Tánya levele rólunk

2012-01-22 15:49:42

Az Egy orosz lány Budapesten blog mai bejegyzése Magyarország gazdasági válságáról, az IMF-es cécóról és szakadékba zuhanás közben is marakodó magyarokról. Az elmúlt hónapokat külföldön töltöttem.

Előbb otthon voltam, aztán Moszkvában, aztán Hong Kongban, egy ott élő ismerős meghívására. Ez idő alatt is olvasgattam magyar hírportálokat, láttam az ismerőseim bejegyzéseit a Facebookon és persze az itt élő apám is tájékoztatott arról, hogy Magyarországon nagyon nagy baj van. A katolikus karácsony előtt hazajöttem és azóta számos, számomra feldolgozhatatlan élmény ért. Egyszerűen nem hiszem el ezt az országot és a benne élők jó részét.

Először is adva van egy probléma: Az ország vezetői elszámították magukat és az IMF-hez indultak kölcsönért. De ezt – saját érdekeiket elsődlegesen szem előtt tartva – úgy oldották meg, hogy azóta térdre esett a forint, nem tudják rátukmálni senkire az állampapírokat, csak bazi nagy kamattal. Valakik rémhíreket kezdtek terjeszteni, ismerőseim jó része azon agyal, hogyan helyezhetné biztonságba a pénzét és gyakorlatilag semmi másról nem lehet se hallani, se beszélni, mint erről. Hozzátenném, hogy az én ismerőseim nagy része nagyon apolitikus. Most mégis csak ezzel foglalkoznak, mert veszélyben érzik magukat.

Szigorúan az ismerősi körömből kiindulva azt látom, hogy háromféle tábor lett. Lettek olyanok, akik kéjes örömmel nézik, hogy dirigálnak a jelenlegi vezetőknek külföldről. Sőt, olyannal is találkoztam, aki várja az államcsődöt, mint minden baj megoldását és egyfajta elégtételnek érzi a mindenkori (!) magyar politikusokkal szemben. Akkor konkrétan háborús állapotok állnának fenn. Nem jönne ki a pénz az ATM-ből, nem lenne víz, villany és gáz, kórház, rendőrség, tűzoltóság és semmi sem. Hadiállapot. Mint ami a Második Világháború idején volt. Aztán lettek olyanok, akiket semmi más nem érdekel, mint az, hogy a saját vagyonuk és így családjuk biztonságban legyen. Csak ez érdekli őket, csak ezen járatják az agyukat és amikor valaki felhívja a figyelmüket, hogy lehetne ennél nemesebb hozzáállásuk is, akkor értetlenkednek. Na és persze lettek olyanok, akik halálosan meg vannak arról győződve, hogy van valami globális összeesküvés, amiből ennek a nagyszerű országnak ki kéne törnie, a maga útját járnia és megmutatni a világnak, hogy egyedül is lehet. Meg azt, hogy a magyarok valami természetfeletti lények, akik tán már genetikailag kódolva is megérdemlik a jobb sorsot. Ez a három már külön-külön is hihetetlen, de együtt abszurdabb, mint Kafka teljes életműve.

A háromféle magyar ember

Kezdem a harmadik csoporttal: Hogy a francba gondolhatja épelméjű felnőtt ember azt, hogy Magyarország bármikor is teljesen függetlenítheti magát más országoktól? Nem csak azért, mert az EU és más szervezetek tagja, hanem gazdaságilag és földrajzilag? Itt kevesebb mint 10 millió ember él, a világban meg már több mint 7 milliárd! A magyar GDP nincs benne az első 50-ben! Nincs egyetlen magyar világcég sem! Nincs semmi olyan Magyarországon, ami akárcsak elméleti szinten is lehetővé tenné, hogy eltartsa magát az ország. Komolyan gondolja valaki ezen a gombostűnyi országon, hogy függetlenítheti magát Magyarország? Ha jól tudom, amikor idejött ez a nép, az első királyának első dolga az volt, hogy felvette a kereszténységet – azért, hogy befogadják őket. Aztán ahogy telt az idő mindig valamely nagyobb hatalomhoz húzott. A Német-Rómaiakhoz, a lengyelekhez, az osztrákokhoz, a németekhez, a szovjetekhez és most épp Amerikához és az EU-hoz. Egy ekkora országnál ez így normális. Vagy az ország vezetői választanak ki egy nagyobb hatalmat és ahhoz közelednek, vagy az adott nagyhatalom veszi át a hatalmat a kis ország felett. Olyasmi ez, mint a nagydarab srácok a diszkóban: minden kis srác gyűlöli őket, mert félnek tőlük, mert nagyok és erősek. És mert nem lehet nekik beszólni.  Elhiszem, hogy az örökös kis srácé nem egy kényelmes szerep, de ha egy ilyen pici országban azt kezdik el hinni tömegesen az emberek, hogy a fontosabb kérdésekben egyedül dönthetnek a sorsukról, akkor tévednek. Mindig az a hatalom dönt, akihez épp húznak. Vagy aki épp húzza őket magukhoz. Ezt józan ésszel, nem történelem-szakosként én fel tudom fogni. Úgy látszik más nem.

A másik két csoport egy picivel egyszerűbb: Aki ilyenkor csak magára gondol, azt nem minősíteném. Akik meg a saját meggyőződésük szerint cselekednek, mert azt hiszik, hogy ez az ország javát szolgálja, nem szerethetik igazán a hazájukat, ha külföldi újságokban diktatúráról, meg hasonlókról írnak. Még akkor sem lenne ez helyes, ha esetleg igazuk van. Nem megyek ki az utcára és nem mondom el, hogy milyen családi problémáink vannak. Nem mondom el, hogy a nagyfaterom iszik, a nagyanyám meg idegen férfiaknál alszik. Mert aztán úgy kezelik a családunkat, ahogy nem szeretnénk…

Összegzés

Több blogbejegyzést írtam arról, hogy milyen súlyos gondokat látok itt és miért nem találok magamnak itt férfit. Úgy néz ki, valamennyi dolog, amit én a magyaroknak tulajdonítottam általánosságban, az valós. Mindig más a hibás. A kormány, az előző kormány, az elmúlt rendszer, a nyugat, a kelet, az amerikaiak, a zsidók, mi oroszok, a kínaiak, meg azok a magyarok, akik közpénzt loptak, vagy a privatizációból meggazdagodtak, a magyar oligarchák, meg a média, meg a pirézek. Mindenki, csak nem az a magyar állampolgár, aki a) elmegy szavazni b) aki úgy szavaz, hogy nem megy el,  aki adót csal, vagy nem képzi magát munka mellett, nem tanul sem nyelvet, sem szakmát. Aki nem megy külföldre dolgozni és onnan nem küldi haza a pénzt. Aki nem vesz bérletet vagy jegyet, aki szemet huny, ha az ismerőse közpénzt lop. Az sose hibás. Mindig mások.

Hong Kongban az emberek olyan alázattal dolgoznak, hogy az már ijesztő. Legalább két nyelvet beszélnek (kínai és angol) és egy harmadikat kedvükre tanulnak. Nem azzal foglalkoznak, hogy kinek kéne segítenie rajtuk, hanem segítenek magukon és egymáson. Minden nap. Felajánlottak egy munkalehetőséget az ottani barátaim, nyáron lehet, hogy oda is költözöm. Ott valószínűleg könnyebb találnom egy olyan férfit, aki először magában keresi a hibát és csak aztán másban.

Tánya

Forrás: posztinfo.hu

Vissza...