Megbuktak... |
2012-02-13 13:23:31 |
|
Ma bonyolultabb a helyzet, de egy-két dolgot azért tudhatunk. Tudhatjuk, hogy Orbánnak fogalma sincs a reálgazdasági folyamatok és összefüggések valós természetéről, a világ pénzügyi és politikai működésének legfőbb törvényeiről – pontosabban: azt hiszi, negligálhatja mindezeket. Azt hiszi, szembe mehet velük, hosszú távon is, büntetlenül. Az elmúlt hetek fejleményei immár egyértelműen jelzik: nem mehet tovább. Az események fölgyorsultak, a türelem véget ért, a diplomáciai finomkodás ideje lejárt. Ám tudhatjuk azt is, hogy Orbán már nem tud teljes arcvesztés nélkül kihátrálni abból a zsákutcából, amibe belevitte saját pártját s a rábízott országot. Nem Matolcsyról van szó, dehogy. Arról az obskúrus politikáról – annak teljességéről –, amelyet a vezér minimum tíz éve hajszol, mind elvakultabban. Hiába a végtelen cinizmus: itt már nem lehet száznyolcvan fokos fordulat. Orbánnak ki kell tartania – és bele kell buknia. Nemcsak neki: a pártjának is. Az országunknak is. Ez utóbbi sajnálatos, de szükséges fejlemény. Az államcsőd. A forint, a benzin-, a gázár elszabadulása, a vágtató infláció, hogy a tanárok, az orvosok, a közalkalmazottak pár hónapig ne kapjanak fizetést, a nyugdíjasok nyugdíjat, hogy bezárjanak bölcsődék, óvodák, iskolák, kórházak és a többi. Ez mind kell ahhoz, hogy az ország – az egész ország – megértse: kinek adott felhatalmazást 2010 tavaszán. Hogy a csődre hogyan reagál a magyar társadalom, azt nem lehet előre megmondani. Csak azt, hogy robbanásveszélyes helyzet lesz. A klasszikus képlet: az uralmon lévők nem tudnak tovább a régi módon kormányozni, az alul levők pedig nem lesznek hajlandók a régi módon élni. Szegénységben, hazugságban, rettegésben. Az előbbitől nehezen és lassan lehet majd megszabadulni – a hazugságtól és a rettegéstől viszont egy csapásra. Nem tudni még, hogyan jön el, csak azt, hogy felemelő és katartikus pillanat lesz. Ami 89-ben hiányzott. A másik eshetőség, hogy Orbánt az övéi buktatják meg. A cimborái. A Fidesz alvezérei, beszállítói és vidéki talpasai. Ez ma nehezen képzelhető el, hisz mindenki szem a láncban. Megfélemlített, megzsarolt, korrumpált és kompromittált emberek tömege. De láttunk már ilyet: ha a korábban csodált és rettegett vezér tartósan nem tudja megszerezni és szétosztani a zsákmányt, akkor az alvezérek – a kisebb s a még kisebb rablók – könyörtelenül a hátába vágják a kést. (Lásd Torgyánt 2001-ben.) Elvileg ez is rendben volna. Van rá törvényes forgatókönyv: a konstruktív bizalmatlansági indítvány. De mi jönne azután? Hisz a Fidesz a legkevésbé se demokratikus párt. (Szerény számításaim szerint egy híján húsz éve nem az.) Hanem politikai szekta, amely nem nélkülözheti az istenített vezért. Annak egyszemélyi, korlátlan és megkérdőjelezhetetlen uralmát. E nélkül összetarthatatlan és működésképtelen. Egy Orbán elleni puccsal elnyújtható a bukás, elhúzható a végvonaglás – de el nem kerülhető. Lehet-e egyezkedni fideszes lázadókkal? Tartósan és komolyan nem lehet. Taktikai együttműködés elképzelhető velük, ideig-óráig. A vezér bukásáig. A demokratikus jogállam visszaállítása azonban nem történhet velük és általuk. Bagarja uramék, akik (persze roppant bölcsnek gondolván magukat) a létező jobb- és baloldal kiegyezése alapján gondolják el a demokrácia újjáépítését, alapvető tévedésben vannak. Demokrácia nem alapulhat a demokraták és az autokraták kiegyezésén. Demokráciát csak demokraták építhetnek. A jobboldalon pedig ma ilyenek – legalábbis pozícióban – nincsenek. Abból a Fideszből, amelynek minden egyes képviselője részt vett a demokrácia szisztematikus lerombolásában s az önkényuralom felépítésében, nem kerülhetnek ki ilyenek. A jövőre nézve e kérdésben is a múlt lehet irányadó. Mert 1989-ben partner volt a diktatórikus természetét levetkező állampárt utóda a demokrácia megteremtésében. Csakhogy mikor? Több mint három évtizeddel az 1956-os forradalom leverése után! De szóba állt-e 56 végén Nagy Imre Kádár Jánossal? Bizony, nem állhatott. Orbánnal vagy tettestársaival se lesz miről tárgyalnunk. Nekik el kell tűnniük a színről. Hogy már 2012-ben, vagy valamivel később, az ma még nem tudható. Csak az, hogy egyszer s mindenkorra. Már megbuktak. Debreczeni József Mozgó Világ online-on megjelent írása ide kattintva érhető el. |
2009-ben könnyű volt a helyzet. Nem kellett jóstehetség: ha az ember ismerte a kecske természetét (ráadásul egy nyolc éve koplaló dühös bak esetében), akkor az áhított káposzta megszerzését követő fejlemények előrejelzése csak józan paraszti ész kérdése volt.