ElĹ‘bb otthon voltam, aztán Moszkvában, aztán Hong Kongban, egy ott Ă©lĹ‘ ismerĹ‘s meghĂvására. Ez idĹ‘ alatt is olvasgattam magyar hĂrportálokat, láttam az ismerĹ‘seim bejegyzĂ©seit a Facebookon Ă©s persze az itt Ă©lĹ‘ apám is tájĂ©koztatott arrĂłl, hogy Magyarországon nagyon nagy baj van. A katolikus karácsony elĹ‘tt hazajöttem Ă©s azĂłta számos, számomra feldolgozhatatlan Ă©lmĂ©ny Ă©rt. Egyszerűen nem hiszem el ezt az országot Ă©s a benne Ă©lĹ‘k jĂł rĂ©szĂ©t.
ElĹ‘ször is adva van egy problĂ©ma: Az ország vezetĹ‘i elszámĂtották magukat Ă©s az IMF-hez indultak kölcsönĂ©rt. De ezt – saját Ă©rdekeiket elsĹ‘dlegesen szem elĹ‘tt tartva – Ăşgy oldották meg, hogy azĂłta tĂ©rdre esett a forint, nem tudják rátukmálni senkire az állampapĂrokat, csak bazi nagy kamattal. Valakik rĂ©mhĂreket kezdtek terjeszteni, ismerĹ‘seim jĂł rĂ©sze azon agyal, hogyan helyezhetnĂ© biztonságba a pĂ©nzĂ©t Ă©s gyakorlatilag semmi másrĂłl nem lehet se hallani, se beszĂ©lni, mint errĹ‘l. HozzátennĂ©m, hogy az Ă©n ismerĹ‘seim nagy rĂ©sze nagyon apolitikus. Most mĂ©gis csak ezzel foglalkoznak, mert veszĂ©lyben Ă©rzik magukat.
SzigorĂşan az ismerĹ‘si körömbĹ‘l kiindulva azt látom, hogy háromfĂ©le tábor lett. Lettek olyanok, akik kĂ©jes örömmel nĂ©zik, hogy dirigálnak a jelenlegi vezetĹ‘knek kĂĽlföldrĹ‘l. SĹ‘t, olyannal is találkoztam, aki várja az államcsĹ‘döt, mint minden baj megoldását Ă©s egyfajta elĂ©gtĂ©telnek Ă©rzi a mindenkori (!) magyar politikusokkal szemben. Akkor konkrĂ©tan háborĂşs állapotok állnának fenn. Nem jönne ki a pĂ©nz az ATM-bĹ‘l, nem lenne vĂz, villany Ă©s gáz, kĂłrház, rendĹ‘rsĂ©g, tűzoltĂłság Ă©s semmi sem. Hadiállapot. Mint ami a Második VilágháborĂş idejĂ©n volt. Aztán lettek olyanok, akiket semmi más nem Ă©rdekel, mint az, hogy a saját vagyonuk Ă©s Ăgy családjuk biztonságban legyen. Csak ez Ă©rdekli Ĺ‘ket, csak ezen járatják az agyukat Ă©s amikor valaki felhĂvja a figyelmĂĽket, hogy lehetne ennĂ©l nemesebb hozzáállásuk is, akkor Ă©rtetlenkednek. Na Ă©s persze lettek olyanok, akik halálosan meg vannak arrĂłl gyĹ‘zĹ‘dve, hogy van valami globális összeeskĂĽvĂ©s, amibĹ‘l ennek a nagyszerű országnak ki kĂ©ne törnie, a maga Ăştját járnia Ă©s megmutatni a világnak, hogy egyedĂĽl is lehet. Meg azt, hogy a magyarok valami termĂ©szetfeletti lĂ©nyek, akik tán már genetikailag kĂłdolva is megĂ©rdemlik a jobb sorsot. Ez a három már kĂĽlön-kĂĽlön is hihetetlen, de egyĂĽtt abszurdabb, mint Kafka teljes Ă©letműve.
A háromféle magyar ember
Kezdem a harmadik csoporttal: Hogy a francba gondolhatja Ă©pelmĂ©jű felnĹ‘tt ember azt, hogy Magyarország bármikor is teljesen fĂĽggetlenĂtheti magát más országoktĂłl? Nem csak azĂ©rt, mert az EU Ă©s más szervezetek tagja, hanem gazdaságilag Ă©s földrajzilag? Itt kevesebb mint 10 milliĂł ember Ă©l, a világban meg már több mint 7 milliárd! A magyar GDP nincs benne az elsĹ‘ 50-ben! Nincs egyetlen magyar világcĂ©g sem! Nincs semmi olyan Magyarországon, ami akárcsak elmĂ©leti szinten is lehetĹ‘vĂ© tennĂ©, hogy eltartsa magát az ország. Komolyan gondolja valaki ezen a gombostűnyi országon, hogy fĂĽggetlenĂtheti magát Magyarország? Ha jĂłl tudom, amikor idejött ez a nĂ©p, az elsĹ‘ királyának elsĹ‘ dolga az volt, hogy felvette a keresztĂ©nysĂ©get – azĂ©rt, hogy befogadják Ĺ‘ket. Aztán ahogy telt az idĹ‘ mindig valamely nagyobb hatalomhoz hĂşzott. A NĂ©met-RĂłmaiakhoz, a lengyelekhez, az osztrákokhoz, a nĂ©metekhez, a szovjetekhez Ă©s most Ă©pp Amerikához Ă©s az EU-hoz. Egy ekkora országnál ez Ăgy normális. Vagy az ország vezetĹ‘i választanak ki egy nagyobb hatalmat Ă©s ahhoz közelednek, vagy az adott nagyhatalom veszi át a hatalmat a kis ország felett. Olyasmi ez, mint a nagydarab srácok a diszkĂłban: minden kis srác gyűlöli Ĺ‘ket, mert fĂ©lnek tĹ‘lĂĽk, mert nagyok Ă©s erĹ‘sek. És mert nem lehet nekik beszĂłlni. Elhiszem, hogy az örökös kis srácĂ© nem egy kĂ©nyelmes szerep, de ha egy ilyen pici országban azt kezdik el hinni tömegesen az emberek, hogy a fontosabb kĂ©rdĂ©sekben egyedĂĽl dönthetnek a sorsukrĂłl, akkor tĂ©vednek. Mindig az a hatalom dönt, akihez Ă©pp hĂşznak. Vagy aki Ă©pp hĂşzza Ĺ‘ket magukhoz. Ezt jĂłzan Ă©sszel, nem törtĂ©nelem-szakoskĂ©nt Ă©n fel tudom fogni. Ăšgy látszik más nem.
A másik kĂ©t csoport egy picivel egyszerűbb: Aki ilyenkor csak magára gondol, azt nem minĹ‘sĂtenĂ©m. Akik meg a saját meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sĂĽk szerint cselekednek, mert azt hiszik, hogy ez az ország javát szolgálja, nem szerethetik igazán a hazájukat, ha kĂĽlföldi Ăşjságokban diktatĂşrárĂłl, meg hasonlĂłkrĂłl Ărnak. MĂ©g akkor sem lenne ez helyes, ha esetleg igazuk van. Nem megyek ki az utcára Ă©s nem mondom el, hogy milyen családi problĂ©máink vannak. Nem mondom el, hogy a nagyfaterom iszik, a nagyanyám meg idegen fĂ©rfiaknál alszik. Mert aztán Ăşgy kezelik a családunkat, ahogy nem szeretnĂ©nk…
Összegzés
Több blogbejegyzĂ©st Ărtam arrĂłl, hogy milyen sĂşlyos gondokat látok itt Ă©s miĂ©rt nem találok magamnak itt fĂ©rfit. Ăšgy nĂ©z ki, valamennyi dolog, amit Ă©n a magyaroknak tulajdonĂtottam általánosságban, az valĂłs. Mindig más a hibás. A kormány, az elĹ‘zĹ‘ kormány, az elmĂşlt rendszer, a nyugat, a kelet, az amerikaiak, a zsidĂłk, mi oroszok, a kĂnaiak, meg azok a magyarok, akik közpĂ©nzt loptak, vagy a privatizáciĂłbĂłl meggazdagodtak, a magyar oligarchák, meg a mĂ©dia, meg a pirĂ©zek. Mindenki, csak nem az a magyar állampolgár, aki a) elmegy szavazni b) aki Ăşgy szavaz, hogy nem megy el, aki adĂłt csal, vagy nem kĂ©pzi magát munka mellett, nem tanul sem nyelvet, sem szakmát. Aki nem megy kĂĽlföldre dolgozni Ă©s onnan nem kĂĽldi haza a pĂ©nzt. Aki nem vesz bĂ©rletet vagy jegyet, aki szemet huny, ha az ismerĹ‘se közpĂ©nzt lop. Az sose hibás. Mindig mások.
Hong Kongban az emberek olyan alázattal dolgoznak, hogy az már ijesztĹ‘. Legalább kĂ©t nyelvet beszĂ©lnek (kĂnai Ă©s angol) Ă©s egy harmadikat kedvĂĽkre tanulnak. Nem azzal foglalkoznak, hogy kinek kĂ©ne segĂtenie rajtuk, hanem segĂtenek magukon Ă©s egymáson. Minden nap. Felajánlottak egy munkalehetĹ‘sĂ©get az ottani barátaim, nyáron lehet, hogy oda is költözöm. Ott valĂłszĂnűleg könnyebb találnom egy olyan fĂ©rfit, aki elĹ‘ször magában keresi a hibát Ă©s csak aztán másban.
Tánya
Forrás: posztinfo.hu |