmeztettem mindkét szervezetet, nem törődtek vele.

A Szolidaritás és a Milla hívei azt vetették ellen, hogy:

1. Többen lesznek a tüntetésen. A Szolidaritás tüntetésén nem voltak többen. A szimpatizáns hírek szerint legfeljebb kétszer annyian, tízezren voltak.

2. Lesz egy nagy hajrá. Valamennyire volt, de nem elég. Megjósolom, a Millánál sem lesz igazán nagy hajrá.

3. Ha az emberek megkapják a fizetésüket, majd aktivizálódnak. Ez sem jött be. Az emberek bizonyára elkeseredettek, de apatikusak.

1)-hez egy megjegyzést, az összes facebookos "forradalom" korlátja a világban az, hogy korlátos a "hatósugara". Az egyiptomi, tunéziai facebookos forradalmak bár győzni tudtak, de ugyanezek a mozgalmak már nem tudtak győzni a választásokon. Oroszországban jelentős facebookos ellenzéki mozgalmak vannak, de nem tudták legyőzni Putyint. Moszkván és Péterváron (gy.k. Leningrád?:) kívül nincs jelentőségük.

Magyarországon is az a helyzet, hogy a demokratikus ellenzéknek pár tízezres támogatottsága van a Facebookon, és akárhogy töri össze magát, itt nem tud sokkal jobban növekedni, mert nem ér el sokkal több embert. Azokat, akik ugyan használják az Internetet, de nem érdekli őket a politika nem érik el, mert nem jutnak el hozzájuk a blogok, a linkek, a facebookos csoportok, mert nem kattintanak rá.

Egy sokkal nagyobb emberhalmazt viszont azért nem ér el az internetes ellenzék, mert nincsenek az Interneten. Ők soha nem fogják megtudni ezeket az ellenvéleményeket. Ezért eredményes az orbáni félcenzúra, amely "csak" az MTV-t, fő rádiókat, főbb újságokat érte el. Nagyon sok ember csak ezekből tájékozódik, és nem az Interneten olvas blogokat. Nem lehet eljutni ezekhez az emberekhez az Interneten keresztül. Illetve csak nagyon lassan, ahogy az Internet beágyazódása folyik a társadalomban. Ez azért elég lassú folyamat. Tehát az Interneten hiába van sajtószabadság, ilyen szempontból csak limitált haszna van.

Példának anyukámat tudnám felhozni, aki vidéken lakik, ellenzéki, de például az ATV-re már nem fizet elő nagyobb csomagra. És az Interneten is hiába mutattam meg neki az ATV videótárát, az a helyzet, hogy azt meg az ATV elqrta, és kis sávszélességgel nézhetetlen. A Youtube-os változat jobb, de kisebb a választék. Bizony kellene egy országos lefedettségű ellenzéki tévé, és ezt az ellenzéki pártoknak, vállalkozóknak kellene sponzorálni, mert nagy baj lesz, ha ennyit nem áldoznak rá. Itt üt vissza, hogy a Fidesz kiépítette a médiabirodalmát, az ellenzék viszont ezzel nem törődött.

A másik dolog ez az apátia, amelyet már említettem. De miért is apátiát írtam, és nem elkeseredettséget? A különbség az, hogy aki apatikus, az nem hisz abban, hogy van "fény az alagút végén", ami alatt itt most azt értem, hogy nem látnak megoldást rövid távon. Az elkeseredett ember lehet apatikus, de lehet aktív is. Az elkeseredett ember lehet, hogy odacsap, ha "hisz az odacsapásban", ha jókor és jó helyen tör ki belőle az indulat, vagy ha van valami remény, amely kulminálódni tud benne.

Az ma már közhely, hogy bár a Fidesznek csökken a népszerűsége, bár Orbánt egyre többen utálják, bár egyre többen csalódtak, de a Fidesz népszerűsége stabilizálódott, az utóbbi hónapban már nem csökkent tovább, sőt nőtt. Több közvélemény-kutató szerint van ez így, nem érdemes spekulálni, önmagunkat csapnánk be.

Továbbá nincs olyan ellenzéki párt és főleg személy, aki hiteles alternatívaként felléphetne. Az ellenzéki pártok nem növekednek, és nincs senki, akiről az emberek elhinnék, hogy miniszterelnök lehetne, aki Orbán alternatívája lenne. Gyurcsány Ferenc az egyetlen, akiről a technikai alkalmasság nem vitatható, de őt meg a Fidesz karakterrombolása annyira ellehetetlenítette, hogy sajnos még ma sincs nagy támogatottsága. Még mindig a főgonosz, vagy második főgonosz a legtöbb ember szemében.,

A következő dolgok hiányoznak tehát:

1. Hiteles ellenjelölt személyek.

2. Konkrét tervek Orbán leváltására, előrehozott választásokra, sorsdöntő népszavazásra vagy az alkotmány visszacsinálására. Bármi, amiben az emberek hinni tudnának.

3. Egy olyan társadalmi, gazdasági, ideológiai háttér, amiről az emberek megint el tudják hinni, hogy nehány, vagy esetleg kicsit több év alatt, de rendbe hozza az országot.

4. A pártok és civil mozgalmak összefogása.

A Szolidaritás ugyanis már a tüntetés előtt két nagy dologban elbukott:

1. Nem sikerült összehozni a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalt. Az LMP és a 4K! nélkül pedig nem vállalták be a dolgot. Azt gondolom, kimondhatjuk, hogy ez már nem jön össze.

2. Árok Kornél kiebrudalása. Ebben az ügyben most nem az a fontos kérdés, hogy kinek van igaza, mert stratégiailag teljesen elrontott dolog volt. Árok Kornélt vagy az elején sem kellett volna befogadni, mert van úgymond egy pártja, vagy meg kellett volna várni, hogy akkor zárják ki, amikor csinál valamit a párttal. Most teljesen indokolatlan volt kirúgni, és totál rosszul volt időzítve a dolog. Teljesen dilettáns fordulat volt.

Ez a pártpolitika-ellenesség egyébként is egy lejárt ideológia, és fontos szerepe van a demokratikus ellenzék válságában. Volt egy idő, amikor az MSZP olyan mértékben volt utált párt, hogy sikk volt elhatárolódni tőle, érthető volt, hogy a civil szervezetek mindig úgy nyilatkoztak, hogy pártok, politikusok maradjanak távol. Aztán volt egy idő, amikor politikusokat magánszemélyként már megengedtek a tüntetéseken. Abban az időben ez még érthető volt. De már rég eljárt efelett az idő, mert már sok hónapja ott tartunk, hogy előbb csak vitáztak erről a civil szervezetek, de mára ez már egyértelműen bukott felfogás.

A demokratikus ellenzék eddigi csúcspontja ugyanis akárhogy is nézzük, a január másodikai tüntetés volt. Ez volt a legnagyobb, ez volt az, amelynek még volt lendülete, amikor az emberek hittek valamiben (amikor ebben a cikkben ilyen pozitív kontextusban írom a "hit" szót, akkor nem naiv, vallásos hitre gondolok, hanem mindennapi pozitív várakozást a politikai, gazdasági jövőt illetően). Aztán a tüntetők itt kitombolták magukat, itt a politikai pártok megjelentek, összefogtak, de politikusok nem szólaltak meg. Ezen a tüntetésen halt meg az ellenzék lendülete, mert az emberek úgy mentek ki, hogy kapnak valamit, és úgy mentek haza, hogy "nem lesz itt most már semmi". Innentől fogva van az, hogy az emberek már nem hisznek abban, hogy egy tüntetés elérhet valamit, hogy van értelme. Hogy miért nem? Mert nem volt egy tüntetés, amelyen Gyurcsány, Mesterházy és Schiffer együtt szólalt volna fel.

Az emberek január másodikán úgymond kiélték magukat, levezették a feszültséget, amelyet az Orbán rendszer felhalmozott bennük, és ezzel ki is múlt a dolog. Azóta apatikusak, nem hisznek a rövid változásban. A 2014-es választásokban hisznek, elfogadták, hogy most már addig kihúzzuk, Orbán is megérdemli a ciklusát.

Hogy is van ez? Részben ez helyes is lenne. Amikor ugyebár a Fidesz jött azzal, hogy "Gyurcsány mondjon le", akkor mondták, mi mondtuk, én is mondtam, hogy a képviseleti demokrácia rendje az, hogy akit megválasztanak, az négy évig kormányoz. Talán jobban jártunk volna, ha Gyurcsány lemondott volna, de ezt nem lehetett előre látni, és nem egészen vagyok ebben biztos így utólag sem. Ebbe most nem megyek bele, mert nem fontos a megoldás szempontjából.

Ehhez hasonlóan a Fidesz is megérdemelne 4 évet, ha csak arról volna szó, hogy egy normális konzervatív, jobboldali, vagy bármilyen kormányzást csinálnának. Ha csak az egykulcsos adót vezették volna be, meg az egyetemi férőhelyeket csökkentették volna, ha csak megszorítottak volna, ha csak elqrták volna a Matolcsyzmust, ha csak csalnának, lopnának, és hazudnának, akkor azt lehetne mondani, hogy hát ez rossz, szörnyű, nem ezt akartuk, szerintünk ez nem jó, de hát megválasztották őket a zemberek, a hülyeség demokratikus jog. Joga van a 2,7 millió Fidesz szavazónak hülyének lennie, joga van további sok milliónak hülyének lennie, és nem szavazni. Joguk van a hülyeségre, de a következménye is megvan, és a következmény 4 év szívás. Legközelebb majd gondolják meg jobban! Itt tart a magyar népesség nagy része: kell nekik a sok hiba ahhoz, hogy tanuljanak ("nekünk Mohács kell"). Előre nem tudnak gondolkodni (a többség). De ez van, el kell fogadni, hogy most ez van. Pontosabban, el kellene, ha csak ennyiről volna szó.

De ennél sokkal többről van szó. Az önkéntes magánnyugdíjak elvétele (ez ugye durván sérti a magántulajdon elvét), a Tákolmány ránk erőltetése ennyire kis támogatottsággal, a visszamenőleges törvénykezés (sérti a jogállamiság alapelvét), a demokratikus fékek és ellensúlyok leépítése (sérti a hatalmi ágak montesquieu-i elvét), magának a demokráciának a leépítése, az önkény, a diktatúra az már többet jelent. Ezt már meg kellene buktatni, ezt nem volna szabad engedni. Erre úgy kellene reagálni, hogy sok százezer ember tüntetne, sztrájkolna, és kikényszerítene egy előre hozott választást. Sztrájkkal ezt ki lehet kényszeríteni. Lehet olyan állapotot elérni, ahol az Orbán kormány működésképtelen, az állam rendszere leáll, és át kell adni a hatalmat. Mert ugye Orbán Viktornak és körének az már nem érdeke, hogy a szépen felhalmozott vagyonát, megélhetését úgy veszítse el, hogy az ország szétesik. Mert egy totálisan tönkrement országban nem ér semmit az, amijük van. Egy bizonyos ponton már nem lehet a pénzzel sem a biztonságot megvenni maguknak, mert semmit nem fog érni a pénz. Egy szétesett országban nincs biztonságban az otthonuk, a gyerekeik jövője, és még pénzért sem lehet megvenni azt. Ezért ezena  ponton még Orbán is lemondana.

No de nem tudjuk Orbánt megbuktatni, és ennek két nagy oka van. Az első ok maguk az emberek. Az emberek most már "beárazták" Orbánt. Lelkük mélyén elfogadták azt, hogy 2010-ben hibázott az ország, és most tölti a büntetését. Az emberek lenyelték azt, hogy most ez van, ilyen az ország, diktatúra van. El lehet ebben valahogy tengődni. Sajnos ez a szomorú helyzet: a magyar embereknél Orbán rendszere csak január másodikán verte ki egy kicsit a biztosítékot, de ez volt a maximum. Vagy hetvenezer, talán százezer emberben verte ki a biztosítékot, a többiben nem. És ma már majd mindenki elfogadta, hogy "akkor most már ez van". Ez van, ilyen a magyar néplélek. A magyarokkal ezt meg lehet csinálni. És ha meg lehet, akkor bizonyos szinten meg is érdemlik. Ahogy a Széchenyi írta (vagy nem írta): "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.". A magyarok nem akarják eléggé megdönteni ezt a kormányt.

A Fidesz holdudvara ugye összehozta a "Békemenetet", amely felért a január másodikai tüntetéssel. Azóta Orbán Viktor külföldön nyugodtan hivatkozhat arra, hogy ha ekkora tüntetés van a kormány mellett, akkor nem lehet akkora gond. Akkor az EU nem ugrálhat. És valóban, ezzel Orbán egy jó adag EU-s támadást ki tud védeni. Ez pedig elsősorban nem az EU-nak rossz, hanem nekünk. Ha ugyanis kimentek volna háromszázezren tüntetni Orbán ellen, akkor a vérfideszes hülyéken kívül mindenki látta volna, hogy az ellenzék jelentősen nagyobb. Az EU pedig sokkal erősebben léphetne fel Orbán ellen. Volna kártya a kezében, az óriási ellenzéki tüntetések.

És itt nem az a kérdés, hogy fizetnek-e, buszoztatnak-e, lengyel áltüntetőket hoznak-e, mert ha a magyar nép meg akarná buktatni Orbánt, akkor minden körülmény ellenére kint kéne, hogy legyen az a sok százezer ember a tüntetésen. Akkor is, ha nem fizetik őket. A releváns kérdés nem az, hogy hogy tudott a Fidesz mondjuk százezer tüntetőt kivinni, hanem az, hogy az ellenzék miért nem tud kivinni háromszázezret.

Persze az EU meg fogja védeni a legelemibb érdekeit. Főleg, ha lesz IMF kölcsön. Ha lesz, akkor azért persze bizonyos feltételeket megkérnek. De ezek inkább gazdasági feltételek lesznek. Kevésbé fognak fellépni a demokrácia leépítése ellen. Mert ez a kölcsön szempontjából nem annyira fontos. Aztán meg Orbán az is lehet, hogy kihúzásra játszik: addig tárgyal az IMF-fel, amíg baj van, és amint javul a helyzet, akkor még sem kér kölcsönt. Ezzel az IMF is ki lenne békülve. Ők, ellentétben a vérfideszes hülyék véleményével, nem akarják gyarmatosítani Magyarországot. Nem akarnak ők kölcsönt ránk tukmálni, ha nem kell.

A demokratikus ellenzék válságának azonban van egy másik nagyon fontos része, és ide nagyon sok részlet tartozik: ez pedig a szervezeti bénáskodás. A legjobb, ha végigmegyünk az ellenzéki szervezeteken:

1. MSZP. Még mindig a legerősebb ellenzéki párt. Miközben nagyon kevés dolgot csinálnak. Elég csendben vannak. Például nem tudok rendezvényükről március 15-én, ami teljesen érthetetlen dolog. Az MSZP nem tüntet, nem csinál nagyobb akciókat. Érthetetlen. Most már aktivizálódniuk kellene, már elmúlt a csendben maradás ideje, most már el kéne hitetni az emberekkel, hogy legalább egy bizonyos társadalmi rétegnek mégiscsak ők nyújtanak valamit.

2. LMP. Sokat írtam róluk, részben dilettánsok, vezetőhiányban szenvednek. Nincs egy elég értelmes, hiteles alak, aki vezetni tudná őket. Schiffer eléggé ellenszenves személy, Karácsony Gergely nem vehető komolyan, Jávor Benedek talán a legjobb. Programjukban kicsit ződek, kicsit baloldaliak a gazdaságban, kicsit liberálisok az emberi jogokat illetően. De végül is karakterük nincs, és ezt az MSZP-től és DK-tól való kényszeres elhatárolódással pótolják. Ez pedig jellemhiba. A jelenlegi válság egyik nagy oka az, hogy az LMP elsőnek hátrált ki az összefogásból, sőt, nagyon bele sem állt. Csak nagyon részlegesen egyeztek bele bármiféle együttműködésbe.

3. DK. Ez talán az a párt, amelyik most a legjobban csinálja a dolgokat. Nyitottak az összefogása, nyugodtan vitáznak az LMP-vel, készek bárkivel tárgyalni. Gazdasági programjuk alakul, és nem valami naiv álmodozás. Szervezetüket építik, lassan vidéken is, nem úgy, mint az LMP, amely még mindig totál fővárosi párt. Merik vállalni a március 15-i tüntetést. Hibájuk, hogy gyakran bulvárosodnak, mint a miskolci kitelepülés, vagy Gyurcsán Majka riportja. A másik, hogy nem mernek ígérni, nem merik megígérni, hogy az egykulcsos adó eltörlésével mit tudnak adni a szegényebbeknek. Hátrányuk és erősségük Gyurcsány. Nincs más erős arc, Molnár Csaba normális ember, de nem tud Gyurcsány helyébe lépni. Valakit pedig fel kéne építeni legalább második erős embernek.

4. 4k! Amióta ők is kihátráltak a kerekasztalból nem sokat hallani róluk. Ezen kívül tulajdonképpen egy szélsőbalos, akciózós, polgárpukkasztó párt, igazából kétséges, hogy egyáltalán bejuthatnának-e a Parlamentbe.

5. Milla. A Facebookon nagy támogatottsága van, de inkább már leáldozóban vannak. A sok támogató egy éve jelent meg, és inkább csak bejelölve maradt a támogatás. Szerintem március 15-én látszódni fog, hogy végük. Az alternatí1v köztársasági elnök választást nagyon elrontották. Érezhető egy feszültség a Szolidaritással. Érzékelhető az, hogy LMP közeliek, és kb. hasonló betegségük van, mint az LMP-nek.

6. Szolidaritás. Nem tudták összehozni a demokratikus ellenzéki kerekasztalt, kiebrudalták Árok Kornélt, belső feszültségek érzékelhetőek, szétesni látszik a szervezet. Nincs olyan vezető, olyan ideológia, olyan cél, amely összefogná őket. A kerekasztal lehetett volna ilyen, de nem sikerült. Azt nem vállalták, hogy a maradék pártokkal, civil szervezetekkel belevágnak, és hátha a többiek társadalmi nyomásra csatlakoznak. A tüntetésükön kevesen voltak. A program nagyrészt szórakoztató volt, színes, érdekes, de sok helyen dilettáns módon naiv. A naiv vezetőkkel és fellépőkkel az a baj, hogy az emberek lehet, hogy sokszor ódzkodnak elismerni, hogy valaki okosabb náluk, de vezetni csak azt engedik, aki náluk okosabb. Elég nehéz leszavazni valakire, akit az ember butának gondol. Sok színész tök jól szónokolt, de azért ugye nem hisszük el, hogy Kálid Artúr fogja kirántani az országot a bajból?

Zárásképpen még egyszer összefoglalom a civil dilettantizmus bukásának okát. Lehet, hogy volt egy olyan hangulat, amely a profi pártok ellen fordult. Lehet, hogy volt egy olyan hangulat, amely a civil szerveződéseknek kedvezett. Lehet, hogy sokan mondták, hogy "le a politikusokkal, le a pártokkal", lehet, hogy még most is sok a bizonytalan, aki nem szavazna sehova. De végül is a civil szervezetek sehogy nem tudnak megoldást hozni. Mert a politikát végül is mindig pártok csinálják. A végén választást kell nyerni, amihez párt kell. A bizonytalanok lehet, hogy nem szavaznak le az MSZP-re, Dk-ra, de az LMP-re sem, és az a helyzet, hogy most már a Szolidaritásra se mennek ki, és szerintem a Millára se fognak. Senki nem tudja megszólítani őket, a civilek sem.

Lehet, hogy az emberek lelkesek voltak az új, a friss, a "szeplőtlen" emberek és szervezetek iránt. Még az is lehet, hogy az egyszerű emberek iránt lelkesednek, mint például az Éhségmenet szervezői iránt. De aztán, amikor szavazni kell, vagy amikor sokan kellene kimenni egy tüntetésre, akkor mégis csak azt nézik a végén az emberek, hogy mi az, ami változást hozhat, mi az, amiben lehet hinni, ki az, akiről elhiszik, hogy megcsinálhat valamit, hogy kirántja az országot a sz..ból.

És lehet, hogy az új, dilettáns "politikus" elsőnek szimpatikus nekik, mert egy közülük, mert olyan, mint ők maguk, mert nem fellengzős, nem nagyképű, mert nem nézik ki belőle, hogy ellopja a fél országot. De aztán, pár hónap múlva már azt látják, hogy "jó, jó, de nem is képes semmit rendesen megszervezni, elintézni, nem tud semmit elérni". És a végén ez azt jelenti, hogy nem mennek el tüntetni, és szavazni az emberek.

Akármilyen rendes, kedves, aranyos is az a civil amatőr, ha amatőr, a végén nem hiszik el neki, hogy meg tudja csinálni. Ráadásul ezek a civil amatőrök még mielőtt bármit is megcsináltak volna, azt már megmutatták, hogy széthúzni tudnak, áskálódni tudnak, és ez nem jó jel. Megmutatták, hogy inkább egyéni karriert építenek, és nem fognak ők sem törődni az emberekkel. És akkor már a csalást és a lopást is ki lehet belőlük nézni. Végül is az emberek nagyon hamar meglátták azt, hogy ez a fajta áskálódós, törtetős stílus jellemző a magyar emberekre, és nem csak a profi politikusok ilyenek, hanem a legtöbb egyszerű, dilettáns ember is ilyen, maga az, hogy amatőrök, nem teszi őket immúnissá ezekre a jellemhibákra.

2014-ig a nagy kérdés tehát az, hogy milyen pártok és személyek tudnak majd fellépni a Fidesszel szemben. Fel lehet-e építeni Gyurcsányt a karakterrombolásból? Ki tud-e épülni egy erősebb DK egy kevésbé hangsúlyos Gyurcsánnyal? Az MSZP talál-e egy jobb jelöltet Mesterházynál? Az LMP megtalálja-e a helyét és a koalíciós partnerét? Lesz-e a 4k!-ból a Szolidaritásból és a Millából valami? Van-e még idő valamilyen új pártra?

Persze egy normális demokráciában normális volna az is, hogy van 5 kis párt, amelyik bejut a parlamentbe, és valahogy valamilyen koalíciót kötnek, és a koalíció kidolgoz valamilyen konszenzuális politikát, amely nagyrészt a mindig is elfogadható normális politikai irányvonalra támaszkodik, kis részt meg valami speciális irányból áll, illetve az adott években felmerülő problémákhoz van igazítva. Normális országban, ahol az emberek többsége EU párti, toleráns, demokrata, nem önkényt akar. Egy ilyen helyzetben nem volna baj az, ha a politikai paletta ilyen töredezett volna, és sokszor önmagában kormányképtelen pártokból áll.

De a speciális, magyar helyzetben Orbánt le kell váltani, a köztársaságot újra kell építeni. Ehhez pedig kell egy erős ember, aki vezetni tud, vagy egy erős koncepció, amely mögött összefognak a pártok. Nincs idő a civil dilettantizmusra, profi megoldásokra van szükség!

Brendel Mátyás írása a piroslapok.blog.hu-n ide klikkelve olvasható.

Vissza...