Ki a felelős a Malév csődjéért?

2012-02-03 17:55:18

Elképesztő felelőtlenség, hozzá nem értés és kommunikációs hibák sorozata vezetett ahhoz, hogy a Malév hirtelen leállni kényszerült. A Fidesz-kormánynak a Bajnaiék által megkezdett irányt kellett volna folytatnia, ehelyett sokáig a szőnyeg alá seperték a problémát, és csak az utóbbi hetekben kezdtek el kapkodni. Ha így folytatják, a BKV lesz a következő áldozat.

Az események néha gyorsabban haladnak, mint ahogyan a kommentárok követni tudják őket. E cikk fő mondanivalója írásának megkezdésekor még az lett volna, hogy a kormány kapkodó intézkedései elkéstek, a felkészületlenség és az elmúlt napok katasztrofális kommunikációja miatt nincs esély arra, hogy a Malév működése fenntartható legyen addig, amíg fel nem áll egy új légitársaság. Időközben aztán jöttek a hírek, hogy már nem is indulnak a gépek, így a jövő idejű megfogalmazás okafogyottá vált, és a borúlátó jóslat még azelőtt beteljesült, hogy megjelenhetett volna.

Szó sincs arról, hogy a kialakult helyzet nem volt előre látható, sőt. E sorok írója ebben a rovatban az utóbbi két évben legalább tucatszor rámutatott, hogy a Malév pénzügyi összeomlása elkerülhetetlen, külföldi befektetőt ilyen körülmények között aligha találnak, és ha a kormány továbbra is igényt tart nemzeti légitársaságra, az alapoktól újra kell gombolni a kabátot. Ennek felismeréséhez nem kellett váteszi képesség, elég volt végignézni a Malév nyilvános gazdálkodási adatait, követni az oroszokkal folytatott vitát és az uniós vizsgálat állását, azaz a Fidesz-kormány is tökéletesen tisztában lehetett a helyzettel. Elképesztő, hogy mégsem dolgozott ki forgatókönyvet a leállás elkerülésére, és csak akkor kezdett el - primitív hibákkal - kapkodni, amikor már a helyzet menthetetlen volt.

Egy két évvel ezelőtti cikkemnek azt a címet adtam, hogy a Malévot az ág is húzza, az azóta történtek csak megerősítették ezt. Mintha Murphy törvényeit akarták volna minden áron igazolni, az egymást követő kormányok mindent elszúrtak vele kapcsolatban, amit elszúrhattak, a sikertelen privatizációktól kezdve a többszöri visszaállamosításig, az üzemeltetési hibáktól a szabálytalan állami támogatásig. Nem hihető, hogy direkt rosszat akartak volna, inkább a politikai elit pillanatnyi érdekviszonyai érvényesültek a józan gazdasági szempontokkal és a stratégiai megfontolásokkal szemben. Látványosan bebizonyosodott, hogy nálunk az állam sajnos nem jó gazda, képviselői felelőtlenek és hibát hibára halmoznak, érdemes ezen elgondolkodniuk azoknak, akik jelenleg is teljes gőzzel központosítanak.

Mindezek nyomán az elmúlt 20 évben a Malév - mint egy görög sorstragédiában - haladt a végzete felé, bár voltak jobb és rosszabb évei egyaránt. A kiheverhetetlen csapást aztán az Abramovics-féle tulajdonlás és a nagy gazdasági válság együttes hatása mérte rá, azóta egyre mélyebbre és mélyebbre kerül: mára már 30 milliárdos tőkehiánya és 60 milliárdos adóssága van hatalmas, az utóbbi három évben összesen 60 milliárd feletti üzemi veszteség mellett. Saját forrásból már évek óta nem képes finanszírozni magát, kizárólag a magyar állam különböző formájú támogatásainak köszönheti, hogy eddig is fenn tudott maradni. Ezekről azonban kezdettől tudható volt, hogy ellenkeznek az uniós szabályokkal és ezért el fognak marasztalni minket, mégis inkább ezt az időzített bombát választották a kormányok, semmint a cég bedöntését.

Bajnaiék próbáltak 2010 elején valamiféle kényszermegoldást találni, és az oroszokat nagyrészt kivásárolva 95 százalékra növelték az állami részesedést, valamint egyeztetést kezdtek Brüsszellel az állami támogatás ügyében. Ott megértőnek bizonyultak, készek voltak időt adni és enyhébb elmarasztaló döntést hozni, ha a Malév ügyét néhány hónap alatt rendezni tudják. Közbejött azonban a kormányváltás, és a Fidesz sokáig az égvilágon semmit nem tett, pedig kapta az uniós figyelmeztetéseket. Mikor végre belátták, hogy lépniük kell, a nagy keleti nyitás szellemében Kínában kerestek potenciális vevőt, ami eleve rózsaszínű álom volt: ahogy akkor e rovatban írtuk, a kínaiak nem hülyék, hogy európai térnyerésükhöz egy kis ország finanszírozhatatlan, ráadásul 150 milliárd forintos teherrel rendelkező légitársaságát válasszák.

Orbánék az örökölt alaphelyzetért nem felelősek, de az elmúlt bő másfél év bűnös tehetetlenségéért igen. Azt tették, amit minden más gazdasági kérdésben: időnyerésre játszottak, rövidtávú célokat követtek és egyre halogatták a lényegi lépéseket, abban bízva, hogy majd csak történik valami. Érthetetlen, miért nem készítettek alternatív tervet akkor, amikor tavaly ősszel már egyértelművé vált, hogy nem találnak vevőt, sőt az Európai Bizottság jelezte, hogy kész az állami támogatás visszafizetésére kötelező határozat, de még nem hozzák nyilvánosságra. Ekkor már csupán egyetlen lehetőség maradt: a háttérben előkészíteni a csődöt és új légitársaságot létrehozni, ahogy azt az utóbbi években többen is csinálták, hogy csak a svájciakat említsük.

Lehet persze hivatkozni arra, hogy a Malév 5 százalékos tulajdonosa, az orosz állami VEB bank 30 milliárdos követelése miatt ez különösen kényes lépés, mert megnehezíti a Moszkvához fűződő gazdasági kapcsolatokat, aminek más területen következményei lehetnek, de logikus a kérdés: a MOL-részvények 500 milliárdos, felesleges és óriási veszteséget hozó kivásárlása helyett nem inkább a Malévról kellett volna megegyezni velük? Főleg akkor, ha tudjuk: a Malév leállása esetén a Ferihegyi reptér tulajdonosa 5-600 milliárd forintos követeléssel léphet fel ellenünk?

A halogató taktika és a hozzá nem értés elkerülhetetlenné tette az összeomlást, és az utóbbi napok katasztrofális kommunikációja, az egymásnak ellentmondó, hol vészhelyzettel fenyegető, hol pedig ennek az ellenkezőjét állító nyilatkozatok, valamint a pánikszerű intézkedések a csődkezelésről az utolsó szögeket is beverték a Malév koporsójába. Hogy lehet előkészített átmentési forgatókönyv nélkül ilyen lépéseket tenni? Miért hitték Orbánék, hogy a velük szemben amúgy is totálisan bizalmatlan üzleti partnerek a követeléseik befagyasztása után egy percig is hajlandóak tovább hitelezni a szolgáltatásaikat?

Most aztán olyan csapdába manőverezték magukat és sajnos az egész országot, amelyből aligha lehet komoly anyagi veszteségek nélkül kikerülni. A kurucos taktika látványos kudarcot vallott, és ez más területekre vonatkozóan is több mint figyelmeztető. A Fidesz-kormányt a jelek szerint nem izgatja, ha sajátos hozzáállása nemzeti intézményeknek tekintett cégeket lehetetlenít el. Ha így haladunk, a következő lépés a BKV lehet, ahol a főpolgármester kicsinálása, úgy tűnik, fontosabb, mint a fővárosi tömegközlekedés biztosítása. Eddig nem gondoltuk, hogy a BKV csődje reális lehetőség lenne, de a Malév sorsát látva már érdemes erre is felkészülnünk.



Vissza...