Aki pedig azt állĂtja, hogy mindez ingyenes, Ă©s hogy a torrentezĂ©s bűn, az vagy tĂ©ved, vagy hazudik. A hazugság, az tĂ©nyleg bűn. Persze, a lopás is bűn, de ha valamiĂ©rt fizettĂĽnk, akkor annak magunkhoz vĂ©tele nem lopás.
És itt van elásva a kutya méregfoga.
FizettĂĽnk a szolgáltatĂłnak az internetes tartalomhoz valĂł hozzáfĂ©rĂ©sĂ©rt. FizettĂĽnk az adathordozĂłkĂ©rt, amelyekre lementettĂĽk a cuccot; az ĂĽres diszkek árába a forgalmazĂłk eleve bekalkulálták a „szerzĹ‘i jogdĂjat” (amibĹ‘l Ă©pp szerzĹ‘nek jutott legkevesebb). Fenntartjuk – összessĂ©gĂ©ben irdatlan pĂ©nzekĂ©rt – a gigaipart, mely a torrentezĂ©shez szĂĽksĂ©ges ketyerĂ©ket gyártja: e cĂ©lra optimalizált számĂtĂłgĂ©peket, divx-es, mkv-s, mp3-as, mp4-es stb., valamint kis kalĂłzműhelyekben gyártott feliratformátumokat ismerĹ‘ lejátszĂłkat, sĹ‘t erre alkalmas televĂziĂłkat. Egy csomĂł teljesen legális, kereskedelmi forgalomban kaphatĂł kĂĽtyĂĽ fel sem találĂłdott volna, ha nem jön divatba a fájlcsere. Akkor ne szĂłnokoljon már senki arrĂłl, hogy a letöltĂ©s mennyire illegális.
A forgalmazĂłk azt állĂtják, hogy az alkotĂłkat lehetetlenĂtik el a fájlcserĂ©lĹ‘k. Nem, a forgalmazĂłk lehetetlenĂtik el az alkotĂłkat azzal, hogy irtĂłzatos haszonkulccsal dolgoznak, Ă©s nem juttatnak nekik egy kicsit többet a bevĂ©telbĹ‘l. Inkább megveszik a politikusokat világszerte, hogy rendĹ‘rt uszĂthassanak családokra, csak mert Garfield-et nĂ©znek a monitoron.
Pedig a torrentezésnek jó néhány kulturális előnye van. Például, hogy az alkotások eljutnak a közönséghez. (Egy mai átlagos zenetanár nem tud megvenni a Rózsavölgyiben egy jó kiállású CD-t, mondjuk Nigel Kennedy brutálisan gyönyörű Bach-interpretációival; viszont simán letöltheti magának.) Aztán: a kultúripar futószalagáról lepottyanó termékek többnyire oldszkúl politikai és kereskedelmi érdekek alapján születnek, és ilyen érdekek alapján minősülnek sikernek vagy bukásnak. Ez a kereskedelmi túlpörgés többek közt azzal jár, hogy az érték sokak fejében az újdonsághoz kötődik.
A letöltĂ©sek azonban kĂ©pesek Ă©letben tartani az alkotásokat. Ha a hetvenes Ă©vek kultikus thriller-jeire vagy kĂváncsi, bejárhatod az összes teszkĂłt kilencszáz forintos (sokszor nĂ©zhetetlen minĹ‘sĂ©gű) kĂłpiákĂ©rt, csak nĂ©hányat tudsz összegyűjteni. De az internetrĹ‘l letöltheted az összeset, ragyogĂł minĹ‘sĂ©gben. Godard teljes Ă©letművĂ©t a számĂtĂłgĂ©pemre tudom rántani nĂ©hány tucat klikkelĂ©ssel, de merre indulnĂ©k, ha meg akarnám venni? És: a Magyarországon nem forgalmazott remekművekhez (ilyen volt az elmĂşlt Ă©vekben pl. a brit Dead Man’s Shoes vagy a koreai I Saw the Devil) vajon hol juthat az ember?
A fájlcserélőkre lesújtani akaró ACTA-egyezmény és az elmebeteg amerikai program, amely a személyes internetforgalmat akarja ellenőrzés alá vonni, tiszta feudalizmus. De hiába nyüzsögnek az ACTA-kukacok, átrendeződik a világ. Évtizedekig kerestek a forgalmazók dollármilliárdokat, most elérkezett a kulturális piacon is a paradigmaváltás. Ilyen idők járnak: Wikileaks, Arab tavasz, Amerika hanyatlása, válság az eurózónában, Occupy Wall Street, Anonymous és egyéb világrengető dolgok, hogy a mindennapi.hu üstökösszerű feltűnéséről ne is beszéljünk. A nagy hatalmi rendszerek összeomlanak. Vége lesz az Artisjus-uralomnak, vége a Warner Bros-galaxisnak.
Lehet, hogy a most következĹ‘ idĹ‘szakot nem a mindenhatĂł kopirájt Ă©s az elitista profitkultĂşra uralja majd, hanem a gondolatok Ă©s ötletek akadálytalan áramlása. És lehet, hogy az igazi minĹ‘sĂ©g Ă©s az eredetisĂ©g lesz az Ă©rtĂ©k, nem pedig az, amit egy sznob Ă©s korlátolt rĂ©teg agyondĂjaz. Ăšgyhogy nyugodtan tanĂtsuk meg torrentezni a gyerekeinket.
Balavány György Ărásának forrása: HVG.hu
|